Így tavaly szeptemberben elkezdtem eljárogatni jógázni (a járogatás is erős túlzás, 4-5-ször voltam, aztán idén újra felvettem a fonalat), és amellett, hogy rohadt nehéz és jól megizzaszt, viccen kívül sokat segített - az biztos, hogy aznap este, amikor jógázom, nem ügyfelekkel álmodok. De úgy éreztem, hogy ez nem elég, valami szisztematikusabb megoldásra van szükségem, így most elkezdtem járni meditációs tanfolyamra.
Egész véletlenül történt a dolog: egy nap reggeli közben eszembe jutott, hogy láttam egy hirdetést meditációs tanfolyamra egy tavalyi TimeOut-ban, véletlenül meg is találtam pont azt a számot, írtam egy e-mailt a megadott címre, és fél órára rá válaszolt egy nő, hogy ma indul az új tanfolyam, van még egy szabad helye. A következő túl későn indul, február végén, hát beleugrottam. Aznap este már légzésgyakorlatokat végeztem.
Nagyon érdekes és gyakorlatias tanfolyam. Köze nincs semmilyen spirituális blablához, a csaj, egy teljesen normális, racionális ausztrál oktató, konkrét meditációs technikákat és légzésgyakorlatokat tanít, közben elmagyarázza, hogy minek milyen hatása van a kutatások szerint az agyhullámokra stb. És mivel fontos, hogy kialakuljon a rutin, hogy mindig gyakorolj, ezért mindössze napi 20 percet kell erre szánni - ami tényleg belefér.
Egyre jobban megy. Az első technika, amelyet tanultunk (mert 7 hetes a tanfolyam, minden héten egyet veszünk), azt gyakoroltatja, hogy a gondolataidat külső szemlélőként figyeld meg - azaz tudatosítja, mi zajlik a fejedben. A gyakorlat részeként el kellett képzelni, hogy egy mozivászon van a fejemben, és azon nézem végig a gondolataimat... az elején csak az agyam mozivászna elé képzeld popcornon járt az eszem... de sikerült ezen túllendülnöm. Nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom alfába vagy nirvánába vagy tudomisénhogyhova, de nem is az a cél... a kollégáim, akiknek erről az egészről nem meséltem egy szót sem, azt mondták, hogy az utóbbi két hétben maga vagyok a megtestesült Buddha... és ez már nem rossz kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése