Irány Katar!

(A következőket még a Dubai reptéren írtam. Aztán nem volt időm mégse feltölteni:)

El sem hiszem hogy elértem a gépem. Őrület volt ez az utolsó két órám...
Későn indultam el a cégből, gyorsan beugrottam a taxiba és közöltem, hogy Terminal 2 (az a fapados terminál) és gyorsan!
A taxis hátranéz, és nyugodt hangon közli, Terminal 2? Igen, igen, tudja melyik az?
Mire ő: Húúúú, az odavezető úton szörnyű a forgalom, mert az a sharjah-i út. Biztos oda menjünk? ....

Ezek után fél óra következett, amely alatt én kétpercente megnéztem az időt és közben imádkoztam. A taxisofőröm? Nyugodtan szürcselgette teáját, miközben 20 méter per órával csúsztunk előre.

De egyébként ügyes volt. Mondtam, hogy nekem ezt a gépet muszáj elérnem. És mindenféle elég szemtelen trükkökkel és bevetődésekkel viszonylag gyorsan ide is értünk.
Becsekkoltam, és most a váróban ülök.

Az előbb megszólalt az ima de olyan hangerővel hogy leejtettem a a táskámat a hirtelen összerezzenéstől.

Remélem szuper lesz Doha. Én mindenesetre nagyon izgatott vagyok. A nagyfőnöknek ma meséltem, hogy oda megyek, azt mondja, huh ott mit lehet csinálni három napig? Ott semmi sincs. Filmet nézni meg nézelődni, azt.

A másik kollégám meg csak annyit mondott, "Apropó, Doha! Tudod, hogy az tök szar, ugye? Olyan, mint Dubai 20 éve" De engem nem törnek le, hosszú hétvége!! És filmnézés és minden, szuper lesz.

Nagyon rám fér a pihi. A héten mega-kampányt kellett leadnunk, mellette pedig három napon keresztül itt volt a nagy regionális ügyfél Londonból és ilyenkor mindenki pörög meg stresszes.
Úgyhogy nem unatkoztam, szinte otthon sem voltam. Ugyanakkor a héten kétszer is mentünk ügyfelekkel kajálni, és mindkétszer tőlem teljesen függetlenül vetődött fel, hogy menjünk a Jumeirah Beach Walkra, az a legmenőbb kiülős hely.

Szóval kétszer vacsoráztattunk ügyfelet konkrétan a házam alatt, a tengerparti sétányon, és utána én csak elegánsan felsétáltam a lépcsőn... ez jó érzés volt azért :)

Erről jut eszembe, még a múlt hétvégén ezt lőttem, valami vitorlás esemény lehetett:


A meetingekről pedig csak annyit, hogy rájöttem, én túl európai vagyok itt. Itt a megbeszéléseken mindenki kiabál és nem hagyják egymást megszólalni. Ha mondani akarsz valamit, akkor miközben beszél a másik, már akkor elkezdesz beszélni, lehetőleg nagy hangerővel, és beindul a verseny, hogy ki bírja ki tovább a párhuzamos beszédet. Nekem ez az elején nagyon nem ment, és kb. tök csöndben voltam, mert mindig amikor mondani akarok valamit, a pillanatnyi csendet megpróbálom kihasználni, de mire megszólalok már megint három ember beszél párhuzamosan és akkor én befogom. Aztán a második napra elkezdtem én is kiabálni. Nem dühből persze, egyszerűen ez itt a kultivált beszédstílus megbeszéléseken.

Lassan kezdődik a boarding úgyhogy befejezem. Őszintén ennek a bejegyzésnek semmi értelme de most már nincs időm átírni. Szerintem Dohából nem fogok tudni jelentkezni (minusz 2 csillagos szállodába megyek, ne felejtsük, nem hiszem hogy a wi-fi lesz a legnagyobb prioritásom ott), de utána mindenről beszámolok!


(ezt pedig most írom:)

Megérkeztem! Maga az út nagyon gyors volt.
Még a repülőtéren láttam ezt a gépet, elgondolkodtam, hogy menjek-e haza :)



A gép Dubai felett repült, gyönyörű volt. Megpróbáltam lefotózni, nem sikerült, mégis felteszem a legjobban sikerült próbálkozást. Látni lehet rajta a Burj Al Arabot (bal alsó sarok) és a pálmát (kép közepe, balról jobbra a törzse, majd a levelek, majd a "glóriája")




Szóval megérkeztem Dohába. Rengeteget vártam az útlevél ellenőrzésnél, viszont cserébe sokáig nézhettem, ahogy a vámosok jól érzik magukat, és boldogan tereferélnek.

Hát, annyi szent, hogy itt autentikusabb élményem lesz :) A városnak a régebbi részén lakom (konkrétan Souq, azaz bazárnegyednek hívják). Hogyha mondjuk ez lenne az első közel-keleti élményem, akkor lehet, hogy nem mernék kimenni a szobából egész hétvégén, de miután már kellően lelazultam amióta itt vagyok, totálisan élvezem. Koszosak az utcák, pici leroggyant kunyhók vannak a szálloda mellett, fura feliratok, nagyon izgalmas!

Ja, rendeztek egy kis tűzijátékot a tiszteletemre... (gondolom a film fesztivál megnyitója)




És ez pedig két kép az alattam levő kis gettóról. Alul egy ház, a kép alján két ember üldögél és beszélget a mosogató mellett:




És itt pedig mellette a háztetők, egy ember fényképezi a tűzijátékot, tőle jobbra száradnak a ruhák:



Szóval vicces hely.

Maga a szálloda egyébként tök jó. A szobám kb. 4 négyzetméter de fullos, az internetem jobb mint Dubai-ban. Holnap nekivágok! Délelőtt városnézés, délután már mozi.

A felismerés

Amióta csak átköltöztem a régi lakásból az újba, néha-néha eszembe jutott egy jelenet, amely még a régi lakásban történt. Egy reggel, pár nappal a kiköltözésem előtt, kint a nappaliban inget vasaltam, amikor kijött a török lány, aki a cselédszobában lakott, reggelizni. És miközben kente a vajas kenyerét, beszélgettünk: megkérdezte, hogy mit tervezek a hétvégére. Mondtam, hogy hát, a fő programpont a kiköltözés lesz. Elköltözöl? Kérdezte meglepetten. Igen, mondtam én is meglepve, És Te mikor költözöl ki a hétvégén? Mire ő: hát, semmi különöset, gondoltam elmegyek a moziba vagy a strandra.

A nyilvánvaló kommunikációs problémák mellett azt leszűrtem, hogy vagy még nem mondták el a szerencsétlennek, hogy ki kell költöznünk, vagy csak egyszerűen hülye. Mindenesetre megkérdeztem a fő-bérlőt, a marokkói csávót, hogy elmondta-e Sevának a dolgot. Igen, de csak most nemrégen.

Szóval ez a furcsa jelenet állandóan ott motoszkált a fejemben, meg az is, hogy milyen furán éreztem magam, amikor a GCC körutazásom utáni éjszaka kiköltöztem a lakásból, és a japán csávó meg békésen aludt a nappali kanapéján (mert aznap megint feltűnt, csak egy éjszakára állítólag).

Aztán elkezdtem látni a török csajt és a francia srácot itt a környéken (a Sadaf 6 az én épületemmel, a Sadaf 8-cal pont szemben van így nem nehéz nyomozni). Egyszer felmentem a régi lakáshoz és becsöngettem, gondoltam majd kitalálok valami ürügyet, de senki se nyitott ajtót. Két hete láttam a marokkói srácot a tengerparton. Persze ez már akkor is tök nyilvánvaló kellett volna, hogy legyen, de az ember ha hinni akar naivan valamiben, akkor sok mindent hajlandó nem logikusan elemezni. Hiszen miért ne lenne a strandon, hisze jó kis strand az és nem csak lakók számára nyitott, a francia meg a török meg biztos továbbra is itt a környéken laknak (mert a marokkóiról tudtam, hogy a Greens-be megy, ami nem 100 méter innen).

Aztán ma este láttam a marokkói srácot, ahogy megy bevásárlásból vissza az épületbe, a szokásos futó szerkójában.
És most már nem tudom másként megmagyarázni, most már egészen biztos: velem kicsesztek.

A japán gyerek végül visszakapta a szobáját, de mivel senkinek nem volt gerince ezt egyenesen közölni velem, hát bekamuzták ezt a kilakoltatós mesét.
Én pedig örömest el is hittem. Azért pechjük van, hogy pont a szemben levő épületbe költöztem.

Így utólag persze jó, hogy így történt, a mostani helyen sokkal normálisabbak a viszonyok, felnőttebbek a lakótársak, nincs akkora kosz, stb. - de azért nagyon szúrja a csőrömet a dolog. Azért nem bírtam ki, írtam egy SMS-t a marokkói csávónak "Szia Adil, Nálatok felejtettem az iPod kábelemet, valamelyik este felugrom érte Hozzátok. Köszi, Borisz". Persze ez nem kompenzálja a stresszt, amit az új lakáskeresés során átéltem (10 napom volt új lakást találni, lakbért és kauciót befizetni és kiköltözni) de legalább ez is valami.

Október 23. a dűnén

Szóval tegnap voltam október huszonharmadikát ünnepelni a helyi magyar közösséggel. Mint kiderült, ezt minden évben megszervezik (van is egy "gulyásfőzős dűne" - fix pont - Sharjah-tól 20 km-re), de páran ebből a csapatból egyébként is aktívak, pl. szerveznek december elejére vacsorát, ahol a gyerekekhez jön a Mikulás, stb stb.

Barbi eredetileg nem akart jönni, mert nem érezte jól magát csütörtökön, de aztán mégis eljött. Én pedig útközben megbeszéltem Gáborral, egy volt kollégámmal akiről pár hete kiderült, hogy ő is itt van, hogy vele és a haverjaival megyek. Így végül összehangoltuk a dolgokat és együtt mentünk mindannyian.

A magyar kolónia hivatalos találkozása dél körül volt Dubai-ban, és 2-kor már ott a sivatagi helyszínen. Mi ehhez képest jól elszúrtuk az időt, 4 körül találkoztunk, aztán még elmentünk megkeresni a többieket, akik végül mégsem jöttek, aztán elrontottuk a lejáratot az autópályáról, szóval már pont tök sötét volt, amikor az "igazi" sivatagot megláttam (nem az a bokros - kis fás, amit itt Dubai környékén láttam). Érdekes egyébként, hogy sokfelé láttunk tábortüzeket az útról, a helyiek kivonulnak pénteken és a dűnéken piknikeznek. Meg persze egy csomó kvados rohangál éjszaka a sivatagban, mert akkor jó az idő (vannak is kivilágított kvad-találkapontok).

Odaértünk, ahol a magyar csapat előttünk pár órával előbb találkozott (GPS koordinátákat ehhez kaptunk), találkoztunk pár, már hazafelé tartó kocsival, akik mondták hogy vannak még sokan a dűne tetején, de azért ezt szép lesz így a tök sötétben megtalálni...

Ekkor mindannyian átszálltunk Gábor terepjárójába. Leengedtük a kocsigumikat. Én elnéztem a kis kütyüt, és az egyik kereket sikerült nagyon derekasan leengedni (a nyomás a többi gumi nyomásának kevesebb , mint a fele lett), mire Gábor teljesen lazán közölte, hogy "Hát azért remélem, nem borulunk fel". És akkor nekivágtunk a setét éjszakának. A térerőnk elment, fogalmunk sem volt, hova kell mennünk, és elkezdtünk kavirnyálni a terepen. Gábor közölte, hogy "na, ezt nem szabad soha csinálni. egyedül nekivágni a dűnéknek térerő nélkül" - kezdtem, csöppet elbátortalanodni :)

Aztán végül kibukkantunk egy részre, ahol volt térerő, felhívtuk az egyik szervezőt, aki felkapcsolta a saját kocsiján a reflektort, amit rögtön észrevettünk, egy viszonylag magas dűne tetején volt, és akkor toronyiránt nekiindultunk, simán felmásztunk egy elég meredek feljárón és már ott is voltunk.

Maga a buli nem hagyott oly mély nyomot bennem. Több kisebb csoport alakult ki, emberek beszélgettek, iszogattak, pár magyar zászló a homokba leszúrva (nem nagyon lobogtatta a szél) - de azért le a kalappal hogy egyesek veszik a fáradtságot hogy hozzanak zászlót otthonról. Páran sátrat is vittek, mert ott töltik az éjszakát. Beszélgettünk, iszogattunk (még amikor jöttem Dubai-ba, hoztam apu törkölypálinkájából egy kicsit egy ice tea-s üvegben, most ezt elvittem és mindenki örült neki). A szigorúan marhából készült gulyásleves isteni volt. 1-2 órát beszélgettünk, aztán eljöttünk.

Szóval maga mint program nem volt nagy szám, de azért egészen furcsa élmény volt ott lenni. Néha körbenéztem, és egy kiszáradt kis fácska kivételével totálisan sima volt minden. Elkapott az extázis, hogy "basszus, egy homokdűne tetején ülök". Az idő fantasztikus volt, se nem hideg (naná) se nem túl meleg. A homok is lehűlt picit estére, így kellemes volt rajta ülni, de amikor picit mélyebbre leástam, a mélyebb rétegek megőrizték a hőt, és határozottan meleg volt ott a homok.

Bár egyeseknél voltak elemlámpák és egy kis tűz is égett, azért a szemünk lassan hozzászokott a sötéthez, és feltűnt a rengeteg csillag. Az egyik irányban a mellettünk levő dűnék körvonalát láttam, a másik irányban valami hegység alakja tűnt fel jó messze. Persze ahhoz sötét volt, hogy bármilyen fotót is készítsek, így kénytelen leszek megjegyezni a tájat :)

Szóval ott üldögélek egy végtelennek tűnő homoktengerben (és tök vörös a homok, amikor hazajöttem és kiráztam magam akkor jöttem rá), egy dűne tetején, körülöttem mindenhol magyarul beszélgetnek emberek, gulyáslevest eszem és pálinkázom, és csak arra tudok gondolni: egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik.

Csoportos terápiák

Most már annyi online fórumon és annyi csoportba regisztráltam, hogy kezd kezelhetetlen lenni a dolog. Naponta kb. 15 e-mailt kapok, hogy Faruq üzenetet hagyott itt, Hazeem eseményt szervez ott, stb., lassan ideje lesz elkezdenem szelektálni. De legalább vannak esti programjaim, mindenféle találkozók, ismerkedések, stb. Olyan ez, mint a Harcosok Klubjában a csávó, aki mindenféle terápiás csoportokba járt. Hát én is igyekszem minden találkozóra elmenni, lecsekkolni, hogy jófejek-e az emberek, jól érzem-e magam, aztán ez alapján megállapítom, hogy akarok-e a jövőben is részt venni vagy sem.

A héten voltam egy, Rendezvous nevű csoportos találkán. A névvel ellentétben nem randizásról szól, hanem az a klub küldetése, hogy beszélgetéseket szervez, méghozzá "értelmes" beszélgetéseket, azoknak, akiknek elege van abból, hogy itt mindenkivel csak arról lehet beszélni, hogy milyen kocsit vásárolt meg milyen buliban volt hétvégén a Pálmán. Hát gondoltam kipróbálom, elmegyek egyszer, hátha vannak ott értelmes csajok.

Voltak, bár az átlagéletkor csöppet magasabb volt, de azért ez az egész egy rablás volt. Odamentem taxival (20 dirham), volt részvételi díj (50 dirham), ittam egy pohár bort (70 dirham), két órát beszélgettünk (priceless), majd taxival haza (50 dirham). Összesen 10 ezer forintomba került, hogy "értelmes dolgokról" beszélgethettem két órán keresztül. Ez egy csúnya tévedés volt a részemről, és többet nem követem el. Ja, a részvételi díjról csak annyit, hogy kiderült, a Rendezvous szervezője ebből biszniszt csinált, tehát konkrétan ezzel pénzt keresnek, hogy beszélgetéseket szerveznek. Őrület ez a város. Mivel itt mindenki kb. egyedül van, ez is egy piaci rés.

Jövő héten megyek "green drinks"-re, ami egy buli, ahol a környezetvédelem iránt elkötelezett emberek találkoznak. Hát kíváncsi vagyok... amiről eszembe is jut egy fotó, amelyet a héten lőttem:





A "Keep Dubai Green"-t csak azért tartom egy picit érdekesnek, mert itt nem sok zöldet látni úgy egyébként sem... :)

Megyek Katarba! (a héten rákerestem valamiért és akkor jutott eszembe, hogy magyarul nem is Q-val írják). Nem volt egy óriás kihívás ezt leszervezni, belelkesedtem, másnap bementem és közöltem, hogy a következő hétvégén kiveszek egy napot, kerestem fapadost (35 ezer), olcsó szállodát (30 ezer), a Grey katari irodája segített elintézni a vízumot (nagyon segítőkészek itt az irodában az ilyenekkel kapcsolatban, ami jó). A hitelességemet csöppet megkérdőjelezi, hogy két hete előlegért sírtam most meg lazán kivágom az Amexet és elmegyek filmfesztivál hétvégére Katarba, de hát ez van.

Kinéztem 7 filmet és még városnézni is akarok, úgyhogy izgalmas hétvége lesz nagyon! Szükségem volt most erre a motivációra, a munkám határozottan nem jön be mostanság és depresszív hatással van rám :(



Csak 1-2 fotó, eheti termés:

Térkép stand a könyvesboltban. Észrevesztek valami furcsát? :)



Az Emirates Towers, itt dolgozik a sejk is, meg a Barbi is:



Pár irodaház a Sheik Zayed Road-on:



Na most rohanok, megyek a helyi magyar közösséggel sivatagi gulyásleves-főzős piknikre, október 23 alkalmából. Elég abszurd, de ezt a "klubot" is le kell csekkolnom....

Mozizás

Tegnap este a Social Circles-szel mozizni voltam. Pici esemény volt, egy Shelter Caffé nevű hely 35 fős magántermében néztük a filmet. Nagyon menő hely ez a Shelter egyébként, mindenféle foglalkozásokat, előadásokat tartanak, művészeknek meg helyet biztosítanak a munkához, alkotáshoz. Érdemes lecsekkolni a honlapját: http://www.shelter.ae/

A film maga említésre nem méltó, "jópofa" romcom (az Ugly Truth volt, egyébként), azt viszont határozottan szórakoztató volt figyelni, a film mely jeleneteit vágták ki. Itt ugyanis cenzúrázzák a filmeket, és a nem helyénvaló jeleneteket egyszerűen kivágják, de úgy, hogy ez mindenki számára teljesen nyilvánvaló (döccen egyet a kép, megváltozik a zene, stb.). Szóval amikor döccen egyet a kép, akkor mindig elgondolkozol, hogy a sztori alapján most éppen csókolóztak, vagy dugnak egyet.

A cenzúrázás leggyakoribb tárgya persze a "public display of affection", hiszen itt ugye nem illik az utcán sem kézen fogva járni vagy csókolózni (a plázákban erre táblák is figyelmeztetnek). De ami igazán érdekes, hogy valószínűleg van egy fix listájuk, mit kell kihúzni, és azon mennek végig, ami nincs a listán, az OK. Például: a múlt héten kaja közben a cégben bekapcsoltuk a tv-t, és valami idétlen amerikai paródia ment. Az egyik szereplő nőnek a teljes 10 percben, amelyet végignéztünk, kint volt gyakorlatilag a fél melle, és fél percenként "keblére vont" egy-egy pasit. Ezzel ugye semmi probléma sincs, ezt lehet mutatni (persze, egy teljes szereplőt nem lehet kihúzni a filmből). Az utána levő esküvői jelenetben az esküvői csók előtt viszont döccent egyet a kép, hát az szerintem is felháborító...

(az igazsághoz hozzátartozik, hogy a csatornák egy része úgy sugároz filmeket, hogy az UAE-ben és KSA-ban (Szaud-Arábiában) is fogható. Így az ottani sztenderdeknek is meg kell felelni, amelyek gondolom szigorúbbak.


A hétvégén volt a Diwali, ami a hinduizmusban a Fény Ünnepe, és amelyben a jóságunk győzelmét ünneplik a gonoszságunk felett. Bár annyira nem volt látványos a városban, meg nem is volt nagyon beszédtéma a médiában vagy az ismerősök közül, azért picit érezhettem én is belőle: mindenhol, ahol hindi-indaiak laknak, színes lampionok, színes izzósorok díszitik a lakásokat, épületeket.

A jövő hétvégén szervezik Qatar-ban a Doha Tribeca Film Festival-t, amely a rendes Tribeca FF testvére és nagyon érdekesnek tűnő nemzetközi válogatást vetítenek (http://www.dohatribecafilm.com/) . Most az elmúlt fél órában teljesen ráizgultam, hogy veszek egy fapados jegyet és lemegyek erre. Egy hosszú hétvége városnézéssel Qatar-ban + nemzetközi filmfesztivál, ezt így el tudnám viselni. Na majd rögtön megnézem, egyáltalán van-e még lehetőség, nincs-e túl késő ezt leszervezni.

Jövő héten lesz ugye a Forma 1 is Abu Dhabiban. Teljesen be van zsongva mindenki, a pálya és a szálloda, ami a pálya felett van, elkészült, de állítólag a többi még nem (pl. állítólag lesz valami Ferrari vidámpark, az sincs meg de őszintén: nem követem a F1 eseményeket). Kép a netről:


Szóval a F1-ből is persze óriás show készül, fellép talán Beyonce és Aerosmith, stb. A Time Out Dubai rakott be "golden ticket"-eket egyes példányokba a héten, de hát az enyémben nem volt ingyen jegy úgyhogy bosszúból ahogy Mogyoródra sem mentem ki (ott van, ugye?), úgy Abu Dhabiba se megyek csilliárdokért Forma 1-et nézni.

De ez a filmfesztivál határozottan érdekel....

A túra

Eszméletlenül jó napom volt tegnap. Végre egy olyan élmény, amelyre azt tudom mondani: na, ez már valami.

Reggel 10-kor találkoztunk a csapattal (kb. csupa új ember) Dubai-ban, és aztán autókba rendeződtünk, és együtt mentünk le Ománba. Én egy egyiptomi sráccal, egy dél-afrikai csajjal és egy Costa Rica-i csajjal utaztam együtt, és annyira jó fejek voltak, hogy ez definitely egy barátság kezdete - este még együtt el is mentünk bulizni.

Ahogy a keleti part felé mentünk, először lapos - sivatagos tájon mentünk át (nem az a klasszikus sivatag, kisebb növények, bokrok azért voltak), és átmentünk pár kisebb településen, amely sokkal közelebb áll a közel-keleti feelinghez, mint amit eddig tapasztaltam: 20-30 alacsony épületes kis települések, egy-egy ember mászkál az utcán, szőnyegboltok egymás mellett, minden egyes kis faluban mecset persze. Mintha mindenki kollektív kómában lenne.

Aztán eljutottunk a Hajar hegységig, ami teljesen döbbenetes látvány: szinte teljesen kopár hegyek viszont meglepően magasak, elvileg vulkanikus eredetű, néha jegyeznek is szeizmikus aktivitásokat itt, kisebb földrengéseket, stb.

Dibba, ahova igyekeztünk, az UAE keleti partján egy félsziget, gyönyörű tengerparttal és magas hegyekkel, és történelmi viták miatt jelenleg 3 részből áll: egy része az Ománi Szultánság fennhatósága alatt áll, másik két rész két UAE emirátusé alatt, tehát Ománnak ezt a pici részét minden oldalról körbeveszi az UAE és nincsen közvetlen összeköttetése az "anyaországgal". Be kellett mennünk Omán területére, mert a kalandtúra szervezőinek itt van a bázisa, de utána maga a túra már megint az emirátusokban volt, így jópárszor estünk át útlevél ellenőrzésen aznap.

Dibba egyébként kiérdemelte nálam a "a világ leggiccsesebb körgorgalmai" címet, kb. 100 méterenként egy körforgalom és mindegyik "kicsinosítva". Sajnos nem tudtam lefotózni de az internetről találtam két példát:

Ez a "köcsögös" körforgalom. A 7 köcsög állítólag a 7 emirátust szimbolizálja. Gimme a break.


Itt pedig az egyik kedvenc: a cápás körforgalom (de persze volt delfines, óriáspetróleumlápás és sok egyéb is...)



Maga Dibba, az UAE rész is de az ománi meg pláne, hihetetlenül furcsa és sejtelmes. Olyan az egész, mintha nem is a Földön lennénk, vagy mintha a Star Wars díszletei között járnánk. Nagyon ritkán lakott, és a kora délutáni tikkasztó hőségben egy embert nem láttunk az utcákon.

A háttérben ez az egyébként is furcsa hegy, előtte egy-két házikó...



Ománban azért találkoztunk "élő lelkekkel": ha 100-150 kecskét nem láttam, akkor egyet sem. Össze-vissza mászkálnak a faluban és azon kívül, az autóúton járkálnak, a házacskák között, és szerencsétlenek táplálékot keresnek. Alacsony növésű, nem túl életvidám, kókadt fácskák elszórtan, az aljuk tökéletes vízszintesre "lenyírva", jelezve, meddig érnek fel a kecskék. Nem egy helyen láttunk kecskét két lábon ugrálni, próbálta elérni a magasabb ágakat (sőt, az egyiknek sikerült felmászni a lombkoronába és éppen boldogan lakmározni. Nem tudom, hogy fog az lejutni onnan). Hát, a kecskék adtak egy kis Hitchcock-i feelinget az egyébként is furcsa tájhoz.


A másik oldalon meg sok-sok kilométeres tengerpart, világos színű homok és gyönyörű kék tenger, viszont az egész part teljesen néptelen, se egy ember, se egy épület, semmi nincs, ami arra emlékeztetne, hogy itt élnek emberek. Bocsi a kép minőségéért, autóból készült, de látszik a part és előtte egy-két fehér szikla amely biztosan szándékosan lett ide téve, nem tudom miért.




Na szóval, a túra. Felkaptuk a "hydration pack"-ünket (kicsi hátizsák beépített víztartállyal), benne egy kis ebéd, mást nem vihettünk magunkkal. Elvittek minket terepjáróval a hegy egy pontjára, ahol a wadi (völgy) kezdődik, innen gyalog mentünk tovább.

Először is, le kellett mennünk a "kanyon" aljára, ez kb. egy 15 méteres sziklafal, így nézett ki felülről:



Érdeklődve néz minket és a bénázásainkat egy helyi:


Így nézett ki a csoportunk, már alulról. (itt az alja már lankásabb, de a teteje nem volt mindegy. Csúsztak a sziklák, potyogtak a kövek ahogy lefelé jöttünk, megvolt a túra eleji adrenalin adag)




Itt már a völgy aljában. A háttérben látszik, hogy a területet a helyiek (a ruhák alapján emirátusiak és omániak vegyesen) piknik területnek használják, ez a csapat még tüzet is gyújtott, az amúgy 36 fokban.


Innen már "vízszintesen" haladtunk, Az első fél órában még egy könnyen megközelíthető részen haladtunk, ahol ennek megfelelően sok helyi volt, aki ide jön családostul piknikezni. Elmondani nem tudom, mekkora kosz volt itt. Teljesen sokkolt, hogy itt haladunk egy egészen különleges természeti képződményben, és mindenfelé halmokban állnak a konzervdobozok, elhajított ruhák, használt wc-papírok. És ez a helyieket egyáltalán nem zavarja. Leterítik a pokrócot, kirakják a kaját, üldögélnek és maguk mellé hajigálják a szemetet. Nagyon feldühített. Ja, és tele van a sziklafal graffitizve. Ez milyen már?


Ez itt állítólag az UAE legmagasabb vízesése (látható azért szabad szemmel, ha nagyon koncentrálsz), és az alatta kialakult kis tavacskában fürdenek a helyiek. A szemetes-koszos előzmények után ide nem akaródzott becsatlakoznunk.




Aztán még kb. 20 perc séta után kitisztult a terep, egyre szűkült a völgy, míg végül "zsákutcába értünk", elzárta az utunkat a folyócska. innen úsznunk kellett, ruhástul, cipőstül (szerintem ennek a cipőmnek fuccs), hátizsákostul. A folyó itt kb 3 méter mély így tényleg úszni kellett. Nem volt hosszú a szakasz egyébként, kb. 30 métert úsztunk össz-vissz.




Viszont ezután már tényleg háborítatlan természet. A víz tiszta volt (édesvíz, az gondolom kiderült már az előzőekből), apró növények, a sziklafalakon fura sárgán nyáladzó gombák :)

Láttunk kígyót, békát és skorpiót...



És innentől a folyó völgyében meneteltünk előre....

Az út kb. 70 %-ában konkrétan a vízben mentünk:


Felmásztunk kicsi vízesésékre... (tanulság: a Converse nem csúszós köveken való mászásra lett kitalálva - de azért nem volt szörnyű, én speciel egyszer sem csúsztam meg)



Néha a völgy kiszélesedett és olyankor messzebbre is ellátunk, a gyönyörű hegyekre...


Aztán 4-5 körül ebédeltünk az egyik szélesebb részen. Itt megint volt egy kis medence, ahol úszkáltunk (továbbra is cipőben, most már úgyis mindegy elven) és utána ugyanazon az úton visszamentünk: völgyben kavirnyáltunk, átúsztunk, sziklafalon felmásztunk.





Gyönyörű volt a hely, tök jó volt mozogni, igazi, nem légkondicionált levegőt szívni, jó volt a kihívás, szuper volt a csapat (14-en voltunk összesen) - egyszerűen teljesen odavagyok, mennyire jó volt ez.

Kb. 9-re értünk vissza Dubai-ba, kb. ekkorra is száradtak meg a rajtam levő ruhák ( a cipő persze felejtős, lecseréltem papucsra), és akkor megbeszéltük az autós társasággal, hogy menjünk már le egy sörre valahova.... Úgy, ahogy voltunk, hátizsákkal, büdösen, félig megszáradva, lementünk egy helyre, a Barasti Beach House-ba, ami egyébként tök közel van hozzám. A kétszintes szórakozóhely alsó szintje konkrétan a tengerparton van, itt a képen is látszik ahogy a dj pult előtt a homokban táncolnak az emberek:



És itt pedig az látszik, hogy ez az egész cucc magasabb lakóépületek előtt van, a Marina mellett közvetlenül:



Nagyon jó kis hely ez, ide máskor is jövök. Mivel beach house, így nincs nagy puccolás, emberek papucsban-rövid gatyában buliznak (kivétel persze a brit és az orosz csajok, akik itt is megragadják az alkalmat, hogy kurvának öltözzenek, már bocsánat a szóhasználatért de erre nincs finomabb kifejezés ami passzolna, berúgjanak és ordenárén viselkedjenek), az egész laza, táncolható zenék, babzsákokon fetrengés a homokban - nagyon jó.

És a csúcs, hogy miközben táncolsz, kérhetsz shishát is, így az emberek táncolnak a homokban, isznak és vízipipáznak egyszerre - elég érdekes Dubai mix. Ezen a képen is egy ilyen táncoló vízipipázó csávó látszik.



Hát ez volt a tegnapi nap.

Kialudtam magam, természetesen masszív izomlázam van, most lerohanok a strandra 1-2 órára és utána este meg egy másik csapattal megyek "privát mozizásra" egy 35 fős moziterembe. Úgy néz ki, most tényleg zajlik az élet, csak maradjon is így...

Végre hétvége

Elképesztően fáradt vagyok. A héten az 5-ből 4 teljes napot (és éjszakát) a BAT-ban töltöttem, a jövő éves terveken dolgoztunk. Bent volt a teljes csapat a régióból (BAT salesesek/key accountok minden fontos országból, két Ogilvy-s meg én a G2-ból), megismertem rengeteg új embert nagyon sokféle helyről, így izgalmas is volt, de hulla vagyok. A 4-ből nettó 2 nap azzal telt, hogy egy 11 oszlopból álló, az elején üres táblázatot töltöttünk, és soronként megbeszéltük az aktivitás időzítését, helyét, költségét stb.
270 soros lett a táblázat a végére.

Az interkulturális élmény azért sok mindenért kárpótol. Nagy ez a régió, igen nagy kulturális eltérésekkel (Dél-Afrika és Libanon és UAE és sok más). Bár látszólag mindenki egy nyelvet beszél (úgyis mint angol, meg pláne úgy, hogy a BAT "vállalati nyelve"), mások az érvelési stílusok, a humor, stb. és ennek megfigyelése nagyon izgalmas. A kedvenc sztorim mégis az, amikor az afrikai csaj megkérdezte a libanoni srácot, mit látott a legutóbbi promóció értékelésében. A srác viccből arabul válaszolt, hogy "semmit" (mufa vagy musa vagy vmi ilyesmi), mire a csaj egy pillanatra megszeppent, majd elkezdett röhögni: ugyanaz a szó szuahéliül azt jelenti, "szar". Tudom, olyan mint egy rossz vicc, de azért jellemzi a csapat összetettségét.

Annyira érdekes, amikor egy kisebb csapatban valaki elkezd egy szófordulatot használni, és aztán erre mindenki öntudatlanul rácuppan és maga is elkezdi mondani. Eszter féle "sünszarást" szerintem mindenki tudatosan építette be a szókincsébe, de pl. tisztán emlékszem, amikor a magyar BAT-ban egyszer csak mindenki elkezdte használni a "becsellendzselni" összetételt, magyar igekötővel és angol igével ("a múlt heti meetingen becsellendzselték a javaslatunkat"). Tökre megértettem, miért használják, hiszen ezt a nuanszot a magyarban nehéz átadni (pl. a megtámad túl erős, a megkérdőjelez mást jelent stb) - mégis nagyon érdekes volt kívülállóként megfigyelni, hogyan terjed el, kinek mikor jelenik meg a szótárában (és amikor én is először kimondtam teljesen spontán, akkor még jobban meglepődtem). Nem sikerült kiderítenem egyébként, hogyan, kitől indult ez el. Vagy például amikor elkezdtük az ügynökségen használni az "exekúció" szót.
A mostani megbeszélés és a hét nyertes kifejezése a "manage expectations" volt. Egyébként bizonyos szitukban teljesen helyénvaló persze használni, de számunkra töltelék-kifejezés lett, és minden egyes mondatban megjelent, ("just to manage your expectations, we will have a cigarette break in 5 minutes", "just to manage your expectations, can we talk about the Sharm el Sheikh and Abu Dhabi proposals this afternoon?") és annyit hallottam, hogy a végére elvesztette a jelentését.

Tegnap este elmentünk egy közös csapat-bowlingra és utána vacsorára. Bort és Arakot és sört iszogattam felváltva (ahogy mindenki), így ma van az első igazi másnaposságom, amióta itt vagyok... Jó buli volt nagyon, szuper csapat és örülök hogy alkalmam adódott megismerni őket mind ilyen gyorsan. Voltak azért érdekes pillanatok, például amikor hajnali fél kettőkor átmentünk az egyik bárból a másikba, és véletlenül kettesben kerültem egy taxiba a regionális DUNHILL igazgatóval, és húsz percen keresztül beszélgettünk, hogy mennyire vagyok megelégedve a helyi insight-ok minőségével, miközben én meg arra próbáltam koncentrálni, hogy egyenesen üljek és kapaszkodjak és sikerüljön bemondani a következő hely nevét a taxisofőrnek, az izzasztó volt (mellesleg, hihetetlen jófej csávó az ember így nem volt gáz).

Ja, dolgozik itt a BAT-ban egy András nevű magyar. pénzügyes, így eddig nem találkoztam vele, meg asszem nem is dolgozott soha a magyar BAT-ban. Csak az tűnt fel a meeting első napján, hogy mindenki megkérdezi, honnan jöttem, és teljesen blazírtan nyugtázza, hogy Magyarországról (általában ez egzotikusan hangzik és emberek rácsodálkoznak) - aztán kiderült, hogy az országok lakosságát figyelembe véve teljesen túlreprezentáltak voltunk. Vele is jót beszélgettem.


Pár fotót is gyorsan beszúrok...


Tegnap reggel kihasználtam, hogy korábban kellett kelni így láthattam a hajnalt...






Bowlingozunk...




Vacsora. Egy libanoni étterembe mentünk, a Mall of The Emirates-ben. Az asztal végénél a teljes fal üveg és mögötte van a sípálya. Elég bizarr érzés, végig rajtam volt a pulcsi és még így is "fáztam", egyszerűen azért, mert a túloldalon havat láttam....


Az ügyfelem és én...


Na megyek aludni, holnap megyek kirándulni Oman-ba! Ismét a Social Circles-szel. Egész napos patakban gyaloglós - vízesésre felmászós- barlangba bemászós. Nagyon várom! Majd beszámolok persze, hogy sikerült.

Anything wrong, Sir?

Ma azért kaptam egy kis betekintést, milyen feszültségek és indulatok tombolhatnak egy-egy 'Good morning, Sir? How are you today, Sir?' mögött...

Kimentem a házam elé leinteni egy taxit. rögtön mellettem satufékezett egy takker és betessékelt, erre dühösen rádudált a mögötte levő másik taxi - gondolom úgy vélte, az ő fuvarja lettem volna jogosan.

A következő pirosnál mellénk áll a másik taxi, a sofőr letekeri az ablakot és elkezd ordítani, az én sofőröm meg vissza. Elindulunk, rá pár másodpercre gondol egyet a vezető és megáll az én taxim az út közepén, elkezd ordítani a másikkal, majd beugrik mellé az anyósülésre és elkezdi teljesen eltorzult fejjel, ököllel verni a másik taxist, az meg vissza.

Miután magamhoz tértem az első meglepetésből, és eldöntöttem, hogy nem, az nem a Kész Átverés újabb epizódja, elegánsan kiszálltam az autóból (ezek püfölik egymást továbbra is mellettem), és leintettem egy harmadik taxit.

'No, what's the problem Sir? Don't go Sir, I will take you to Dubai Media City...'
' You wish! I am disappointed. Good bye.'

Szombati művelődés...

Ha hiszitek, ha nem, ma végre eljutottam a Jumeirah Mosque-ba! Ezt már régóta terveztem, csak soha nem tudtam magam rávenni, hogy hétvégén korán felkeljek. Most megtörtént, és megérte.

A Jumeirah Mosque építészetileg is gyönyörű, ugyanakkor az egyetlen olyan mecset az UAE-ben, ahova turistákat is beengednek. Igazából ez egy, a sejk által szorgalmazott kezdeményezés volt, ő hozta létre a "centre for cultural understanding" nevű intézményt, melynek feladata, hogy a muszlimok és a nem-muszlimok közötti megértést segítse. És ők vezetik többek között ezeket a mecset-körbejárásokat, ahol mesélnek a vallásról, és deklaráltan bármit megkérdezhetsz anélkül hogy aggódnod kellene, hogy megsértődnek. Ami egy zseniális kezdeményezés szerintem. És kapták is a kérdéseket rendesen.

Így néz ki a mecset, ahova 10.02-kor toppantam be, miután negyed órát vitakoztam a taxissal, hogy nem igaz hogy nem tud gyorsabban menni 100 mérföld per óránál... hálistennek még beengedtek, mert egy magyar turista csoport sokáig értetlenkedett, "Feri figyelj most tényleg le kell vennem a cipőmet?", be akartam mutatkozni de az elején nem volt idő, a végén meg nekik kellett 5 perccel előbb elrohanni mert várt a busz (ahogy látványosan kiment 30 ember, miközben a nő még mesélt, azonnal láttam a Vígszínházat magam előtt, amikor a második taps előtt már rohannak az emberek a ruhatárba).




A vezető két hihetetlenül jófej nő volt, akik abszolút nyitottan és szellemesen meséltek a vallásról, a szokásokról, megmutatták, hogyan imádkoznak (és direkt bátorítottak minket, hogy fényképezzünk). Érdekes volt egyébként, hogy magyarázták, a kultúrának, amelyet ma tapasztalunk, mely részei gyökereznek tényleg a vallásban (tehát a Korán által leírtak), és melyek rakódtak rá később, a beduinok stb. életének gyakorlati aspektusaiból. nagyon érdekes és tanulságos, és ide tuti minden vendégemet elviszem majd. Jó, azért picit agymosás is, tehát mondjuk azt mondani, hogy a nők fekete abajája igazából praktikus kiegészítő csak, hiszen azt vehet fel alá, amit csak akar, szerintem picit túlzás, de tök sok újat tanultam, és tényleg mindenre válaszoltak.

Ülünk a mecsetben, elől magyaráz a hölgy, előttem a magyar csoport:

Az előadás:


Demonstrálja az abaja használatát akkor, ha a nő úgy dönt, hogy az elülső kendőt is felveszi (ami szintén praktikus is, hiszen megtartja a mobiltelefont vezetést közben).

De például megtudtam, hogy a burqa, az a "fém maszk" amelyet már említettem, a beduin időkből származik, és megvédte a nőt a homoktól meg a naptól (és nem fém, hanem bőr). Meg a férfiak a kendőjüket egy spéci kötéllel kötik meg, amivel régen kikötötték a tevét. Ésatöbbi. Tényleg nagyon izgalmas.

Pár részlet a mecsetből, amely nagyon tetszett (jó, Isztambulban anno láttam nagyobbat és meg díszesebbet is, de tényleg szép).





A mecsetből teljesen inspirálódva továbbmentem a Dubai Museumba. Hát ez igen érdekes élmény volt, jó kis áttekintést ad a térség érdekes - és rövid - történetéből. Mondjuk lehet, hogy szerencsém is van, hogy rövid a történelem, eléggé kellett pisilni már a bejáratnál, megkérdeztem a jegyárustól, hol a mosdó, azt mondja ne aggódjak, a kiállítás egy pontján lesz egy mosdó. Az a bizonyos pont az utolsó terem volt. Hát, ha a sejk ősei nem a századfordulón telepednek itt le, hanem mondjuk a 17. században, ezt nem úszom meg szárazon.

A múzeumot egy régi erődben rendezték be, ezért a bejáratnál látható egy szoba fegyverekkel meg hangszerekkel. Itt tudtam meg többek között, hogy az araboknál az összes állat közül a kecskének van a legnagyobb esélye, hogy hangszerként végezze.

Utána jött egy kis udvar, benne ágyúk, hajócskák és két felépített tipikus viskó (kvázi a téli lak és nyári lak, az utóbbin széltorony, ezt elmagyarázom a továbbiakban).




Utána lemész a föld alá, ahol az első szobában damilon lelógatott kitömött flamingók jelzik, milyen gazdag az állatvilága a régiónak.

A következő szobában van három térkép, az arab-félsziget a középkorban (sivatag), a 17. században (sivatag), és így tovább.. most gonoszkodom, voltak azért települések az oázisokban.
A következő szobában Dubai 20 századi történelme (nincs más ugyebár), ez mondjuk tök tanulságos volt, mit mikor építettek, hogyan, melyik sejk miben hitt, melyik időszakban mitől voltak gazdagok (gyöngy, adómentesség miatti kereskedelem, arany, olaj, ingatlan, turizmus) - és egy motivációs film az új projektekről, Pálma, Burj, stb.

A következő szobában egy panoptikum van, rekonstruálták, milyen volt az élet a régi időkben (a bazár - souq -, az iskola, a mesterségek stb). Majd egy rész, ahol a város és a tenger kapcsolatáról van szó (hajók és mesterségek - huhh, gyöngyhalász se lennék szívesen). Majd egy " a sivatag, éjszaka" nevű szoba, tűz körül ülő viaszbábukkal és kitömött sivatagi egeres diorámákkal. És utána egy archeológiai szoba, ahol azt mutatják, milyen gazdag civilizáció élt itt i.e. 3000-ben.



Szóval lehet, hogy a húgyhólyagom tehet róla, de egy picit átgondolatlannak éreztem ezt az összeállítást. Ettől függetlenül itt is tanultam új dolgokat, rádöbbentem egy-két érdekességre..kár lett volna ezt is kihagyni (megjegyzem: eddig egy kollégám sem ismerősöm nem volt még ebben a múzeumban).

Innen elsétáltam a "régi részre", amely nem az ázsiai negyedet jelenti, és nem is a két éve épült The Old Town lakóparkot, hanem tényleg, a város egy hangulatos, régi negyedét, ami kb. skanzen/ Szentendre, minden ház vagy kiállítás vagy kávézó/étterem, de nagyon hangulatos. nagyon hasonló házak, kicsi utcácskák... kora délután sétáltam itt a rekkenő hőségben így tök egyedül voltam, amitől még érdekesebb volt.






A fenti első képen látszik egy széltorony is, ez szerintem jópofa találmány, a torony mindig a nappali felett van és benne átlósan elhelyezett elválasztók "befogják" a szelet, és leirányítják a szobába, hogy nyáron is legyen huzat.

Utána kisétáltam az öbölbe (ez a Dubai Creek, az egyetlen természetes öböl, ide települtek először), és sétáltam egy picit, de úgy döntöttem innen már hazamegyek, és az óváros további felfedezését egy következő napra hagyom. De láttam abra-kat, kis vizitaxikat (1 Dirham a viteldíj):


És alul pedig végre tudok mutatni egy olyan fotót Dubai-ról, amelyben nincs modern épület, torony stb, hanem egy kis emléke a múltnak:


Utána hazajöttem, és ismét strandoltam (végre van egy kis színem! vörös, de akkor is szín).

Este hazajöttem, be akartam tenni egy mosást de az egyik lakótársam éppen az imaszőnyegét mossa a gépben... hát lehet ennél stílusosabb befejezése ennek a napnak?