Szóval átállítottam a státuszomat és úgy látszik, azonnal Mr. Popular lettem, ugyanis elkezdtek ömleni a bejövő kérések (aztán felfedeztem, hogy relatíve kevesebb a "nyugati" vendéglátó, és szerintem minket biztonságosabb opciónak vélnek az idelátogatók). Két napra rá már a konyhámban üldögélt Martin és Carmen, egy fantasztikus svájci házaspár, akik 3 napra jöttek, végül 9 napot maradtak, és elmondani nem tudom, mennyi élménnyel lettem gazdagabb ezáltal.
M+C egyébként is nagy utazók, de most az eddigi legnagyobb útjuk egy állomásaként látogattak Dubai-ba: 2009 nyarán elindultak, hogy egy év alatt elvezetnek Indiáig és vissza a negyvenéves Mercedes kisbuszukkal. Hát átvezettek a Balkánon, majd Törökországon, majd egy hónapot Iránban nézelődtek, ezt követően pedig Pakisztánban töltöttek szintén egy hónapot (amely ugye nem veszélytelen ország, ennek ellenére imádták). Pár hónapot Indiában töltöttek, pl. Goába érve már nagyon fáradtak voltak, így két hónapot egy strandon töltöttek, amely úgy néz ki, mint a Paradicsom. Aztán itt történt, hogy rájöttek: itt nem tudnak megállni. Egyrészt európai benzin-árakkal számoltak eredetileg, így még rengeteg pénzük volt, másrészt haza nem is akartak még menni, hát átküldték konténerben a buszt Kuala Lumpurba, és onnan bejárták Tájföldet, Kambodzsát, Láoszt, Malajziát... majd ismét konténer, most Dubai-ba, majd innen Ománon, Szaud-Arábián és a a Közel-Keleten keresztül (Szíria, Jordánia stb) elindulnak visszafelé. 18 hónapja vannak úton.
A fentiek alapján először picit attól tartottam, nagyon elszálltak, beképzeltek, vagy hippik lesznek - esetleg ezek valamilyen kombinációja - ami közel sem igaz. Egész egyszerűen hihetetlenül kedves, intelligens, érdeklődő emberek, akikkel abszolút azonos hullámhosszon vagyunk. Amíg várták, hogy átérjen a buszuk, nálam laktak, napközben mászkáltak, este pedig közös programokat szerveztük, jellemzően itthon főzőcskéztünk és hajnalig iszogattunk és beszélgettünk. Mondanom sem kell, végighallgattam rengeteg úti élményt és végignéztem több száz, ha nem ezer, képet - határozottan inspiráló volt az ittlétük. Úgyhogy hosszakat filozofálgattunk az utazásról, a világról, az életről... elememben voltam.
Vacsorák:
Carmen főz...
Martin főz:
A végeredmény:
Martin képei:
Hétvége - sörözés a Hilton-teraszon, séta a tengerparton, sheesházás:
Múlt szerdán aztán végül megérkezett a busz és át is tudták venni. Beparkolták hozzám a vendégparkolóba - az egész ház a csodájára járt: kis zöld busz, pakisztáni matrica-díszekkel, indiai zenélős dudával, napelemmel a tetején (a srác elektromos mérnők és rászerelt egy napkollektort, arról üzemel a hűtő és a benti kislámpák), valamint az Indiában két részben összeszerelt-megbuherált szélvédővel. Elvittük a buszt egy körre ide a JBR korzójára, hát szerintem a Ferrarikra nem bámulnak úgy az emberek, ahogy minket nézett mindenki... nekem folyamatos röhögőgörcsöm volt.
A busz a házam parkolójában:
A busz belül:
JBR-on:
Aztán M+C még két napot a buszban aludtak, mielőtt - ma - nekiindultak volna. Találtak egy szabad strandot, amely hivatalosan a sejk birtoka, a Pálma és a Burj Al Arab között található, és nem-hivatalosan a hozzájuk hasonló buszosok és kempingezők használják. Össze akartak ismerkedni a többiekkel (volt ott még osztrák, német, és még egy svájci lakóautó), így még két napot ott kempingeztek. Tegnap meglátogattam őket egy búcsúbulira.
Nem tudom, mennyire látszik... busz a strandon, Burj Al Arab a háttérben:
Buli a buszban:
Egészen abszurd, hogy ott vagy a sejk birtokán, mögötted a város felhőkarcolói, előtted a Pálma és a tenger... és Te pedig ott rumozol a kisbuszban. Főztek egy jó kis spagettit a buszban, hajnalig iszogattunk, megismerkedtem a többi kempingezővel, elég szürreális élmény volt, és imádtam.
Ma továbbmentek de tudom, hogy a barátságunknak ez csak az első állomása volt.
Ami pedig a couchsurfinget illeti, ezen a hétvégén pihentem, most pénteken viszont már érkezik egy német srác két napra. Making the world a better place, one couch at a time.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése