2009. november 29., vasárnap
Búcsú a strandtól
Édesbús hangulat fogott ma el a strandon. Most már elhiszem a többieknek, hogy december már nem az az igazi strandolós idő, így valószínűleg idén már nem tudok parton fetrengeni többet. Ezért gondoltam, megosztok még pár képet a tengerről.
Tegnapelőtt még le is pirultam picit, még viszonylag jó idő volt, és akkor fényképeztem ezeket:
Aztán ma, bár elvileg 28 fok volt, felhős volt és szeles, így nem is maradtam sokat. Nem is az idő volt a furcsa, hanem a part hangulata, a csend, mivel kevesen voltak kint, megváltoztak a színek (eddig szinte felhőt sem láttam), ez teljesen más volt, mint a part, amelyet eddig ismertem.
Még varjak (bár nem vagyok ornitológus így nem merek találgatni, de ezek károgtak, akkor varjak, nem?) is megjelentek, ami meg egészen bizarr hangulatot adott az egésznek...
Most jutott eszembe, hát nem is számoltam be arról, hogy láttam ESŐT Dubai-ban. Egyik reggel kinéztem az ablakon, és kisebb felhőket láttam...
... és esküszöm eszembe is jutott, hogy nahát, mikor lesz már eső, nekem az útikönyv megígérte, hogy novembertől havi egy nap. Erre délután ülök egy megbeszélésen a BAT-ban, és látom, hogy esik. Elkezdtem ujjongani, a többiek furán néztek rám, senkit nem izgatott fel ez a dolog. Én cigiszünetben kirohantam az épület elé megázni.
Azért nem volt az az óriási eső, Dubai más részeiben nem is volt (jó helyen, jó időben... ). Hallottam, milyen a város, amikor leesik egy igazi nagy eső, de ezt a poént nem lövöm le előre, kivárom amíg magam is megtapasztalom...
Tegnapelőtt még le is pirultam picit, még viszonylag jó idő volt, és akkor fényképeztem ezeket:
Aztán ma, bár elvileg 28 fok volt, felhős volt és szeles, így nem is maradtam sokat. Nem is az idő volt a furcsa, hanem a part hangulata, a csend, mivel kevesen voltak kint, megváltoztak a színek (eddig szinte felhőt sem láttam), ez teljesen más volt, mint a part, amelyet eddig ismertem.
Még varjak (bár nem vagyok ornitológus így nem merek találgatni, de ezek károgtak, akkor varjak, nem?) is megjelentek, ami meg egészen bizarr hangulatot adott az egésznek...
Most jutott eszembe, hát nem is számoltam be arról, hogy láttam ESŐT Dubai-ban. Egyik reggel kinéztem az ablakon, és kisebb felhőket láttam...
... és esküszöm eszembe is jutott, hogy nahát, mikor lesz már eső, nekem az útikönyv megígérte, hogy novembertől havi egy nap. Erre délután ülök egy megbeszélésen a BAT-ban, és látom, hogy esik. Elkezdtem ujjongani, a többiek furán néztek rám, senkit nem izgatott fel ez a dolog. Én cigiszünetben kirohantam az épület elé megázni.
Azért nem volt az az óriási eső, Dubai más részeiben nem is volt (jó helyen, jó időben... ). Hallottam, milyen a város, amikor leesik egy igazi nagy eső, de ezt a poént nem lövöm le előre, kivárom amíg magam is megtapasztalom...
Vichy
Vichy (ejtsd: Viki) 48 éves és sri lankai. Hivatalos titulusa 'coffee boy', azaz ő tudja mindannyiunkról az irodaház 20. emeletén, hogy hogy isszuk a kávénkat, teánkat, és ő hozza automatikusan minden reggel, óriási vigyorral az arcán, amikor megérkezünk. Vichy ezen kívül fénymásol, papírkötegeket spiráloz, ha csöngetnek nálunk, ő nyit ajtót (kártyás rendszer), ő takarítja össze a szemetet utánunk, miután megebédeltünk a TV szobában és otthagytuk félig lelöttyent hummuszt az asztalon. Ezen kívül mindenfelé rohangál az irodában, hogy az accountoknak és a kreatívoknak ne kelljen megmozdítaniuk a méltóságteljes seggüket. (a legutóbbi az volt, amikor a 22 éves kollégám ordított, Vichy, Vichy! de nem találta meg, ezért felhívta mobilon, Vichy where the fuck are you?, mire Vichy odarohant, és megkérte, kapcsolja már ki a klímát, mert hideg van. A klíma kapcsolója pontosan 5 méterre van a sráctól).
Vichy folyamatosan tűri, ahogy a kollégák teljes emberi mivoltukból kivetkőzve, egész nap üvöltenek vele. (I SAID TEA! BRING ME A FUCKING TEA! NOW! / WHERE WERE YOU? OUR GUESTS CAME, YOU DIDN'T OPEN THE DOOR. I was in the bathroom. WHY WHERE YOU IN THE BATHROOM?! YOU CANNOT GO TO THE BATHROOM WHEN WE HAVE GUESTS! stb.) Gyakorlatilag úgy tűnik, az irodában a kollégák a frusztrációkat agresszió formájában adják ki, és mindazt Vichy-re öntik, aki tűri. Nemhogy tűri, mosolyog is hozzá.
Vichy minden nap 5-kor kel, fut egyet a tengerparton, aztán busszal bejön dolgozni (a buszmegállótól 40 percet sétál az irodáig, 20 fokban és 50 fokban egyaránt). Hétvégén és néha éjszakánként bevállal egyéb melókat, pl. takarít. Néha népdalokat énekel mosogatás közben, olykor vidámakat, de általában szomorúakat.
Egyszer odajött hozzám, és azt mondta, most hallotta, hogy meghalt a testvére kisfia. Leesett egy fáról. Hirtelen nem is tudtam mit reagálni, kérdezte, hazamegy a temetésre? Á, nem, nem jött el a hazautazásnak az ideje. De örül, hogy legalább sikerült beszélnie a testvérével. Mondanom sem kell, mondta mindezt a szokásos mosolyával. A szemei nem mosolyogtak.
Pár hete Vichy-t elküldték a 10. emeletre, az ottani tapasztaltabb coffee boyhoz, hogy az megtanítsa neki, hogy kell cappuccino-t készíteni (ez ugyanis sarkalatos probléma volt ezelőtt, hogy Vichy nem tudja mi az a cappuccino). Miután visszajött, elkezdték a kollégák mondogatni neki, Halljuk, előléptettek Vichy? Továbbképzésen voltál? Most már cappuccino - mester coffeeboy lettél? Vichy mosolygott, én pedig úgy éreztem, rögtön elhányom magam.
Hétvégék
Ha jól számolom, két hétvégéről nem számoltam be, hát most három mondatban (nem mintha tudnék röviden fogalmazni) megteszem.
A múlt hétvégén influenzás lettem (nem, nem az). Nassim-tól, a főnökömtől indult, aztán szépen mindannyian túlestünk rajta. Így amikor nem a prezin dolgoztam, akkor ágyban fetrengtem és sorozatokat bámultam (sorozat-mániás lettem, és végre sikerült befejeznem a Prison Break-et!). A Béres Cseppnek és a Sumamednek hála persze pár nap alatt teljesen jól lettem, így nem volt semmi komoly gáz, mégis le kellett miatta mondanom a programokat, és elkapott az a bizonyos ha most meghalok - három napig senki meg sem talál - letargia. Aztán Nassim a hétvége alatt többször is felhívott, hogy hogy vagyok és szóljak, eljön értem és elvisz orvoshoz. És rájöttem, akkor kezdesz el egy helyet otthonnak érezni, amikor megérzed, van kire számítanod.
Ezen a mostani hétvégén két napot prezit írtam és két napot a tengerparton fetrengtem. Semmi komoly program, most ez nagyon jól esett. A strandolásról asszem írok egy külön bejegyzést. Viszont tegnap elmentem egy közeli plázába körbenézni, lévén karácsony közeleg (bár nem érzem). Az Ibn Battuta Mall viszonylag közel van hozzám, és még az útikönyvek is megemlítik, hogy az valami csúcs.
Atyaúristen. A pláza Ibn Battuta, egy 14. századi tudós és utazó életét használja témának, konkrétan 6 vagy 7 részre van osztva, és mindegyik egy ország design-ját utánozza, ahol Ibn Battuta megfordult. Így van Tunézia, Egyiptom, Perzsia, India (óriás elefánt szoborral), Kína (ahol hajótörést szenvedett és ezért a pláza közepére beraktak egy 1:1-es hajóroncs-utánzatot). És minden részen más dekoráció, építészeti elemek, kaják, stb. Azt hittem, széthasítja az agyamat az a töménytelen giccs, amivel hirtelen szembesülnöm kellett. Fotót sajnos nem tudok mutatni, méltatlannak tartottam, hogy egyáltalán elővegyem a gépet (bár a jelenet, ahogy indiaiak fotózkodnak "Indiában" az elefánt szobor előtt, az vicces volt.)
A múlt hétvégén influenzás lettem (nem, nem az). Nassim-tól, a főnökömtől indult, aztán szépen mindannyian túlestünk rajta. Így amikor nem a prezin dolgoztam, akkor ágyban fetrengtem és sorozatokat bámultam (sorozat-mániás lettem, és végre sikerült befejeznem a Prison Break-et!). A Béres Cseppnek és a Sumamednek hála persze pár nap alatt teljesen jól lettem, így nem volt semmi komoly gáz, mégis le kellett miatta mondanom a programokat, és elkapott az a bizonyos ha most meghalok - három napig senki meg sem talál - letargia. Aztán Nassim a hétvége alatt többször is felhívott, hogy hogy vagyok és szóljak, eljön értem és elvisz orvoshoz. És rájöttem, akkor kezdesz el egy helyet otthonnak érezni, amikor megérzed, van kire számítanod.
Ezen a mostani hétvégén két napot prezit írtam és két napot a tengerparton fetrengtem. Semmi komoly program, most ez nagyon jól esett. A strandolásról asszem írok egy külön bejegyzést. Viszont tegnap elmentem egy közeli plázába körbenézni, lévén karácsony közeleg (bár nem érzem). Az Ibn Battuta Mall viszonylag közel van hozzám, és még az útikönyvek is megemlítik, hogy az valami csúcs.
Atyaúristen. A pláza Ibn Battuta, egy 14. századi tudós és utazó életét használja témának, konkrétan 6 vagy 7 részre van osztva, és mindegyik egy ország design-ját utánozza, ahol Ibn Battuta megfordult. Így van Tunézia, Egyiptom, Perzsia, India (óriás elefánt szoborral), Kína (ahol hajótörést szenvedett és ezért a pláza közepére beraktak egy 1:1-es hajóroncs-utánzatot). És minden részen más dekoráció, építészeti elemek, kaják, stb. Azt hittem, széthasítja az agyamat az a töménytelen giccs, amivel hirtelen szembesülnöm kellett. Fotót sajnos nem tudok mutatni, méltatlannak tartottam, hogy egyáltalán elővegyem a gépet (bár a jelenet, ahogy indiaiak fotózkodnak "Indiában" az elefánt szobor előtt, az vicces volt.)
Így épül Dubai
hasonló képet már egyszer készítettem, nem tudom, azt akkor feltettem-e. Az előbb kinéztem a teraszon, és ezt láttam. Műszakváltás az építkezésen.
Fotózás
Teljesen rákattantam a fényképezésre. Persze már régóta imádok fotózni a magam kis béna szintjén (és aki már látott fél óra alatt 200 képet lőni, az tudja mennyire obszesszív tudok lenni), de most rájöttem, hogy szeretnék tényleg jó képeket készíteni. Asszem ez az egész a reggeli felkelésekkel indult, mert az utóbbi hetekben mindig akkor kel fel a nap, amikor felkelek, és ezért minden reggel készítek pár hajnal-fotót, pl:
Na szóval elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy elmegyek egy fotós tanfolyamra, hisz amikor nem dolgozom, éppenséggel ráérek. Úgyhogy nézegettem művészeti sulikat, és találtam egy egy hónapos, viszonylag megfizethető tanfolyamot. És ráadásul ismerem a fotós csajt, aki vezeti, az egyik kirándulásról (fura érzés volt máris átélni egy "kicsi a világ"-ot). Úgyhogy gondoltam, miért ne, és szerintem januárban tényleg elmegyek. Persze nem ettől fogok jó fotókat készíteni, de azért nem árt, ha megtanulom az alap funkciókat, mi az az ISO ésatöbbi.
Az egyetlen kis akadálynak az tűnt, hogy a tanfolyamra csak viszonylag komolyabb (digital slr) fényképezővel lehet menni, az én kis kompakt gépemen nem sok tanulnivaló van. Mesélem bent a cégben, hogy ez van, mire a főnököm, Nassim, boldogan felkiált, hogy jajj, hát ott porosodik a szekrényben a Canon EOS 450D az extra lencsékkel, kölcsönadja nekem határozatlan időre. Úgyhogy most lelkes vagyok, meglátjuk meddig tart a lelkesedés. Ha bejön a tanfolyam és ez a fotós téma és tényleg szeretek foglakozni vele, akkor majd valamikor jövőre megfontolom, hogy veszek én is egy komolyabb gépet. Addig nem.
Viszont elkezdtem szórakozni kompozíciókkal, és reggel meg úton melóba általában készítek egy-két képet, addig se unatkozom. Párat azért megosztok, ha nem is kép miatt, hanem mert legalább ad egy kis feelinget a reggeli rutinomból.
A reggeli kávé...
Női szekció a BKV buszon:
Reggeli "csúcsforgalom" a metrómegállóban:
És a kedvenc táblám az iroda melletti építkezésen:
Azóta - óvatosan - elkezdtem használni a nagy gépet is. Hát teljes amatőrként is teljesen odavagyok, mit tud. Például végre sikerült normális éjszakai képeket készítenem a teraszomról, mutatok két példát meg két reggelit is :)
Na szóval elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy elmegyek egy fotós tanfolyamra, hisz amikor nem dolgozom, éppenséggel ráérek. Úgyhogy nézegettem művészeti sulikat, és találtam egy egy hónapos, viszonylag megfizethető tanfolyamot. És ráadásul ismerem a fotós csajt, aki vezeti, az egyik kirándulásról (fura érzés volt máris átélni egy "kicsi a világ"-ot). Úgyhogy gondoltam, miért ne, és szerintem januárban tényleg elmegyek. Persze nem ettől fogok jó fotókat készíteni, de azért nem árt, ha megtanulom az alap funkciókat, mi az az ISO ésatöbbi.
Az egyetlen kis akadálynak az tűnt, hogy a tanfolyamra csak viszonylag komolyabb (digital slr) fényképezővel lehet menni, az én kis kompakt gépemen nem sok tanulnivaló van. Mesélem bent a cégben, hogy ez van, mire a főnököm, Nassim, boldogan felkiált, hogy jajj, hát ott porosodik a szekrényben a Canon EOS 450D az extra lencsékkel, kölcsönadja nekem határozatlan időre. Úgyhogy most lelkes vagyok, meglátjuk meddig tart a lelkesedés. Ha bejön a tanfolyam és ez a fotós téma és tényleg szeretek foglakozni vele, akkor majd valamikor jövőre megfontolom, hogy veszek én is egy komolyabb gépet. Addig nem.
Viszont elkezdtem szórakozni kompozíciókkal, és reggel meg úton melóba általában készítek egy-két képet, addig se unatkozom. Párat azért megosztok, ha nem is kép miatt, hanem mert legalább ad egy kis feelinget a reggeli rutinomból.
A reggeli kávé...
Női szekció a BKV buszon:
Reggeli "csúcsforgalom" a metrómegállóban:
És a kedvenc táblám az iroda melletti építkezésen:
Azóta - óvatosan - elkezdtem használni a nagy gépet is. Hát teljes amatőrként is teljesen odavagyok, mit tud. Például végre sikerült normális éjszakai képeket készítenem a teraszomról, mutatok két példát meg két reggelit is :)
Mizujs az UAE-ben...
Mialatt engem a munka teljesen lekötött, azért történtek érdekes dolgok az Emírségekben, ezekről egy pár szóban azért beszámolok:
Lezajlott a Haj, azaz az éves mekkai zarándoklat. Az idei zarándoklatot a szokásosnál nagyobb hírverés kísért, mivel egy ilyen pár milliós tömegnyomor a sertésinfluenza melegágya (a szókapcsolatot természetesen Andi anyukájának köszönhetjük), így nagyon mondogatták, csak az induljon el, aki egészséges, erős, nem tartozik rizikócsoportba stb. Ment egy orvos különítmény is az UAE-beli zarándokokkal, csak őket felügyelni és segíteni (és mivel az orvosok nagy valószínűséggel külföldiek, így azon ritka kivételek lehettek, akik nem-muszlimként eljuthattak Mekkába). Ráadásul megeredt az eső, a zarándokok sátrakban alszanak, amelyek totálisan szétáztak, 77 ember meghalt egy árvízben (el sem tudom képzelni azt az árvizet a sivatag közepén), szóval ez durva tortúra lehetett.
Én egyébként azt hittem, hogy a Haj az abban merül ki, hogy járnak egyet a kő körül. Hogyisne, az csak az eleje, utána még elmennek két szent helyre, végigimádkoznak napokat, köveket dobálnak el a bűneiktől való megszabadulást jelképezendő, szóval egy elég komplex program. És évente egyszer van a hivatalos Haj időpont csak, aki pl. családi kirándulásként máskor évközben ellátogat Mekkába, az nem számít. Sok érdekes hír, köztük egy idei zarándok blogja is olvasható itt: http://gulfnews.com/in-focus/haj
___________________________
Jelenleg négynapos hétvégénk van, mert most van a második Eid (az első a Ramadan végén volt), ez az Eid Al-Adha, az Önfeláldozás ünnepe, amit annak emlékére ünnepelnek, hogy Ábrahám, azaz Ibrahim, hajlandó lett volna feláldozni a fiát Istennek. Az Eid Al-Adha jelzi a Haj végét. Nem tudom, hogy pontosan hogy ünneplik, a plázában mindenesetre sokan voltak vásárolgatni. Elvileg ilyenkor közös Eid imádkozás van, és a Wikipedia szerint a tehetősebbek állatokat is áldoznak (ezt hálistennek nem láttam) és szétosztják a szegények között. Mindenesetre megint az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, mikor lesz, meg hogy háromnapos lesz vagy négynapos lesz, most a héten tudtam meg végül, hogy ez a hétvége lesz az és négynapos. Hát hogy lehet így kirándulásokat tervezni a hosszú hétvégére?
____________________________
Nemrég találkoztam egy - gondolom - új kezdeményezés kampányával és honlapjával. Légyszíves nézzétek meg a http://www.ourfatherzayed.ae/ honlapot, amely a jelenlegi sejk édesapjának állít emléket. És kíváncsi vagyok a véleményekre... (azért óvatosan, nehogy letartóztassanak...).
____________________________
Gondolom hallottátok, hogy a sejk a múlt héten bejelentette: a Dubai World késve fog fizetni a hitelezőknek... én nekem fogalmam sem volt, hogy az a szigetcsoport akkora befektetés és akkor óriási hitel, hogy a hírre reagálni fognak a tőzsdék. És egyébként én úgy tudtam, a szigetek jó része már elkelt. Hát ezek szerint... kíváncsi vagyok, hogy s mint lesz, de úgy tűnik, igen komoly gondban van jelenleg Dubai és a tulajdonosa, és érdekes lesz, ki fog rajtuk segíteni.
____________________________
A héten még egyszer tudok majd lazulni, ugyanis december 2. állami ünnep, a Egyesült Emírségek egyesülésének napja. Ilyenkor tradicionális bárkaversenyt szerveznek Abu Dhabiban, amelyre idén sajnos nem jutok el, de jövőre szeretnék.
Lezajlott a Haj, azaz az éves mekkai zarándoklat. Az idei zarándoklatot a szokásosnál nagyobb hírverés kísért, mivel egy ilyen pár milliós tömegnyomor a sertésinfluenza melegágya (a szókapcsolatot természetesen Andi anyukájának köszönhetjük), így nagyon mondogatták, csak az induljon el, aki egészséges, erős, nem tartozik rizikócsoportba stb. Ment egy orvos különítmény is az UAE-beli zarándokokkal, csak őket felügyelni és segíteni (és mivel az orvosok nagy valószínűséggel külföldiek, így azon ritka kivételek lehettek, akik nem-muszlimként eljuthattak Mekkába). Ráadásul megeredt az eső, a zarándokok sátrakban alszanak, amelyek totálisan szétáztak, 77 ember meghalt egy árvízben (el sem tudom képzelni azt az árvizet a sivatag közepén), szóval ez durva tortúra lehetett.
Én egyébként azt hittem, hogy a Haj az abban merül ki, hogy járnak egyet a kő körül. Hogyisne, az csak az eleje, utána még elmennek két szent helyre, végigimádkoznak napokat, köveket dobálnak el a bűneiktől való megszabadulást jelképezendő, szóval egy elég komplex program. És évente egyszer van a hivatalos Haj időpont csak, aki pl. családi kirándulásként máskor évközben ellátogat Mekkába, az nem számít. Sok érdekes hír, köztük egy idei zarándok blogja is olvasható itt: http://gulfnews.com/in-focus/haj
___________________________
Jelenleg négynapos hétvégénk van, mert most van a második Eid (az első a Ramadan végén volt), ez az Eid Al-Adha, az Önfeláldozás ünnepe, amit annak emlékére ünnepelnek, hogy Ábrahám, azaz Ibrahim, hajlandó lett volna feláldozni a fiát Istennek. Az Eid Al-Adha jelzi a Haj végét. Nem tudom, hogy pontosan hogy ünneplik, a plázában mindenesetre sokan voltak vásárolgatni. Elvileg ilyenkor közös Eid imádkozás van, és a Wikipedia szerint a tehetősebbek állatokat is áldoznak (ezt hálistennek nem láttam) és szétosztják a szegények között. Mindenesetre megint az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, mikor lesz, meg hogy háromnapos lesz vagy négynapos lesz, most a héten tudtam meg végül, hogy ez a hétvége lesz az és négynapos. Hát hogy lehet így kirándulásokat tervezni a hosszú hétvégére?
____________________________
Nemrég találkoztam egy - gondolom - új kezdeményezés kampányával és honlapjával. Légyszíves nézzétek meg a http://www.ourfatherzayed.ae/ honlapot, amely a jelenlegi sejk édesapjának állít emléket. És kíváncsi vagyok a véleményekre... (azért óvatosan, nehogy letartóztassanak...).
____________________________
Gondolom hallottátok, hogy a sejk a múlt héten bejelentette: a Dubai World késve fog fizetni a hitelezőknek... én nekem fogalmam sem volt, hogy az a szigetcsoport akkora befektetés és akkor óriási hitel, hogy a hírre reagálni fognak a tőzsdék. És egyébként én úgy tudtam, a szigetek jó része már elkelt. Hát ezek szerint... kíváncsi vagyok, hogy s mint lesz, de úgy tűnik, igen komoly gondban van jelenleg Dubai és a tulajdonosa, és érdekes lesz, ki fog rajtuk segíteni.
____________________________
A héten még egyszer tudok majd lazulni, ugyanis december 2. állami ünnep, a Egyesült Emírségek egyesülésének napja. Ilyenkor tradicionális bárkaversenyt szerveznek Abu Dhabiban, amelyre idén sajnos nem jutok el, de jövőre szeretnék.
A meló
Jó régen nem írtam basszus, most van egy kis időm és megpróbálom összeszedni, milyen benyomások értek az elmúlt két hétben. Asszem külön kis bejegyzések lesznek, együtt, egy nagy bejegyzésben nem lenne se füle, se farka.
Kezdem a melóval, ami bedurvult. Mind mennyiségben, mind kihívásban. A legutóbbi toolkit fejlesztés projektet (= regionális kampány, amelyet aztán minden ország magának adaptál), én kaptam, aminek nagyon örültem, mert kíváncsi voltam a folyamatra, akartam a kihívást és egyébként is: regionális kampány! Meg ez végre egy olyan projekt, amellyel az ügyvezetőnk is foglalkozik egy kicsit, mert a repteres melók, amelyek az energiám 99%-t lekötik, nem érdeklik, így elkezdtem azt érezni, ő nem is nagyon érti, hogy mennyi munkám van ebben és hogy egyébként is mit csinálok én itt egész nap.
A toolkit fejlesztés körülbelül így néz ki: vesszük a kp. által jóváhagyott koncepciót, a key visualt és a fősort, és kapunk 3.5 hetet, hogy kb. 50 különböző anyagot kidolgozzunk, az innovatív csomagolás -megoldásoktól a hosztesz promóció mechanizmusig. És a három és fél hét után prezentálnunk kell egy kb. 200 oldalas prezentációt, amely tökéletes, mert hiába első prezentáció, a vesszőhibák, igazítási hibák nem elfogadhatók, valamint legyen minden oldalon minden kép azonos helyen, azonos méretben, ésatöbbi. Maximalista főnököt akartam, hát megkaptam.
Eléggé stresszelt a dolog, de hát nekiláttam, írtam egy heti lebontást a kreatívoknak, hetente mely anyagokat kell véglegesíteni, mely témákra kell brainstormingokat szervezem, és azután napi ötször rohantam hozzájuk, mi újság, hogy állunk, aztán éjszakánként írtam a prezit - hiszen erre a melóra nem volt napközben időm, ott van a csomó repteres cucc, és az account executive kolléganőm már csak testileg van itt, közölte is hogy neki most van itt a lehetősége agyilag kipihenni magát, az új munkája előtt.
Az első hét végén, amikor bemutattuk a kreatív anyagokat az ügyvezetőnknek, körülbelül minden egyes anyagban talált hibát, amelyek egy részét észrevehettem volna én is, másik részéről fogalmam sem volt, hogy ez hiba, de így most megtudtam. Utána kettesben jól lecseszett, hogy csalódott és elégedetlen és így soha nem fogjuk befejezni ezt a toolkitet. 90%-ban igaza volt és amiatt még rosszabbul esett. Meg persze lepörgött a szemem előtt, hogy a hónap végén jár le a próbaidőm és ez az első projekt, amely alapján az ügyvezető is közvetlen véleményt tud rólam alkotni... szóval szétparáztam magam enyhén szólva az elmúlt két hétben.
Holnap lesz az első ügyfél prezentáció, és szerintem jó lett. Nem keveset dolgoztunk és dolgoztam az elmúlt napokban, de most már Sanjay is elégedettnek tűnt a legutóbb, közölte, hogy "látott benne jó ötleteket". Remélem holnap minden jól megy, de mindenesetre én azért megnyugodtam. És utólag visszanézve, kellett az a lecseszés ahhoz, hogy most úgy álljon a prezi, ahogy.
Kezdem a melóval, ami bedurvult. Mind mennyiségben, mind kihívásban. A legutóbbi toolkit fejlesztés projektet (= regionális kampány, amelyet aztán minden ország magának adaptál), én kaptam, aminek nagyon örültem, mert kíváncsi voltam a folyamatra, akartam a kihívást és egyébként is: regionális kampány! Meg ez végre egy olyan projekt, amellyel az ügyvezetőnk is foglalkozik egy kicsit, mert a repteres melók, amelyek az energiám 99%-t lekötik, nem érdeklik, így elkezdtem azt érezni, ő nem is nagyon érti, hogy mennyi munkám van ebben és hogy egyébként is mit csinálok én itt egész nap.
A toolkit fejlesztés körülbelül így néz ki: vesszük a kp. által jóváhagyott koncepciót, a key visualt és a fősort, és kapunk 3.5 hetet, hogy kb. 50 különböző anyagot kidolgozzunk, az innovatív csomagolás -megoldásoktól a hosztesz promóció mechanizmusig. És a három és fél hét után prezentálnunk kell egy kb. 200 oldalas prezentációt, amely tökéletes, mert hiába első prezentáció, a vesszőhibák, igazítási hibák nem elfogadhatók, valamint legyen minden oldalon minden kép azonos helyen, azonos méretben, ésatöbbi. Maximalista főnököt akartam, hát megkaptam.
Eléggé stresszelt a dolog, de hát nekiláttam, írtam egy heti lebontást a kreatívoknak, hetente mely anyagokat kell véglegesíteni, mely témákra kell brainstormingokat szervezem, és azután napi ötször rohantam hozzájuk, mi újság, hogy állunk, aztán éjszakánként írtam a prezit - hiszen erre a melóra nem volt napközben időm, ott van a csomó repteres cucc, és az account executive kolléganőm már csak testileg van itt, közölte is hogy neki most van itt a lehetősége agyilag kipihenni magát, az új munkája előtt.
Az első hét végén, amikor bemutattuk a kreatív anyagokat az ügyvezetőnknek, körülbelül minden egyes anyagban talált hibát, amelyek egy részét észrevehettem volna én is, másik részéről fogalmam sem volt, hogy ez hiba, de így most megtudtam. Utána kettesben jól lecseszett, hogy csalódott és elégedetlen és így soha nem fogjuk befejezni ezt a toolkitet. 90%-ban igaza volt és amiatt még rosszabbul esett. Meg persze lepörgött a szemem előtt, hogy a hónap végén jár le a próbaidőm és ez az első projekt, amely alapján az ügyvezető is közvetlen véleményt tud rólam alkotni... szóval szétparáztam magam enyhén szólva az elmúlt két hétben.
Holnap lesz az első ügyfél prezentáció, és szerintem jó lett. Nem keveset dolgoztunk és dolgoztam az elmúlt napokban, de most már Sanjay is elégedettnek tűnt a legutóbb, közölte, hogy "látott benne jó ötleteket". Remélem holnap minden jól megy, de mindenesetre én azért megnyugodtam. És utólag visszanézve, kellett az a lecseszés ahhoz, hogy most úgy álljon a prezi, ahogy.
2009. november 23., hétfő
Nem tűntem el...
Bocsi, hogy nem írtam mostanában és hogy nem válaszoltam az e-mailekre. Jövő héten lesz egy óriás leadásom és éjszakázunk és hétvégézünk. Most hétvégén viszont 3 vagy 4 nap szünetünk lesz így akkor pótolok mindent.
Türelem...
Türelem...
2009. november 14., szombat
Munka és pihenés
Hát, ha tömören meg kellene fogalmaznom, milyen volt ez a hetem, talán azt mondanám, így indult:
... és így végződött:
A munka most megint bepörgött, nem unatkozunk. Kivéve, persze, amikor kénytelenek vagyunk unatkozni.... minden vasárnap délután van egy státusz meetingünk, amikor ügyfél - Ogilvy (mint végrehajtó ügynökség) - G2 (mint kreatív ügynökség) relációban megbeszéljük, hogy hogy hogyan haladnak a projektek. Ezzel semmi gond nincs, sőt, hasznos, de a témák 90%-a hihetetlenül operatív (Ogilvy tájékoztatja ügyfelet, hogy az amman-i repülőtér Departures Duty Free-jében a KENT polcból kiesett két csavar és emiatt laza az egyik akril lemez. Ügyfél nyugtázza, megkérdezi, mikor lehet a csavarokat pótolni. Ogilvy jelzi, hogy a szerelőbrigád jelenleg Sharm El Sheikh-ben van, a promó gondolákat installálják, de utána - és a decemberi beiruti szerelés előtt - belefér. Ügyfélnek eszébe jut, hogy amikor a múltkor Bahreinben volt, ott is lazának tűnt az egyik akril lemez. Lehet, hogy érdemes lenne végigjárni az összes repteret, és felmérni, hogy ez általános probléma-e? Nem, decembertől úgyis indul egy új kampány, akkor majd úgyis körbejárjuk az összes duty free-t. De akkor mi legyen Amman-nal, azt mégis vegyük előre? (... 5 perc beszélgetés erről...) Igen. Jó, akkor írjátok be légyszíves következő lépésnek, hogy... (ilyenkor nem tudok nem gondolni arra, hogy gyerekek éheznek Afrikában.) Egyébként ilyen státusz meetingekre nagy szükség van - csak nem biztos, hogy hatékony, ha a G2-ból is hárman végigüljük.
Ezen a héten telefonkonferencia volt, mert ügyfél Londonban volt. Ez az account director, Nassim:
Zainab, az account axe:
És én:
(mivel hármunk közül én tudom a legtovább fenntartani a koncentrációmat, én görnyedek a telefon fölé...) a képek percekkel azelőtt készültek, hogy elkezdtünk volna akasztófázni.
Egyébként, státuszt félretéve most kezdem jobban élvezni a melót. Elkezdtem értelmes projekteken dolgozni (értelmes= 1. használom hozzá az agyamat, 2. olyan projekt, ami meg is fog valósulni, és nem proaktívkodás amely egy prezit él meg, leprezentáljuk, ügyfél örül neki majd ott rögtön meg is hal a projekt. Én vagyok házon belül a a proaktív projektek koronázatlan királya.)
Kínaizás este 9-kor, valamelyik este:
(balra két vigyorgó account, jobbra két vigyorgó kreatív)
A héten odajött hozzám Zainab, az account exe, hogy lehet, hogy feltűnt nekem, hogy mostanában dekoncentrált (feltűnt. napi 3-szor kellett státuszolnunk és még így is esténként bent kellett maradnom megcsinálni, amit ő elfelejtett.) de hogy ő most fel szeretne mondani. Nagyon megunta már ezt a munkát, így gyakorlatilag fél éve keres melót, de gondolta először kivesz egy hónap szabit, és utána mond fel. Ugye nem baj.
