Múlt csütörtökön kivettem egy napot, és elmentünk városnézőbe Sharjah-ba.
Sharjah a hét emirátus egyike, és nagyon közel van Dubai-hoz - gyakorlatilag összenőtt a két város. Ehhez képest még egyszer sem jártam arrafelé (kivéve a repülőteret, amely Kent reptér - csak FYI), egyébként is meg akartam egyszer nézni, anyu is lelkes volt, hát nekiindultunk.
Sharjah volt a 70-es években a Közel-Kelet Las Vegas-a. Ide jártak az emberek bulizni mindenhonnan, még kaszinók is voltak (!)... aztán pénzügyi válság, Szaúd-Arábia besegített anyagilag, egy kikötéssel: vissza kell térniük a helyes útra... így Sharjah a legkonzervatívabb emirátus ma, alkoholt még a szállodákban sem lehet kapni, a shisha is tilos - és ennek megfelelően erősen visszafejlődött az idegenforgalma, mindenki "álmos kisvárosként" emlegeti. Én teljesen kellemesen csalódtam benne.
Szóval reggel nekiindultunk, és annyira közel van, hogy a metró végállomásától dubai-i taxival mentünk el Sharjah központjáig.
Ott mi:
Mivel egyértelműen nem tudja magát buli-városként pozicionálni, így kulturális vonalon fejleszt a város, különböző hagyományőrző dolgokat lehet megnézni, emellett nagyon aktív művészeti életet támogat, tele van galériákkal, itt rendezik a Sharjah Biennale-t, amely a régió egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiválja, stb. Mi először a Heritage Area-ba vonultunk, lecsekkolni a hagyományos részt.
Egy csinos erőd, bár a "szocreál" tömbök körülötte kissé elvesznek az élményből:
Kis boltocskák...
... és kis mecset (ahhoz, hogy mecset legyen valami, nem kell feltétlenül minaret, sem kupola...)
Tovább sétálva a hagyományos kerületben...
... bepofátlankodtunk minden kapun és ajtón, amelyet nyitva találtunk, és nézegettük a hagyományos széltornyos udvarházakat.
Elkaptunk egy építkezést is... vagy reméljük inkább felújítást.
Ebben a kerületben található az UAE legrégebbi bazárja is... nagyon cuki hely. A boltok egy része már sajnos nagyon turistákra szakosodott, de a helyiek továbbra is ide járnak "bandázni". Beültünk egy kávézóba, szinte hihetetlen hangulata volt, mintha itt 30 éve megállt volna az idő.
Az antikvitás-boltokban egészen eklektikus volt a választék, a Saddam Husseines pénzektől kezdve a náci zászlókig és karszalagokig...
Találtunk dohányboltot is... hát itt úgy látszik nem tudják, hogy a dohány jövedéki termék.
A bazáron belül egy modern szabászatot is találtunk:
A heritage area után bejártuk Sharjah művészeti negyedét, és ökörködtünk egy sort a sharjah-i múzeumban, amely jelenleg az UAE legnagyobb képzőművészeti múzeuma.
Sharjah egy sor lagúna mellett fekszik, a fő lagúna mellett található a kikötője is.
Szálloda és mecset:
A kikötő:
Horgász:
Vám és dhow-k:
Délután aztán punnyadoztunk is egy sort... Egy olasz étteremben ebédeltünk, ahol az olasz inspirációt lépten-nyomon hangsúlyozni akarták... random szobrok bukkantak elő a legváratlanabb helyeken... mint pl. Dávid az épület tetején.
Ebéd után találtunk egy parkot, amely a délutánunk jó részének helyszíne lett. Sharjah igazán nyugis hely, az emberek kivonulnak a parkba a pálmafák alatt fetrengeni, piknikeznek, sétálnak. Anyu mondta, hogy azért érdekes élmény ez, mert itt azt lehet látni, hogyan élnek igazán a helyiek, ami rádöbbentett: itt egyrészt sokkal kevesebb turista, másrészt vendégmunkás található (pl. anyukák sétáltatták a gyereküket a parkban, nem filippinó cselédek).
A park... itt mi is szundítottunk egyet az egyik pálmafa tövében...
A part- és parkmenti sétány:
A lagúna... középen egy kis sziget, a túloldalon a város modernebb része:
Anyukák:
A pihi után bekukkantottunk egy könyvvásárba. A helyi iskolák és alapítványok szerveztek egy használtkönyv-vásárt, az összegyűjtött pénz pedig jótékonyságra megy. Ismét szinte kizárólag helyieket láttunk (komolyan, nekem is teljesen újszerű élmény volt)
Sharjah egyik legnagyobb nevezetessége a Blue Souk, amelyet a Lonely Planet is az AUE egyik legjobb bazárjának titulál... természetesen nem hagyhattuk ki.
Az alábbi képen az egész széltornyos épület, végig, a souk egyik ága:
És már közelebbről:
Bent, az ékszer-részlegen:
Ez egészen egyértelműen a legundorítóbb tevefigura, amelyet valaha láttam.
(Most már sajnálom, hogy nem vettem meg.)
Ez már azt hiszem a szőnyeg részleg:
Blue Souk by night:
