2010. augusztus 20., péntek

Big in Saigon

Teljesen rákattantam Adri blogjára, a Big in Saigonra:


Aki ismeri Kenant, Adrit és Lucát: mindenképpen ajánlom, olvassátok, nagyon jó! Érdekes egyébként, bizonyos dolgokban teljesen magamra ismerek (kezdeti felfedezés izgalma, rácsodálkozás az apró érdekességekre stb.), aztán persze sok különbség is van, nem véletlenül tök más kultúra.

Üdvözlet a vietnámiaknak!!

Kilátás a 47.-ről


Este voltam ismerősöknél, most költöztek a Marinába és lakásavató vacsit tartottak - így átmentem megünnepelni, hogy szomszédaim lettek, mert eddig nagyon messze laktak. (Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem iszom alkoholt.... annyira fura végignézni, ahogy az emberek egyre hülyébbek lesznek! Vajon én is ilyen idegesítő vagyok amikor becsípek?)

Szóval April és Tyson egy most átadott új épületbe költöztek a Marina keleti végében, és a lakásuk a 47. emeleten van. Ezt a kilátást muszáj megosztanom Veletek:

Útrendszer a Marina bejárátánál (Sheik Zayed Road).



A háttérben az egyik golfpálya (tulajdonképpen jó nagy golfpálya- a városon belül).




Sheik Zayed Road, tőle balra a Jumeirah Lake Towers (írtam már róla - rengeteg torony, olcsó lakások de nem tetszik), jobbra pedig a Marina eleje. Konkrétan a jobb alsó sarokban látszik a kikötő.



Gyertyák és golfpálya. Annyira vicces, hogy zöldre néző lakást találtak Dubai közepén!



Vizipipázunk a teraszon. Nagyon magas. Én laktam már 39.-en, de ez sokkal rosszabb (a legalsó 4 szint parkoló, így a 47. az igazából 51. És a korlát nem ad túlzott biztonságérzetet.)




Hittan

Beszélgettem egy haverommal, hogy neki milyen tantárgyai voltak a Szaud-Arábiai sulijában. Teljesen átlagos iskola, és a világi tantárgyakon kívül van pár vallási tantárgy is. Többet egy magyartól sem fogadom el, hogy arra az egy szem hittanra panaszkodik...

Szóval a spéci tantárgyak:
1. a Korán olvasása - konkrétan tanulod olvasni, mert klasszikus arab nyelven íródott
2. a Korán helyes kiejtése - gyakorlod a helyes kiejtést
3. a Korán értelmezése - a Korán olvasása és arról való beszélgetés, mi mit jelent igazán
4. a Próféta szavai - azoknak az szállóigéknek, mondásoknak az értelmezése, amelyeket a prófétának tulajdonítanak
5. a követők cselekedetei - kb. mint az apostolok cselekedetei, az első követől mit tettek és mit tudunk ebből tanulni
6. a kapcsolat istennel - az összes szabály és elv, amely a te személyes kapcsolatodról szól (imák, stb).
7. kapcsolat emberekkel, mindennapi tevékenységek - az összes szabály és elv, amely a világi életet érinti (mi történik, ha ez és ez történik a családban, mit kell tenni ha ez és ez van stb).

Szóval aki elvégzi a sulit Szaud-Arábiában, az már azért tud valamit a vallásáról.

Édesszájú bejegyzés


Jajj, már úgy várom hogy itt legyenek Apu és Öcsi, és akkor az egyik "kötelező program" az arab édességek végigkóstolása lesz, szerintem azt Apu egyáltalán nem fogja bánni. Én már elkezdtem gyakorolni...

A héten kinéztem egy kávézót, amely az édességeiről híres és az Iftarjukban is a desszerten van a hangsúly. Gondoltam, ilyen még nem volt, és elmentem egy haverommal édesség-kóstolóra.

Az egyik édesség-pult:



És ez a másik:


A cukorsziruppal nyakon öntött édességek ezekben a nagy tálakban fetrengenek, és éppen az édességek felvágása történik (mindez böjt utolsó 10 percében):


Maga az iftar - kaja nem hangsúlyos, ezen a kis asztalon található a teljes kínálat.



Végre, desszert-idő!! Egymás után hozzák ki az édességeket, szerintem több, mint 10-et kóstoltam meg. A kedvencem ez, amelyet Konafinak hívnak. Alul sült sajt, felül édes tészta amely szalma-halmazállapotú. Egy pörgő forró lapon sütik, amelyről lerepülnek szálanként a lerepült tésztadarabok, így lesz ilyen furcsa a textúrája.



A többi édességnek a nevét sem próbálom megjegyezni. Sajtok, magvak, olajban sült, vaslapon sült és sütőben sült, mindenféle mézédes- kalóriabomba bűnözések. Nyamm.




Korrózió

Valami dokumentumfilmben láttam, hogy azért a dubai-i viszonyok mennyire gyilkosak az épületekre nézve (sós tengeri levegő, magas hőmérséklet, brutál páratartalom), és hogy ha Burj Al Arabot nem festenék meg kezelnék évente, akkor három év alatt menthetetlenül korródálódna. Ami azért nagyon durva, ha belegondolunk.

Emlékeztek még erre a képre? Március 7-én készült amikor megvettem az idétlen hamutartómat. A tetején ott csillog a fedele.


A hamutál azóta kint áll a teraszon (bár én már nem használom :) de a vendégeknek hasznos, ha van). ÖT HÓNNAPPAL KÉSŐBB, így néz ki a hamutartó:




Gyakorlatilag teljesen rozsdás, elveszítette a fényét, a felület smirgli-szerű lett. Ez nem semmi, nem?


Ramadan a plázában




Mondtam már, hogy a Ramadannak kicsit olyan hangulata van, mint a karácsonynak? Hát tessék:




(Ramadan Kareem. Up to 50% off).

Sétáltam egyet a Mall of the Emirates-ben valamelyik nap és láttam érdekességeket.... jellemzően minden boltban hirdetnek valami Ramadan-specifikus ajánlatot, a boltok kidíszítve, stb. A kedvencem ez a Nokia kirakat volt:



Nagy telefon-másolat, LED kijelzővel, mellette kis szőnyeg meg lámpás meg holdacska a háttérben - tessék egy multi vállalat, amely magáévá tette a Ramadan essszenciáját :)

De továbbmegyek. A telefon kijelzője folyamatosan változik és most a telefonon kapható alkalmazásokat mutatja:




Az egyik alkalmazás mutatja az aktuális ima-időpontokat, arab és latin írásmódban is:




És a "Korán alkalmazás" leírása:



A Ramadan a böjtölés mellett az adakozásról is szól (bár nem az éves nagy adakozás, a Zakat, de a Ramadan alatt is kell jótékonykodni). Egy nagyon jópofa kezdeményezés - amelyet szerintem inkább a nyugati expatokra szabtak, hisz a muzulmánok úgyis adakoznak - amely összeköti az adományozást és az eladásösztönzést (kellemeset a hasznossal): ha adakozol ruhákat, szemüvegeket, könyveket, akkor kedvezményre jogosító kuponokat kapsz egyes divat- és könyvesboltokba, optikákba. Hogy újra vásárolj! Hogy jövőre ismét legyen mit adakozni! Vicces.





Aztán voltam a Dubai Mall-ban is, ahol az alábbi visszafogott dekorációval találkoztam (pár csillag az átriumban....). Mondom én, tiszta karácsony.







BB mánia

Dubai-ban az egy főre jutó Blackberry szerintem a legmagasabb a világon (csak saját vizuális élményekre alapozom az állítást, nem láttam statisztikát). Itt csak annak nincs Blackberry-je, akinek új iPhone-ja van (meg nekem, akinek 200 dirhamos telefonja van és boldog vele). És egyébként komolyan megőrjít ez az egész BB-mánia, ülünk és ebédelünk és nem lehet egy normálisat beszélgetni mert mindenki az e-mailjeit és a BB messangert bújja. Engem is már többször próbáltak konvertálni, hogy meglátom, megváltozik az életem ha veszek egy BB-t. Hát köszönöm nem.

Így eléggé meglepődtem, amikor hallottam, hogy a helyi Kommunikációs és mittudomén milyen Tanács betiltotta a BB-t az UAE-ben. Illetve nem magát a készüléket, hanem az összes, BB-vel járó szolgáltatást, merthogy nemzetbiztonsági problémákat okozhat (nem tudom ez mit jelent, gondolom a BB messenger üzeneteit nem tudják szűrni meg ellenőrizni, az sms-sel ellentétben, ami azért elég érdekes). Nem voltam itt, amikor ezt bejelentették, de a Facebook hangos volt és azóta is feháborodva visítanak az emberek a témával kapcsolatban. Közben megjelentek a Choitram's szupermarketekben a BB-recycle dobozok (a kidobott BB-kből szemét helyett ázsiai szegények boldogsága lesz...) Most úgy hallottam, bevonódott az amerikai kormány meg a BB anyacég a dologba és gőzerővel keresik a megoldást a nemzetbiztonsági résre. És mivel sok pénzről van szó, nem félek attól hogy ne találnának megoldást.


2010. augusztus 17., kedd

Dentál - parasztvakítás

Széleskörben ismert tény Dubai-ban, hogy fogorvoshoz otthon kell menni, és kellemetlen, ha úgy alakul, hogy sürgős fogorvosi ellátásra van szükséged és mégis rákényszerülsz az ittenieket igénybe venni. Ennek két fő oka van, az egyik a bizalmatlanság, hogy az itteni szakemberek nem jók (vagy fordítva: az otthoniak biztos jók), illetve a kezelések borsos ára (bár van egészségbiztosításunk, a fogorvosi részt általában nem tartalmazza, így pl. nekem sem, ami egyébként szerintem teljesen gáz).

Szóval a hazaút előtt már elkezdtem "gyűjteni" a bajokat, hogy majd otthon mindent elintézünk. Végül három alkalom során és 15.000 forint értékben az otthoni fogorvosom elvileg mindent kezelt, amit kezelni kellett és akkor megnyugodtam, hogy most a következő vakációig minden rendben lesz.

Nem.

Az utolsó alkalommal kezelte az egyik gyökércsatornámat amely utána begyulladt. Magyarországon is már fájogatott de aztán visszajöttem ide és gyakorlatilag egy héten keresztülúgy éreztem, a fél fejem le fog szakadni, a fejem búbjától az államig lüktetett, aludni nem tudtam, enni nem tudtam, beszélni is csak amikor jobb fázisban voltam. Anyu beszélt az otthoni fogorvossal, ő megnyugtatott hogy ez normális, be tud gyulladni a gyökérkezelés után, szedjek antibiotikumot és el fog múlni. Hát szedtem az antibiotikumot ló-adagokban (amelyet az tett lehetővé, hogy itt nincsenek recept-köteles gyógyszerek, bemész a patikába, "300 mg-os Dalacint kérek!" "Tessék. Más valamit?" ami azért elég fura) egy ideig jobb is volt de aztán megint elkezdett erősödni a fájdalom és akkor úgy döntöttem, hogy 1. ha ez amolyan "megnyugszik majd ez, nem kell aggódni" dolog lenne, akkor nem fájna 10 napja egyfolytában a fogam, 2. jövő héten megyek Londonba globális workshopra, addig ezt le kell rendeznem.
Így kedden úgy döntöttem, hogy adtam magamnak elég esélyt, de most a fenntartások ellenére igenis találok egy fogorvost.

A dubai-i orvosok és fogorvosok legfontosabb attribútuma a nemzeti hovatartozásuk. Az újságokban, ahol hirdetik magukat, a névjegykártyájukon és mindenhol máshol, ahol a nevük szerepel, ott szerepel az is, honnan származnak, pl. Dr. Sven Asp Sweden, Dr. Gavin Van Vledder South Africa stb. Ez először nagyon furcsa, sőt, igazából az elején szörnyen felháborított, hogy mennyire rasszista dolog ez, hogy kb. "katalógusból" válogatsz, milyen nemzetiségű orvosod legyen, és persze egyáltalán nem biztos hogy egy német fogorvos precízebb lesz egy olasznál... de a nemzeti sztereotípiák azonnal aktiválódnak. Aztán, amikor ott voltam hasonló szituációban, akkor bevallom, rájöttem, hogy ez nagyon is valóságos insight-on alapul (hiszen a libanoni a libanoni fogorvosban fog bízni, a német meg a németben), és amikor Apeksha azt mondta, van egy indiai haverja, aki fogorvos... akkor bevallom én is berezeltem és úgy döntöttem, hogy ne indiai fogorvos kezelje a gyökeremet, hanem egy európai. Ez gáz? Nem tudom.

Van mellettem egy nagyon szimpatikus klinika, ott kértem azonnali időpontot. Közölték, hogy
220 dirham a konzultációs díj (11.000 Ft), ezért csak megnézik és megállapítják, mit kell tenni, ami borzasztó, de hát mit lehet tenni, let's do it. Dr. Thomas Peters Germany-hez kaptam időpontot. Azt tudtam, hogy itt is ugyanaz a rendszer, mint Amerikában, hogy ha vérzel is, akkor is először kikalkulálják az árat és elmondják az esélyeidet, majd jóváhagyod és akkor látnak hozzá, így gondoltam nézzék meg, mit kell tenni, aztán majd eldöntöm, akarom-e.

A gyökérkezelés Magyarországon az én dokimnál így néz ki: köszönök, mondom hogy fáj, ő máris adja az érzéstelenítést (az otthoni dokim mindig siet, kábé a köszönésem felénél már bent van az elszívó a számban és csinálja - nem flancol sokat hisz sokan vannak a váróban) aztán ügyködik valamit, aztán már kész is, és közli: ja, gyökérkezelnem kellett. Jöjjön vissza még kétszer, 10.000 forint lesz összesen.

Így zajlott ugyanez itt:

Megérkezem a klinikára, külön kis sarok van, "férfi váró", férfias magazinokkal, és "női váró" pletykalapokkal, van egy kis gyereksarok is játékvárral. A recepción hárman dolgoznak, ki kell töltenem egy kétoldalas nyomtatványt mindeféle kérdéssel (külön gyerek-rovat van, ahol mosolygós arcocska- szomorú arcocska skálán kell bekarikázni, mennyire fáj nekik, gyerek legyen a talpán aki jól megsaccolja, mennyire fáj a foga), megkérdezik, kártyával vagy cash-ben fogok fizetni. Kijön értem az orvos, öltönyben-nyakkendőben, bemutatkozik és az asszisztensét is bemutatja. Bemegyünk a szobába, 10 percen keresztül arról beszélgetünk, mennyire szereti Magyarországot és hogy mennyit jár ide, és hogy a budapesti operabál sokkal jobb, mint a bécsi (aminek őszintén örülök). Végül megkérdi, miben segíthet, elmesélem, végighallgat, megnézi a fogamat, úúú, ááá, egy röntgen. Hmmm. Ez ügyben meg kell kérdeznie a gyökérspecialista-kollégánőjét (ezen teljesen elhülők, van olyan, hogy gyökérspecialista? az én otthoni fogorvosom ezt hogyhogy nem bonyolítja túl?) Merthogy Dr. Thomas Peters Germany nem biztos abban, hogy mi lenne a legokosabb dolog jelen helyzetben. Ha a gyökér nem elég erős, a végső megoldás - itt szinte suttogva beszél - "extraction". Azaz a fog kihúzása. Én meg ott ülök, és azon gondolkodom, hogy 220 dirhamért ez az ember most épp azt közölte velem, ha nem tudja megmenteni a fogat, ki kell húzni. Ezt én ingyen megmondtam volna neki, pedig nem is vagyok Dr. Borisz Mérei Hungary és még egyszer sem voltam az Operabálon. Megérkezik a gyökérspecialista (Dr. Maria, Amerikából, nagyon kedves és nagyon profi, majd meglátja, Mérei Úr), és mivel amerikai, arra számítok, hogy berobban egy nő, "Well Hi there, how you're doing honey?", ehelyett bejün egy pici nő aki nagyon furán beszél és hirtelen megijedek, hogy valamelyik genetikai kórban szenved a gyökérspecialista (már bocsánat, tudom hogy szörnyű ilyet mondani, de tényleg ez ment át a fejemen), később rájöttem hogy ő Dr. Maria Perez Morales Venezuela - és hogy igazából a spanyol akcentusát értelmeztem Down-kórnak ott hirtelen.

Esküszöm, kb. 10 percet állnak felettem ezen a kis rögtönzött konzíliumon (kb, mint a "doktor úr, amputáljunk? És Ön szerint?"), már kezdem azt hinni, tényleg valami nagy bajom. A szöveg egy részét nem értem, másrészt röpködnek a "A páciens jövő héten Londonban lesz. Álláspontom szerint addig a fájdalmat meg kell szüntetni" Aztán megunom és azon kezdek gondolkodni, ez az egész show azért van, hogy úgy érezzem, igazán megdolgoztak a 220 dirhamért. Végül megszületik az álláspont: a fogat meg kell menteni, új időpontot kell kérnem a gyökérspecialistánál. Így lett saját "endodontista szakorvosom", ami nagyon menő, bár még ki kell derítenem, a csajoknál bejön-e.

Délután visszamegyek Dr. Mariához (tehát nem csak úgy átvett, külön időpont meg minden, mázlista vagyok hogy még aznap tud fogadni). Látszik, hogy ő fontos szakorvos, neki 2, időnként 3 asszisztense van (az egyik csak a székem dőlésszögét és a nyálelszívót kezeli, nem tudom ennek a pozíciónak van-e valami spéci latin neve). Maria ismét átnéz, kinyitja a fogamat, beadja az érzéstelenítést, majd a várakozás alatt megírja a Dental Plan-emet, ami eufemizált árajánlat (előtte már többször kérdeztem, mennyibe fog ez kerülni, senki semmit nem mond amíg az orvos nem látja át a szituációt és nem ad teljes Dental Plan-t. Ettől kicsit megijedek és lelkiekben kezdem magam felkészíteni, hogy még akár 5-600 dirhamba, 25-30 ezer forintba is kerülhet a dolog).

Szóval megírja a dental plant az orvos, addigra lefagyott a fejem, nyújtja hogy írjam alá.
"És mit írok alá?"
"hogy gyökér-újrakezelést fogunk végezni ezen és ezen a gyökéren, valamint előkezelést és utókezelést stb" (a szöveg 4-5 soros, Nagyon Komoly és Fontos Írás kinézetű valami).
"És mennyibe fog ez kerülni?"
"maga a gyökércsatorna 3000 dirham, a járulékos kezelések 250 dirham". HÁROMEZER DIRHAM! SZÁZÖTVENEZER FORINT!! Kezdek teljesen rosszul lenni.
" Van más opcióm, ami olcsóbb?"
"Sajnálom, nincs"
Mit tudtam tenni, totálisan lezsibbasztott fejjel, nyitott foggal? Aláírtam.
(később azzal gyötörtem magam, hogy miért nem kértem, hogy húzzák ki egyszerűen a fogamat. Aztán kiderült, az is 1000 - 1500 dirham körül van, akkor már inkább megmentem a fogamat. Ahogy abba se gondoltam bele, hogy annyi pénzből veszek egy repülőjegyet haza, otthon a saját fogorvosom kezel és visszajövök. Következő alkalommal esküszöm ez lesz.)

Az igazsághoz hozzátartozik, eszméletlenül profi volt az egész kezelés és a technológia, amit használnak. Pl. egy mikroszkópikus kamerát használnak, amelyet leküldenek a gyökércsatornába stb. Nem minthogyha ilyen eszközök nélkül nem lehetne ugyanolyan jól kezelni, de akkor is. (végül kiderül, van egy 5. gyökerem ami anatómiailag teljesen rendelellenes, ezt az otthoni fogorvos nem vette észre, itt meg a 10. és a 11. röntgen között észrevették és kezelték). Ahogy az is érdekes, hogy valahol a pénz és az árajánlat elfogadása környékén a beteg-orvos viszony átalakul ügyfél-szolgáltató viszonnyá, és Maria kényszeresen státusz riportol nekem (26 milliméternél járok és gennyt látok. Most kitisztítom.) amihez egyáltalán nem ragaszkodom, de mondjuk hálistennek amikor angolul mondják ezeket a dolgokat, annyira nem szoktam vizualizálni. A végén beszámol, mit látott, ábrák és röntgen segítségével prezentálja, mi történt, mi fog történni, mit kell tennem, elmondja, milyen gyógyszert kell szednem, tényleg nagyon profi és kedves. (Dupla adag Cataflamokat kell szednem, mert Dubai érdekessége, hogy míg antibiotikumot csak úgy vehetsz, addig erős fájdalomcsillapítót egyáltalán nem lehet kapni, az orvos sem tud felírni, mert kábítószernek minősül).

Azóta voltam egy utókezelésen, és most elvileg London után fejezzük be. Sokkal jobb, már tudok jól aludni legalább. Bár az ár néha eszembe jut és még mindig rosszul vagyok (rájöttem, van utasbiztosításom még Magyarországon a bankkártyámon. Felhívtam őket, a "jóhír" az, hogy biztosítva vagyok, foganként 20.000 forintig. HAHAHA.)

Hát, ez az én esetem a dubai-i dentál-parasztvakítással.

2010. augusztus 14., szombat

A láthatatlan próféta és a színes kába-kő


Ideúton a reptéren találtam egy rajzfilm-DVD-t, amelynek 'Muhammed, The Last Prophet' a címe. Mint kiderült , egy rendes, Disney-stílusú rajzfilm, amely a próféta életét és munkásságát és az iszlám korai napjait mutatja be. Hogy ügyes gyermeknevelő-húzás vagy inkább hiánypótló alkotás, nem tudom, de egyáltalán nem rossz maga a rajzfilm.




A filmet egyébként nemzetközi csapat készítette és minden fontos vallási szervezet jóváhagyta. Érdekes képet fest az ezer évvel ezelőtti Mekkáról (amellett, hogy a kába-kő színes szőnyegekkel van díszítve és tényleg nem kő, hanem egy szoba...) és az egyes szabályok, szokások kialakulásáról. Mégis a legizgalmasabb sajátossága a filmnek, hogy (mivel ugye az iszlám nagyon szigorú az emberábrázolással-bálványozással kapcsolatban) a prófétát, a testvérét, a feleségét egyáltalán nem mutatják a filmben, és a hangjukat sem hallhatod. Amikor a prófétát nem lehetett kihagyni a jelenetből, akkor az ő szemszögéből látod a dolgokat, a kamera is mozog, amikor megy stb - a szövegét pedig a narrátor mondja el. Ezt kifejezetten kérték a vallási szervezetek és egész ügyesen meg is oldották. Azért persze tök furcsa, hogy nem látod a rajzfilm főhősét (képzeld el az Aladdint - Aladdin nélkül) így jobb híján elképzeled...


Ramadan Kareem 2010


Emlékszem, tavaly amikor ideérkeztem, az egyik dolog amely megijesztett az egész ideköltözéssel kapcsolatban az volt, hogy pont Ramadan lesz és hogy hogy fogok "étlen-szomjan az 50 fokban" élni. Természetesen a helyzet korántsem annyira drámai, sőt, elkapott most valamiféle nosztalgikus-öröm, hogy nahát, ismét itt a Ramadan, az ünneplős hónap, az Iftarok ideje, a lopva eszegetés-iszogatás ideje, az egyetlen időszak, amikor intenzívebben meg tudom élni, hogy muzulmán országban élek.

A hold állását megfigyelő bizottság idén is kiadta nyilatkozatát és augusztus 11-én, szerdán elkezdődött a Ramadan. Bezártak a szórakozóhelyek (elviekben most nincs alkohol egy hónapig, ehhez képest a lakótársam seggrészegen jött vissza egy bárból az első este), nappalra bezárnak az éttermek/kávézók is (bár kaját rendelni lehet - és pár Starbucks is nyitva van, csak fekete függönnyel letakarva az ablakok-ajtók). Ramadan alatt 9-3-ig dolgozunk, ami persze a böjtölő kollégáknak segít túlélni (délután hazamennek lepihenni). Az utolsó pillanatban lett egy palesztin gyakornokom, úgyhogy idén az ő küzdelmeit figyelem meg (tavaly szegény Zainab elég mély nyomot hagyott).

Egyébként ő Anisa, kb. 22 éves, reklámot tanult, Cannes-ban járt a reklámfesztiválon a pályakezdőknek szánt workshopokon, szereti a hiphopot és Michael Bublét és tipikus menő, fiatal, modern muzulmán:



Tudom, hogy az egész böjtölősdi elég drasztikusnak hangzik (az is), de a Ramadannak bizonyos szempontból tényleg karácsony-hangulata van.

Emberek-cégek képeslapokat küldenek:



Dekorációk jelennek meg a plázákon, éttermeken belül (továbbiakban majd mutatok képeket). Még ramadanos limited edition Starbucks bögre is van!


Én személy szerint hihetetlenül tisztelem minden ismerősömet, aki böjtöl. Amit tesznek, az számomra leginkább a fegyelemről szól, és le a kalappal a kitartásért és a türelemért, amellyel végigböjtölik ezt a hónapot. A magam részéről úgy döntöttem, piciben én is beszállok ebbe a fegyelem-játékba: megfogadtam, hogy Ramadan alatt nem iszom egy korty alkoholt sem (már most hiányzik :))) valamint kíváncsiságból legalább egy napot ténylegesen végigböjtölök (beleértve a víz-mentességet, természetesen). Tudom, az igazi Ramadanhoz képest nem egy óriási áldozat, de akkor is valami (sőt több mint amennyit sok nyugati expat ismerős tesz az ügy érdekében).

Biztos lesz még sok Ramadan-sztorim, de mindenekelőtt be kell számolnom az idei első Iftar-élményemről. Emlékeztetőül: Ramadan alatt Iftarra nyitnak ki az éttermek, és kötött Iftar-menü van, vagy all-you-can-eat, fix áron. És nagy buli egyébként, és ha jó társaságban vagy, akkor jobban is érzed az Iftar-hangulatot - ilyenkor az emberek vendégségbe járnak egymáshoz állandóan, fontos, hogy családdal- barátok között törd meg a böjtöt. (Az Iftar jelentése egyébként szószerint megtörni a böjtöt, úgyis mint "break fast"...)

Így idén is teljesen be voltam zsongva, hogy rengeteget akarok iftarozni. Rögtön miután hazaértem Magyarszágról, Akram, egy egyiptomi haverom meghívott a barátaival csütörtök estére iftarra. Gondolta, hogy élvezni fogom az élményt, ugyanis ez "the real thing" lesz, én leszek az egyedüli nem egyiptomi az asztalnál, naná hogy azonnal igent mondtam.

Azt hiszem, az Iftar az egyetlen alkalom, amikor az arabok percre pontosan érkeznek. Akram közölte velem, hogy 18:40-kor találkozunk az átterem előtt (van egy általános hasznos táblázat a pontos időpontokkal, csütörtökön 18:58-kor volt az esti ima, ma 18:56-kor lesz) és pöccre ott is volt. Ahogy vártam rá 4-5 percet, végignéztem, ahogy szószerint 4-5 perc alatt szószerint megtelt a parkoló:

Ezt a fotót egyébként azért lőttem, hogy megmutassam Sheik Zayed képét a Sheik Zayed Roadon - ritkán állok meg itt így most le tudtam fotózni. Itt még üres a parkoló...


Rá 5 percre már tele volt az étterem...



(a képek szörnyűek, bocsi, kezd lerobbanni a kicsi gépem).

Szóval összefutottunk Akrammal és a haverjaival. Amikor bementünk az étterembe, rájöttem, hogy a kintről semmilyennek tűnő étterem belülről egy meglepően autentikus arab étterem, a dekoráció, a zene, az emberek. Dubai-ban most először fordult velem elő, hogy arabul beszéltek hozzám, nem tudott minden pincér angolul!

Az étterem hihetetlenül fel volt díszítve...







Az ima előtti 10 perc a legnehezebb. Még nekem is nehéz volt nem ráugrani a kajára, pedig én nem is böjtöltem egész nap... aztán megszólalt az ima, megtanultam hogy a böjtöt datolyával és vízzel megtörni "sunna" = istennek tetsző, hiszen a próféta is ezt tette. Ezután szépen sorbaállt mindenki a büféasztalnál, mindenki totálisan nyugodt, türelmes és udvarias volt, kivárta a sorát aztán elkezdett enni. (elszégyelltem magam, amikor eszembe jutott, hogy mi, nyugati expatok, ugyanezt hogyan intézzük a brunchon).


A kaja isteni volt - ezt már tavaly is megállapítottam, hogy jó lenne, ha minden nap Iftar lenne (ilyenkor Ramadan-specifikus italok, ételek, édességek vannak és ezeket tényleg nem lehet évközben megtalálni).


Az asztaltársaság is nagyon cuki volt, egyáltalán nem éreztem magam egyedüli nem-muzulmánnak. Akram boldogan újságolta a barátainak, hogy egy napot én is böjtölni fogok és teljesen ráizgultak, hogy akkor együtt iftarozzunk majd.

A kaja után mi mentás teát iszogattunk datolyával és a vallásról filozofálgattunk (Akrammal lehet vitakozni ilyen dolgokról, amit ki is használok).



Mások meg persze vizipipáztak:



Körbejárt a datolya-mustos csávó is (ez az én tippem, hisz olyan íze van mint a mustnak, csak datolyából.) A képen látszik, hogy az övére pohártartó van kötve, a hátán tartja az óriás-kancsót, és a bal keze eltakarja a hosszú csőrt, amelyen keresztül önti. Amikor önti a löttyöt, akkor gyakorlatilag meghajol derékból, úgy jön ki az edényből a cucc.




A vacsora után élő zene is volt: tradicionális libanoni és egyiptomi dalokat énekelt - adott elő lanton (? - ez a legpontosabb fordítás, amely eszembe jut) egy úriember. Akram meghallotta a kedvenc számát és odarohant a zenészhez, így odaültünk mellé, megittunk egy török kávét a csávó mellett, Akram is énekelt, én meg tapsoltam, és azon gondolkodtam, hogy basszus itt tapsolok egyiptomi zenékre egy iftaron a Sheik Zayed Roadon, imádom hogy hova mindenfelé visz az élet.


Még dervis - bemutató is volt. Én azt hittem, az török-specifikus dolog, de nem is.


Még egy búcsú-kép a "lantosról".



Hát, így telt az első Iftarom, nem semmi élmény volt. Ma este is megyek, ma Christiannal és a JBR-ra, így persze közel sem annyira autentikus élmény, de minél több emberrel sikerül megünnepelni "a böjt megtörését", annál jobb.





Otthon - itthon


Furcsa érzés "vakáció"-nak nevezni a rövidke otthon- tartózkodásomat a múlt héten, pedig gyakorlatilag tényleg az. Lassan egy éve élek itt. Amikor karácsonyra hazautaztam, olyan volt, mint egy turistáskodásból hazatérni, amikor most hazamentem, az itthon és otthon fogalmak összekeveredtek. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam, sőt, megállapítottam magamban, hogy milyen jó, hogy itt is - ott is jó most nekem. De amikor eljött a visszajövetel ideje, azt éreztem, jó ez így, hiszen nekem itt a helyem. Persze hiányzik a család, hiányoznak a barátok - de ezen felül kell emelkednem.

Egy év alatt félelemetesen sok dolog történik mindenki életében. Az enyémben biztos - erről be is számoltam a blogban. És nem is feltétlenül arra gondolok, hogy itt jártam meg ott jártam, meg milyen más kultúrákkal találkoztam. Hazatérve, belépve a lakásomba, mindig eszembe jut a "régi életem" és elgondolkozom, hogy mennyivel nyitottabb vagyok most, mint egy éve, mennyivel inkább élek, mennyivel többet foglalkozom magammal. Annyira kellett, hogy valami pofon vágjon és felébresszen. És ha másért nem is, hát ezért már megérte az egész. (és ezt a pofon vágást bátran merem ajánlani mindenkinek...)

Egy év alatt mindenki más életében is sok minden történt, és ezt meg kell tanulnom elfogadni. Persze butaság, de amikor hazamegyek, valahogy arra számítok, hogy minden változatlan lesz, pedig ez nem így működik. Még akkor, is ha rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, egy "távol élő haver" leszek inkább, minden kapcsolat megváltozik (és ezt persze tudtam, csak reménykedtem, hogy vannak kapcsolatok, amelyek ez alól kivételt képeznek). Az biztos, hogy mindig tudok és mindig jó hazamenni, hiszen ott a családom, és mindig lesznek barátok, akik fontosak, és akiknek - remélem - fontos leszek. Emellett pedig csomó kapcsolat lesz, amely, hát nem az igazi már. És ez így van rendjén. Néha rossz erre rádöbbenni, de muszáj elfogadni.

Nagyon jó volt amúgy az egész hét, jó volt mindenkivel találkozni, akivel sikerült. A meglepetés XX. búcsú óriási volt, és köszönet mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, illetve aki el tudott jönni. Örülök mindazoknak a találkozásoknak is, amelyeket az Etyeken kívüli három napba sikerült belezsúfolni - és mindenekfelett örülök, hogy minőségi időt tudtam eltölteni a családdal Etyeken.

A vakációk persze mindig túl rövidek és ez is gyorsan véget ért, de mint mondtam, otthon is jó volt, de itthon is jó, jó volt ide hazatérni.


Öcsi, Hugi és a család:






Eszter, Peti és a buli nyomai:





Keresztfiam, Márk:





Turistáskodtam is Budapesten:







Lazulás Etyeken: