Mai séta: Farmer's Market és Heritage Village

Jelentem: ma is eleget tettem a "minden hétvégén látok valami újat" követelménynek. Reggel megérkezett Frank, a német couchsurferem, aki csak erre a hétvégére marad, és vele tettünk egy jó nagy túrát... többek között az alábbiakat láttuk.

Talán emlékszel a a piacos bejegyzésemre... abban említettem, hogy a Souk Al Bahar - Burj Khalifa mellett péntek reggelenként van egy Farmer's Market, ahol kizárólag az UAE-ben termesztett zöldségeket lehet kapni (mert minden egyéb, ami a boltokban kapható, külföldről érkezik, erősen megdobva Dubai ökológiai lábnyomát)... Hát megtaláltam ma, és nagyon cuki... de csak nekem furcsa, hogy paradicsomot árulnak a Burj Khalifa lábánál?

Ez az utolsó kép után egyébként egyik pillanatról a másikra elkapott minket egy homokvihar, amely egyrészt meglepetésként ért, másrészt egész durva volt (a vihar elől a Palace szállodába menekültünk, aki járt már nálam tudja, hogy előszeretettel sétálok be "naivan" ebbe a szállodába egyébként is).

Délután elsétáltunk a Creekhez, ahol a szokásos látnivalók lezongorázása után elindultunk a Heritage Village felé, az Öböl mentén a tenger felé, és itt még sohasem jártam. Elkezdtem fotózni a Creek-et és elképesztően sok sirály volt, szinte "Madarak" - beli jelenet, csak három fotó a jópár közül:

Péntek délutáni szürenkezés az Öböl partján:

Ez a Heritage Village, amely egy egész komplexum, a régi házakat a Sejk támogatásával restaurálták, pár házban múzeum, más házakban skanzen-szerű bemutató, hogy éltek-élnek eredetileg, mielőtt az olaj fel-, a turisták meg betörtek volna (bocs.) :

Széltornyok a heritage village-ben:

Régi és új:

Véletlenül betévedtünk egy furcsa múzeumba. Egy szépen felújított, hagyományos házban berendeztek egy kiállítást, amely arról szól, hogy milyen tudományos tények támasztják alá a Koránban leírtakat. Gondolom a turisták bizalmát felépíteni, a muszlimok hitét fenntartani hivatott kiállítás, és elég érdekes elképzelés.

Mindenesetre furcsa, amikor ilyen feliratok állnak az egyes kiállítótermek ajtaja mellett:

És aztán bemész egy-egy szobába...

És kb. citylight posztereken olvashatod, a Korán mely részleteit bizonyították tudományosan.

A Heritage Village egy része a skanzen-szerű terület, itt egész nagy forgalom volt... burkás asszonyok sütötték az emirati desszertet (amelyet én csak datolyaszirupos profiterolnak hívok)

A telepen bemutatják a "városi" és a beduin életmód jellegzetességeit is.

Innen átmentünk a Creek Deira oldalára, hogy megmutathassam a kötelező Gold Souk-ot... és kiderült, van egy gyalogos alagút/átjáró az Öböl alatt:

A túloldalon, Deirában megnéztük a Soukokat... az egyik bazár már teljesen üres volt estére, bezártak a boltok...

... a souk-beli hordárok pedig vidáman zsugáztak az egyik sarokban.

A napot a szintén kötelező Bastakyában zártuk:

Arab világ - státusz jelentés

Igen, történnek mostanában izgalmas dolgok a régióban... az évet azzal indítottuk, hogy Izrael jó eséllyel megtámadhatja Iránt az atom programja miatt- ami durva konfliktushoz vezethet... az Egyesült Királyság evakuációs terveket dolgozott ki az Öbölben lakó állampolgárai kimenekítésére (ami túúúlzás.) Aztán jött Tunézia, és sok-sok arab barátom örült neki, hisz úgy látták, ez az első lépés az észak-afrikai diktatúrák felszámolásában. És lám: most Egyiptomban tüntetnek. Akram hihetetlenül lelkes, egyfolytában a beszél az otthoniakkal és ontja magából a híreket, nagyon hisz a változásban, amely egyértelműen ráfér Egyiptomra.

Ja, nem kell értem aggódni, itt ülök teljes biztonságban a világ egyik pontján ahol csak a pénz az úr, és ahol a "stabilitás mindenáron" a jelszó, hisz az hozza a pénzt... szóval érdekes megélni az ismerőseim között ezeket a változásokat, de az én életemre nincsenek hatással.
(Anyu, ne aggódj már ennyit! :)

... and all that jazz

Elkezdődött az idei jazz évad, ami nagyon jó hír, indul a három hét non-stop fesztiválozás! A jazz fesztivál minden évben ingyenes koncertekkel indul itt a házam előtt, a JBR korzón - idén nyolc estén keresztül, ebből négyen ott voltam - majd ingyenes koncertekkel folytatódik a Dubai Media City Parkban, végül a fesztivál utolsó szakasza a háromnapos fizetős fesztivál. A jazz-hez általában kevés köze van, inkább amolyan "szofisztikált zenei" fesztivál, pl. idén a JBR-on a Jazz Festival Blues Edition-je zajlott, ami tudom elég képzavaros, míg a végső nagy fesztivál idei sztárjai között Macy Gray és a Train is szerepel (tavaly itt néztem David Gray-t és James Morrisont). Összességében, jó alkalom koncertezni picit és nyomokban tud hasonlítani a hazai zenei fesztiválokra...

