Sivatagi Kresz

Tegnap éjjel a sivatagban azzal zargattam Barbit, hogy minden "Vigyázat, xy állat veszély" táblánál meg kellett állni fotózni.

Lovas (lóversenypálya volt a közelben):



Teve, természetesen (bár mondjuk nem tudom, itt csak úgy szabadon grasszálnak a tevék? Ahhoz szerintem túl értékesek):



Dinoszaurusz:


(most komolyan, fogalmam sincs, mi ez. Először azt hittem, egy elrontott teve, de nem lehet mert ahhoz túl sok minden nem stimmel. Mi ez???)

Bab al Shams és Deira

Nagyon jó kis hétvége volt ez! Ahhoz képest, hogy csak strandolást meg pihenést terveztem, megint sikerült érdekes dolgokat látnom és felfedeznem.

Tegnap kifeküdtem a strandra, és pont aludni készültem, amikor felhívott Barbi, hogy ő is kijön a strandra (ő nagyon ritkán jár, nem nagyon szereti a napon fetrengést). Csatlakozott, napoztunk, beszélgettünk egy jót. Nem is tudom, hogy jött fel a téma, de hirtelen Barbi fellelkesedett, hogy menjünk már Bab al Shams-ba! Mert hogy az nagyon szép és meg akarja mutatni. Több se kellett, elindultunk Bab al Shams-ba.

Bab al Shams egy oázis már az igazi sivatagban. Mész, mész az úton, kétoldalt csak homok, majd egyszer csak eljutsz ebbe az oázisba, ahol felépítettek egy szállodát meg wellness központot meg éttermek, bárok, minigolf pálya stb. - komplett kikapcsolódás-oázis, Dubai-tól 60 kilométerre.
Bab al Shams egyébként azt jelenti, A Nap Kapuja, és Barbi teljesen fellelkesített, hogy mennyire gyönyörű, arab stílusú hely. És én meg teljesen belelkesültem, hogy végre valahára sikerül majd a sivatagról nappali fényképeket készítenem.

Viszonylag későn indultunk, és csúnyán eltévedtünk, ugyanis amióta Barbi itt járt másfél éve, azóta teljesen átépítették az utakat (jellemző), így természetesen ismét nem sikerült nappali képeket lőnöm a sivatagról :) de sebaj.

Eltévedésünk során teljesen lejutottunk a Downtown magasságába, és itt ért minket a naplemente. Balra látható a Burj Dubai, az óriás-torony, és összehasonlításképpen mellette a hagyományos, 40-50 emeletes tornyok...



A Burj és előtte egy daru amelyet sokat szidtam...



Szóval már tök sötét volt, amikor kijutottunk a sivatagba, és még sötétebb, amikor megtaláltuk Bab al Shams-ot. Gyönyörű hely egyébként tényleg, maga a design is, meg a feeling, hogy bárhova nézel, körbevesz a sivatag, itt pedig medencék, pálmafák, nagy zöld füves területek.

A következő képek, tudom, sötétek lesznek, de azért a hangulat remélem átjön (a képre kattintva, és felnagyítva azért jobban látszik).




Az előtérben egy medence-rendszer, hátul a pálmák mögött már a sivatag, vizuálisan a medence vize "belefolyik a sivatagba".


A medencék...


Egy csöppet beállított, elmélázós kép... :)))


Szóval itt nézelődtünk, üldögéltünk, beszélgettünk, láttam egy hullócsillagot, nagyon kellemes kis este volt.

Nem kevés képet készítettem lámpákról, de ez az utolsó, amelyet beteszek:



Ebből a szálloda - medence stb. komplexumból egy kis kivilágított utacska vezetett a sivatagon át egy közeli étteremhez (pár száz méter). Megragadtam az alkalmat, hogy készítsek pár képet az éjjeli sivatagról:






Abba az étterembe muszáj lesz visszamenni, akkora kb. mint egy fél falu és ha jól láttam, egy jó része sátrakból áll össze, szőnyegek veszik körül a homokba fektetve, arab zene szólt, nagyon hangulatos. Jó persze, ez a klasszikus turista- vakítás (tevék és lovak állnak kint, lehet lovagolni és tevegelni) de azért ezt muszáj lesz kipróbálni. Minden, ami ezen a képen látható, az ez az egy étterem, körülötte a sivatag:





Ma ismét kimentem és strandoltam egy nagyot, azután kora délután úgy döntöttem, lecsekkolom én azokat a dubai-i souq-okat (bazárokat). A souq-ok a város egyik nagyon régi részében, Deirában és környékén találhatók (a Dubai Creek, az egyetlen természetes öböl partján). Úgyhogy elkészültem és elmetróztam Deirába. Mire odaértem, már jó sötét volt (alábbi képen 6 óra van, tök gyorsan sötétedik már itt is) :




Végigsétáltam a Creek partján, nézegettem a bárkákat (ezek a kivilágítottak nyilván a turista-bárkák, dhow-k, lehet körbemenni meg vacsorázni rajtuk). De mentek még a Creek-en az abra-k is, a kis vizitaxi-csónakok, amelyeken 1 Dirhamért (50 forint) átvisznek a túlpartra, és a helyi BKV fennhatósága alá esik a dolog, így a bérlet - mágneskártyámról ez is lehúzható :) . Ezt ki fogom majd próbálni, de majd akkor, ha egyszer sikerül naplemente előtt eljutnom valahova.

A kis abra-k a vízen, szemben a túlpart - itt elég széles a Creek:


És itt pedig az abra-állomás:



A Creek másik nagy látványossága, hogy ide ér be a teherszállító bárkák egy része (nem ez a nagy kikötő, de a bárkák amelyek a bazárok áruját hozzák, ide állnak be), így ez a hely éjjel-nappal tele van emberrel, rakodómunkásokkal, az emberek vagy pakolnak (ritka eset) vagy a hajó mellett fetrengenek, cigiznek, körmöt vágnak (gyakori eset). Megint csak Dubai-ra jellemző és a közbiztonságra, hogy minden dobozt lepakolnak, aztán gondolnak egyet, elmennek, majd visszajönnek, senkinek eszébe se jut őriznie a rakományt, végül is mi baja eshet. Érdekes látvány ez a rengeteg sorakozó doboz a part mellett:



Pakolás és munkások. Éppen "sikerült elkapnom egy pillanatot", amikor pihentek a rakodók:


Aztán belevetettem magamat a Souq-ok labirintusába. Megint érvényesült a szabály, hogy ha el akarsz veszni, nem sikerül, ha nem akarsz, reménytelenül elveszel. A térképem egyébként úgy jelzi ezeket a bazárokat, mint különálló épületeket, amelyek között vannak utcák meg minden. De ez a valóságban nem így van: 4-5 bazár terül szét ebben az egész negyedben, és teljesen összefolynak, bármilyen utcába mész, mást találsz, de minden utca tele van boltokkal. És persze navigálni nem lehet. Én elvileg a Fűszeres Bazárnál akartam kezdeni, és aztán átmenni az Arany Bazárba, ehelyett felismerhetetlen összevisszaságban találtam magam, aztán valahogy átjutottam az arany bazárba, aztán amikor úgy döntöttem, sétálok még egy picit az arany bazárban, mert az nagyon hangulatos, akkor az eltűnt és nem találtam vissza és helyette ruha-részlegen találtam magam, majd amikor a metrót kerestem, akkor meglett a Fűszer Bazár. Kész ez a hely. Egyébként pedig: ezer ember, millió felirat, ordibálás, fülledtség, illatok és szagok, nagyon vézna macskák, talicskával rohangáló hordárok (másmilyen talicska, itt még nagyobb tételben vásárolnak mint Dohában), amolyan 'Üdv a Közel-Keleten' - hangulat szállt meg.

Ez az Arany Bazár egy kiépített utcája:




És ez pedig egy a sok kirakat közül. Nincs OOS (készlethiány) aranyból...



Pár visszafogott nyaklánc egy másik kirakatban:



Kedvencem, a fűszeres:


Talicskák sorakoznak ezen a kis terecskén. Mögötte látszik az utca és a táblák, az ilyen típusú "porták" jellemzőek a negyed nagy részére.


Még egy fűszeres, a bácsi éppen kóstolgatott (ujj benyálaz, belenyom a fűszerbe, lenyal. Bazárban nem veszek fűszert, az hétszentség).




Úgy látszik, itt Deirában is közeledik a karácsony:




Egy mecset beékelve az árusok labirintusába. Útközben megszólalt egy imára hívás, pont ide passzolt hangulatilag:



Melindának ajánlom figyelmébe a helyi divatot, lehet hogy egy postot megér :) viccen kívül, ezek ahhoz képest nagyon díszes abaják!



És aztán valahogy, két óra séta után kikerültem a labirintusból, persze tök máshol ahol gondoltam. Visszasétáltam a Creek mentén a metrómegállóhoz, és hazajöttem. Nem viccelek, mintha Tiranából New Yorkba utaztam volna 40 perc alatt...

Hétvége Katarban: vasárnap

Ebben a vasárnapi bejegyzésben gátlástalanul sok képet fogok bemutatni az Iszlám Művészetek Múzeumáról, ugyanis az egész napot itt töltöttem. Mivel kivégeztem a bazárt meg a modern negyedet, valamint körbesétáltam a városközpontot és az öblöt, én teljesen elégedett voltam azzal, amit Dohából így elsőre láttam, biztos még sok mindent lehetett volna, de a következőre is kell hagyni valamit, nem igaz? Meg nagyon érdekelt belülről a múzeum meg a kiállítás. Mozijegyem már nem volt estére, mert este ment a repülő, gondoltam akkor tisztességesen végignézem a kiállítást. (meg röhögtem is magamban, hogy biztos a sztárok is a vasárnapot a múzeumban töltik a filmfesztivál után, és majd összefutok Ben Kingsley-vel meg Robert De Niro-val - róluk tudtam biztosan, hogy Katarban vannak).

Szóval kicsekkoltam a szállodában, a poggyászomat otthagytam, és elsétáltam a múzeumhoz. Kb. ezer részletét lefotóztam ennek az épületnek, ahogy megközelítettem, csak párat teszek fel...






Ahogy mentem fel a bejárathoz vezető lépcsőn, szembe jött velem Ben Kingsley. Ő már befejezte a nézelődést ezek szerint :( Rangon alulinak éreztem volna, hogy előkapjam a fényképezőgépet, így csak egymásra mosolyogtunk, és elhaladtunk egymás mellett.

A múzeum belülről még döbbenetesebb látvány. Hihetetlenül szépen megkomponált terek, zseniális részletek.

Ez az épület tenger felé néző fala/ átriuma:




A kávézó és mögötte a terasz:



Maga a terasz:



Másik kilátás a teraszról:



A bejárati csarnok és felette a múzeum egyik szimbóluma, a kör:



Az emeleti folyosók:

Szóval eszméletlen maga az épület. A kiállítás is érdekes. Az egyik szintjén végigvezet az iszlám művészet sajátosságain, a formavilág, az ábrázolásmód stb., a másik emeleten pedig lebontja területre, és minden egyes régiónak (Spanyolországtól Indiáig) egy-egy kimagasló korszakát bemutatja. És bár a szőnyegek és a csuprok és a lámpák nem a kedvenc műfajaim, tényleg szép és sokat is tanultam belőle. Na meg a kiállító terek is fantasztikusak, pl.:


Szóval itt eltöltöttem 2-3 órát, aztán elkezdett besűrűsödni a tömeg a bejárati csarnoknál, ugyanis kiderült, hogy itt még vasárnap is volt egy-két vetítés, és mivel ezekre nem kellett jegyet venni, ezért érkezési sorrendben engedték be az embereket a múzeumba. Én meg már eleve bent voltam, hát ki is használtam: beültem egy dokumentumfilmre.

A Team Qatar egy nagyon izgalmas témát dolgoz fel. Mivel a sejka segíteni szeretné a normális párbeszéd kialakulását a társadalomban, és rájött arra, hogy ehhez meg kell tanítani az embereket beszélni, érvelni-ellenérvelni, ezért úgy döntött, Debate Club-ot indít a helyi középiskolákban. (nem tudom, hogy ezt még most is disputának hívják-e nálunk, de ilyenben én is részt vettem még középiskolában, egy adott témáról kell pro és kontra vitatkozni, szigorúan kötött szabályok szerint). Sőt mi több: elindította a történelem első, frissen alakult katari disputa-csapatát a középiskolások disputa világbajnokságán, amelyet Washingtonban rendeztek. Mivel négy hetük volt erre felkészülni (v.ö. az angolok éveket készülnek erre a versenyre), ezért megbízott egy csapat friss oxfordi diplomást és volt disputa bajnokot, hogy készítsék fel a gyerekeket a megmérettetésre. Erről a felkészülésről és a versenyről szólt a dokumentumfilm, és nagyon érdekes volt végignézni, hogyan nyílik meg ezek a gyerekek előtt a világ, hogyan kezdenek meg megérteni bizonyos dolgokat, amelyeket eddig a burokban nem érzékeltek, stb. Pl. a verseny ramadan alatt volt, az egyik lány végig böjtölt és imádkozott, mégis, végignéztük, hogyan érvelt a versenyben az eutanázia mellett egy másik csapat ellen. Szintén a verseny alatt, Washingtonban találkoznak a különböző országok küldöttei, és a katari csapat összefut az izraeli csapattal. Először úgy néztek rájuk, mintha UFÓ-k lennének... később nekik szurkoltak egy versenyben "a közös ellenség", az angolok ellen. Egyszóval, érdemes megnézni ezt a filmet, nagyon érdekes.

Mivel ez a vasárnapi egy különleges vetítése volt a Team Qatar-nak, ezért maga a film után rendeztek egy konkrét disputát is. Meghívtak középiskolásokat, és voltak különleges vendégek is, az egyik csapatban egy, itt elég népszerű, asszem palesztin rapper volt, a másikban egy arab származású amerikai stand-up comedy csaj, a moderátor Dean Obeidallah, szintén stand-up comedy előadó stb - és egy filmes témában vitatkoztak.

Ezután már el akartam indulni, egész nap nem ettem és a gépemet is el kellett érnem. Még egy búcsú-pillantást vetettem a fesztivál program táblára, és ott feltűnt, hogy feltettek egy kis post-it-ot, rajta: Speciális filmvetítés Robert De Niro-val... 10 percem volt odaaérni.

Az auditórium előtt persze ezer ember, mindenki nemrég hallott a dologról és be akart jutni. Gondoltam, megpróbálom... előttem még kb. 15 ember állt, amikor azt mondták, megtelt az terem... majd kijött a rendező, hogy "Ja! Még egy hely van." én voltam a legelső a sorban, aki egyedül és nem csapatban akart bejutni, így bejutottam.

Maga a téma érdekes volt: a filmfesztivál kapcsán szerveztek egy pályázatot, egyperces filmeket kellett készíteni és a nyertesek ösztöndíjakat kaptak. Itt vetítették le a nyertes filmeket, és beszélgettek róluk: Robert De Niro, a Tribeca fesztivál többi szervezője, Hiam Abbas, a Közel-Kelet egy nagy sztárja, és a pályázat szervezője. Persze amikor megérkezett "Bob" ahogy a beszélgetésen hívták, mindenki gátlástalanul fotózott, én se keveset.





Egyébként teljesen blazírt volt, és nagy csalódás. Kb. minden kérdésre azt mondta: erre ő nem tud felelni és átadta a Tribecás nőnek a mikrofont, majd kb. arra koncentrált, hogy minden szögből jól nézzen ki. De tényleg. A végén az volt a feladata, hogy bejelentse: most, hogy ilyen jól sikerült az első dohai Tribeca filmfesztivál, egész éves programot építenek rá, filmsulit indítanak, csere-tanulási lehetőséget New Yorkban, stb. (ismét csak gratula a sejkának, ő fizeti ezt is). Ez tök izgalmas hír, nem? Úgy olvasta fel, mint Havas Henrik anno a vizsgaeredményeinket.


Na ez a beszélgetés után már tényleg rohannom kellett, hogy elérjem a gépet. Átrohantam a bazáron a szállodámhoz... említettem, hogy ebben a bazárban nem lehet eltévedni? Most sikerült. És amikor egyre idegesebb vagy, hogy úristen, lekésem a gépem, akkor kezdesz el igazán rossz döntéseket hozni, hogy milyen irányba indulj, hirtelen összekevered az Al Mohammed utcát az Al Abdullal, majd az Al Ahmeddel, és ott a baj... végül kikavirnyáltam valahogy, de nem volt egyszerű.

A reptérre menet a taxisnak hihetetlen szófosása volt, többek között kérdezgetett Dubai-ról. Azt mondja, hallotta, hogy szép a metró, meg minden, de azt is hallotta, hogy túl sok indiai utazik rajta, és ezért nagyon büdös van benne. Ezt meséli nekem a Sri Lankai taxisofőr. Nem abszurd?
(már Dubai-ban hazafelé menet a taxis pedig kifaggatott az életemről, és közölte, ha egy héten belül nem nősülök meg, nagy baj lesz. Szívesen ír haza a szüleinek Indiába, ők szereznek nekem egy feleséget azonnal.)

Összességében: Doha érdekes volt, jó volt kikapcsolódni és egyszer körbejárni, a filmfesztivál pedig óriás élmény, ezért jövőre is szívesen eljönnék ide. Búcsúként álljon itt az egyik kedvenc dohai Kresz-táblám:

Hétvége Katarban: szombat

A szombat délelőttöt a bazároknak szenteltem. A szállodám gyakorlatilag a bazár-negyed közepén volt, így tőlem ötperces távolságban bármelyik irányba megtalálható volt egy kisebb-nagyobb létesítmény. Ezek javarészt "modernebb", 10-20 éves épületek, benne a szokásos labirintus a kis boltocskákkal, és nem is különösen inspirálóak. Azért egy-két fotót ezekről is beszúrok:




Ez az egyik bazár bejárata:




Doha egyetlen eredeti széltornya is a képen látható:



Szőnyeg per párnabolt...:



Na de ezután megérkeztem a Souq Waqif-ba, és ez a hely teljesen elvarázsolt.

A Souq Waqif Katar legrégebbi bazárja, "ősidők" óta ide járnak a beduinok kereskedni, adni-venni, így kialakításában, stílusában tökéletesen hozza a "mesés közel-kelet" asszociációkat. Ugyanakkor 2004-ben felújították, mindent eredeti stílusban persze, és azóta turisták által is élvezhető, tisztaság, nincs büdös és persze a helyiek is tudják, hogy itt turisták is megfordulnak, így nem veszik le a fejedet, ha elkezded őket fotózni. Eredeti, helyiek által használt bazár, finom-hangolva a nyugat számára.

Úgy döntöttem, most én itt tisztességesen elveszek a labirintusokban, de sajnos nem sikerült. Kikerültem viszont egy nagyobbacska térre, ahol éttermek sorakoztak egymás mellett (ez a bazár legturistásabb része, nyilván). Beültem egy kávéház teraszára, és egy órát csak nézegettem az embereket - ezt a helyet a helyiek kb. korzónak használják, mindenki nézelődött és egyszerűen csak vonult. Aki meg beült valamelyik helyre, automatikusan hozták neki a kávét és a vízipipát, aztán ő is bámészkodott. Hihetetlen volt ez a nyugalom, egy bazár kellős közepén.


Aztán felfedeztem, hogy létrehoztak egy művészeti központot is az egyik épületben, ezt körbejártam, kisebb galériák, művészeti könyvesboltok, antikvitás:



Na de aztán ténylegesen bevetettem magam a piacra. Kb. így nézett ki egy utcácska:



Nincs természetes fény, szűkek az utak - pláne, amikor mindenki kipakolja a termékeket a bolt elé - és kategóriák szerint rendeződtek el a boltok, azaz egymás mellett voltak fűszeresek, a textil-, a parfüm-, az edényárusok, és valahogy mindegyik csoportosulásnak a labirintuson belül megvan a maga hangulata. Pl: a parfümsoron mindenfelől illatokat érzel, csak egy-egy ember lézeng és azok is halkan beszélgetnek. A fűszer/egyéb kajánál óriási zsivaj, teljes abajába (szemkivágásos) öltözött nők tömege, mindegyik nézegeti az árut, hangosan vitatkozik az árakon az eladóval. A kaját nagy tételre vásárolják egyébként, és mivel a nők nem tudnák maguk vinni, ezért minden nő után futkározik egy "hordár" aki egy rendes kőműves talicskát tol át a tömegen, és cipeli a nő után a bevásárlását. Óriási zsivaj és tülekedés. A textil rész megint más, stb. És az egyes részek között gyakran csak egy saroknyi van, egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik a hangulat.


A szőnyeg árusoknak kültéri standjai is voltak:

Szóval itt elbámészkodtam egy keveset, nagyon élveztem. Mondom, próbáltam elveszni, de sajnos nem sikerült. Azért így is jó élmény volt. És nem, nem vásároltam semmit. Rizsre nem volt épp szükségem, szőnyeget meg nem akartam hazavinni fapadossal.

A Souq után volt még egy kis időm nézelődni, így ismét megkíséreltem a Corniche mentén sétálni, ez alkalommal nagyobb sikerrel, kb. a feléig el is jutottam, és onnan mentem tovább taxival. Tényleg szép egyébként a Corniche-menti sétány:



Az út másik oldalán meg parkok, óriási zöld gyep- területekkel, amelyet konstans locsolnak és ápolnak. Rábukkantam egy "heritage village"-re is, amely sajnos zárva volt, így a skanzen élmény elmaradt.

Aztán innen taxival a City Centre plázába, a mozihoz. Mielőtt elindult volna a szombati film-maraton, még gyorsan beindultak a shopping-ösztöneim (lehet, hogy a reggeli bazár miatt, csak ott nem vettem semmit). Így fél óra alatt, sikerült vásárolnom pár ruhát, köztük egy ... téli pulóvert. Így utólag nem tudok rá ésszerű magyarázatot találni. De muszáj volt. Ja, és összefutottam egy magyar csávóval. Rendőrként dolgozik Katarban. Na, az a nem semmi.

Megtaláltam ma a filmfesztivál hivatalos szpotját is, nyálas de mégis beszúrom ide, egyrészt emléknek jó lesz (minden film előtt leadták, tehát 8-szor láttam minimum), illetve picit sejteti a sokszínűséget, ami Katarra és egyébként az egész régióra jellemző (pláne Dubai):

http://www.youtube.com/watch?v=jlfR8RWhLWQ

Az első szombati filmem a kimondhatatlan című Pomegranates & Myrrh nevű, palesztin film volt, amely a palesztinok édesbús életéről ad képet, nagyon hosszan és lassan. Ezután néztem a The Informant! -ot - amikor rendeltem a jegyeket, gondoltam jó lesz azért egy garantáltan vicces film is. Ha jól láttam, Magyarországon november végén vetítik, nagyon vicces, nézzétek meg!

A következő filmem egy régi klasszikus volt. 'A Múmia' (angolul: The Mummy: the Night of Counting the Years), mint megtudtam, Egyiptom egyik "nemzeti kincse", 1968-ban készült, és a bemutatásának az volt az apropója, hogy Martin Scorsese alapítványa idén "restaurálta" (nem jut eszembe a jó szó). De, hogy igazán nagy élmény legyen, ez is szabadtéri vetítés volt. A vetítés helyszíne konkrétan a régi bazár, a Souq Waqif, amelyet reggel bejártam!

Alábbiakban egy kép a helyszínről. Még most is lenyűgöz ez a hozzáállás, hogy az egy szem 1968-as film kedvéért felépítenek egy teljesen külön szabadtéri helyszínt (ez nem a múzeum kertje, egymástól messze a kettő) hiszen ha már egyiptomi film, akkor bazárhangulat, bevilágítják a Souq-ot a feeling kedvéért, odatesznek még párezer széket, és egy alkalommal lemegy a film és utána összepakolnak. Erre mondom, hogy igazán odafigyeltek a részletekre és mindent megtettek a fesztivál sikeréért. A sejka meg kellően megszponzorálta az eseményt gondolom.



Na de ez még nem volt elég, ugyanis a Múmia után ismét taxiba szálltam, és ismét elmentem a multiplexbe (az volt aznap a sokadik taxizásom a patkó egyik végéből a másikba). Itt még megnéztem egy késő esti filmet, a Cairo Time-t, ami kanadai film egyébként, nemrég mutatták be, és Egyiptomban játszódik. Ezt is ajánlom, nem is a fő vonal miatt, ami egy kb. kibontakozó szerelem története, hanem azért, mert nagyon érdekes képet nyújt a kulturális sokkról, ami egy nyugati embert ér, amikor a Közel-Keletre utazik és "beleveti magát". Sok mindenben, apró mozzanatokban fedeztem fel hasonlóságot a saját tapasztalataimmal. :)




Ui: a tegnapi bejegyzésben emlegettem az LED red carpet-ot. Itt megtekinthető:
http://www.dohatribecafilm.com/festivalcoverage.htm
(és minden info a filmekről is, amelyeket néztem).