Furcsa ezt így leírni, de Indiában sokszor, ahogy ránéztem emberekre, ez a kérdés ugrott be: Te vajon hol alszol éjszaka?
A szállodákban rendszeresen tapasztaltuk, hogy a személyzet a folyosókon és a lobby padlóján alszik, lepedőkön. Azt hiszem, ők még teljesen szerencsések, hogy ott aludhatnak.
A delhi szállodánk padlásán-tetőjén - ugyanis ezen kellett átmásznunk a szomszéd szálloda étterméhez hogy reggelizzünk - ezt a lyukat láttuk, ezt is alvóhelynek használták (meg a tetőn is evett, zuhanyzott, mosott ruhát a személyzet):
Amikor a riksa-sofőrünk átvitt minket Delhi eszméletlenül kaotikus régi bazárján, azon gondolkodtam, ő vajon hol alszik. Csak úgy, valahogy az utcán, mint a riksások, hordárok általában...
... vagy van konkrét helye, ahol tud aludni - és elképzeltem a bazár feletti emeleteket, amelyekben nyilvánvalóan laknak emberek.
Vonatozás közben láttuk, hogyan laknak a kevésbé szerencsések, akik a nagyvárosok külvárosaiban élnek, a sínek menti kunyhókban... láttuk őket fogat mosni és mellette szemetet égetni, gyerekeket pocsolyában fürdeni, síneken WC-zni - az egész annyira szürreális volt, ahogy emellett csak úgy elsuhantunk a kényelmes vonattal, hogy inkább filmnek éreztük, mint a valóságnak.
Persze a nagyvárosokban láttunk az utcákon felállított, összetákolt kunyhókat is. És érdekes módon nem úgy tűnt, mintha annak a lakói lennének a legszegényebbek - nem egyben volt áram és TV is. (ez pl. Bombay nyomornegyedeire is igaz, hogy az a kb. kétmillió ember, aki bennük él, egyáltalán nem számít a legszerencsétlenebbnek, sőt. Vannak, akik már második generációs ott lakók, irodai munkájuk van, de továbbra is ott élnek, mert ott nőttek fel... slum-túrára sajnos nem volt időnk elmenni, meg szerintem megint lettek volna vele kisebb etikai dilemmáink).
És aztán persze ott van a másik oldal - hisz Indiában mindennek van másik arca - rengeteg pazar, kertvárosi negyedet láttunk óriás házakkal és rendezett utcákkal. Ilyen szempontból az is érdekes tapasztalat volt, amikor Bombay-ben Apeksháéknál aludtunk, és megfigyelhettük, hogyan él a tisztes középosztály... teljesen jól. Bár a guggolós WC-hez nem tudnék hozzászokni (annak ellenére, hogy egész nagy gyakorlatra tettem szert a témában), de a non-stop rendelkezésre álló, a családdal lakó cseléd ott is megvan. Úgyhogy ugyanúgy, ahogy az emberek egy része 2 rupee-s samosa-t eszik a bazárban, másrészt meg alig lehet bejutni a puccos éttermekbe foglalás nélkül, itt is óriásiak a különbségek - és nem könnyű meghatározni, mi tekinthető "átlagnak".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése