Bizony bizony, már ez is elérkezett... csütörtökön indulok Sri Lankára, Aprillel, Tysonnal és Akrammal. Eredetileg háromnapos út lett volna - mire teljesen ráparáztam, hogy három nap alatt semmit sem fogunk látni - erre hálistennek törölték a visszafelé jövő járatunkat, és "kénytelenek vagyunk" 5 teljes napot ott tölteni... szuper lesz.
Erre az útra még a szokásosnál is jobban ráizgultam, teljesen áttanulmányoztam már egy hónapja a Lonely Planetet és utastársaimnak komplett itinert küldtem (pdf-ben, nem laminálva)... pár oldalt muszáj belőle megosztanom:
Úgyhogy jövő hétvégén gondoljatok rám, amikor teát szürcsölgetek, miközben elefántháton kelek át a dzsungelen :) két hét múlva jelentkezem a Sri Lanka beszámolóval.
2011. március 12., szombat
Lakberendezés
Említettem már, hogy anyu ittléte alatt lezárult a lakberendezés-projekt. Jelentem: egy vázát sem veszek többet! Alábbiakban a legutóbb beszerzett tárgyak... a fotók anyu itteni utolsó napján készültek, jót szórakoztunk velük.
1. Dohányzó asztal
Annyit, de annyit szenvedtem ezzel a hülye kis asztallal, abszolút konkrét elképzeléseim voltak, hogy hogy kell kinéznie - viszont amelyik tetszett, az megfizethetetlen volt. Anyu az első plázázásunkkor meggyőzött, hogy most már hagyjam abba a polemizálást és vegyem meg ezt:
Így a nappalim most így néz ki (és itt láthatók a függönyök is, amelyeket később IKEA-s kalandunkkor vettünk meg):
2. Váza
Kitaláltuk, hogy kell egy nagy váza a nappalimba, az egyik fal még nagyon üres volt és nem akartam polccal telezsúfolni. Sharjah után még elmentünk a Mall of the Emirates-be és az aznap lesétált 20 km után még 20 boltot körbejártunk... néha ijesztően mániákus tudok lenni bizonyos dolgokban. A tökéletes váza végül nem váza lett, hanem egy kisebb képzőművészeti műremek. Ahh.
3. A szőnyeg
A hálószobába mindenképpen vastag, puha, zöld szőnyeget akartam. Végül az IKEÁ-ban találtuk meg, a függönyökkel egyetemben.
A szőnyeg-sztori nagyon vicces. Egyik hétköznap este elindultunk a Festival City-be, ahol Dubai egyetlen IKEA-ja található, és mellesleg ott nyílt meg pár hete Jamie Oliver étterme, amelybe mindenképpen el akartam menni. Bevásároltunk a bútorboltban, megtaláltam álmaim puha, vastag, zöld szőnyegét, amely mellesleg egy 2 méter hosszú tekercsben érkezett, majd elindultunk megkeresni az éttermet. Én naivan azt hittem, lesz valami csomagmegőrző, ahol lerakhatom a cuccot, de nem volt, így kocsistul- szőnyegestül átmeneteltünk az egész Festival City plázán.
A bevásárlóközpont után egy kis hidacska vezetett át egy mesterséges lagúnán, ahol egy teljes komplexumot alakítottak ki, tele elegáns éttermekkel... én azon is áttoltam a szőnyeget...
Majd bementünk az étterem-komplexum főépületébe, én továbbra is a Jamie's Italian-t keresem.
Miközben tolom a kocsit, szembejön velünk egy biztonsági őr. Gondoltam, basszus most rögtön közli hogy takarodjunk kifelé az épületből az IKEA-s bevásárlókocsinkkal együtt. Helyette megkérdeztem, hogy ugyan hol található Jamie étterme (mondjuk ez is csak Dubai-ban elképzelhető, hogy csak így lazán rákérdezek és nem érzem magam komplett idiótának), erre a biztonsági őr felajánlja, hogy megmutatja... és elkezd futni előre, én meg utána. Anyu dől a röhögéstől és fotóz...
Végül meglett!
Megkérdeztem a biztonsági őrtől, hol parkolhatom le a bevásárlókocsit... az étterem ajtajában hagyhattuk. Egész este felváltva vigyáztak rá a biztonsági őrök, amíg mi bent megvacsoráztunk.
Az étterem is hatalmas élmény volt. Jamie Oliver stílusát egyébként is nagyon bírom, ráadásul Londonban a múltkor voltam az ottani Jamie's Italian-ben és teljesen odavoltam, hogy mennyire laza, megfizethető és kedves hely, és mégis mennyire zseniális a kaja. Amikor meghallottam, hogy az első Egyesült Királyságon kívüli Jamie étterem itt Dubai-ban nyílik (és most jön egy Ausztráliában), teljesen bezsongtam, de meg is ijedtem, hogy elszúrják, hogy celeb-séfes drága hely lesz puccos emberekkel, de egyáltalán nem így lett. Teljesen normálisak az árak, a hangulat ugyanannyira laza, mint Londonban... és a kaja mennyei (ahogy Jamie mondaná...). Teljesen odavoltam a helytől és az élménytől.
A vacsi után megnéztük, megvan-e még a szőnyeg... ő volt a soros biztonsági őr:
Megkérdeztük, merre van a taxi, nyilván ő is rögtön felajánlotta, hogy megmutatja... és ismét elkezdtünk futni az éttermeken és a plázán keresztül... ő egyébként, hogy levágjuk az utat, konkrétan átvezetett egy-két éttermen. Én meg csak követtem, a kétméteres szőnyeggel.
Búcsúkép, mielőtt a taxiba ültünk volna.
4. Víz
Tudom, elég banálisnak hangzik, de mindig lusta voltam elintézni, hogy hetente házhoz hozzák az ivóvizemet. Ez volt az utolsó tétel a to do listámon... mire deus ex machina, hétfőn becsengetett a vizesember az ajtómon, hogy nem kérek-e vizet... Sikerült tőle pumpát is vennem a palackokhoz, annak küldöm a szerelmes tekinteteket :)
1. Dohányzó asztal
Annyit, de annyit szenvedtem ezzel a hülye kis asztallal, abszolút konkrét elképzeléseim voltak, hogy hogy kell kinéznie - viszont amelyik tetszett, az megfizethetetlen volt. Anyu az első plázázásunkkor meggyőzött, hogy most már hagyjam abba a polemizálást és vegyem meg ezt:
Így a nappalim most így néz ki (és itt láthatók a függönyök is, amelyeket később IKEA-s kalandunkkor vettünk meg):
2. Váza
Kitaláltuk, hogy kell egy nagy váza a nappalimba, az egyik fal még nagyon üres volt és nem akartam polccal telezsúfolni. Sharjah után még elmentünk a Mall of the Emirates-be és az aznap lesétált 20 km után még 20 boltot körbejártunk... néha ijesztően mániákus tudok lenni bizonyos dolgokban. A tökéletes váza végül nem váza lett, hanem egy kisebb képzőművészeti műremek. Ahh.
3. A szőnyeg
A hálószobába mindenképpen vastag, puha, zöld szőnyeget akartam. Végül az IKEÁ-ban találtuk meg, a függönyökkel egyetemben.
A szőnyeg-sztori nagyon vicces. Egyik hétköznap este elindultunk a Festival City-be, ahol Dubai egyetlen IKEA-ja található, és mellesleg ott nyílt meg pár hete Jamie Oliver étterme, amelybe mindenképpen el akartam menni. Bevásároltunk a bútorboltban, megtaláltam álmaim puha, vastag, zöld szőnyegét, amely mellesleg egy 2 méter hosszú tekercsben érkezett, majd elindultunk megkeresni az éttermet. Én naivan azt hittem, lesz valami csomagmegőrző, ahol lerakhatom a cuccot, de nem volt, így kocsistul- szőnyegestül átmeneteltünk az egész Festival City plázán.
A bevásárlóközpont után egy kis hidacska vezetett át egy mesterséges lagúnán, ahol egy teljes komplexumot alakítottak ki, tele elegáns éttermekkel... én azon is áttoltam a szőnyeget...
Majd bementünk az étterem-komplexum főépületébe, én továbbra is a Jamie's Italian-t keresem.
Miközben tolom a kocsit, szembejön velünk egy biztonsági őr. Gondoltam, basszus most rögtön közli hogy takarodjunk kifelé az épületből az IKEA-s bevásárlókocsinkkal együtt. Helyette megkérdeztem, hogy ugyan hol található Jamie étterme (mondjuk ez is csak Dubai-ban elképzelhető, hogy csak így lazán rákérdezek és nem érzem magam komplett idiótának), erre a biztonsági őr felajánlja, hogy megmutatja... és elkezd futni előre, én meg utána. Anyu dől a röhögéstől és fotóz...
Végül meglett!
Megkérdeztem a biztonsági őrtől, hol parkolhatom le a bevásárlókocsit... az étterem ajtajában hagyhattuk. Egész este felváltva vigyáztak rá a biztonsági őrök, amíg mi bent megvacsoráztunk.
Az étterem is hatalmas élmény volt. Jamie Oliver stílusát egyébként is nagyon bírom, ráadásul Londonban a múltkor voltam az ottani Jamie's Italian-ben és teljesen odavoltam, hogy mennyire laza, megfizethető és kedves hely, és mégis mennyire zseniális a kaja. Amikor meghallottam, hogy az első Egyesült Királyságon kívüli Jamie étterem itt Dubai-ban nyílik (és most jön egy Ausztráliában), teljesen bezsongtam, de meg is ijedtem, hogy elszúrják, hogy celeb-séfes drága hely lesz puccos emberekkel, de egyáltalán nem így lett. Teljesen normálisak az árak, a hangulat ugyanannyira laza, mint Londonban... és a kaja mennyei (ahogy Jamie mondaná...). Teljesen odavoltam a helytől és az élménytől.
A vacsi után megnéztük, megvan-e még a szőnyeg... ő volt a soros biztonsági őr:
Megkérdeztük, merre van a taxi, nyilván ő is rögtön felajánlotta, hogy megmutatja... és ismét elkezdtünk futni az éttermeken és a plázán keresztül... ő egyébként, hogy levágjuk az utat, konkrétan átvezetett egy-két éttermen. Én meg csak követtem, a kétméteres szőnyeggel.
Búcsúkép, mielőtt a taxiba ültünk volna.
4. Víz
Tudom, elég banálisnak hangzik, de mindig lusta voltam elintézni, hogy hetente házhoz hozzák az ivóvizemet. Ez volt az utolsó tétel a to do listámon... mire deus ex machina, hétfőn becsengetett a vizesember az ajtómon, hogy nem kérek-e vizet... Sikerült tőle pumpát is vennem a palackokhoz, annak küldöm a szerelmes tekinteteket :)
Celebségem folytatódik
Eszterlánynak hála sikerült megtekinteni a G2 legújabb bemutatkozó brosiját - hát ebben is benne vagyok.
Nem véletlenül azt az oldalt illusztrálom, ahol arról van szó, a hatékony kommunikációnak gyönyörűnek is kell lennie... ugye ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm? (My Fair Lady - I feel pretty csendül fel a háttérben).
Nem véletlenül azt az oldalt illusztrálom, ahol arról van szó, a hatékony kommunikációnak gyönyörűnek is kell lennie... ugye ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm? (My Fair Lady - I feel pretty csendül fel a háttérben).
Al Sharjah
Múlt csütörtökön kivettem egy napot, és elmentünk városnézőbe Sharjah-ba.
Sharjah a hét emirátus egyike, és nagyon közel van Dubai-hoz - gyakorlatilag összenőtt a két város. Ehhez képest még egyszer sem jártam arrafelé (kivéve a repülőteret, amely Kent reptér - csak FYI), egyébként is meg akartam egyszer nézni, anyu is lelkes volt, hát nekiindultunk.
Sharjah volt a 70-es években a Közel-Kelet Las Vegas-a. Ide jártak az emberek bulizni mindenhonnan, még kaszinók is voltak (!)... aztán pénzügyi válság, Szaúd-Arábia besegített anyagilag, egy kikötéssel: vissza kell térniük a helyes útra... így Sharjah a legkonzervatívabb emirátus ma, alkoholt még a szállodákban sem lehet kapni, a shisha is tilos - és ennek megfelelően erősen visszafejlődött az idegenforgalma, mindenki "álmos kisvárosként" emlegeti. Én teljesen kellemesen csalódtam benne.
Szóval reggel nekiindultunk, és annyira közel van, hogy a metró végállomásától dubai-i taxival mentünk el Sharjah központjáig.
Ott mi:
Mivel egyértelműen nem tudja magát buli-városként pozicionálni, így kulturális vonalon fejleszt a város, különböző hagyományőrző dolgokat lehet megnézni, emellett nagyon aktív művészeti életet támogat, tele van galériákkal, itt rendezik a Sharjah Biennale-t, amely a régió egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiválja, stb. Mi először a Heritage Area-ba vonultunk, lecsekkolni a hagyományos részt.
Egy csinos erőd, bár a "szocreál" tömbök körülötte kissé elvesznek az élményből:
Kis boltocskák...
... és kis mecset (ahhoz, hogy mecset legyen valami, nem kell feltétlenül minaret, sem kupola...)
Tovább sétálva a hagyományos kerületben...
... bepofátlankodtunk minden kapun és ajtón, amelyet nyitva találtunk, és nézegettük a hagyományos széltornyos udvarházakat.
Elkaptunk egy építkezést is... vagy reméljük inkább felújítást.
Ebben a kerületben található az UAE legrégebbi bazárja is... nagyon cuki hely. A boltok egy része már sajnos nagyon turistákra szakosodott, de a helyiek továbbra is ide járnak "bandázni". Beültünk egy kávézóba, szinte hihetetlen hangulata volt, mintha itt 30 éve megállt volna az idő.
Az antikvitás-boltokban egészen eklektikus volt a választék, a Saddam Husseines pénzektől kezdve a náci zászlókig és karszalagokig...
Találtunk dohányboltot is... hát itt úgy látszik nem tudják, hogy a dohány jövedéki termék.
A bazáron belül egy modern szabászatot is találtunk:
A heritage area után bejártuk Sharjah művészeti negyedét, és ökörködtünk egy sort a sharjah-i múzeumban, amely jelenleg az UAE legnagyobb képzőművészeti múzeuma.
Sharjah egy sor lagúna mellett fekszik, a fő lagúna mellett található a kikötője is.
Szálloda és mecset:
A kikötő:
Horgász:
Vám és dhow-k:
Délután aztán punnyadoztunk is egy sort... Egy olasz étteremben ebédeltünk, ahol az olasz inspirációt lépten-nyomon hangsúlyozni akarták... random szobrok bukkantak elő a legváratlanabb helyeken... mint pl. Dávid az épület tetején.
Ebéd után találtunk egy parkot, amely a délutánunk jó részének helyszíne lett. Sharjah igazán nyugis hely, az emberek kivonulnak a parkba a pálmafák alatt fetrengeni, piknikeznek, sétálnak. Anyu mondta, hogy azért érdekes élmény ez, mert itt azt lehet látni, hogyan élnek igazán a helyiek, ami rádöbbentett: itt egyrészt sokkal kevesebb turista, másrészt vendégmunkás található (pl. anyukák sétáltatták a gyereküket a parkban, nem filippinó cselédek).
A park... itt mi is szundítottunk egyet az egyik pálmafa tövében...
A part- és parkmenti sétány:
A lagúna... középen egy kis sziget, a túloldalon a város modernebb része:
Anyukák:
A pihi után bekukkantottunk egy könyvvásárba. A helyi iskolák és alapítványok szerveztek egy használtkönyv-vásárt, az összegyűjtött pénz pedig jótékonyságra megy. Ismét szinte kizárólag helyieket láttunk (komolyan, nekem is teljesen újszerű élmény volt)
Sharjah egyik legnagyobb nevezetessége a Blue Souk, amelyet a Lonely Planet is az AUE egyik legjobb bazárjának titulál... természetesen nem hagyhattuk ki.
Az alábbi képen az egész széltornyos épület, végig, a souk egyik ága:
És már közelebbről:
Bent, az ékszer-részlegen:
Ez egészen egyértelműen a legundorítóbb tevefigura, amelyet valaha láttam.
(Most már sajnálom, hogy nem vettem meg.)
Ez már azt hiszem a szőnyeg részleg:
Blue Souk by night:
Sharjah a hét emirátus egyike, és nagyon közel van Dubai-hoz - gyakorlatilag összenőtt a két város. Ehhez képest még egyszer sem jártam arrafelé (kivéve a repülőteret, amely Kent reptér - csak FYI), egyébként is meg akartam egyszer nézni, anyu is lelkes volt, hát nekiindultunk.
Sharjah volt a 70-es években a Közel-Kelet Las Vegas-a. Ide jártak az emberek bulizni mindenhonnan, még kaszinók is voltak (!)... aztán pénzügyi válság, Szaúd-Arábia besegített anyagilag, egy kikötéssel: vissza kell térniük a helyes útra... így Sharjah a legkonzervatívabb emirátus ma, alkoholt még a szállodákban sem lehet kapni, a shisha is tilos - és ennek megfelelően erősen visszafejlődött az idegenforgalma, mindenki "álmos kisvárosként" emlegeti. Én teljesen kellemesen csalódtam benne.
Szóval reggel nekiindultunk, és annyira közel van, hogy a metró végállomásától dubai-i taxival mentünk el Sharjah központjáig.
Ott mi:
Mivel egyértelműen nem tudja magát buli-városként pozicionálni, így kulturális vonalon fejleszt a város, különböző hagyományőrző dolgokat lehet megnézni, emellett nagyon aktív művészeti életet támogat, tele van galériákkal, itt rendezik a Sharjah Biennale-t, amely a régió egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiválja, stb. Mi először a Heritage Area-ba vonultunk, lecsekkolni a hagyományos részt.
Egy csinos erőd, bár a "szocreál" tömbök körülötte kissé elvesznek az élményből:
Kis boltocskák...
... és kis mecset (ahhoz, hogy mecset legyen valami, nem kell feltétlenül minaret, sem kupola...)
Tovább sétálva a hagyományos kerületben...
... bepofátlankodtunk minden kapun és ajtón, amelyet nyitva találtunk, és nézegettük a hagyományos széltornyos udvarházakat.
Elkaptunk egy építkezést is... vagy reméljük inkább felújítást.
Ebben a kerületben található az UAE legrégebbi bazárja is... nagyon cuki hely. A boltok egy része már sajnos nagyon turistákra szakosodott, de a helyiek továbbra is ide járnak "bandázni". Beültünk egy kávézóba, szinte hihetetlen hangulata volt, mintha itt 30 éve megállt volna az idő.
Az antikvitás-boltokban egészen eklektikus volt a választék, a Saddam Husseines pénzektől kezdve a náci zászlókig és karszalagokig...
Találtunk dohányboltot is... hát itt úgy látszik nem tudják, hogy a dohány jövedéki termék.
A bazáron belül egy modern szabászatot is találtunk:
A heritage area után bejártuk Sharjah művészeti negyedét, és ökörködtünk egy sort a sharjah-i múzeumban, amely jelenleg az UAE legnagyobb képzőművészeti múzeuma.
Sharjah egy sor lagúna mellett fekszik, a fő lagúna mellett található a kikötője is.
Szálloda és mecset:
A kikötő:
Horgász:
Vám és dhow-k:
Délután aztán punnyadoztunk is egy sort... Egy olasz étteremben ebédeltünk, ahol az olasz inspirációt lépten-nyomon hangsúlyozni akarták... random szobrok bukkantak elő a legváratlanabb helyeken... mint pl. Dávid az épület tetején.
Ebéd után találtunk egy parkot, amely a délutánunk jó részének helyszíne lett. Sharjah igazán nyugis hely, az emberek kivonulnak a parkba a pálmafák alatt fetrengeni, piknikeznek, sétálnak. Anyu mondta, hogy azért érdekes élmény ez, mert itt azt lehet látni, hogyan élnek igazán a helyiek, ami rádöbbentett: itt egyrészt sokkal kevesebb turista, másrészt vendégmunkás található (pl. anyukák sétáltatták a gyereküket a parkban, nem filippinó cselédek).
A park... itt mi is szundítottunk egyet az egyik pálmafa tövében...
A part- és parkmenti sétány:
A lagúna... középen egy kis sziget, a túloldalon a város modernebb része:
Anyukák:
A pihi után bekukkantottunk egy könyvvásárba. A helyi iskolák és alapítványok szerveztek egy használtkönyv-vásárt, az összegyűjtött pénz pedig jótékonyságra megy. Ismét szinte kizárólag helyieket láttunk (komolyan, nekem is teljesen újszerű élmény volt)
Sharjah egyik legnagyobb nevezetessége a Blue Souk, amelyet a Lonely Planet is az AUE egyik legjobb bazárjának titulál... természetesen nem hagyhattuk ki.
Az alábbi képen az egész széltornyos épület, végig, a souk egyik ága:
És már közelebbről:
Bent, az ékszer-részlegen:
Ez egészen egyértelműen a legundorítóbb tevefigura, amelyet valaha láttam.
(Most már sajnálom, hogy nem vettem meg.)
Ez már azt hiszem a szőnyeg részleg:
Blue Souk by night:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)