Popcorn az agyamban

Ez a sztori igazából már tavaly kezdődött. Valamikor szeptember táján úgy döntöttem, hogy megtanulom kezelni a stresszt, amely a mindennapokban ér. Az a helyzet ugyanis, hogy nagyon szeretem a munkámat, és szerintem jó is vagyok ebben a reklámosdiban, mégis rendszeres időközönként (kb. évente egyszer, max. kétszer) kiborulok, hogy utálom, és nem akarom életem végéig ezt csinálni mert hogy túl nagy szívás. Ezen sokat gondolkodtam tavaly, hogy egyszerűen meg kell tanulnom nem lélekre venni az ügyfél elégedettségét és magánproblémát gyártani egy elmulasztott határidőből... az értékelésemben is ez jött vissza: minden szuper, Borisz, csak ne aggódj már annyit. Végső soron elhatároztam: most megtanulom a munkahelyen hagyni a munkát, és valóban kikapcsolódni utána.

Így tavaly szeptemberben elkezdtem eljárogatni jógázni (a járogatás is erős túlzás, 4-5-ször voltam, aztán idén újra felvettem a fonalat), és amellett, hogy rohadt nehéz és jól megizzaszt, viccen kívül sokat segített - az biztos, hogy aznap este, amikor jógázom, nem ügyfelekkel álmodok. De úgy éreztem, hogy ez nem elég, valami szisztematikusabb megoldásra van szükségem, így most elkezdtem járni meditációs tanfolyamra.

Egész véletlenül történt a dolog: egy nap reggeli közben eszembe jutott, hogy láttam egy hirdetést meditációs tanfolyamra egy tavalyi TimeOut-ban, véletlenül meg is találtam pont azt a számot, írtam egy e-mailt a megadott címre, és fél órára rá válaszolt egy nő, hogy ma indul az új tanfolyam, van még egy szabad helye. A következő túl későn indul, február végén, hát beleugrottam. Aznap este már légzésgyakorlatokat végeztem.

Nagyon érdekes és gyakorlatias tanfolyam. Köze nincs semmilyen spirituális blablához, a csaj, egy teljesen normális, racionális ausztrál oktató, konkrét meditációs technikákat és légzésgyakorlatokat tanít, közben elmagyarázza, hogy minek milyen hatása van a kutatások szerint az agyhullámokra stb. És mivel fontos, hogy kialakuljon a rutin, hogy mindig gyakorolj, ezért mindössze napi 20 percet kell erre szánni - ami tényleg belefér.

Egyre jobban megy. Az első technika, amelyet tanultunk (mert 7 hetes a tanfolyam, minden héten egyet veszünk), azt gyakoroltatja, hogy a gondolataidat külső szemlélőként figyeld meg - azaz tudatosítja, mi zajlik a fejedben. A gyakorlat részeként el kellett képzelni, hogy egy mozivászon van a fejemben, és azon nézem végig a gondolataimat... az elején csak az agyam mozivászna elé képzeld popcornon járt az eszem... de sikerült ezen túllendülnöm. Nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom alfába vagy nirvánába vagy tudomisénhogyhova, de nem is az a cél... a kollégáim, akiknek erről az egészről nem meséltem egy szót sem, azt mondták, hogy az utóbbi két hétben maga vagyok a megtestesült Buddha... és ez már nem rossz kezdet.