Rá 5 percre elkezdtek ömleni az önéletrajzok. Nassim, a főnököm közölte, jövő hétre talál valakit, no problem, és elkezdte hívogatni az ismerősöket. És elég ijesztő, hogy nem kevés munkanélküli reklámos van jelenleg Dubai-ban. Hirdetést még mindig nem adtunk fel, de én már interjúztattam is egy lányt, aki teljesen szimpatikus volt. Azért erről a folyamatról szerintem még lesznek vicces sztorik, úgyhogy majd beszámolok. Pár első benyomásom, legalábbis az önéletrajzokról, azért máris van: 1. itt sokkal magasabb a bullshit faktor. Emberek olyan életrajzokat írnak, hogy első reakcióm: hát ez az ember túlkvalifikált. Aztán rájövök, egyéves tapasztalata van, csak összeizzadott egy 5 oldalas önéletrajzot, amelyben még a nyári tanfolyamok és az egyetemi esszék címei is benne vannak. 2. minél hosszabb, annál jobb. A tömörség itt nem erény. Hosszú, többszörösen összetett mondatok, hogy a végére az olvasó teljesen összekeveredjen, mert az a jó, 3. minden indiai származású jelentkező a "szakmai célok" részbe be copy-pasteli az alábbi mondatot:
To grow in the organization with immense experience and to have wider exposure to various aspects. With a foresight of reaching the zenith of my potential, I would like to present myself and be given an opportunity to work with my obstinate principles of disciplined learning and rendering.
Ez a zenites mondat elsőre is feltűnt, hogy ez mégis mit jelent? Aztán amikor minden önéletrajzban feltűnt szó szerint ugyanaz a mondat, elkapott a röhögőgörcs. Elképzeltem, ahogy az indiai felsőoktatásban megtanítják a hallgatóknak, hogy ha ez a mondat benne van az életrajzodban, nyert ügyed van...
A héten több ízben is sikerült bővítenem a lakótársam háztartástani ismereteit. Ez a libanoni srác, akiről még anno meséltem, hogy imaszőnyeget mos a mosógépben meg fél órát mos mosogatószerrel egy brokkolit. Na. A héten arra jövök haza, hogy a nappaliban vasal, közben a laptopját bámulja. Hát Te? Éppen most tanulok a youtube-ról vasalni. Az első 4-5 inget tönkretettem, de most már egészen belejöttem. (elégedett mosoly.)
Aztán asszem másnap finoman jeleztem neki, hogy nem muszáj minden ruhát a 16-os programmal kifőzni a gépben. Sőt, ha nem főzi ki együtt a piros és a fehér ruhákat, akkor nem lesz minden ruhája olyan rózsaszín, mint épp az az adag, amelyet akkor teregetett.
Épp az imént kitettem egy post-itet a mosógépre lerajzolva az adagolót, és kis nyilakkal jeleztem, hogy nem öntünk fél kiló mosóport abba a fakkba, ahol a kis virágocska van lerajzolva (értsd. öblítős fakk), mert akkor eldugul és undorító lesz az adagoló.
És gondolkodom rajta, hogy a főzési alapismereteket is át kellene vennünk, talán akkor nem égne oda minden este egy újabb zöldségfajta (mert hálistennek vércsoport diéta miatt nem eszik húst).
Jaj. pár hónapja vált el a feleségétől de ez akkor sem normális, hogy ennyire életképtelen, nem?
Szerda este elő-karácsonyoztunk. Barbi barátnője, Andi meghívott minket vacsorára, ahol is isteni forralt bort készített (ami 30 fokban is jól esik), gulyáslevest és lecsót készített, nagyon szuper volt. Nagyon aranyos volt a csapat, jól éreztem magam. Barbi Andiékkal is fog karácsonyozni. Biztos jó lesz, de azért sajnálom picit, én elég nehezen tudom elképzelni, hogy itt töltsem a szentestét... állítólag jövő héten lángosozunk (ennek én voltam az értelmi szerzője, bevallom) remélem tényleg össze is jön!
Tegnap a megbeszéltek szerint Barbival elmentünk Bab Al Shams-ba (az előtörténethez érdemes elolvasni az előző bejegyzést), és az egész napot ott töltöttük. Na jó, nem az egészet, mivel 1-re értünk ki, mivel ismét eltévedtünk (komolyan átláthatatlan ez az útvonal!). Sajnos nem sikerült bekamuznunk, hogy a hotel vendégei vagyunk, ezért fizettünk napi belépőt (először 550 Dirhamot, azaz 27.500 forintot akartak elkérni amely package-ben büfé ebéd is van, aztán durván lealkudtuk az árat, hagyjon már minket békén a büfé ebédjével :)) de minden pénzt megért.
Rögtön érkezés után irány a medence, és benne a bárnál szürenkezés:
Így néznek ki a medencék, amelyekről a múltkor éjszakai képeket mutattam:
Medence, mögötte sivatag:
Ebéd előtt. Elnézést a félreérthető kaktuszért :)))
Barbi, hasonlóan a kaktusszal:
Így néz ki az egyik épület a resort-on belül, előtte a füves pálya, itt lehet mini golfozni, krokettezni, stb. Képzeld köré a sivatagot.
(pont ma a strandon hallgattam Péterfy Borit és feltűnt ez a sor a Pénz Miatt c. számból:
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen / Pénz nélkül meghal a föld /És Dubaiban se lenne ennyi zöld.... és ez ÍGY IGAZ.)
A kaja és fetrengés után kisétáltunk a sivatagba. Így igaz, végre sikerült nappal látnom a sivatagot!
Itt készült az a bizonyos ugrálós kép is. Nem keveset próbálkoztunk, mire összejött, hogy pont a levegőben kapjon el... és melléktermékként maradt egy csomó kép, amelyben viccesnél viccesebb pozíciókban vagyok látható. Gyorsan egymás után nézve még kisfilmnek is elmegy...
Pár kedvenc:
Egyébként nekem - lévén Dubai előtt soha nem voltam sivatagban - nagy élmény volt ez. Lehet, hogy már modtam, de van egy kegyetlen szépsége ennek a tájnak. Felmásztunk egy dűnén, ami meglepően szilárdnak és keménynek tűnt, pedig a felszínen folyamatosan mozog a homok. A felszín felett pár centivel a szél folyamatosan hordja a homokot és simítja a felszínt. A végeredmény így néz ki:
Bár általában teljesen érintetlennek tűnt a dűne (kvázi szűz-homokban sétáltunk...) helyenként ilyen nyomok láthatók. Nem tudom, milyen állathoz tartoznak, Barbi azon parázott, hogy skorpió. Nem tudom:
Csillogó homok, digitális makróval:
Séta a dűnén....
(látszik a háttérben, hogy azért ez nem az a 100% sivár sivatag, az picit messzebb van. itt azért vannak kisebb növények)
És belefetrengés után... :
Turistás fotó.... (iwiw- gyanús ! :))))
Aztán lesétáltunk a dűne aljára, és pont belesétált a tevés bácsi a naplementébe...
Mint kiderült, minden este idejön és lehet vele tevegelni 10 métert. Kihagytam, de a tevelánnyal lefotóztuk magunkat...
Nyálas naplementés kép következik.
Este kijött egy sólymos emberke is röptetni... teljesen ellágyultam, hogy micsoda költői pillanat, ahogy leült a sólymai mellé a homokba és odarohantam fotózni. Aztán amikor észrevettem, hogy éppen egy galambbal eteti a madarat, amelyet a sólyom boldogan tép szét, körülötte mindenhol a véres tollak, akkor elhagytam a horror helyszínét.
És még egy búcsú-kép Bab Al Shamsból, egy kavicsos "lábfürdő" úszó lámpásokkal...
Szóval nagyon kellemes nap volt, teljesen kikapcsolódtam, és erre nagy szükségem volt.
Este visszafelé jövet elment mellettünk maga a sejk! a fehér merci terepjárójában (onnan lehet tudni, hogy a sejk autója, hogy általában 5-jegyűek a rendszámok, a sejk autói egyjegyűek, a hozzátartozók rendszáma kétjegyű. Ennek a rendszáma csak nemes egyszerűséggel: 1.)
Barbi teljesen beizgult, elkezdtük "üldözni a sejket". De lehagyott minket...
Ma itt nálam a tengerparton fetrengtem. Még mindig jó idő van - 27, 28, 30 fok - de azért már érezni, hogy hűvösebb, és a pesszimisták szerint még 2-3 hétvége lesz jó strand-idő, utána februárig hűvösebb van. Úgyhogy ki akarom használni még amíg jó az idő.
Hát, ennyi erről a hétről. Holnap ismét státusz meeting, kíváncsi vagyok, mit sikerült intézni azokkal a csavarokkal.
... és így végződött:
A munka most megint bepörgött, nem unatkozunk. Kivéve, persze, amikor kénytelenek vagyunk unatkozni.... minden vasárnap délután van egy státusz meetingünk, amikor ügyfél - Ogilvy (mint végrehajtó ügynökség) - G2 (mint kreatív ügynökség) relációban megbeszéljük, hogy hogy hogyan haladnak a projektek. Ezzel semmi gond nincs, sőt, hasznos, de a témák 90%-a hihetetlenül operatív (Ogilvy tájékoztatja ügyfelet, hogy az amman-i repülőtér Departures Duty Free-jében a KENT polcból kiesett két csavar és emiatt laza az egyik akril lemez. Ügyfél nyugtázza, megkérdezi, mikor lehet a csavarokat pótolni. Ogilvy jelzi, hogy a szerelőbrigád jelenleg Sharm El Sheikh-ben van, a promó gondolákat installálják, de utána - és a decemberi beiruti szerelés előtt - belefér. Ügyfélnek eszébe jut, hogy amikor a múltkor Bahreinben volt, ott is lazának tűnt az egyik akril lemez. Lehet, hogy érdemes lenne végigjárni az összes repteret, és felmérni, hogy ez általános probléma-e? Nem, decembertől úgyis indul egy új kampány, akkor majd úgyis körbejárjuk az összes duty free-t. De akkor mi legyen Amman-nal, azt mégis vegyük előre? (... 5 perc beszélgetés erről...) Igen. Jó, akkor írjátok be légyszíves következő lépésnek, hogy... (ilyenkor nem tudok nem gondolni arra, hogy gyerekek éheznek Afrikában.) Egyébként ilyen státusz meetingekre nagy szükség van - csak nem biztos, hogy hatékony, ha a G2-ból is hárman végigüljük.
Ezen a héten telefonkonferencia volt, mert ügyfél Londonban volt. Ez az account director, Nassim:
Zainab, az account axe:
És én:
(mivel hármunk közül én tudom a legtovább fenntartani a koncentrációmat, én görnyedek a telefon fölé...) a képek percekkel azelőtt készültek, hogy elkezdtünk volna akasztófázni.
Egyébként, státuszt félretéve most kezdem jobban élvezni a melót. Elkezdtem értelmes projekteken dolgozni (értelmes= 1. használom hozzá az agyamat, 2. olyan projekt, ami meg is fog valósulni, és nem proaktívkodás amely egy prezit él meg, leprezentáljuk, ügyfél örül neki majd ott rögtön meg is hal a projekt. Én vagyok házon belül a a proaktív projektek koronázatlan királya.)
Kínaizás este 9-kor, valamelyik este:
(balra két vigyorgó account, jobbra két vigyorgó kreatív)
A héten odajött hozzám Zainab, az account exe, hogy lehet, hogy feltűnt nekem, hogy mostanában dekoncentrált (feltűnt. napi 3-szor kellett státuszolnunk és még így is esténként bent kellett maradnom megcsinálni, amit ő elfelejtett.) de hogy ő most fel szeretne mondani. Nagyon megunta már ezt a munkát, így gyakorlatilag fél éve keres melót, de gondolta először kivesz egy hónap szabit, és utána mond fel. Ugye nem baj.
Rá 5 percre elkezdtek ömleni az önéletrajzok. Nassim, a főnököm közölte, jövő hétre talál valakit, no problem, és elkezdte hívogatni az ismerősöket. És elég ijesztő, hogy nem kevés munkanélküli reklámos van jelenleg Dubai-ban. Hirdetést még mindig nem adtunk fel, de én már interjúztattam is egy lányt, aki teljesen szimpatikus volt. Azért erről a folyamatról szerintem még lesznek vicces sztorik, úgyhogy majd beszámolok. Pár első benyomásom, legalábbis az önéletrajzokról, azért máris van: 1. itt sokkal magasabb a bullshit faktor. Emberek olyan életrajzokat írnak, hogy első reakcióm: hát ez az ember túlkvalifikált. Aztán rájövök, egyéves tapasztalata van, csak összeizzadott egy 5 oldalas önéletrajzot, amelyben még a nyári tanfolyamok és az egyetemi esszék címei is benne vannak. 2. minél hosszabb, annál jobb. A tömörség itt nem erény. Hosszú, többszörösen összetett mondatok, hogy a végére az olvasó teljesen összekeveredjen, mert az a jó, 3. minden indiai származású jelentkező a "szakmai célok" részbe be copy-pasteli az alábbi mondatot:
To grow in the organization with immense experience and to have wider exposure to various aspects. With a foresight of reaching the zenith of my potential, I would like to present myself and be given an opportunity to work with my obstinate principles of disciplined learning and rendering.
Ez a zenites mondat elsőre is feltűnt, hogy ez mégis mit jelent? Aztán amikor minden önéletrajzban feltűnt szó szerint ugyanaz a mondat, elkapott a röhögőgörcs. Elképzeltem, ahogy az indiai felsőoktatásban megtanítják a hallgatóknak, hogy ha ez a mondat benne van az életrajzodban, nyert ügyed van...
A héten több ízben is sikerült bővítenem a lakótársam háztartástani ismereteit. Ez a libanoni srác, akiről még anno meséltem, hogy imaszőnyeget mos a mosógépben meg fél órát mos mosogatószerrel egy brokkolit. Na. A héten arra jövök haza, hogy a nappaliban vasal, közben a laptopját bámulja. Hát Te? Éppen most tanulok a youtube-ról vasalni. Az első 4-5 inget tönkretettem, de most már egészen belejöttem. (elégedett mosoly.)
Aztán asszem másnap finoman jeleztem neki, hogy nem muszáj minden ruhát a 16-os programmal kifőzni a gépben. Sőt, ha nem főzi ki együtt a piros és a fehér ruhákat, akkor nem lesz minden ruhája olyan rózsaszín, mint épp az az adag, amelyet akkor teregetett.
Épp az imént kitettem egy post-itet a mosógépre lerajzolva az adagolót, és kis nyilakkal jeleztem, hogy nem öntünk fél kiló mosóport abba a fakkba, ahol a kis virágocska van lerajzolva (értsd. öblítős fakk), mert akkor eldugul és undorító lesz az adagoló.
És gondolkodom rajta, hogy a főzési alapismereteket is át kellene vennünk, talán akkor nem égne oda minden este egy újabb zöldségfajta (mert hálistennek vércsoport diéta miatt nem eszik húst).
Jaj. pár hónapja vált el a feleségétől de ez akkor sem normális, hogy ennyire életképtelen, nem?
Szerda este elő-karácsonyoztunk. Barbi barátnője, Andi meghívott minket vacsorára, ahol is isteni forralt bort készített (ami 30 fokban is jól esik), gulyáslevest és lecsót készített, nagyon szuper volt. Nagyon aranyos volt a csapat, jól éreztem magam. Barbi Andiékkal is fog karácsonyozni. Biztos jó lesz, de azért sajnálom picit, én elég nehezen tudom elképzelni, hogy itt töltsem a szentestét... állítólag jövő héten lángosozunk (ennek én voltam az értelmi szerzője, bevallom) remélem tényleg össze is jön!
Tegnap a megbeszéltek szerint Barbival elmentünk Bab Al Shams-ba (az előtörténethez érdemes elolvasni az előző bejegyzést), és az egész napot ott töltöttük. Na jó, nem az egészet, mivel 1-re értünk ki, mivel ismét eltévedtünk (komolyan átláthatatlan ez az útvonal!). Sajnos nem sikerült bekamuznunk, hogy a hotel vendégei vagyunk, ezért fizettünk napi belépőt (először 550 Dirhamot, azaz 27.500 forintot akartak elkérni amely package-ben büfé ebéd is van, aztán durván lealkudtuk az árat, hagyjon már minket békén a büfé ebédjével :)) de minden pénzt megért.
Rögtön érkezés után irány a medence, és benne a bárnál szürenkezés:
Így néznek ki a medencék, amelyekről a múltkor éjszakai képeket mutattam:
Medence, mögötte sivatag:
Ebéd előtt. Elnézést a félreérthető kaktuszért :)))
Barbi, hasonlóan a kaktusszal:
Így néz ki az egyik épület a resort-on belül, előtte a füves pálya, itt lehet mini golfozni, krokettezni, stb. Képzeld köré a sivatagot.
(pont ma a strandon hallgattam Péterfy Borit és feltűnt ez a sor a Pénz Miatt c. számból:
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen / Pénz nélkül meghal a föld /És Dubaiban se lenne ennyi zöld.... és ez ÍGY IGAZ.)
A kaja és fetrengés után kisétáltunk a sivatagba. Így igaz, végre sikerült nappal látnom a sivatagot!
Itt készült az a bizonyos ugrálós kép is. Nem keveset próbálkoztunk, mire összejött, hogy pont a levegőben kapjon el... és melléktermékként maradt egy csomó kép, amelyben viccesnél viccesebb pozíciókban vagyok látható. Gyorsan egymás után nézve még kisfilmnek is elmegy...
Pár kedvenc:
Egyébként nekem - lévén Dubai előtt soha nem voltam sivatagban - nagy élmény volt ez. Lehet, hogy már modtam, de van egy kegyetlen szépsége ennek a tájnak. Felmásztunk egy dűnén, ami meglepően szilárdnak és keménynek tűnt, pedig a felszínen folyamatosan mozog a homok. A felszín felett pár centivel a szél folyamatosan hordja a homokot és simítja a felszínt. A végeredmény így néz ki:
Bár általában teljesen érintetlennek tűnt a dűne (kvázi szűz-homokban sétáltunk...) helyenként ilyen nyomok láthatók. Nem tudom, milyen állathoz tartoznak, Barbi azon parázott, hogy skorpió. Nem tudom:
Csillogó homok, digitális makróval:
Séta a dűnén....
(látszik a háttérben, hogy azért ez nem az a 100% sivár sivatag, az picit messzebb van. itt azért vannak kisebb növények)És belefetrengés után... :
Turistás fotó.... (iwiw- gyanús ! :))))
Aztán lesétáltunk a dűne aljára, és pont belesétált a tevés bácsi a naplementébe...
Mint kiderült, minden este idejön és lehet vele tevegelni 10 métert. Kihagytam, de a tevelánnyal lefotóztuk magunkat...
Nyálas naplementés kép következik.
Este kijött egy sólymos emberke is röptetni... teljesen ellágyultam, hogy micsoda költői pillanat, ahogy leült a sólymai mellé a homokba és odarohantam fotózni. Aztán amikor észrevettem, hogy éppen egy galambbal eteti a madarat, amelyet a sólyom boldogan tép szét, körülötte mindenhol a véres tollak, akkor elhagytam a horror helyszínét.
És még egy búcsú-kép Bab Al Shamsból, egy kavicsos "lábfürdő" úszó lámpásokkal...
Szóval nagyon kellemes nap volt, teljesen kikapcsolódtam, és erre nagy szükségem volt.
Este visszafelé jövet elment mellettünk maga a sejk! a fehér merci terepjárójában (onnan lehet tudni, hogy a sejk autója, hogy általában 5-jegyűek a rendszámok, a sejk autói egyjegyűek, a hozzátartozók rendszáma kétjegyű. Ennek a rendszáma csak nemes egyszerűséggel: 1.)
Barbi teljesen beizgult, elkezdtük "üldözni a sejket". De lehagyott minket...
Ma itt nálam a tengerparton fetrengtem. Még mindig jó idő van - 27, 28, 30 fok - de azért már érezni, hogy hűvösebb, és a pesszimisták szerint még 2-3 hétvége lesz jó strand-idő, utána februárig hűvösebb van. Úgyhogy ki akarom használni még amíg jó az idő.
Hát, ennyi erről a hétről. Holnap ismét státusz meeting, kíváncsi vagyok, mit sikerült intézni azokkal a csavarokkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)