Azt hiszem, ez lesz az utolsó idei bejegyzésem. Kedden dolgozom utoljára, utána hajnal 3-kor indul a gépem Bécsbe. Karácsony!!
Az utolsó teljes hetem ismét a munka jegyében telt. Megvolt az utolsó nagy kétnapos megbeszélés a londoni ügyfelekkel, mindent leprezentáltunk, amit kellett, és az igazgatónk már másnap elutazott New York-ba a kedvesével. Azóta naponta fogyatkozunk, a hét végére már az összes ügyfél is elment szabira, így nyugodt utolsó három napot jósolok magamnak.
A hét nagy esővel indult. Ezt már mindenki nagyon várta - láttam már a múlt héten az óriás napsütésben helyieket esernyővel mászkálni - az ún. Ötnapos Esőnek még vallási vonzatai is vannak, jön az eső, mert megérdemeltük, és most újjászületik a sivatag. Az eső egyébként két és fél napos volt - lehet, hogy nem érdemeltünk meg mégse 5 teljes napot - viszont az is elég volt ahhoz, hogy teljesen ellehetetlenítse a városi közlekedést.
Ez a város egyértelműen nincs felkészülve az esőre. Az utakon - így a SZR autópályán is - tavak alakultak ki, hiszen nincsenek csatornák, amelyek elvezetnék a vizet, és szippantós autók próbáltak rendet teremteni. Beáztak a mélygarázsok, beáztak a metrómegállók. Egy órát ültem dugóban a nagy meeting előtt (merthogy én hülye taxival mentem, hogy korán beérjek), hál'istennek pont az én prezimmel indult az egész kétnapos megbeszélés, így három perccel azelőtt estem be. Nyilván az ügyfelek is és a kollégák is ugyanígy késtek, így nem volt gáz.
Az alábbi képeket egyik este, munka után készítettem. Az irodaházunk mélygarázsából szivattyúzzák az esőt:
És ez az épületünk melletti parkoló-placc:
Na de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, másnap reggel már gyönyörű, tiszta hajnal volt ismét:
Hétfő este, miután túléltük a nagy prezentációkat, úgy döntöttem, veszek még jegyeket a filmfesztiválra, hiszen ezen a héten még adtak filmeket. Két filmre vettem jegyet, ebből a másodikat, a szerdait buktam mert este 10-ig telefonkonferenciám volt arról, milyen színűek legyenek a Sharm el Sheikh-i lounge-ban az asztalok (feketék lesznek, ez most már biztos).
Viszont az első, a hétfői egyszerűen hihetetlenül jó volt. Egy iráni film, Fehér Mezők a címe, és allegória az életről a mai Iránban, ugyanakkor egy fura, kietlen tájon játszódó mese. A főszereplő könnyeket gyűjt. Felkeresi a sós tó különböző szigetein lakó embereket, és összegyűjti a könnyeiket. Az utazás alatt eljut egy faluba, ahol az emberek befőttesüvegekbe suttogják bele a panaszaikat és fájdalmaikat, majd a föld alá rejtik. Egy másik szigeten egy fiatal lányt akarata ellenére férjhez adnak a tengerhez, és miközben ő zokog, emlékeztetik, hogy ez megtiszteltetés. Egy harmadik helyen egy festőt, aki pirosnak látja a tengert, mindenféle kezelésnek vetik alá, hogy újra olyannak lássa a tengert, amilyennek a többiek. Miután semmi sem segít, börtönben végzi. Közben a helyiek mindig panaszkodnak, hogy egyre sósabb a tó, és biztosan a bűneik miatt romlanak az életkörülményeik.
Szóval a főszereplő összegyűjti a könnyeket - közben soha senkinek nem árulja, miért gyűjti, és arról pletykálnak a helyiek, hogy gyöngyöt készít belőlük - majd átevez a sós tó túlpartjára, ahol paradicsomi körülmények között él egy öregember, akinek a főhősünk megmossa a lábát az emberek könnyeivel, majd a lavór tartalmát beönti a tóba. És a tó egyre sósabb...
A film után beszélgetés volt az író-rendezővel, aki elmesélte, ő el se hiszi hogy Iránban megengedték neki, hogy ezt a filmet leforgassa. Elég merész.
A vetítés a Madinat Jumeirah-ban volt, amely az arab bazár hangulatú pláza, írtam már róla régebben. Ismét készítettem sok fotót, de sajnos csak otthon vettem utána észre, hogy rosszul volt beállítva a gépem, így nem lettek túl jók.
Azért egyet-kettőt mégis...
A Burj Al Arab, mert azt muszáj... :
A Madinat-ban teljes erőltetett karácsonyi hangulat volt. Itt egy karácsonyfa, amelyet a tó közepére állítottak be:
És itt a karácsonyi kirakodóvásár, havas falvacska, "Have yourself a merry little Christmas", rénszarvasok és kesztyűbolt...
Elől hóember, háttérben pálmák:
Az irodában is eluralkodott a karácsonyi hangulat. Andy, a regionális kreatív igazgatónk egyik nap brit karácsonyt csapott nekünk:
Tegnap - egyben idén utoljára - elmentem a Mall of the Emirates-be, befejezni a vásárlást és mozizni. Ha már ott voltam, muszáj volt komolyabban megörökíteni ezt a hihetetlen installációt, amely a főcsarnokban foglal helyet - és amelyről már töltöttem fel képet a múltkor is.
Szóval itt van az a sarok, ahol a gyerekek a mikulásnak öltözött mozgó jegesmedve ölében fényképezkednek (egyébként mind az európai, mind az ázsiai, mind a helyi gyerekek - ennek legalább pozitív üzenete van):
Itt táncoló pingvinek pörögnek:
Itt egy kacsa emelgeti a lábát:
(a karácsonyfa körül görkorizó pingvinektől megkíméllek benneteket).
És persze maga a fa:
Az alábbi képen az látható, ahogy rengeteg indiai nyomorog a gyerekekkel, hogy odajusson a medvéhez. Megérkezik egy helyi család és a szülők odatolják a gyerekeket legelőre, és senki nem mer szólni nekik, mert még a biztonsági őrök is tartanak a helyiektől. Ezt a pillanatot nem véletlenül kaptam el, mert már akkor tudtam, hogy ez fog lejátszódni, amikor még csak közeledtek. És pontosan így is lett.
Elnéztem a Ski Dubai felé is. Annyira cuki, egy ománi bácsi (a fejfedőről tudom) és néni szánkóztak bent (a nagykabát alatt látszik a bácsi fehér khandurrája, és persze a néni abajában van itt is). Itt épp nem csúsznak, de itt látszanak jól:
És még mindig megdöbbent, hogy 25 fok különbség van az üvegfal két oldala között...
Aztán elmentem mozizni. Megnéztem az Avatart! Úristen, hogy mennyire élveztem. Igen, természetesen nem a sztori miatt. De zseniális a látvány. Még még még! Az előadás előtt próbálgattam, hogy áll a 3D-s szemüveg...
Hát, itt nem vagyok annyira felismerhető :)
Ma sétáltam egy nagyot a környéken, fotóztam a tengerparton. Következzen a mai nap termése:
Egy gyönyörű hajnal:
Egy kép a házi kedvencről... végre sikerült megörökítenem a ragyogást...
Tevés bácsi lazázik mellettem a strandon:
Teve és a JBR...
Egy kis lábmosás a tengerben...
Atlantisz:
A Dubai Marina nyugati széle:
Tevefenék:
Tevefenekek (és a Burj Al Arab):
Ma úgy tűnik, pihenőnap volt sok építkezési munkásnak is, sokan lejöttek a partra sétálgatni, bámészkodni:
Dhow a vízen:
Elől a vízi mentő kabinja, hátul a Pálma:
Hát ez a part:
JBR:
Piknik a parton:
És a gyönyörű víz:
Hát, That's it, Folks! Nem ígérem, hogy a szünet alatt jelentkezem, de jövőre mindenképpen.
Búcsúzóul, mivel az első bejegyzésemet Dubai-ból integetéssel zártam, és szeretem a keretes kompozíciót, íme:
2009. december 19., szombat
Az árlista
A múlt héten beszélgettem a kollégáimmal az itt tapasztalható egyenlőségekről és egyenlőtlenségekről, és ők világosítottak fel a vérdíj körüli szabályokról (így amit most írok, innen tudom, de szerintem elég megbízható forrás.)
Azt tudtam, hogy ha megölsz valakit, akár szándékosan, akár véletlenül, vérdíjat kell fizetned (a szokás célja, hogy a hozzátartozóknak segítsen, hogyha meghal aki eltartja a családot). Amit viszont nem tudtam, hogy a vérdíj nem egy állandó összeg, hanem esetenként kerül elbírálásra, a szituáció és az áldozat személye alapján. Gyakorlatilag, vagy egy árlista. Az árlistán a legdrágább kategória a teve. Ezután következik a helyi lakos, ezután a külföldi muzulmán, ezután a nyugati expat, stb. A lista legolcsóbb "tételei" az indiaiak és a pakisztániak.
Tanulság: ne ölj tevét. Drága.
Azt tudtam, hogy ha megölsz valakit, akár szándékosan, akár véletlenül, vérdíjat kell fizetned (a szokás célja, hogy a hozzátartozóknak segítsen, hogyha meghal aki eltartja a családot). Amit viszont nem tudtam, hogy a vérdíj nem egy állandó összeg, hanem esetenként kerül elbírálásra, a szituáció és az áldozat személye alapján. Gyakorlatilag, vagy egy árlista. Az árlistán a legdrágább kategória a teve. Ezután következik a helyi lakos, ezután a külföldi muzulmán, ezután a nyugati expat, stb. A lista legolcsóbb "tételei" az indiaiak és a pakisztániak.
Tanulság: ne ölj tevét. Drága.
2009. december 12., szombat
Decemberi zsongás
Mindig olyan fura hónap ez a december. Egyrészt rengeteg munka és nyomás, hogy minden projektet még idén befejezzünk, másrészt karácsonyi bulik és "rögtön karácsonyi ünnep lesz, most már nem idegeskedem"- típusú megnyugvás.
Hát az idei még hatványozottabban az - az elmúlt héten megint reggeltől éjszakáig meló, hihetetlen tempó. De nem idegeskedem. Hol leszek két hét múlva? Na ez az.
A héten elmentünk lecsekkolni egy pár új reptéri bútor prototípusát. Az alábbi képen aprócska ügyfelem, Jigna és az óriási KENT gondola. Hát nem cuki?
A héten elbúcsúztunk az account executive-omtól, Zainab-tól. Annyira gáz, megbeszéltük hogy búcsúként kimegyünk mindannyian együtt ebédelni egyik nap, hát nem találtunk rá olyan időpontot, amikor mindenki ráért, végül bent tortáztunk, de úgy, hogy Nassim és én telefonkonferencián voltunk, és csak 10 percre kirohantunk sok sikert kívánni, majd visszarohantunk. Ultra ciki.
Megvan viszont az új kolléga: Apeksha Arora, indiai és az interjú alapján egy energia bomba. Január 4-én kezd, és egy hetem lesz tisztességesen betanítani mert utána beindul az őrület; januártól az eddigiek mellett kapok még egy extra felelősségi kört - erről majd beszámolok ha már beszámolhatok.
A héten volt a karácsonyi, vagy inkább évlezáró buli a BAT-val (bár mondjuk az évvége is kultúra-függő ugye, pl. az arabok most pénteken ünneplik az újévet.) Hát, bevallom, eddig nem sok tengerparton zajló karácsonyi ügyfél-partin vettem részt... (a Barasti-ban volt, amelyet már egyszer említettem).
Kilátás a teraszról. Háttérben az Atlantis (egyben az is látszik, hogy néz ki a Pálma a szárazföldről - a háttérben az az):
Nem volt rossz egyébként, kivéve hogy délutánra szervezték, 2 órát késtünk mert leadásunk volt, majd 40 percet maradtunk és utána visszamentünk az irodába 11-ig dolgozni. Azért bevallom, eszembe jutottak a karácsonyi bulik a magyar BAT-val, amikor villogó nyuszifüllel a Boston pultján táncoltam...
Hétvégére hoztam haza munkát, de tegnap úgy döntöttem, pihenek. Most zajlik egyébként a DIFF - Dubai International Film Festival, és valami több száz filmet és dokumentumfilmet vetítenek (nyilván túlzás, de tényleg sok). És annyira szánalmas, hogy képes voltam Katarba elmenni egy filmfesztiválért, amikor meg egy metrómegállónyira vetítik a filmeket a lakásomtól, akkor meg nem nézek meg egyet sem, mert dolgozom.
Így tegnap elmentem a Mall of the Emirates-be, karácsonyi vásárolgatás és filmfesztivál-nézés végett. Útközben karácsonyi hangulat lett, a'la Dubai:
(Gyerekek fényképezkednek egy mikulásnak öltözött jegesmedve ölében. Szörnyű. A kép után nem sokkal elment az áram az egész plázában, kábé 5 percre. Volt egy kis sikongatás :)
Két vetítésen tudtam részt venni, ami nem sok, de több, mint a semmi (még ezen a héten is lesz a fesztivál, reménykedem hátha összejön még 1-2 alkalom). A fesztivál témája egyébként a kulturák közötti hidak építése, és nagyon komoly Ázsia és Afrika gyűjteményeket vetítenek, az arab és persze az amerikai filmek mellett. Megnéztem egy LAN nevű kínai filmet, amely érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy jó, de mindenesetre érdekes kulturális élmény.
A második vetítés egy csokor volt libanoni rövid filmekből. Libanon egyébként is nagyon érdekel, csomó kollégám származik onnan, rengeteget mesélnek a helyről és a kultúráról, úgyhogy nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. A filmek persze közvetlenül vagy közvetve, mind a háborúval foglalkoznak. Az egyik konkrétan az elmúlt évek bombamerényleteinek áldozatairól emlékezik meg: a képek a 2005-ös, 2007-es stb. bombák utáni lerombolt helyszíneket mutatják, miközben valós emberek személyes történeteket mesélnek el elvesztett hozzátartozóikról (a film címe: About Those Who Have Gone). Sokkoló.
Egészen őszies idő lett: ködös az ég, fúj a szél és néha szemerkél az eső is. Itt az ideje hazamenni!!
Hát az idei még hatványozottabban az - az elmúlt héten megint reggeltől éjszakáig meló, hihetetlen tempó. De nem idegeskedem. Hol leszek két hét múlva? Na ez az.
A héten elmentünk lecsekkolni egy pár új reptéri bútor prototípusát. Az alábbi képen aprócska ügyfelem, Jigna és az óriási KENT gondola. Hát nem cuki?
A héten elbúcsúztunk az account executive-omtól, Zainab-tól. Annyira gáz, megbeszéltük hogy búcsúként kimegyünk mindannyian együtt ebédelni egyik nap, hát nem találtunk rá olyan időpontot, amikor mindenki ráért, végül bent tortáztunk, de úgy, hogy Nassim és én telefonkonferencián voltunk, és csak 10 percre kirohantunk sok sikert kívánni, majd visszarohantunk. Ultra ciki.
Megvan viszont az új kolléga: Apeksha Arora, indiai és az interjú alapján egy energia bomba. Január 4-én kezd, és egy hetem lesz tisztességesen betanítani mert utána beindul az őrület; januártól az eddigiek mellett kapok még egy extra felelősségi kört - erről majd beszámolok ha már beszámolhatok.
A héten volt a karácsonyi, vagy inkább évlezáró buli a BAT-val (bár mondjuk az évvége is kultúra-függő ugye, pl. az arabok most pénteken ünneplik az újévet.) Hát, bevallom, eddig nem sok tengerparton zajló karácsonyi ügyfél-partin vettem részt... (a Barasti-ban volt, amelyet már egyszer említettem).
Kilátás a teraszról. Háttérben az Atlantis (egyben az is látszik, hogy néz ki a Pálma a szárazföldről - a háttérben az az):
Nem volt rossz egyébként, kivéve hogy délutánra szervezték, 2 órát késtünk mert leadásunk volt, majd 40 percet maradtunk és utána visszamentünk az irodába 11-ig dolgozni. Azért bevallom, eszembe jutottak a karácsonyi bulik a magyar BAT-val, amikor villogó nyuszifüllel a Boston pultján táncoltam...
Hétvégére hoztam haza munkát, de tegnap úgy döntöttem, pihenek. Most zajlik egyébként a DIFF - Dubai International Film Festival, és valami több száz filmet és dokumentumfilmet vetítenek (nyilván túlzás, de tényleg sok). És annyira szánalmas, hogy képes voltam Katarba elmenni egy filmfesztiválért, amikor meg egy metrómegállónyira vetítik a filmeket a lakásomtól, akkor meg nem nézek meg egyet sem, mert dolgozom.
Így tegnap elmentem a Mall of the Emirates-be, karácsonyi vásárolgatás és filmfesztivál-nézés végett. Útközben karácsonyi hangulat lett, a'la Dubai:
(Gyerekek fényképezkednek egy mikulásnak öltözött jegesmedve ölében. Szörnyű. A kép után nem sokkal elment az áram az egész plázában, kábé 5 percre. Volt egy kis sikongatás :)
Két vetítésen tudtam részt venni, ami nem sok, de több, mint a semmi (még ezen a héten is lesz a fesztivál, reménykedem hátha összejön még 1-2 alkalom). A fesztivál témája egyébként a kulturák közötti hidak építése, és nagyon komoly Ázsia és Afrika gyűjteményeket vetítenek, az arab és persze az amerikai filmek mellett. Megnéztem egy LAN nevű kínai filmet, amely érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy jó, de mindenesetre érdekes kulturális élmény.
A második vetítés egy csokor volt libanoni rövid filmekből. Libanon egyébként is nagyon érdekel, csomó kollégám származik onnan, rengeteget mesélnek a helyről és a kultúráról, úgyhogy nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. A filmek persze közvetlenül vagy közvetve, mind a háborúval foglalkoznak. Az egyik konkrétan az elmúlt évek bombamerényleteinek áldozatairól emlékezik meg: a képek a 2005-ös, 2007-es stb. bombák utáni lerombolt helyszíneket mutatják, miközben valós emberek személyes történeteket mesélnek el elvesztett hozzátartozóikról (a film címe: About Those Who Have Gone). Sokkoló.
Egészen őszies idő lett: ködös az ég, fúj a szél és néha szemerkél az eső is. Itt az ideje hazamenni!!
2009. december 8., kedd
Advent Dubai-ban
Egy kis hazai
Büszke magyarként természetesen küldetésem, hogy a kollégáimnak minél többet átadjak a magyar nyelv gyöngyszemeiből. E célkitűzés szellemében a ma este 9-kor zajló brainstormingon megtanítottam nekik a "Horse dick on ice" kifejezést.
Pláza illemszabályok
A hétvégén vásárolgattam a Mall of the Emirates-ben (a sípályás) és felfedeztem a pláza illemszabályait:
Az öltözékes sem rossz, de persze a "No kissing or overt display of affection" a kedvenc.
Rájöttem egyébként, hogy nem csúnya ez a Mall of the Emirates, és nem igazságos, hogy nem szenteltem eddig neki 10 karakternél többet. Így most beszúrok egy-két képet hogy helyreálljon az igazságérzetem...
A felső szint:
A tető:
Utcácska a második emeleten:
Felső szint este:
Mi ütött belém? Plázákat fotózok? Szégyen.
Az öltözékes sem rossz, de persze a "No kissing or overt display of affection" a kedvenc.
Rájöttem egyébként, hogy nem csúnya ez a Mall of the Emirates, és nem igazságos, hogy nem szenteltem eddig neki 10 karakternél többet. Így most beszúrok egy-két képet hogy helyreálljon az igazságérzetem...
A felső szint:
A tető:
Utcácska a második emeleten:
Felső szint este:
Mi ütött belém? Plázákat fotózok? Szégyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)