Szóval ezen a héten már mentek az ingyenes koncertek a JBR-on és ezt ki is használtam... eszméletlen jó blues estek voltak és minden szabad estémen ott voltam.

A színpad:

Valamelyik helyi per libanoni előzenekar:

JBR és a minden este összegyűlő sok ember:

A kicsik is élvezték... a fotó 24 fokban készült:

A fantasztikus Sharrie Williams. Ez eszméletlen volt, kötelező rákeresni Youtube-on!

Akram és April:

A JBR egyik hátránya, hogy persze nyitott terület így nem lehet alkoholizálni... így sör helyett Starbucks mentateával koccintottam, ami ugyan kevésbé árt, de kevésbé is tett boldoggá... (a következő két héten már a Media City freezone-ban lesznek koncertek, így ott lehet sörrel mászkálni... kivéve február 14-en, idén Valentin napra esik a próféta szülinapja és ekkor dry night lesz...)

Tysonnal:

Freddel és Akrammal:

Végezetül, egy nem annyira értékelhető videó az egyik estéről... :

:)

A Dubai Metro-t általában komolyan kell venni. Az UAE-beli lakosok nagy büszkesége, a "gazdasági válság ellenére mi tovább fejlesztünk" egyik bizonyítéka. Naponta több százan mossák és polírozzák, és büntetésre számíthatsz ha eszel, iszol, rágózol stb. - mindezek eredményeképp valóban elképesztően jó állapotban van. Szóval a metró nem tréfa. Viszont most elkezdtek smiley-kat használni a kommunikációjukban. Vajon miért? A környezetvédelem vicces? Szeretném megfejteni, mi van a smiley mögött de egyelőre nem tudtam rájönni. A helyes megfejtés beküldőjének metrójegy jár.

Melinda elmeséli Indiát

Két hete Melinda volt a Radio Café granturizmó! c. műsorának sztárvendége, és mesélt elvileg a pushkari tevevásárról, gyakorlatilag sok minden másról... érdemes meghallgatni, mégpedig itt.

Müvellődünk...

Tök sok ember itt arra panaszkodik, hogy mennyire nincs "kultúra" Dubai-ban, és hogy mennyire hiányoznak a színházak, múzeumok... persze nem azt mondom, hogy Európával vetekedhet az itteni kínálat, de azért színházban is voltam már itt, galéria-negyedeket is jártam körbe, a múlt héten pedig hangversenyen voltam.

A figyelmetekbe ajánlom az alábbi magazint. A Brownbook, amely magát "urban guide"-nak titulálja, egy szuper magazin a közel-keleti kulturális történésekről. Teljesen rá vagyok kattanva és mindig rácsodálkozom, mennyi izgalmas dolog történik a régióban:

Brownbook Magazine - katt ide.

(A Brownbook jóvoltából láttam azt is, hogy az Abu Dhabiban épített Louvre és Guggenheim múzeumok is milyen durván néznek majd ki... érdemes megnézni a látványterveket, katt ide.)

Na szóval, a koncert. Újévi hangversenyt találtam, amely az újévhez képest, jó közel-keletiesen, két hetet késett :). Rendes nagy zenekar volt amelyet egy hegedűs szervezett össze, és egy-egy szám erejéig egy XY Khourry nevű libanoni "szupersztár" énekelt is mellé. Nagyon nagyon érdekes volt - az arab és a klasszikus zene találkozása, néha valóban klasszikus, néha populáris arab slágerek hangversenyre átírva... nagyon élveztük.

A koncert a Ductac-ben volt, a Mall of the Emirates tetején levő művészeti központban. April megy fel a lépcsőn...

Azok a csávók nagyon fontosnak tűntek.

A kendősek a "hoszteszek", Samsung ajándékokat osztogattak, jópofa a hosztesz egyenruha...

A koncert után April, Tyson, Fred és én megittunk egy jól megérdemelt Chardonnay-t egy közeli medencés bárban:

Vakuval is, hisz nem mindennap öltözöm ki ennyire...

Építkezés

Emlékeztek az építkezésre a házam előtt?

Naivan azt hittem, a mellette levő Sheratonhoz hasonló, kisebb épület lesz, és lassan el is készülnek a zajosabb munkákkal....

Ehhez képest pár napja megtaláltam az interneten, hogy fog kinézni:

Bár mondjuk amilyen ütemben haladnak vele, szerintem idén eljutnak a tetejéig (8 emeletet húztak rá, amióta itt lakom). Gazdasági válság?

Martin und Carmen

Most, hogy visszajöttem Dubai-ba és végre saját lakásom van, megtettem azt, amit már nagyon régen szerettem volna: visszaállítottam a Couchsurfing státuszomat "YES"-re. Nagyon hiányzott már ugyanis a CS-nyújtotta barátkozás, interkulturális kaland - de hát eddig Christian mellé nem akartam vendégeket fogadni, ő ugyanis nem volt annyira kalandos...

Szóval átállítottam a státuszomat és úgy látszik, azonnal Mr. Popular lettem, ugyanis elkezdtek ömleni a bejövő kérések (aztán felfedeztem, hogy relatíve kevesebb a "nyugati" vendéglátó, és szerintem minket biztonságosabb opciónak vélnek az idelátogatók). Két napra rá már a konyhámban üldögélt Martin és Carmen, egy fantasztikus svájci házaspár, akik 3 napra jöttek, végül 9 napot maradtak, és elmondani nem tudom, mennyi élménnyel lettem gazdagabb ezáltal.

M+C egyébként is nagy utazók, de most az eddigi legnagyobb útjuk egy állomásaként látogattak Dubai-ba: 2009 nyarán elindultak, hogy egy év alatt elvezetnek Indiáig és vissza a negyvenéves Mercedes kisbuszukkal. Hát átvezettek a Balkánon, majd Törökországon, majd egy hónapot Iránban nézelődtek, ezt követően pedig Pakisztánban töltöttek szintén egy hónapot (amely ugye nem veszélytelen ország, ennek ellenére imádták). Pár hónapot Indiában töltöttek, pl. Goába érve már nagyon fáradtak voltak, így két hónapot egy strandon töltöttek, amely úgy néz ki, mint a Paradicsom. Aztán itt történt, hogy rájöttek: itt nem tudnak megállni. Egyrészt európai benzin-árakkal számoltak eredetileg, így még rengeteg pénzük volt, másrészt haza nem is akartak még menni, hát átküldték konténerben a buszt Kuala Lumpurba, és onnan bejárták Tájföldet, Kambodzsát, Láoszt, Malajziát... majd ismét konténer, most Dubai-ba, majd innen Ománon, Szaud-Arábián és a a Közel-Keleten keresztül (Szíria, Jordánia stb) elindulnak visszafelé. 18 hónapja vannak úton.

A fentiek alapján először picit attól tartottam, nagyon elszálltak, beképzeltek, vagy hippik lesznek - esetleg ezek valamilyen kombinációja - ami közel sem igaz. Egész egyszerűen hihetetlenül kedves, intelligens, érdeklődő emberek, akikkel abszolút azonos hullámhosszon vagyunk. Amíg várták, hogy átérjen a buszuk, nálam laktak, napközben mászkáltak, este pedig közös programokat szerveztük, jellemzően itthon főzőcskéztünk és hajnalig iszogattunk és beszélgettünk. Mondanom sem kell, végighallgattam rengeteg úti élményt és végignéztem több száz, ha nem ezer, képet - határozottan inspiráló volt az ittlétük. Úgyhogy hosszakat filozofálgattunk az utazásról, a világról, az életről... elememben voltam.

Vacsorák:

Carmen főz...

Martin főz:

A végeredmény:

Martin képei:

Hétvége - sörözés a Hilton-teraszon, séta a tengerparton, sheesházás:

Múlt szerdán aztán végül megérkezett a busz és át is tudták venni. Beparkolták hozzám a vendégparkolóba - az egész ház a csodájára járt: kis zöld busz, pakisztáni matrica-díszekkel, indiai zenélős dudával, napelemmel a tetején (a srác elektromos mérnők és rászerelt egy napkollektort, arról üzemel a hűtő és a benti kislámpák), valamint az Indiában két részben összeszerelt-megbuherált szélvédővel. Elvittük a buszt egy körre ide a JBR korzójára, hát szerintem a Ferrarikra nem bámulnak úgy az emberek, ahogy minket nézett mindenki... nekem folyamatos röhögőgörcsöm volt.

A busz a házam parkolójában:

A busz belül:

JBR-on:

Aztán M+C még két napot a buszban aludtak, mielőtt - ma - nekiindultak volna. Találtak egy szabad strandot, amely hivatalosan a sejk birtoka, a Pálma és a Burj Al Arab között található, és nem-hivatalosan a hozzájuk hasonló buszosok és kempingezők használják. Össze akartak ismerkedni a többiekkel (volt ott még osztrák, német, és még egy svájci lakóautó), így még két napot ott kempingeztek. Tegnap meglátogattam őket egy búcsúbulira.

Nem tudom, mennyire látszik... busz a strandon, Burj Al Arab a háttérben:

Buli a buszban:

Egészen abszurd, hogy ott vagy a sejk birtokán, mögötted a város felhőkarcolói, előtted a Pálma és a tenger... és Te pedig ott rumozol a kisbuszban. Főztek egy jó kis spagettit a buszban, hajnalig iszogattunk, megismerkedtem a többi kempingezővel, elég szürreális élmény volt, és imádtam.

Ma továbbmentek de tudom, hogy a barátságunknak ez csak az első állomása volt.

Ami pedig a couchsurfinget illeti, ezen a hétvégén pihentem, most pénteken viszont már érkezik egy német srác két napra. Making the world a better place, one couch at a time.

Búcsú - kép: