Diamond Lounge

Kevesebb, mint négy hónapja, március végén egy Diamond Lounge nevű bárban voltam egy buliban, ott találkoztam pár jófej emberrel, akik meséltek az egész Meetup-os internetes csapatról és nagyon győzködtek, hogy csatlakozzam. (akkor egy másik netes csapatnak a tagja voltam, de azzal nagyon ritkán voltak programok). Így csatlakoztam, és azóta kb. 15-20 "hivatalos" Meetup-os összejövetelen voltam, utazáson, bulin, kulturális programon - és persze ezen keresztül talákoztam több emberrel is, akik most barátaim és meetupon kívül is folyamatosan találkozunk.

Szóval kevesebb, mint négy hónappal később, ott állok ismét a Diamond Lounge-ban és én vagyok a szervezője/házigazdája egy rendezvénynek. Az egyik havonta rendezett eseménynek (új tag-köszöntő buli) nem ért rá a szokásos rendezője és megkért, hogy most intézzem én, mint "régi" tag. Helyszínnek automatikusan jött a Diamond Lounge, lebeszéltem a helyszínnel mindent, minden ismerősömnek elmondtam, hogy muszáj jönnie mert nehogy már 10-en lézengjünk az első általam szervezett eseményen...

Végül több, mint 60-an voltunk ami igazán nagy létszámnak számít, szerintem mindenki jól érezte magát. Én egész este "dolgoztam", személyes küldetésnek vettem, hogy minden új tagot sikeresen integráljak a csapatba és mutassak be mindenkinek - amit aztán többen is megköszöntek. Szóval tetszett ez a szervezősdi - gondolkodom, mi legyen a következő rendezvény.

Ezek mind mi vagyunk:

Obay (Egyiptom/Szudán/Szaud-Arábiából) - rajtam a "The Nametag Guy" matrica, ugyanis a nametaghez ragaszkodtam :)

April (USA):

Shelly (India-Kanada) és Akram (Egyiptom):

A hőség pozitívumai

A héten voltam standup-comedy esten, és a helyen, ahol szervezték, az alábbi promócióval találkoztam:

Szerintem jópofa, és ráadásul hasznos - mostanában gyakran az ár felét elengedik...

Burka vagy nem burka?

Biztos hallottátok, hogy Franciaországban egy új törvény értelmében tilos minden, az arcot teljesen eltakaró öltözet. Franciaország után várhatóan a többi európai országban is sor kerül hasonló törvényre. Sőt, a dolog még érdekesebb azáltal, hogy pl. Szíriában is betiltották a teljes fátylat pl. egyetemeken (pedig Szíria aztán igazán hithű muzulmán ország).

Őszintén, szerintem nem tudok eleget a témáról hogy ítéletet alkossak. Az biztos, hogy ellenzem, hogyha egy apa/férj rákényszeríti a fátylat a lányára/feleségére, de korántsem mindig ez a helyzet (+ nem tudom, ez hogy oldja meg a problémát, hogyha egy apa edig fátyollal engedte egyetemre a lányát, akkor most egyszerűen nem fogja emberek közé engedni, szóval kissé látszatmegoldásnak tűnik a dolog). Azt pedig, hogy betiltsuk valakinek, hogy úgy öltözzön, ahogy a kulturája/vallása előírja, szerintem nem nevezhető "fejlődésnek". Franciaország esetében ez nálam súrolja a "többség zsarnoksága" kategóriát, amelyben a keresztény többség véleményt nyilvánít, hogyan "normális" élni és öltözködni, és ezt törvénybe foglalja. Szerintem ez veszélyes. Egyébként magáról a döntésről sok cikk jelent meg a helyi sajtóban, mindenféle vegyes véleményekkel, kollégákkal is vitázgattunk erről, ott is megosztja az embereket a dolog.

Elolvastam az Index cikkét az egész dologról, sőt megnéztem a fotós összeállítást a "Muszlim női viselet hét alapvető fajtája" -ról, és megint kicsit felbosszantott a pontatlanság és a nyugati látásmód, amellyel ezekhez a dolgokhoz viszonyulunk (de mindenképpen érdemes elolvasni a "Miért tesz fel kendőt Jasmina" c. cikket is). Mint már sokszor elmondtam, az Iszlám "szerény" öltözéket ír elő nőknek, és egy normális, vállat-térdet eltakaró ruhával és fejkendővel teljesen megelégszik. A "muszlim női viselet" országonként más és más, és igen, muzulmán országokban jelentkezik, de nem tisztán a vallás írja elő, ugyanúgy a beduin-sivatagi életmódból is ered, befolyásolja az egyes országok történelme, hagyományai stb. Hasonlítsd össze, hogyan öltözködnek a nők Marokkóban, Törökországban, Kuvaitban - tök más, pedig ugyanúgy muzulmánok. Maga az Index-féle összeállítás a tipikus öltözetekről nekem nem sokat mondott, mert nem Öböl-menti ruhákat vettek alapul, ott például a burka a teljes alakos - szemkivágásos fátyol, itt a burka egy, a beduin időkből származó, bőrből készült maszk. Vagy például az is elgondolkodtató, hogy egy tök liberális mizulmán országban (itt) teljes alakos feketében vannak a nők, míg egy jóval konzervatívabb országban (pl. Irán) csak kendőben.

A férfiak fehér dishdasháját vajon szintén "tipikus muzulmán öltözéknek" kell vennünk? Vagy ott észben tartjuk, hogy a ruhájukat nem kizárólag a vallás írja elő?

Beszélgettem egy egyiptomi haverommal, aki abszolút hithű muzulmán, emellett teljesen haladó gondolkodású (merthogy ilyen is létezik... pl. a haverjaim közül több is). Meséli, hogy a családjában már generációk óta csak fejkendőt hordanak a nők, most a nővére mindannyiukat meglepte azzal, hogy közölte, ő magára veszi a teljes "burkát". Mert hogy sokkal komfortosabbnak érzi magát kint az utcán, hogy nem bámulja meg minden pasi.

Másik oldalról igen, biztos rengeteg példa van arra, hogy a vallásra hivatkozva férfiak elnyomják a nőket, és ennek részeként rákényszerítik a fátylat a nőkre, ezt nem vonom kétségbe. Hogy a probléma megoldásában segít-e az új francia tilalom- gondolom sok esetben igen, de teljes szemléletváltást ez nem fog hozni.

Abbahagyom most ezt a bejegyzést, amely ugyanúgy össze-vissza ugrál és semerre nem tart, ahogy a fejemben is gondolatok ezzel kapcsolatban... Talán ha egy dolog nevezhető konklúziónak az az, hogy mind muzulmánok, mind nem-muzulmánok túl gyorsan kapcsolnak mindenféle dolgokat magához a valláshoz és ezzel a túlzott leegyszerűsítéssel szerintem vigyázni kell.

Green Dubai

Azt mindig is tudtam, hogy Dubai nem a környezetvédelem fellegvára - ld. szökőkutak minden sarkon, a sivatag közepén; a szelektív gyűjtés szinte teljes hiánya, vagy a nyitott helyek légkondicionálása stb.- de egy friss példa mindent überel.

Mindannyian tartályos ivóvizet vásárolunk, azaz hetente jön a vizes ember és kicseréli az üres 4-gallonos flakonokat teliekre.

A Masafi víz-márka most új kampánnyal rukkolt elő, amelynek az a lényege, hogy Masafinál soha nem hasznosítják újra az üres flakonokat, hanem a higiénia jegyében kidobják a használt flakonokat (egy jó nagy, kemény műanyagból készült flakonról beszélünk, amelyből hetente 1-2 biztosan kiürül lakásonként). Eleve eszembe se jutott, hogy az újrahasznosítás ne lenne higiénikus, hiszen nyilván fertőtlenítik két használat között a flakonokat, de hogy egy márka direkt azt választja termékígéretnek / kommunikációs üzenetnek, hogy "bizony, a mi flakonjaink az Ön lakásából egyenesen az 'egyszer már használt flakonok temetőjébe' kerülnek", enyhén szólva ledöbbent.

Ami még jobban elszomorít, hogy mindezzel először akkor találkoztam, amikor a főnököm, Sanjay boldogan újságolta, hogy áttért a Masafi-ra mert az nem használja újra a flakonokat...

Tevetej

Még pár hónapja beszélgettem egy itteni magyar ismerőssel, aki óriási meggyőződéssel mesélte, hogy ha elköltözne Dubai-ból, valószínüleg a tevetej hiányozna neki leginkább. Mert hogy az egész családja teljesen oda van érte és csak olyan boltban vásárolnak, ahol lehet tevetejet is kapni.

Persze ezek után muszáj volt megkóstolnom, elvégre nem kicsit menő dolog tevetejet inni, és egy lemondó sóhaj kíséretében közölni a Starbucks személyzetével, hogy jó, ha nincs tevetejük a latte-hoz, akkor tehéntej is megteszi...

Tegnap végül eszembe jutott bevásárlás közben és megkerestem a boltban. Mint kiderült, viszonylag sok helyen kapható - a csomagolást már sokszor láttam, csak nem tudtam, hogy az az.

Gondolom főleg a helyiek keresik, hisz a "beduin" hagyatékukra emlékezteti őket.

Hát, az biztos hogy nem leszek az Al Ain-i teve-tejüzem fanja a Facebookon. Tejnek tej, de van egy szaga/mellékíze, amely folyamatosan eszedbe juttatja, hogy mindez egy nagy szőrös büdös állatból jött. Így beduin hagyaték ide vagy oda, maradok az unalmas, de jól bevált alternatívánál.

Fame

Meséltem már a híres Dubai-i shopping fesztiválokról, amelyeknek köszönhetően évi kétszer másfél hónapig őrült leárazások és mindenféle kapcsolódó programok jelentik az itteni élet sava-borsát. Szarkazmust félretéve, jó programok is köszönhetők a vásárlás ünnepének, ilyenkor például komolyabb színházi produkciókat is áthoznak Londonból. Tegnap voltam a Fame musical előadásán haverokkal - és meglepően profi és komoly produkció volt, nagyon élveztük. Maga a színház stílusosan egy bevásárlóközpontban van (A Madinat színházban voltam, a másik színházban, amely a Mall of the Emirates tetején van, pedig a Hairspray-t adják), így a helyszín is garantálta, hogy összekapcsolódjon a színház és a shopping :)

http://www.timeoutdubai.com/art/features/16713-fame-v-hairspray-in-dubai

Szex és Abu Dhabi

Muszáj volt megnéznem a Szex és New York 2-t, nagyon érdekelt, hogyan ábrázolják benne az UAE-t (szerencsére a film megértéséhez nem volt előfeltétel az első rész ismerete).

A filmet itt, az emirátusokban nem adták (sőt: betiltott film státuszt kapott), de persze Candy, a hamisított DVD-dílerünk le tudta szállítani a cuccot, közepes minőségben. Az, hogy a film betiltásra került, így utólag nem lep meg, nem is a sikamlósabb részletek miatt, hanem mert azért kihasználják az alkalmat, hogy kritizálják az itteni szokásokat - bár szerintem egyáltalán nem drámai a dolog. Ezért is van, hogy nem Abu Dhabiban, hanem Marokkóban filmezték, itt nem kaptak rá engedélyt. Amit azért picit sajnálhatnak - nem azt mondom, hogy szegényesek lennének a helyszínek, de azért nem ugyanaz (p. a szálloda , amelyben megszállnak, egyértelműen Emirates Palace - utánérzés (írtam már róla) de azért nem az). Látványosan nagyon odafigyeltek, hogy a részletek stimmeljenek (a pénz, a kaják, a souq, a taxi-tábla, az indiai személyzet stb.) Vicces, hogy az első alkalom, amikor teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez nem itt van, amikor kimennek a sivatagba, az itteni sivatag egyáltalán nem így néz ki! (eddig nem tudatosodott bennem, hogy sivatag és sivatag között is különbségek vannak). Még a tevék sem ugyanazok!

Ami a helyi szokások és emberek ábrázolását illeti, sokszor nem értettem teljesen egyet a levont konklúziókkal, ugyanakkor hitelesnek tartottam, ahogy külföldiként megfigyelik az itteni sajátosságokat, meglepődnek rajtuk, megpróbálják megérteni, stb. Hasonló gondolatok jutottak nekem is eszembe, és hasonlókat figyeltem meg az idelátogatókon is.

Láttátok a filmet? Kíváncsi lennék, Nektek mi a véleményetek a film alapján Abu Dhabiról és az ott élőkről!

Babalátogatás - libanoni módra

Két hete megszületett Nassim kisfia, Emile. Hihetetlenül cuki kisbaba - nyilván nem fogok más kisbabájáról fotót ide postolni, de biztos elhiszitek :)

Még mielőtt megszületett volna, már akkor arról beszélgettünk Nassimmal, hogyan és mikor fogjuk őket meglátogatni. Nassim végig azon volt, hogy a kórházban látogassuk meg (ami nekem egy picit fura volt, lévén nem közeli család vagyunk, hanem kollégák, de ő váltig állította, ez a libanoni szokás) de aztán az nem jött össze, sok meló volt meg minden más, végül egy héttel később, már otthon látogattuk meg őket.

Nem tudom, emlékeztek-e, amikor írtam a libanoniakról és a hihetetlen belevetődésről az ünneplésbe (lehet, hogy nincs holnap, élvezd a jelent). Hát, az újszülött-köszöntésben is felfedeztem ennek nyomait...

Emlékszem, amikor öcsém megszületett, egy hónapig szigorúan nem látogatott bennünket senki (amivel teljesen egyetértek - amíg fel nem erősödik a baba immunrendszere), hát mi akkor látogattunk, amikor Emile kb 10 napos volt, és addigra már Dubai lakosságának egy jelentős része volt náluk látogatóban :) de az összes ismerős, családtag és barát biztosan (Hagyomány 1: újszülöttet azonnal látogatni kell). Az egész lakás úszik a dekorációban, mindenfelé kék szalagok, lufik (többek között fényes hélium-lufik 20-as csokrokban, a kórházban is ez volt a kórházi szoba dekorációja (!) onnan hozták át a lakásba), plüss figurák és már bekeretezett fotók (hagyomány 2: mire megszületik a baba, a család már kidíszítette a kórházi szobát).

A nappali közepén áll egy kb. 1 négyzetméter területű "terepasztal" kis házacska, kerítéssel, dombokkal folyókkal stb. - amikor jobban megnézem, rájövök, hogy az egész csokikból van kirakva. (hagyomány 3: mindenkinek ennie kell a csoki-terepasztalról - bár nem tudom, mit szimbolizál).

Beszélgetünk kicsit a családdal - mielőtt a baba megszületett volna, Nassim anyukája és testvérei is ideutaztak, meg az otthoni cselédet is áthozták (vízumot intézve stb) úgyhogy mindig van a házban legalább 2-3 nő, aki segít Nassim feleségének a baba körül. Behoznak egy desszertet, isteni puding-szerű valami, tetején mandulával és pisztáciával. Mint megtudom, ezt a desszertet csakis és kizárólag akkor készítik, amikor újszülött-köszöntés aktuális. Mivel ez a baba az első Nassim generációjában a családban, ezért picit bajban is voltak, nem voltak biztosak a receptben meg a hozzávalókban, de végül sikerült. A recept generációról generációra száll, és csak ha új baba érkezik, készítik el, és fogyasztja minden vendég a baba egészségére (hagyomány 4). Elkezdek erről kérdezgetni, mire kiderül, hogy van egy másik hagyományos dessszert, azt meg csak akkoregyszer szokás enni, amikor a baba első foga kibújik (hagyomány 5).

Cserébe elmagyarázom nekik a "tejfakasztó buli" koncepcióját, viccesnek találják de meglepi őket, hogy nálunk amíg az édesanya az első éjszakáját a babával tölti, addig a férj seggrészegre issza magát a haverokkal (Nassim velük töltötte az éjszakát a kórházban). Most már értik legalább, miért kérdeztem meg Nassimtól azonnal, hogy "elindult-e a tej", gondolta mondjuk hogy ez valami magyar dolog de azért enyhén meglepte az indiszkrét kérdés :))

A desszert után muszáj kávét is inni, ez is szokás, törökkávét iszunk de most kivételesen nem jósolnak a zaccból. Kábé két órát töltünk náluk, azt hittem, fél óra is túl sok egy friss babás lakásban, de folyamatosan marasztalnak és mi is jól érezzük magunkat. Végül elköszönünk, és szuvenírt kapunk (hagyomány 6), egy kék szalaggal átkötött fényképkeretet a baba képének, hogy mindig emlékezzünk az estére, amikor Emile-t köszöntöttük.

Kasztrendszer

A múlt héten jót beszélgettem Apekshával arról, hogy az indiai kasztrendszer sohasem szűnt meg igazán, továbbra is jelen van az indiai hétköznapokban. Ami még furcsább, hogy ez mennyire érezhető Dubai-ban is (Dubai lakosságának 50%- át teszik ki együttesen az Indiából és Pakisztánból származó lakosok, így nem véletlenül érezhető).

Néha nem bírom ki, hogy ne szóljak rá Apekshára, hogy legyen már egy kicsit kedvesebb az alvállalkozóinkkal. Az irodán belül mindenkivel kedves, de amikor a nyomdákkal és egyéb gyártókkal beszél, néha komolyan sajnálom őket, olyan cifrán tudja lecseszni őket. Egy ideig azt gondoltam, ezt a hangvételt csak az indiaiakkal engedi meg magának, de aztán egy közös céges vacsi után, ahol én kértem bocsánatot a filippinó pincértől Apeksha miatt, rájöttem, hogy ez egyszerűen "az alsóbbrendűekkel" való kommunikáció genetikailag/társadalmilag kódolt formája.

A múltkor a nyomdánk elszúrt valamit, egy elemet kifelejtettek a legyártott dobozokból, a dobozok már nálunk voltak kiküldésre várva, Apeksha odatelefonált a nyomdának, ordibált egy sort, majd a nyomda kiküldött egy munkást hogy nálunk, a helyszínen kijavítsa a hibát (tehát nem mondom, hogy Apeksha nem éri el, amit akar). Átjött a munkás, az iroda szinte üres volt, Apeksha is valami megbeszélésen. Mondom az embernek, hogy szépen hajtsa ám a dobozba a lapot, mosolyog, "Yes, sir, yes, sir", majd ezután egyesével mindegyiket megmutatja, hogy szépen rakta be. Fél óra múlva rájövök, hogy ezt az embert senki nem kínálta meg semmivel (sőt, a coffee boy-unk eltűnt), hát hozok neki egy pohár vizet. Teljesen odavan, "thank you, thank you". Végül feltűnik a coffee boy, Jouwuhar, ejtsd zsóhár (leköltöztünk a 8. emeletre és Vichy a 20-on maradt), és kérdezem a munkást, hogy kér-e teát. Teljesen elsápad, visszakérdez, biztos nem baj-e. Erre én jövök zavarba, egy teát ajánlottam fel, nem az ebédemet. Végül igen, kéri a teát. Mondom Jouwuhar-nak, hogy egy tea rendel a "gentleman"-nek. Jouwuhar dünnyög valamit, eltűnik, kb. 50 percet várunk arra a teára, közben egyre dühösebb vagyok és kérdezgetem, mi van már.

Másnap Apekshától hallom, mélyen megaláztam Jouwuhart, hisz durván rangon aluli, hogy coffeeboy létére egy munkásnak kellett teát felszolgálnia. Máskor jobban odafigyelek, és magam készítem el a teát is. Tudom, hogy évezredes kulturális beidegződéseket nem lehet csak úgy elfelejteni, de most komolyan, egyikőjüknek sem könnyű, tényleg még egymást is szivatják?

Húsz perces strandolás

Tegnap estefelé nem volt olyan szörnyű meleg, és lementem a tengerpartra. Kíváncsi voltam, milyen meleg a tenger és milyen érzés benne fürödni, hát nekivágtam.

Először is, a tenger ugyanúgy néz ki, mint mindig, ugyanúgy hullámzik, ugyanúgy látsz halakat és az illata is hasonló. Emiatt még jobban meglepődsz, amikor besétálsz a termál-fürdőkhöz hasonló hőmérsékletű vízbe. Megpróbálsz uszkálni, de elég fárasztó, aztán a forró hullámokból is egy idő után eleged lesz, kijössz. Kint kb. 37 fok van (saccolom, annyi lehetett, most éppen 39 fok, "feels like 47"), és vacogsz. Nagyon furcsa 37 fokban vacogni. Megszáradsz, majd rá pár percre már ismét meleged van, visszamész a legkondiba.

Érdekes egyébként, a strand közönsége érzékelhetően megváltozott. A munkásokat annyira nem zavarhatja a meleg, és esténként kijönnek megnézni a naplementét.

Sokkal több arabot is látok (vagy inkább relatíve sokkal kevesebb európait), ők is kijönnek nézelődni, piknikezni a tengerpartra:

Gondolom, már ezerszer írtam, a meleg nem szörnyű, a pára viszont elég kellemetlen. Amikor kiviszem a fényképezőt, durván bepárásodik, ahogy a szemüvegem is. (Próba-kép a ház medencéjéről).

15 percet kellett várnom, mire kitisztult, mert ugye objektívet nem törölgetünk:

És egy esti kép a JBR-on, ez már nem az objektív, hanem a levegőben levő pára...

Egy pozitívum a páráról: egészen különleges színhatásokat és fényeket eredményez néha. Egyik este gyönyörűek voltak a fények, sajnos csak a naplemente végét sikerült elkapnom, mire hazaértem:

Barbi

Mindenki kérdezget, így pletyka nélkül pár szóban:

Igen, Barbi férjhez ment.

Igen, tudtam róla picit előbb, mint ahogy a Facebookon kiírta volna, személyesen mondta el a hírt az eljegyzésről és megkért, hogy tartsam titokban, s ezt persze tiszteletben tartottam.

Nem ismerem a férjét. Sok éve együtt vannak, én azóta meg szeretném ismerni, hogy itt vagyok - többek között, hogy enyhítsem a "láthatatlan feszültséget", hogy Barbi találkozik egy másik férfival, és biztosítsam, hogy nem kell aggódni. Sajnos ezt a találkát Barbi soha nem hozta össze, mindig külön-külön találkoztunk aminek szerintem nem túl jó az üzenete, de hát ez van, Barbi döntése.

Miután hazajött Magyarországról pár hete, felhívott, hogy találkozzunk, aztán aznap este elujságolta, találkozott a srác szüleivel, akik végül elfogadták, és férjhez megy. Most azonnal. Barbi szülei is ideutaznak az esküvőre. Kérdeztem, mostantól akkor nem találkozunk? Mert az haram (bűn) ugye, mindketten röhögtünk.

Nem, nem voltam az esküvőn, részleteket sem tudok, a Facebookon láttam a fotót, Barbin a Jimmy Choo cipő, amelyet 1-2 éve vett a majdani esküvőjére. Remélem minden jól sikerült, úgy ahogy megálmodta.

Azóta nem beszéltünk, nem is tudom, mi most a protokoll, Facebookon levelezünk néha.

Török projekt

Óriási szuper-fontos projekten dolgozom, Törökországot kell éppen megváltanunk. Sanjay, az igazgatónk elment szabira, ez az elmenetele előtt 1 nappal esett be, így egy elegáns mozdulattal átrajzolta a térképet és rám bízta a török piacot, amely nem tartozott hozzám, de ezt "csak rám meri bízni" (cserébe vagy Libanont, vagy Iránt elvesztem, és egyiket sem szeretném átadni...) Nassim is szabin volt, megszületett a kisfia, így enyhén szólva zűrös volt az utóbbi két hét, rohangáltam mindenfelé, aztán visszajött Sanjay, prezentáltuk a javaslatot, mindenki boldog, ömlengés és well-done e-mail, úgyhogy elvileg most már nyugi lesz. Amiért említem az egészet, hogy a projekt jóvoltából életem minden bizonnyal legviccesebb/legfurább feedbackjét kaptam az ügyféltől. Az egyik filter-design prezentáció alatt közli az ügyfél, hogy tök jó a javaslat, de attól tart, nem használhatjuk a piros színt a filteren - hiszen az emberek azt fogják gondolni, a cigarettafilter disznóvért tartalmaz. Disznóvért. Filter.

Először azt gondoltam, rosszul hallok, majd bevallottam, nekem egyszer sem jutott eszembe, hogy a filter disznóvért tartalmazhat. Mire az ügyfél felvilágosított, hogy a török piacon elterjedt a hiedelem, hogy disznó-"alkatrészeket" tartalmaz a cigaretták filtere, és komoly PR probléma lett, hiszen persze minden, ami disznó, az haram (bűn). Végül a BAT-nak hivatalos nyilatkozatot kellet kiadnia, hogy a filter nem disznóból van.

Nem tudom, igaz-e a sztori vagy ilyen formában igaz-e, de zseniális, és rádöbbent hogy még mindig mekkora meglepetések, interkulturális izgalmak tudnak érni itt. Mindesetre a filter design nem fog piros színt egyáltalán tartalmazni. Barnát sem, nem illik a márkavilágba, meg persze nehogy beteg-disznó-vér jusson valakinek is eszébe.

Mosógép-projekt

Egyszer a lakótársam azt mondta, igazából azért szeret Dubai-ban élni, mert itt sose kell autót mosni vagy kiszállni az autóból tankolni, mindig van valaki, aki röhejes összegekért ezt megteszi helyetted. Szánalmasnak tartottam megjegyzést, elkényeztetett nyugati expat kihasználja a harmadik világot, fujj.

A múlt hétvégén vettem egy használt mosógépet. Igazából az egész sztori bosszant egy kicsit, de úgy döntöttem, lenyelem. Lerobbant a mosógépünk, Christian mosógépe, kb. 3 hete, kihívtuk a szerelőket de már nem lehetett megmenteni, 50 dirhamért legalább elszállították a roncsot. Ekkor azt mondta Christian, venni nem nagyon akaródzik neki, inkább keres egy helyet, ahol lehet bérelni, aztán ez az egész téma elhalt. Kb 10 napja aztán felhoztam, hogy miújság ezzel a projekttel, minekután egy napon keresztül vitatkoztunk. Én álláspontom - és fikarcnyi kétségem sincs ezzel kapcsolatban- hogy én kibéreltem egy szobát egy bútorozott lakásban, ezért fizetek havi X (és nem kevés X) összeget. Elromlik valami, amit a megbeszélés alapján én kapok a "csomag részeként", akkor azt pótolnia kell annak, aki a lakbért kapja. Christian nézőpontja: önző vagyok, már így is használom a hűtőjét és a TV-jét, legalább egy mosógéppel hozzájárulhatok a lakáshoz (később bevalotta, igazából az a helyzet, hogy már az évvégei költözését szervezi, amikor úgyis mindent elad majd, nem nagyon akar fél évre mosógépet venni, ő egyébként is ki tudja mosni a szennyesét a volt barátnőjénél, aki két háznyira lakik). Szóval vitatkoztunk egyet-kettőt, igazából elveken és nem azon az 500 dirhamon, végül úgy döntöttem elvekkel nem lehet ruhát mosni, a lakásban akarok maradni és néha nyelni kell és be kell fogni és tovább lépni. Így most már egy másfél éves dubai-i Samsung elöltöltős csoda büszke tulajdonosa vagyok!! (amelyet, ha tovább költözöm év végén, úgyis el kell adnom, hisz a következő lakásban is lesz mosógép...).

Na de a sztori nem a vitáról szól, amely végül csak papírra vetődött, pedig nem is akartam említeni, hanem magáról a projektről. Van egy elképzelésem, hogy történik egy használt mosógép vásárlás otthon, a keresés, a hazacipelés stb.- hacsak nem költöztetőket kérsz meg és fizetsz egy rakat pénzt egy dolog miatt. Múlt szombaton az interneten rákerestem a témára, telefonáltam 3-4-et, azonnal találtam egy közeli címet és egy jó árfekvésű darabot, és közöltem Christiannel, hogy költöztetők csak holnap lennének, addigra ez a gép elkel, nekem már nincs tiszta zoknim, így most rögtön elmegyünk és elhozzuk.

Szombat délután 1-kor, 44 fokban elindultunk hát, és ekkor gondokoztam el először azon, mekkore szívás lesz 44 fokban egy mosógépet cipelni a parkolóhoz (a Discovery Gardenben, ahova igyekeztünk, tudom, hogy nincsenek mélygarázsok). Még mielőtt elindultunk, kértünk egy "karbantartót" a recepción 4-re (a mekk-mester indiai munkások titulusa, akik egyszerre elektromos- és vízszerelők, és mellesleg minden mást javítanak, 10 dirhamért) - itt a mosógépek közvetlenül a falba kerülnek bekötésre, nincs konnektor így mindenképpen szükségünk volt rá.

Odaértünk, a gép jól nézett ki, kifizettem, akkor jöttem rá, hogy itt is karbantartó kell a kiszereléshez, már összemlani láttam az egész tervet. A csaj telefonált a recire, 2 percen belül ott volt az ember. Ekkor eszembe jutott, megkérdezem, nem tudna-e segíteni lecipelni. A csávó elhívta egy haverját is, összesen 10 dirhamért (500 forint) lecipelték a gépet, át a parkolón a 44 fokban, be a kocsiba. Olyan gyorsan, hogy Christiannel alig tudtunk velük lépést tartani.

Mivel úgyis volt egy kis szabad időnk, úriasan elmentünk plázázni egyet, a mosógép a kocsiban, és 4-re értünk vissza a lakásba. Ott volt már a karbantartó, akkor már rutinosan kérdeztem, ugyan felhozná-e a mosógépet a parkolóból. Hát, nem igazán tartozik bele a munkakörébe, de hogyne. 10 dirham.

Hát, így olvadtam bele még inkább az Indiát kihasználó puhány nyugati expatok tömegébe. És így lett estére tiszta zoknim, hőguta és szívroham nélkül.

40 nap

Hihetetlen, de már majdnem 6 hete nem cigiztem. Azt hiszem, a nehezén már túl vagyok, bár még mindig eszembe jut néha, és hiányzik. De most már nincs visszafordulás!

Az egy hónapos "évfordulón" a lakótársam meglepett az alábbi installációval a nappaliban. Nagyon támogatja az elhatározásomat :)

Foci őrület

Hihetetlenül bosszant, hogy akármennyire gondolkodom, nem jut eszembe, hogy hol/mikor/kikkel néztem az előző foci VB-t. Az EB-re tisztán emlékszem: a döntőt hugival néztük Berlinben (soha nem felejtem el, milyen csalódott volt a tömeg, amikor Németország veszített), de a VB-ről szinte semmi emlék (kivéve, talán, egy fröccsözés Eszterrel a Millenárison, és meccs-nézés a nagy kivetítőn... vagy az más volt?). Sőt, a 2006-os év úgy, ahogy van, kevés emléket hoz elő. Létezik, hogy kitörlődött egy egész év az agyamból?

Mindenesetre egy-két sort muszáj írnom a VB-ről, bár nem hiszem, hogy ez elfelejtődne (valszeg 4 év múlva már nem leszek itt, így a 2010-es lesz a "dubai-i" VB). Őrület itt is van, sőt, az itteni ismerősök csapatai bejutottak a VB-re, így talán még érdekesebb a dolog, még nagyobb az izgalom. Az elmúlt hetekben szerintem több meccset néztem végig, mint az összes előző VB-n együtt (na jó, ha eszembe jut a 2006-os, elfelejtett, akkor talán nem). A város érzékelhetően lelassul, amikor meccs van - panaszkodott is egy taxis, hogy várja már a július 12-t, hogy az emberek újra elkezdjenek szórakozni járni - mindenki a pubokban tömörül és szurkol. Az ismerőseim is rendszeresen szerveznek meccs-nézést mindenfelé, sokszor mentem is és valahogy mindig úgy jött össze, hogy egy egyszerre volt ott angol és német ismerős, francia és mexikói, angol és amerikai, stb, így az ember megpróbál kissé kevésbé látványosan szurkolni az egyik oldalnak - a dubai-i multikultiság egyik érdekes példája. Mindenesetre jó buli - és persze mindenkit egyesít a vuvuzeláról és az adás minőségéről való panaszkodás (a régióban az Al Jazeera sugároz kizárólagosan, főleg az elején szörnyű volt az adás minősége, még szándékos szabotázst is emlegettek, aztán megoldódott) úgyhogy a konfliktusok gyorsan elcsitulnak. Az angol pubok, a belga sörözők és minden egyéb, szállodán belül található kocsma-jellegű vendéglátóipari egység rekordforgalmat bonyolít. A városon belül több helyen is légkondicionált "sörsátrakat" létesítettek óriási kivetítőkkel.... az is poén, bár sör nincs - nem tartoznak szállodához, így nincs pia.

Egy ismerősöm küldte át ezeket az Interneten terjedő fotókat a legújabb helyi divatról... így muszáj megosztanom... olyan sokszor csak arról mesélek, miben más a Közel-Kelet, hát most itt egy példa, miben hasonló.