Nyár van

Most már két-három hete folyamatosan 40 fok feletti hőmérséklettel kényeztet Dubai, így azt hiszem, hivatalosan is megérkezett a nyár. Idén jobban viselem, mint tavaly; emlékszem, tavaly május végén- júniusban azért sokszor panaszkodtam, hogy rögtön megpusztulok, idén valahogy a normális életmenet része lett a hőség. Reggel továbbra is sétálok a metróig, még nem taxizom, és este is még mindig kint vacsorázunk és shisházunk. Persze ez még csak a kezdet: a hőmérséklet még minimum 10-15 fokot emelkedni fog  a következő két hónapban, és hamarosan megérkezik majd a durva páratartalom is, hogy beteljesedjen a szauna-feeling. Mindez persze nem kifejezetten kellemes, de ugye ez a klasszikus "megszoksz vagy megszöksz" dilemma, más lehetőség nincs.

A meleg miatt mindig nagyon hirtelen szűkül be a tér: egyik hétvégén még a sivatagban kempingezel vagy sétálgatsz és fényképezgetsz valamelyik jópofa kerületben, a másik hétvégén már inkább csak a bevásárlóközpontban tudsz igazán mászkálni. Ez általában elég fájdalmas váltás - tavaly is és idén is kicsit elszontyolódtam egy pár napra- de aztán hamar megtalálod, mi az, amitől jó lesz ez az időszak is, és arra koncentrálsz.Meg egyébként is: ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kevesebbet tudok két hónapig nézelődni. Luxusprobléma a javából.

Tegnap a szokásosnál sokkal kellemesebb idő volt, meglepően friss szél fújt és így a hőmérséklet is elviselhető volt. Egy lusta reggeli után (délután háromkor) úgy döntöttem, hogy kihasználom a strandolási lehetőséget és levonultam a tengerpartra. A tenger persze már termálfürdő-hőmérsékletű, de még nagyon is elviselhető... egy-két óra napozás után gyakorlatilag  két-három órát üldögéltem, nyakig a vízben, és közben a naplementét néztem. Aztán csatlakozott Akram, elmentünk vacsorázni, este még olvastam kicsit a jövő heti iráni utammal kapcsolatban (megvan most már minden: vízum, repülő, szállás). Hát erre mondom, hogy nem illene túl sokat panaszkodnom.

És persze itt vannak a barátok. Rengeteget bulizunk mostanában... kihasználjuk még az utolsó kültéri bulikat és lassan áttérünk a légkondis helyekre. Lehet, hogy kevesebb mászkálási lehetőség van, de a közös programok továbbra is közös programok.

Summa summarum: elvagyok. Szeretjük a nyarat és a légkondit! Na de tényleg... idei nyár-eleji depresszió: pipa, önsajnálatból való kimászás: pipa, örülünk hogy lyuk van a seggünkön és szelel: pipa, ma is volt értelme felkelni: pipa, szép az élet: pipa.

Jövő héten utazom, utána majd beszámolok, hol állok a nyári optimizmus-projekttel!




Az idény utolsó beach party-ja (Barasti)...

(Gertrud és Nazanin)

April szülinapján...

(Bo és Jo)

(April és Bo)

Pakisztáni vacsi...

(Obay és Samir)

(Sepideh és Shelly)

(Gertrud, Nazi és Narmeen)

Az új úticél

Beütött a nyár, a napok nagy részét bent a szobában töltjük, a hétvégén ledaráltam a Skins c. sori két és fél évadját és mindezekkel együtt menetrend szerint megérkezett a szokásos nyár-eleji letargia is. Na de ennyi elég is az önsajnálatból, kitaláltam hogy hova utazom legközelebb, és nagyon izgalmas!!

Június elején Iránba utazom egy hosszú hétvégére. Már régóta izgat a hely, de azt hittem, nehéz lesz vízumot kapnom - most úgy néz ki, menni fog, bár konkrétumok még nincsenek lezsírozva, így azért mindezt "lekopogva" írom. Eszméletlen tájak, hihetetlenül gazdag történelem és kultúra, kedves emberek.... amikor pár hete az iráni ismerőseimmel ünnepeltük a Nowruzt, a perzsa újévet, és a sivatag közepén gyújtott tüzek felett ugráltunk át, jöttem rá, hogy mennyivel több Irán, mint amit a médiában hallani róla, meg mint amennyit a jelenlegi uralkodó rezsim akar ráerőszakolni az emberekre. Perzsia sok ezer éves múltja még ott van és megnézhető, a zoroasztriánus hagyományok még léteznek, bármennyire is próbálják elnyomni őket, és persze nem is beszélve a gasztronómiáról, amely nagyon más, mint az arab konyha, és nagyon bejön. Tegnap ismerősökkel egy iráni étteremben vacsoráztunk, élő zene ment - az iráni zene teljesen meditatív, vonósokkal, dobokkal, szinte kántálás-szerű énekkel - és új, egészen furcsa kajákat kóstoltam, tiszta boldogsághullám tört rám.

Ha minden a tervek szerint alakul, két napot Esfahanban leszek, két napot pedig Shirazban (itt megnézzük Perszepolisz romjait is). Eredetileg egyedül mentem volna, de végül egy haverom, Fred becsatlakozik. A jegyeket és vízumokat még csak most kezdem el intézni, így remélem nem bizonyul majd korainak az öröm... mindenesetre már a tervezgetés is örömforrás.

Fent és lent

A héten nálunk járt egy pár fontos G2-s ember, köztük Piero és Szabó Eszter is. Jó volt újra látni őket, körbevezettem őket egy picit a városban - bár a sok meeting mellett nem volt közel sem elég idő mindenre, -  beszélgettünk egy nagyot és motiváltabbnak is éreztem magam a hét végére. Elég sűrű, de jó hét volt.

Az első este, amikor a vendégek itt voltak, elvittük őket az At.mosphere lounge-ba. Ez a hely januárban nyílt azt hiszem, és már egy ideje terveztem, hogy megnézem - most ennek jött el az ideje. Nem fotóztam, de tényleg érdemes utánanézni a honlapján, itt. A világ legmagasabban levő étterme, a Burj Khalifa 122. emeletén (a kilátó a 124. emeleten van). A kilátás természetesen itt is zseniális, és ráadásul nem is tűnt a hely horrorisztikus drágának (bár csak az itallapot láttam).

Ahogy vártunk a vendégekre a Burj Khalifa bejáratánál, beszélgettünk a személyzettel, akik megemlítették, hogy nem biztosak, hogy a lounge ma megnyit, ugyanis aznap délelőtt volt egy kis műszaki probléma, és nem biztos, hogy sikerül elhárítaniuk. Poénkodtunk is, hogy reméljük nem a lift... aztán minden OK volt, a lift felvitt minket, a kilátás pazar volt, a koktélok szuperek és a beszélgetés sem erőltetett, mindannyian jól elvoltunk.
Másnap reggel olvastam, mit értettek a kisebb műszaki probléma alatt:

Ugyanaznap, amikor mi a Burj Khalifa 122. emeletén mojitóztunk (bár pár órával előbb), megtörtént a torony történetének első öngyilkossága, A csávó a 147. emeletről ugrott ki, és a 108. emeletig esett. Gondolom, sajnos nem is ez volt az utolsó...az ilyen épületek mindig is vonzották az öngyilkosságokat. Írtam már egyszer arról, hogy a torony építése mennyi halált követelt.... a lista folytatódik.

Satwa - séta

Akram úgy szokott bemutatni ismerőseinek, hogy "Ez itt Borisz, ő az, aki majdnem két éve itt él Dubai-ban, de még mindig turista". Én maximálisan egyetértek ezzel ... mindig nálam van legalább a kis fényképező és továbbra is folyamatosan a következő nézelődnivalót tervezem. A múlt hétvégén sétáltam egyet Satwában - többek között Anyuval és Vikivel is majdnem elmentünk egy Satwa-körre, hát most sikerült is.

A sétát naplemente-nézéssel kezdtem a Jumeira Open Beach-en...

... aztán a már sokszor emlegetett Jumeira Grand Mosque mecsettel folytattam.

(A két fotó között ettem egy fagyit. Gyorsan esteledik errefelé.)

Ha lenne Dubai-nak gettója, akkor Satwa lenne az. Tradicionális házacskák, nem túl gazdag lakóközösség, amely az életet az utcákon éli. Persze teljesen tiszta és biztonságos (igyekeztem kikerülni a főutcákat, és a lehető legsötétebb sikátorokban mászkálni, és eszembe se jutott, hogy veszélyben lennék...) - és tele van zsongással és élettel.

Satwát egyébként Dubai vezetősége szégyenli, mert régi. Ezért maga a negyed kihalásra lett ítélve - lassan, de biztosan dózerolják le a házakat. A terv, hogy bevezetik a tengeröblöt ide, és modern, tengerre néző lakóparkokat építenek. Ennyi.


Ez egy ház:

Találtam egy utcát, ahol szinte kizárólag növényboltok (virágok, táptalaj, cserepek stb), háziállat-boltok és képkeretezők vannak. Ezentúl mindig oda megyek, amikor háziállat, növény és képkeret kombinációját akarom megvenni.

Sarki bolt...

Ez a közért:

Egyszerű házacskák, tiszta utcácskák:

A sétát a World Trade Centernél fejeztem be (ott van az irodám is egyébként, szóval Satwa nincs is a világ végén), a felüljáróból még egy kicsit szórakoztam a hosszú exponálású fotókkal. Háttérben maga a Trade Center.

 

Két nappal a satwai sétám után a Creek-hez mentem... egy ismerősöm, aki két éve él itt és most Hong Kongba költözik, bevallotta, hogy még soha nem járt a hindu templomban, sőt nem is abrázott még. Tűrhetetlennek tartottam a helyzetet, és egy este körbevezettem, nehogy ez kimaradjon Hong Kong előtt. Ezek szerint nem csak turista, de egyben idegenvezető is lennék? :)

Bolhapiac

Bizony, bizony, Dubai-ban is van bolhapiac. Már hónapok óta tervezem, hogy megnézem (havonta egyszer van, hozzám viszonylag közel), és ma végre sort kerítettem rá. Ideje is volt, ugyanis a mostani volt októberig az utolsó szabadtéri piac, ezután egy szálloda rendezvénytermében fogják tartani...

Teljesen ledöbbentett, mekkora tömeg és tülekedés található a piacon. Azt hittem, hogy ide mindenki csak poénból jön, mint én - mindenféle bájos ámde haszontalan limlomot venni, pedig dehogy: a filippínó cselédek, a szegényebb indiai családok és a pakisztáni taxisofőrök számára ez igenis egy fontos árubeszerzési lehetőség, és ennek megfelelően néha azon gondolkodtam, most fognak agyontaposni. Aztán ott vannak az arab hölgyek és családok... ők nyilván szintén hobbiból vásárolnak, de úgy tesznek, mintha élet-halál kérdés lenne. És akkor ott vagyok például én, aki borzasztóan élvezem a forgatagot, és mindenáron használt backgammon készletet szeretnék venni (fontos, hogy használt legyen, a bolti nem jó). Vagy valami helyi kézműves terméket a dohányzóasztalra. Vagy igazából bármilyen vásárfiát, csak sztorija legyen.

Az árusok közül páran, úgy látszik, hivatásszerűen űzik a használtcikk-kereskedést, mások unatkozó angol házaspárok, akiknek nem volt jobb ötletük a hétvégére. Aztán lehet, hogy én is itt árulok majd, amikor eljön az ideje búcsút inteni Dubai-nak?


Pár kép a dubai-i stílusú bolhapiacról...

A piacot a Safa parkban tartják egyébként:

Tömeg:

Elől alkudozás, hátul Downtown (bal oldalon a Burj Khalifa):

Piac utáni piknik/ pihi a parkban:

Végül veszek 4 vörösboros poharat 20 dirhamért (nem mintha szükségem lenne rá, de helyes az eladó csaj... aztán a férje becsomagolja nekem az árut). De a csúcs: találok egy eredeti, működő tagine-t. Imádom a tagine-t (mint kaját), már régóta meg akarom tanulni, hogy kell készíteni, erre sikerül vennem egy hagyományos edényt hozzá, 10 dirhamért. Boldogság. 

Hát nem gyönyörű?

  

A közel-keleti ügyintézés örömei

Szeretném prezentálni az alábbi, igen férfias sorszámot:

Nem, nem az orvosi rendelőben kellett az urológus/nőgyógyász opciók közül választani.
A személyi igazolványom intézéséhez kellett bevallanom a nememet és "férfi időpontot" kérnem...A férfiakkal férfi ügyintéző foglalkozik, a nőkkel  nő...persze külön szobában. A személyihez fényképezkedni kell, ahhoz meg le kell venni a kendőt - hát ezért a külön sorszám. De még így is, igencsak meglepett a dolog először.