Igazából azért is érdekesek itt az állatok, mert én azt szoktam meg, hogy Európában az ember által körülhatárolt, az erre a célra kijelölt területen találhatók - Indiában ezzel szemben mindenhol. Gyakorlatilag itt mindenütt azt érzed: az állatok és az emberek megférnek egymás mellett egy élettérben, tulajdonképpen megosztoznak rajta. A számunkra megszokott alá- és fölérendeltség nem egyértelmű, sőt bizonyos állatok tisztelete túlmutat azon, ahogy az emberek egymással bánnak.
A szimbiózis legjellemzőbb példája a tehén. Mint tudjuk, a tehén szent állat, és igen, ha megáll az út közepén, akkor megáll a forgalom (bár sokszor elég neccesen centiztünk egy-egy mellett, meg persze dudálással azért megpróbálják elijeszteni őket...) A teheneknek nincsen tulajdonosuk, közösségi tulajdonnak számítanak. Össze-vissza mászkálnak a városokban és falvakban.
Szükségük van az emberekre, és azoknak is a tehenekre: bárki odamehet és megfejheti a teheneket (amit persze a szegények ki is használnak). Emellett külön "iparág" alakult ki a tehénlepény gyűjtésére és felhasználására: sokszor láttunk gyerekeket kosárral a fejükön, ahogy viszik a talált cuccot, aztán a felnőttek abból szószerinti lepényt formálnak és kiszárítják - ebből lesz a rászorulók fűtése.
Érdekes módon tisztelt vagy megtűrt állat a majom, pedig lássuk be, nem sok gyakorlati hasznuk van (bár a Ramayana szerint egyszer Hanumán, a majomkirály serege segített az embereknek, azóta a tisztelet). Úgyhogy a majmok is teljesen jól elvannak a lakott településeken kívül és belül, kaját lopnak, vakargatják magukat, nemi életet élnek... az emberek pedig megtűrik őket.
A tevék és az elefántok persze nagyon hasznos állatok, és ennek megfelelően őket is óriási tisztelet övezi... elefántot az utakon nem sokat láttunk (pár teherhordót azért igen), de turista-látványosságként abszolút (elefánton kapaszkodtunk fel az Amber erődbe, amely egy elég ingatag élmény volt).
Tevét annál többet láttunk - az utakon is, szekereket húzva...
Érdekes módon tisztelt vagy megtűrt állat a majom, pedig lássuk be, nem sok gyakorlati hasznuk van (bár a Ramayana szerint egyszer Hanumán, a majomkirály serege segített az embereknek, azóta a tisztelet). Úgyhogy a majmok is teljesen jól elvannak a lakott településeken kívül és belül, kaját lopnak, vakargatják magukat, nemi életet élnek... az emberek pedig megtűrik őket.
A tevék és az elefántok persze nagyon hasznos állatok, és ennek megfelelően őket is óriási tisztelet övezi... elefántot az utakon nem sokat láttunk (pár teherhordót azért igen), de turista-látványosságként abszolút (elefánton kapaszkodtunk fel az Amber erődbe, amely egy elég ingatag élmény volt).
.... de persze e tekintetben a pushkari tevevásár volt a csúcs...
Tudtuk egyébként, hogy novemberben van Pushkarban az az évente egyszer megrendezett vásár, amikor az összes törzs (ezek jellemzően nomád törzsek) összegyűlik, és egy héten keresztül zajlik a tevék (és lovak) adás-vétele. És mivel szinte minden kiadvány szerint ez egy "must have" élmény, hát úgy időzítettük az utat, hogy ezt is elcsípjük.... atyaég. Ennyi tevét, lovat és National Geographic fotóst egy helyen látni szerintem sehol máshol nem lehet...
Voltak persze kellemetlen állatos élményeink is... zavaró a rengeteg kóbor kutya a városokban, amelyek sokszor elkezdenek kitartóan követni (te meg azon gondolkozol, lehet hogy mégse ártott volna az a veszettség elleni oltás...). Na meg persze a kígyók - Melinda nem annyira favorizálta, amikor random emberek random parkolókban és utcasarkokon csak úgy "előkapták a kígyót", és elkezdték bűvölni. Azok a szerencsétlen állatok egyébként csak napokig élnek, miután elkezdik őket használni, így én baromi dühös voltam azokra, akik ezzel foglalkoznak. Ja és persze a hollók - ennyi hollót sem láttam még városokon belül, az első napon konkrétan nem tudtam aludni, mert folyamatosan krákogták, és behallucináltam, hogy valaki folyamatosan azt üvölti, "mami, mami"... ezzel nem keveset dobva az amúgy is elsőre meglepő Delhi misztikusságán...
A másik nagy állatos élményünk a Ranthambhore nemzeti park meglátogatása volt. Mert hogy ez egy másik jellemzője Indiának, mész egy kicsit vidéken és szinte belebotlasz madárrezervátumokba, nemzeti parkokba. A Ranthambhore az egyetlen park India északi részén, ahol még bizonyítottan (na persze!) élnek tigrisek, így muszáj volt...És részt vettünk egy szafarin, ahol fantasztikus, sejtelmes, érintetlen tájakat láttunk, valamint őzeket, madarakat, krokodilokat, majmokat, stb stb stb - de tigrist nem. Szemerkélt az eső, és állítólag olyankor nem bújnak ki a bokrok közül... én borzasztó csalódott voltam, Melinda felnőtt módjára kezelte a szituációt.
A másik nagy állatos élményünk a Ranthambhore nemzeti park meglátogatása volt. Mert hogy ez egy másik jellemzője Indiának, mész egy kicsit vidéken és szinte belebotlasz madárrezervátumokba, nemzeti parkokba. A Ranthambhore az egyetlen park India északi részén, ahol még bizonyítottan (na persze!) élnek tigrisek, így muszáj volt...És részt vettünk egy szafarin, ahol fantasztikus, sejtelmes, érintetlen tájakat láttunk, valamint őzeket, madarakat, krokodilokat, majmokat, stb stb stb - de tigrist nem. Szemerkélt az eső, és állítólag olyankor nem bújnak ki a bokrok közül... én borzasztó csalódott voltam, Melinda felnőtt módjára kezelte a szituációt.
(Egyébként csak tavaly-tavalyelőtt volt a legutóbbi tigris-botrány, amikor egy másik park, a Sariska Tiger Reserve friss "népszámlálása" kimutatta, hogy hirtelen kb. 20-ról nullára csökkent a tigrispopuláció, konkrétan eltűntek teljesen, valószínűleg orgazdáknak köszönhetően. Próbálja a kormány védeni a nemzeti parkokat, de a helyi lakosság - kivéve, akik a parkokhoz kapcsolódó turizmusból élnek - nem mindig értik, miért is jó nekik, hogy van mellettük egy tigris - erdő, a szántóföldek helyett. Amíg Indiában voltunk, elolvastam Gayatra Devi, Rajasthan utolsó maharadzsája feleségének memoárját - amely egyébként baromi érdekes volt, jó áttekintés India 20. századi történetéről és egy maharani életéről, és ezt olvasva folyamatosan megelevenedtek a paloták, tájak amelyeket néztünk, ő pedig leírt - és ő élvezettel mesél gyerekkora tigrisvadászatairól. Állítása szerint egyébként nem ezek a vadászatok okozták a faj eltűnését, hanem az életterük csökkenése.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése