Marhaba! *

* marhaba=helló, szia

Hát végül tényleg eljött Dubai ideje, itt vagyok! Asszem igaza volt anyunak, most már túl kellett esni minden búcsún és bele kellett vágni ebbe a kalandba, túl régóta várom egyszerre izgatottan és félelemmel azt az augusztus 30- at. Eljött, mert el kellett jönnie. És biztos jó lesz ez így.

A család természetesen elkísért a reptérre, itt még egy utsoló búcsú-fotó Etyeken (Szandi csak virtuálisan van jelen, még Olaszországban volt amikor ez a fotó készült):

A poggyászomat, súlyfeleslegestül, 3 kézipoggyászostul átengedték simán, így ezzel nem volt gond (köszi mindenkinek a súlycsökkentő javaslatokat, MINDEGYIKET megfogadtam, így lett csak 23 kg a bőrönd).

Persze a reptéren volt egy kis pityergés, sőt, most visszagondolva is összefacsarodik a szívem, de hát ez így is van jól, és majd megszokjuk ezt a távolsági életmódot is.

Az utazás teljesen rendben volt, bár a Budapest - Bécs gép tényleg pici volt (a propellerjét pont láttam az ablakból), viszont ennek megfelelően alacsonyan repültünk, és tökéletesen látszott a táj. A képen a kedvenc szélerőműveim a magyar-osztrák határon:

A Bécs-Dubai gép már annál nagyobb volt, és a Ramadan ellenére szolgáltak fel ételt-italt :) Kivételesen csak egy filmet néztem meg, utána próbáltam felkészülni a projektekre: kaptam egy nagy adag prezentációt a leendő munkahelyről, ezekbe idáig bele se kukkantottam.

Lelkileg persze azért nem volt annyira hú de egyszerű. Az elmúlt hetek változó hangulatai koncentráltan visszajöttek, egyik pillanatban azt kívántam, bárcsak sose érne véget ez az utazás, ne érnék oda, másik pillanatban meg lelkes voltam, hisz olyan helyre megyek, ahol még nem voltam, ahol rengeteg felfedeznivaló vár rám! Láttam az ablakból Kelet-Törökország hihetetlen domborzatát, elrepültem Irak felett (de semmit nem láttam, addigra lement a nap és beborított bennünket egy felhő).

Döbbenetes meleg van itt. Este, amikor megérkeztem, nem akartam elhinni, hogy este 10 van és melegebb, mint New Orleans-ban volt délben. A páratartalom is magas. Tényleg, kb. olyan, mintha egy szaunában sétálgatnék. A reptéri adminisztráció teljesen egyszerű volt, a Marhaba ügynök (a cégem fizetett egy ügynökséget, hogy segítsenek ezekben a bevándorlási ügyekben) már várt, amit kiszálltam a kisbuszból, egy kedves csicsergős indiai nő volt, aki bámulatos hatékonysággal tolt be minden sor elejére, majd egy hordárra bízott, aki elkísért pénzt váltani és telefonkártyát venni, aki egy taxisra bízott aki elhozott ide a szállodáig és aki a csomagjaimat a szálloda hordárjára bízta, aki végül felhozta a csomagjaimat szobámba. A service level nagyon komoly... de tényleg picit furán éreztem magam, hogy nekem csak mennem kell valaki mellett, a többi majd elintéződik. És persze vicces volt, ahogy 4 ember stafétaként adja egymásnak tovább többek között a Mérei Pincés szatyrot, benne a reggel Anyu által készített téliszalámis zsömlék és kakaós csigák :)

Eddig 100% valódi arabot :))), tradicionális öltözetben legalábbis, alig láttam (csak a vámosok voltak azok), egyébként mindenki bevándorló és mindenki más akcentusban beszéli az angolt. Tiszta New York ilyen szempontból...

Hihetetlen kedvesek itt az emberek. Itt aztán tényleg azt érzi az ember, hogy ő vendég és mindent meg fog mindenki tenni, hogy ő tökéletesen érezze magát. Tényleg, magyar szemmel nézve már túlzás, mennyire aranyos itt mindenki...

Az apartman-szállodám teljesen rendben. Biztos nem ez a top, de jól érzem magam (a fotón a szobám, miután már szétpakoltam...). Van minden a lakásban, a mosógéptől a vasalóig, de az épülethez tartozik medence is meg étterem is, úgyhogy ha nem akarok főzni :) akkor így is megoldható. Itt a szállodában nem tartják a Ramadant egyébként, lehet kajálni az étteremben, csak nyilvános helyeken (pl. kint az utcán) nem. Érdekes érzés egy szállodaszobára azt mondani, hogy ez itt most az otthonom...

Így néz ki az apartman ház egyik medencéje, a teraszomról nézve (én a 7. emeleten vagyok, ez pedig az 1. emeleti medansz) :

Dubai-ból még nem láttam szinte semmit, így nem tudom, milyen :) a reptér tök közel van a belvároshoz, így nem volt alkalmam nagyon nézelődni. Elsőre olyan érzésem volt, hogy ez egy nagyra nőtt nyaralóváros, szállodák és modern lakóépületek, pálmafás sétányok, meleg, homok. Láttam egy egész érdekes kivilágított hidat, az menő volt. Meg persze picit messzebb látszanak a kivilágított magas épületek. Az éjszaka csendes volt, csak a légkondik zümmögése hallatszik mindehonnan. Ma reggel, amikor kimentem a teraszra, fura volt mert a nap is süt meg iszonyú meleg is van, ugyanakkor valami ködszerű anyag vonja be az eget (lehet hogy tényleg köd. vagy egységes felhőréteg. vagy nemtommi). mindenesetre most kimentem a teraszre lefotózni, és kicsapódott a pára a napszemüvegemre meg a fényképezőre. Durva, nem?

Itt elvileg látszanak messze nagyobb épületeknek a tornyai, de nem tudom, mennyire vehetők ki, betakarja őket ez a fura köd:

Tegnap este beállítottam az új SIM kártyámat, beindítottam a netet (ez életmentő, hogy vettem laptopot, sokat ad hogy tudom tartani a kapcsolatot most is.

Voltam szupermarketben éjjel fél egykor (minden open 24/7), bevásároltam piperecuccokat is! (így a palmolive szappan a bőröndben marad...). Ma délelőtt pedig fetrengés, sori nézés az amerikai csatornákon (Andikám, ismered azt a reality-t, hogy Greatest American Dog? Ajánlom figyelmedbe), általános punnyadás. Az a helyzet hogy lakást kellene néznem de most annyira lustának érzem magam... Elvégre ez az utolsó potyanapom, holnaptól dolgozom, nem? És ma kell átszoknom a két órával többre is, nem? holnap magyar idő szerint 6-kor kelek, és ez is csak azért, mert a Ramadan alatt 10-től dolgozunk. Szóval megbeszéltem magammal: ma lazán veszem a dolgokat. Úgyse ma akartam feltérképezni Dubai teljes ingatlankínálatát... :)

Üdv mindenkinek és hamarosan újra jelentkezem!

Pusszi:

BO