Készülődés...

Két helyre csomagolni (nem lesz a kettő között elég időm, így a második adagot is előkészítem) igen izgalmas. Az egyik kanapén gyűlik a nepáli cucc, a másikon a Hong Kong-i. Vajon melyik melyik?
(na jó, a cipők miatt túl könnyű.)

Az egyiptomi forradalom egy napja

Akram osztotta meg velem ezt a kisfilmet a forradalom egy napjáról.
Tíz perc - de érdemes végignézni, ad egy feelinget, milyen lehetett ott lenni...

Bloody Wednesday

Új uticélok

Megvannak az új uticélok, és most nagyon izgatott vagyok amikor belegondolok, merre járok majd a következő két hétben... 

Óriási idegeskedés volt ez az utolsó két-három hét, ugyanis az útlevelem be volt adva a bevándorlási hivatalba a vízum ügyintézés miatt. Ez a folyamat általában egy, maximum két hétig tart, hát most több, mint egy hónapot kellett várnom arra, hogy az útlevelemet visszakapjam. Maga a vízum OK, azt gyorsan elfogadták, de a konkrét útlevélbe-pecsételés csak nem akart megtörténni, egyrészt a Ramadan miatt (a kormányhivatalok ilyenkor délig dolgoznak), másrészt most indítottak be valami új folyamatot és még a kezdeti nehézségek időszakába sikerült belecsöppennem. Mivel egy céges konferenciára is mennem kell, ezért sürgős ügyintézést fizetett a cégem, és a kis HR-es lány tényleg mindent megtett, mindennap hívta őket -ugyanúgy, ahogy én őt zaklattam naponta - csak nem jött semmi hír. 

Aztán végül megérkezett a behívó az orvosi vizsgálatra (a vérvétel az utolsó lépés a vízum előtt), már szinte sírtam örömömben és azonnal rohantam a tesztre (ez volt életem első vérvétele, amelyet úgy vártam, mint a messiást... v.ö. a blog egyik legkorábbi cikke tavalyelőttről, amelyben az első vérvétel körüli hisztimet írtam le...), aztán megint csönd...

Az útlevelem csütörtök délután érkezett meg, úgy, hogy péntektől egy hétig szünetel minden állami hivatal... azaz mindkét utamat le kellett volna mondanom, ha az utolsó pillanatban mégsem kapom meg. Teljesen kész voltam, mire kézhez vettem az útlevelet, benne a friss vízummal.

Amikor az orvosi vizsgálatra megjött a behívó, akkor kicsit optimistább lettem a végkimenetelt illetően, és megvettem a jegyeket Nepálba. Jövő héten Eid miatt négy, vagy ötnapos hétvégénk lesz (a hold állásától függően, és ezt még mindig nem tudjuk, ez a másik, ami eléggé megnehezíti az utazás szervezését...) és így négy napot Nepálban leszek!!

(netről vadászott kép)

Buddhizmus, jeti, Himalája, Kathmandu (ahol a Baraka c. film kezdő képsorai játszódnak) - hihetetlenül izgatott vagyok!! Egy aprócska dolog azért kimaradt a hirtelen fellángolásban, amikor a jegyeket megvettem... Nepálban még monszun időszak van. Állítólag már nagyon a vége és egyébként is, Nepálban nem olyan erejű, mint Indiában.. de azért egy kis esélyt látok rá, hogy négy napon keresztül zuhogni fog az eső. Én mindenesetre optimista vagyok, már befizettem a Mount Everest körüli sétarepülést, meg hátizsákot is vettem, merthogy túrázni fogunk egy kicsit a Himalájában. Ezzel úgy érzem, mindent megtettünk, hogy bevonzzuk a jó időt.

Nepálból vasárnap hajnalban érünk haza. Vasárnap bemegyek dolgozni, aztán ugyanaznap este elutazom Hong Kongba, ahol majdnem egy hetet leszek összesen. 

(szintén nem saját képek, az enyémek jobbak lesznek...)

Hong Kongban három napot egy konferencián leszek, amely eleve nagyon izgalmasnak hangzik, meg három kollégával megyek, így eleve jó buli lesz. Aztán ha már ott vagyok, ott maradok egy rövid városnézésre (tényleg nem sok sajnos, 2,5 napom lesz a saját programokra, de mégis), és a haveromnál, Frednél alszom (akivel Iránba utaztam együtt, ő már ott él Hong Kongban). Aztán haza vasárnap hajnalban... és megint meló másnap.

Nagyon izgalmas két hétnek nézek elébe, közben szedem a vitaminokat hogy legyen mindenre energiám... :). Szeptember közepén tudok újra írni majd a blogra, és akkor mindenről beszámolok!

Ez a Ramadan is elmúlt...

Hihetetlen, hogy már majdnem elmúlt a Ramadan (ahogy öcsém mondaná, "EZ IS ELMÚLT..."), jövő héten lesz a szent hónapot lezáró-ünneplő Eid as Fitr és azzal együtt hosszú hétvége. 

Tök sokat olvastam a Ramadannal kapcsolatban idén is (már amennyit tudtam a meló mellett, idén konkrétan este 7-ig tartott az átlagos Ramadan-munkanapom...), ez talán az egyik legkeményebb cikk... kint dolgozni az építkezésen a 45 fokban és böjtölni... nem semmi:

Gulf News cikk - katt ide

Idén sem sikerült egy egész napot böjtölnöm... bár kétszer fél nap megvolt. Egyik reggel Abu Dhabiba kellett mennem a magyar nagykövetsggre, ekkor kb. 5 órát voltam étlen-szomjan, meg is fájdult a fejem. Tegnap pedig mindenfelé mászkáltam, amikor délután rájöttem, hogy reggel óta nem ettem és már órák óta nem ittam, így úgy döntöttem, akkor már kibírom az imáig. 

(két barátom két lakás közötti költözés miatt most nálam lakik pár napot, ők böjtölnek és így én is próbálok nem túl feltűnően enni- inni, nem mintha zavarná őket de mégis, nem akarom még nehezebbé tenni a dolgukat). Az éhség egy dolog, de a szomjúság ebben a melegben nagyon durva... estére már hihetetlen idegesítő lett, így én is könnyen irritálható lettem :) - le a kalappal azok előtt, akik végig böjtölik a napot és mégis tök nyugisak, nem véletlenül mondják, hogy a Ramadan türelemre tanít.

A böjtölésem és az itt lakó haverok tiszteletére ma "magyar iftar" lesz, konkrétan marhapöri (életem első marhapörije, nagyon izgatott vagyok - apu skype-on mindent elmagyarázott... csak nehogy elfelejtsem hogy nem szabad bele bort öntenem :) A desszert sajnos brownie lesz... mondjatok már olyan magyar desszertet, ami nagyon egyszerűen elkészíthető (tehát nem zserbó és társai).

*update* a marhapöri egész egyszerűen zseniális lett. Apja fia...

Bangladesi Iftar

A múlt szombatot, és ezáltal a hétvégét, bangladesi iftarral zártam. Nem tudom, miért nem bíztam előtte a bangladesi konyhában, így utólag picit szégyenlem is magam emiatt... teljesen rendben volt a kaja (és eléggé hasonló az indiaihoz, csak a fűszerezésben voltak kisebb különbségek). 

A bangladesi étterem, ahova naplementéig el kellett jutnunk, konkrétan Dubai végén található, az út másik oldalán már Sharjah emirátus található.

A hely így nézett ki.... a kis utca előtti pulton különféle samosa-szerű, olajban kisütött dolgokat kezdtek el árulni a maghrib (ima) után. 

Balra KK látható, a bangladesi haverunk aki a vacsorát szervezte, az ünnepi bangladesi viseletében:

Az étteremben már meg volt nekünk terítve... előételnek mi is kisütött mindeféléket ettünk (a rántott csípős padlizsántól kezdve a chilly-vel töltött főtt tojásig, mind olajban kisütve, a kaják jó része persze csípős). Bangladesben ezek mellé gyümölcsöket szoktak enni, ami nagyon tetszett.... a csípősek mellett megettem kb. két almát és két narancsot.

Ez itt középen sült csicseriborsó valami érdekes szószban:

A puffasztott rizst érdekes módon a sült csicseriborsóba kell keverni, és attól még finomabb (vagy laktatóbb, gondolom...)

A fő étel klasszikus indiai curry, illetve jó kis grillezett bárány volt. A desszert hihetetlenül édes és tömény, olajban kisütött, cukorszirupban és rózsavízben áztatott, különböző formákban megjelenő süti volt... (konkrétan emlékszem, hogy ezekre ránézve eszembe jutott, milyen jó lenne most csöröge fánkot enni...). 

Az étterem teljesen bezsongott, hogy ott vagyunk, általában bangladesiek étkeznek náluk és ritkán van egy 15 főből álló nemzetközi csapatuk... a végén még a főpincér beszédet is mondott és megköszönte, hogy jöttünk :)

A csapat:

A vacsora után muszáj volt egyet shisháznunk... kaja utáni szieszta:

KK:

Obay:

Napi cukiság

Apeksha üzenete ma a Facebookon...


i miss your crazy loud voice n laugh boomin through the office early in the mornin! :/


Teljesen elérzékenyültem...

Újabb couchsurferek

A héten nálam járt két fiatal német csaj, Christiane és Leoni, akik három napra Dubai-ba látogattak a világ körüli útjuk során. Óriási frenetikus élmény nem volt a látogatásuk, de kedvesek voltak. Mindenesetre ezután még inkább le fogok beszélni mindenkit arról, hogy 45 fokban, Ramadan alatt látogassanak a városba. A plázákon kívül konkrétan semmit nem tudtak megnézni. Hát, ez van... az arab kaja-demonstrációmat persze ők is élvezték.

Közösségi étkezés kínai módra

Nagyon furcsa élményben volt részem két hete. Ismerősök vacsorát szerveztek egy autentikus kínai "hotpot" étteremben (azt sem tudom, magyarul hogy nevezzem) - bocs ha ez széleskörben ismert fogalom és túlmagyarázom, nekem új volt az egész. 

Az étterem Dubai egy kínaiak által lakott kerületében (igen, ilyen is van) található, itt egyébként egymás mellett vannak a különböző hotpot-éttermek, ez az étkezési forma abszolút alap Kínában, és így ebben a kerületben is. Megérkeztünk, a személyzet konkrétan egy szót nem értett angolul, hálistennek a csapatunkban volt egy kínai lány aki fordított, és elmagyarázta, hogy zajlik ez az egész. 

Ez az egész étkezési forma a közösségről szól… hasonlít a fondue-re vagy a raclette-re, de annál jóval kaotikusabb és fröcsögősebb… A csapat körbeül egy asztalt, amelynek közepén főzőlap található. 

Erre került egy edény, amely két részből áll: az egyik a csípős, a másik a normál oldal. Mindkettőbe rendszeres időközönként egy teáskannából utántöltenek folyadékot - ez elvileg előfőzött leves (nem nézett ki túl bizalomgerjesztően). 

És ezután beindul a móka… tálakon kihoznak vékonyra szeletelt nyers húsokat, zöldségeket, tofut, stb. - ezeket beledobod a közösbe,vársz egy-két percig, hogy felforrjon (az én gusztusomnak túl rövid idő, hogy őszinte legyek), majd elkezdesz halászgatni a levesben, majd amit találsz gyorsan meg is eszed.

A vacsora elején még egész gusztusosan nézett ki a levesünk, de a végére már elég durva volt… egymás melett fő a tofu, rák és bárány, mindenféle zöldség…. a lében megfőtt datolyának rák-íze lett, a nem-tudom-milyen-zöldség - bokortól zavaros lett a víz, útközben még egy zsebkendőt is sikerült beejtenünk- belefőznünk.

A bokor:

Persze mivel pálcikával eszel, egy idő után minden levesben tocsog. Az edényből dől a hús-szagú gőz, néha alig látsz el az asztal túloldaláig. Hopp, egy káposztalevél:

Miután kivetted a húst a levesből, utána belemártod a saját szószodba, és úgy eszed meg. Elég érdekesnek találtam, hogy miután maga a kaja a közös-fröcsögés-orgiában készült el, utána szigorúan a saját szószodba márthatod be, a szósz az magánügy. 

El kell mondanom, hogy kutya bajom nem lett tőle másnap, bár evés közben láttam rá esélyt (egyes ismerősök azért picit érzékenyebben reagáltak a dologra). A nagy közös edény a beledobott mindendélékkel nem a leggusztább látvány, és azt hiszem most egy ideig hagyom pihenni a dolgot, mielőtt a következőbe belevágok. Ugyanakkor, én régen nem röhögtem és éreztem magam ennyire felszabadultnak egy vacsorán. Egész egyszerűen az, ahogy ez a kaja elfogyasztásra kerül, szinte rákényszerít arra, hogy buliként fogd fel az egészet, hogy élvezd az asztaltársaságot és jót mulass - itt nincs helye "csöndben megeszem amit elém raktak" - nak. Sőt, nincs is saját kajád. Minden a közösséggé. És ennek a dinamikája határozottan tetszik.

A vacsora után - miközben vörösbab-pasztával töltött sütit rágcsáltam - a kínai csaj még kulturális előadást is tartott nekünk. A társaságból valakinek volt egy megyjegyzése a kommunizmusról, mire a kínai lány megsrtődött és teljes erőbedobással elkezdte magyarázni, hogy tulajdonképpen az élet Kínában mennyire csodálatos, és a párt mi mindent megtesz a nép érdekében és egyébként is. Picit agymosottnak tűnt a kislány, de mesélt érdekes dolgokat.

A kulináris kalandok folytatódnak: ma bangladesi iftárra megyek. Beszámolok majd, hogy az hogy alakult....

Szoba kilátással

Lehet, hogy külön blogot kellene indítanom, "Kilátás dubai-i lakásokból" címmel... 

Volt kollégám, Andy, Amerikában utazgat a feleségével három hétig, és megkértek, hogy locsoljam a virágaikat (tavaly is plant-sitterkedtem nekik két hétig) - amit persze szívesen megteszek, nagyon kedves emberek. 

Az új lakásuk erkélyéről a kilátást le kellett fényképeznem és megosztanom, egyáltalán nem rossz:

Balra a Dubai Marina és a Sheik Zayed Road - menti lakótorony-sor:

Az épületek között a Dubai Marina Mall (és előtte látszanak a csónak-kikötő helyek, hogyha pl. a Pálmán laksz, akkor ide a Marina Mall-ba tudsz jönni a szokásos heti bevásárlásra a szupermarketbe, motorcsónakkal...)

Jobbra a JBR eleje, egy építkezés és a tengerpart...

A Royal Meridien hirtelen-zöld pázsitja, medencéi és teniszpályái:

Naplemente az Öböl felett, of course.

 

Otthon jártam…

… és bocsánatot kérek mindazoktól, akik nem tudtak róla, mert nem jelentkeztem. Az utazás előtti hetek idegeskedései után muszáj volt testileg-lelkileg kipihennem magam, egyik napról a másikra vettem egy repjegyet és hazarepültem. Az idő javarészét a családdal töltöttem és csodálatos volt. Fetöltődve tudtam viszajönni és nekivágni a következő kihívásoknak. 

Karácsonykor igyekszem majd több emberrel is találkozni!! De ez most így volt jó.

 Anyu virágai:

Kutyuk:

Családdal:

Készül a baracklekvár!

A bogár:

Öcsi a baseball sztár: 

Mezők...

Márk:

Szellemidézés Radich Herminával:

 Naplemente Etyek szanatórium felett: