Ez csak egy gyors, amolyan nem tűntem el-nem kell aggódni típusú bejegyzés, mert gyorsan mennem kell aludni, holnap extremely korán kelek.
Nem volt időm írni a héten, teljes káosz volt bent, minden este bent voltam 9-ig, 10-ig. Eléggé besűrűsödtek a projektek, meg a héten kezdte el 3 és fél hetes szabiját az account exe kolléganőm, így az ő projektjeit is viszem. Az ügyvezetőnk vasárnap tudta meg, hogy kedden utazik Londonba a globális ügyfélnek prezentálni a 2009-es évet, így ugyan Borisz állíts már gyorsan össze egy 80-100 slide-os prezit, legyen benne az egész régiós stratégia, egy áttekintés az összes 2009-es fejlesztésről (tudom, most jöttél, de hát mindent megtalálsz a szerveren), valamint a 2010-es tervek. (meglett, persze, de eléggé sünszarás volt.) Ráadásul minden accountnak minden azonnal kell, a traffic managementünk haloványgyenge és a kreatívok mindig ahhoz a projekthez látnak hozzá, amire legutóbb briefelték, így őrködni kell mellettük... szóval nem egyszerű a helyzet.
Jó hír viszont, hogy voltam ennyira pofátlan, hogy a próbaidőm negyedik hetében elkértem magam karácsonyi szünetre, és elengedtek, így megyek haza karácsonyra! örültem neki. Kb. egy hét, december 23 - január 2.
Holnap megyek az első BAT-s terepszemlémre (ez a Field Visit magyarul?) és nagyon izgatott vagyok. Mivel részben repülőterekért felelek a régióban, ezért repülőtereket megyünk el megnézni. Reggel 6.30-kor találkozunk, sofőrrel elmegyünk Abu Dhabiba (ami kb 120 km innen asszem, a második legközelebbi emirátus ide), ott megnézzük a Duty Free-t, felszállunk egy gépre, elmegyünk Muscat-ba (Oman), megnézünk egy Duty Free-t, megint felszállunk, elrepülünk Bahreinba, onnan elrepülünk Kuwait-ba, majd onnan elrepülünk Sharjah-ba (ami a legközelebbi szomszédos emirátus), este 9-re érek haza. Azért tuti kemény lesz meg fárasztó de azért ez izgalmas is, persze nem kevés szívfájdalom lesz, hogy egyik helyet sem látom csak a repteret - de legalább majd a reptér alapján eldöntöm, milyen sorrendben látogatom meg majd őket hosszú hétvégékre! :) Kuwaitnál geyébként szurkolni kell nekem, ugyanis oda előre kell a vízumot kiváltani, ahhoz viszont 7-10 nap kell, én viszont ezt az utat tegnapelőtt tudtam meg. Így vízum nélkül megyek, ügyfél mondta hogy próba szerencse... (azért ma felhívtam a kuwaiti magyar nagykövetséget, és azt mondták, nagy bajom nem eshet.)
Aztán este 10 körül hazaérek, és akkor becsomagolok majd, és éjszaka átköltözöm a másik lakásomba, ugyanis október 1, csütörtök hajnalban át kell adnunk ezt a lakást. nem semmi napom lesz! Miért nem alszom még?
Ma megérkezett az első fizum! Gyorsan összeadtam, mennyit kell befizetnem a lakásra (kaució is), otthon a hitelekre, mennyit kell visszafizetnem az American Express-re, amelyből eddig éltem, mennyi lesz a repülőjegy haza (amit meg akarok mindenképpen veni ebben a hónapban mert fogynak a jegyek), és az eddigi tapasztalatok alapján mennyi kell nekem a hónapban megélni.... és kijött, hogy az egyenlegem -4,000 Dirham.... azaz még egy 200.000 Ft csúnyán hiányzik....úgyhogy a hónapban másodszor járulok majd a pénzügyi igazgatónkhoz halkan kölcsönt kérni. Először ideges lettem egyébként, de aztán rájöttem, nem nagy a dráma, ha így folytatom és nem lesz meglepetés-kiadás, az év végéig nullára kerülök és onnantól királyság.
Na megyek most, holnap vár a GG légicsatornáinak egy jelentős része... :)
2009. szeptember 29., kedd
2009. szeptember 27., vasárnap
Már azt hittem, valami baj van velem...
Yess!
Négy hétbe telt, de végül itt is sikerült megvalósítani: Borisz egymaga ül az irodában és 10-ig prezentációt ír!
...
Négy hétbe telt, de végül itt is sikerült megvalósítani: Borisz egymaga ül az irodában és 10-ig prezentációt ír!
...
2009. szeptember 26., szombat
Itt az ősz...
Változik az idő.
Egész nap fújt a szél (meleg, meg homokot kavar nagy mennyiségben, de akkor is szél). Délután zseniális óriás-hullámos volt a tenger, rendesen ledöntöttek a hullámok a lábamról, so much fun :)
És már a part is kezd úgy kinézni, mint egy rendes strand, egyre többen fentrengenek, bár a víz még mindig meleg. Késő délután pont azon gondolkodtam, ez a tengerpart kezd teljesen átlagos lenni, bárhol lehetne a világon, amikor odaült közel hozzám egy helyi társaság. Gondolom két család volt, mert két férfi, négy nő és megszámlálhatatlan gyerektömeg. A férfiak külön ültek, a hálóingben amelyet most már elkezdem tisztességes nevén, khandurrának hívni, a nők mellettük kis csoportban, szem-kivágásos fekete abajában (hogy nem sülnek meg abban). Pokróc, termoszban tea, kávé, tej, üvegtálakban magvak, csicseriborsó, halk beszélgetés - tengerparti piknik. És megint láttam a tevegelőket a parton...
Ma este, amikor kimentem az erkélyre cigizni, már nem ütött meg az a hő-fal, amely eddig mindig. Asszem jön a szép idő....
Egész nap fújt a szél (meleg, meg homokot kavar nagy mennyiségben, de akkor is szél). Délután zseniális óriás-hullámos volt a tenger, rendesen ledöntöttek a hullámok a lábamról, so much fun :)
És már a part is kezd úgy kinézni, mint egy rendes strand, egyre többen fentrengenek, bár a víz még mindig meleg. Késő délután pont azon gondolkodtam, ez a tengerpart kezd teljesen átlagos lenni, bárhol lehetne a világon, amikor odaült közel hozzám egy helyi társaság. Gondolom két család volt, mert két férfi, négy nő és megszámlálhatatlan gyerektömeg. A férfiak külön ültek, a hálóingben amelyet most már elkezdem tisztességes nevén, khandurrának hívni, a nők mellettük kis csoportban, szem-kivágásos fekete abajában (hogy nem sülnek meg abban). Pokróc, termoszban tea, kávé, tej, üvegtálakban magvak, csicseriborsó, halk beszélgetés - tengerparti piknik. És megint láttam a tevegelőket a parton...
Ma este, amikor kimentem az erkélyre cigizni, már nem ütött meg az a hő-fal, amely eddig mindig. Asszem jön a szép idő....
Hétvégi lakás - update
Na mégsem voltam a Jumeirah Mosque-ban... de pusztán azért, mert este sokáig fent voltam és nem volt kedvem korán felkelni. Jövő héten pótolom, megígértem magamnak...
Megvan a lakás. Megkaptam az ittenire visszajáró pénzt és befizettem az újat a főbérlőnek. Aláírtuk a szerződést. Ez a nő - Sabine - le sem tagadhatná, hogy német: szerződés, nyugta, előre kinyomtatott házszabály, plusz 1 napot felszámol mert 30-án költözöm be, nem 1-jén stb stb - szóval a megtestesült precizitás, annak pozitívumaival és negatívumaival, de mindenesetre üdítő a változatosság az eddigi tapasztalatokhoz képest... :) . De aranyos és minden rendben lesz.
A héten megkapom a fizetésemet és befizetem neki a teljes lakbért és szerdán költözöm...remélhetőleg ezzel a lakással több szerencsém lesz.
Megvan a lakás. Megkaptam az ittenire visszajáró pénzt és befizettem az újat a főbérlőnek. Aláírtuk a szerződést. Ez a nő - Sabine - le sem tagadhatná, hogy német: szerződés, nyugta, előre kinyomtatott házszabály, plusz 1 napot felszámol mert 30-án költözöm be, nem 1-jén stb stb - szóval a megtestesült precizitás, annak pozitívumaival és negatívumaival, de mindenesetre üdítő a változatosság az eddigi tapasztalatokhoz képest... :) . De aranyos és minden rendben lesz.
A héten megkapom a fizetésemet és befizetem neki a teljes lakbért és szerdán költözöm...remélhetőleg ezzel a lakással több szerencsém lesz.
2009. szeptember 25., péntek
Yellah!*
*Yellah = Gyerünk! Menjünk!
Ma reggel teljes elánnal keltem, ezt a hétvégét már nagyon vártam, ugyanis kitaláltam, hogy ma elmegyek a Dubai Múzeumba, holnap meg elmegyek a Jumeirah Mosque-ba (az egyetlen turistáknak nyitott mecset az UAE-ben) és elkezdem magam tisztességesen beleásni a hely történetébe és kultúrájába. Hiszen ne már, hogy itt vagyok egy hónapja és még szinte semmit nem tudok ezekről...
Ez a tervem aztán gyorsan felülíródott... A marokkói lakótársam megtalált, amikor a reggeli kávémat főztem, és közölte, hogy egy héten belül kilakoltatnak bennünket. A jelenlegi tulajdonos úgy döntött, eladja a lakást, és hiába van a marokkói srácnak szerződése júniusig, ha gondolja, vigye perre a dolgot de hát ugye ő emirati, és egy külföldinek egy helyivel szemben a bíróságon nem sok esélye van... úgyhogy: csütörtökig ki kell költöznöm (és a japán bőröndöknek is a nappaliból, by the way...)
A srác szörnyen ki volt borulva és ezerszer bocsánatot kért, úgyhogy még én vigasztaltam. Végül is semmi értelme dühösnek lenni. Tényleg nem tehet róla és a pénzemet meg visszaadja szóval all good.
Magamon is meglepődtem, mennyire lazán kezeltem ezt az egészet, egy pillanatra sem lettem ideges, hanem úgy döntöttem, ez ismételten egy kaland, és mint olyan, pozitívan kell hozzáállni.
Úgyhogy lezuhanyoztam, elszívtam egy cigit és elkezdtem lakást keresni.
Sajnos a kínálat sokkal rosszabb, mint három hete, kevesebb lakás is van, meg drágábbak is. Elkezdtem gondolkodni, hogy mégis nézegetek más környéken is meg saját egyszobás lakást is, de aztán ezt gyorsan le is fojtottam, rohadtul nincs kedvem megint újratervezni az egész koncepciót.
Így délután megnéztem, milyen szobák kiadók a JBR-ban. Az öt közül egy tetszett igazán, úgyhogy azt - lekopogom - kiveszem. Le kell kopogni, mert holnap írjuk alá a szerződést, ha addigra tudok szerezni előleget (ami elvileg menni fog, addig megkapom a marokkóitól a pénzt), és ha addig nem adja ki másnak a főbérlő, de nem fogja szerintem, fél órát beszélgettem a nővel és jók voltak vibe-ok.
A lakás a jelenleginél igényesebb, nagyon szépen berendezett, az épület pontosan 20 méterre van a jelenlegitől (most a Sadaf 6 toronyban lakom a JBR komplexumban, ez pedig a Sadaf 8-ban van), ugyanúgy a 39. emeleten van (az előző is 39 volt, csak elgépelés volt a 34), és óriási: 5 hálószoba és 4 fürdőszoba. A társaság tök jónak tűnik, angol rendezvényszervező 36 éves, amerikai rendezvényszervező 34, román pénzügyi elemző 30, libanoni pénzügyi elemző 28. Megint osztozom a fürdőszobán egy emberrel, az angol csávóval. A bérlet drágább, 800 Dirhammal (és itt ingatlanokkal kapcsolatban csak úgy röpködnek a negyvenezer forintok), de ennél olcsóbban nagyon gáz helyeket láttam, így belevágok.
A szobám nagyon hasonló lesz a jelenlegihez, még a bútor is nagyon hasonló. Lesz viszont tök jó erkélyem (bár a 39. emelet még mindig nem az a kiülünk-borozni-és-kártyázni típusú erkély feeling). Ugyanakkor búcsút kell intenem a tengeri kilátásnak :((((( és ennek annyira nem örülök, de tudom, luxus probléma (meg így a yacht kikötőre fogok nézni, az se gáz).
Hát, röviden ennyi a lakás update. Holnap találkozom a tulajjal (egy német nő, a telefonbeszélgetés alapján nagyon jó arc) és remélhetőleg holnap este arról tudok majd beszámolni, hogy kivettem a lakást és nem adta ki másnak... Egy viszont biztos: holnap reggel akkor is elmegyek a Jumeirah Mosque-ba!
Ma reggel teljes elánnal keltem, ezt a hétvégét már nagyon vártam, ugyanis kitaláltam, hogy ma elmegyek a Dubai Múzeumba, holnap meg elmegyek a Jumeirah Mosque-ba (az egyetlen turistáknak nyitott mecset az UAE-ben) és elkezdem magam tisztességesen beleásni a hely történetébe és kultúrájába. Hiszen ne már, hogy itt vagyok egy hónapja és még szinte semmit nem tudok ezekről...
Ez a tervem aztán gyorsan felülíródott... A marokkói lakótársam megtalált, amikor a reggeli kávémat főztem, és közölte, hogy egy héten belül kilakoltatnak bennünket. A jelenlegi tulajdonos úgy döntött, eladja a lakást, és hiába van a marokkói srácnak szerződése júniusig, ha gondolja, vigye perre a dolgot de hát ugye ő emirati, és egy külföldinek egy helyivel szemben a bíróságon nem sok esélye van... úgyhogy: csütörtökig ki kell költöznöm (és a japán bőröndöknek is a nappaliból, by the way...)
A srác szörnyen ki volt borulva és ezerszer bocsánatot kért, úgyhogy még én vigasztaltam. Végül is semmi értelme dühösnek lenni. Tényleg nem tehet róla és a pénzemet meg visszaadja szóval all good.
Magamon is meglepődtem, mennyire lazán kezeltem ezt az egészet, egy pillanatra sem lettem ideges, hanem úgy döntöttem, ez ismételten egy kaland, és mint olyan, pozitívan kell hozzáállni.
Úgyhogy lezuhanyoztam, elszívtam egy cigit és elkezdtem lakást keresni.
Sajnos a kínálat sokkal rosszabb, mint három hete, kevesebb lakás is van, meg drágábbak is. Elkezdtem gondolkodni, hogy mégis nézegetek más környéken is meg saját egyszobás lakást is, de aztán ezt gyorsan le is fojtottam, rohadtul nincs kedvem megint újratervezni az egész koncepciót.
Így délután megnéztem, milyen szobák kiadók a JBR-ban. Az öt közül egy tetszett igazán, úgyhogy azt - lekopogom - kiveszem. Le kell kopogni, mert holnap írjuk alá a szerződést, ha addigra tudok szerezni előleget (ami elvileg menni fog, addig megkapom a marokkóitól a pénzt), és ha addig nem adja ki másnak a főbérlő, de nem fogja szerintem, fél órát beszélgettem a nővel és jók voltak vibe-ok.
A lakás a jelenleginél igényesebb, nagyon szépen berendezett, az épület pontosan 20 méterre van a jelenlegitől (most a Sadaf 6 toronyban lakom a JBR komplexumban, ez pedig a Sadaf 8-ban van), ugyanúgy a 39. emeleten van (az előző is 39 volt, csak elgépelés volt a 34), és óriási: 5 hálószoba és 4 fürdőszoba. A társaság tök jónak tűnik, angol rendezvényszervező 36 éves, amerikai rendezvényszervező 34, román pénzügyi elemző 30, libanoni pénzügyi elemző 28. Megint osztozom a fürdőszobán egy emberrel, az angol csávóval. A bérlet drágább, 800 Dirhammal (és itt ingatlanokkal kapcsolatban csak úgy röpködnek a negyvenezer forintok), de ennél olcsóbban nagyon gáz helyeket láttam, így belevágok.
A szobám nagyon hasonló lesz a jelenlegihez, még a bútor is nagyon hasonló. Lesz viszont tök jó erkélyem (bár a 39. emelet még mindig nem az a kiülünk-borozni-és-kártyázni típusú erkély feeling). Ugyanakkor búcsút kell intenem a tengeri kilátásnak :((((( és ennek annyira nem örülök, de tudom, luxus probléma (meg így a yacht kikötőre fogok nézni, az se gáz).
Hát, röviden ennyi a lakás update. Holnap találkozom a tulajjal (egy német nő, a telefonbeszélgetés alapján nagyon jó arc) és remélhetőleg holnap este arról tudok majd beszámolni, hogy kivettem a lakást és nem adta ki másnak... Egy viszont biztos: holnap reggel akkor is elmegyek a Jumeirah Mosque-ba!
Szülinap 2. rész
Még csak egy pár szó a szülinapomról, aztán ígérem, befejezem :)
A héten kétszer kimentünk kajálni a kollégákkal "a tiszteletemre". Mindkettő viccesen sikerült...
A hét elején egy ír pubba mentünk, ez közel van a munkahelyhez és nagyon durva zsíros angol és ír kajákat lehet ott kapni. Ráadásul az ebédmenühöz automatikusan jár sör (ahhoz képest, hogy egyébként eddig meg sehol sem találtam sört) így a rántott kolbászt leöblítettem egy jó pinttel. Utána kimentem a 40 fokba, visszasétáltunk az irodába... a délután hátralevő része elég röhögős volt.
Tegnap az indiai kolléganőm erőltette, hogy elvisz egy nagyon különleges helyre: megmutatja, hol lehet a városban teljesen autentikus dél-indiai kaját kapni. Elvitt a Karama negyedbe (ez az egyik lepusztultabb, főleg indiaiak által lakott rész), ahol csöppet sem meglepő módon egymás mellett sorakoznak az indiai éttermek. A Venus nevű, Dél-Indiára specializálódott vega étterembe mentünk, ahol is idli-t (rizspárnácskák mindenféle szósszal, pl. csípős kókusszal leöntve), dosa-t (óriás sajtos palacsinta krumplitöltelékkel), és uuttappa-t (lencséből készült paradicsomos omlett) volt szerencsém megkóstolni, nagyon fura volt, de finom. Maga a hely, az emberek, a berendezés - mintha tényleg Indiában lettünk volna (mondjuk még nem voltam ott, csak a filmek és beszámolók alapján ítélek). Szerettem volna lefotózni a 'PLEASE DO NOT MAKE LOUD SOUNDS WHEN SPITTING' táblát az étteremben, de sajnos nem volt nálam a fényképezőm.
Este úgy volt, Barbival és lakótársaival elmegyünk karaoke-zni a szülinapom alkalmából (hisz Ha BO, akkor karaoke...) de sajnos lemondták, Sugam-nak, Barbi egyik lakótársának dolgoznia kellett reggel. Ettől függetlenül annyira mondták, hogy nézzek fel hozzájuk este, hogy végül felmentem. És valóban meglepődtem, hogy igazából meglepetés - felköszöntés volt...
Nagyon aranyosak voltak, mint kiderült Barbi előtte rohant a fagyitortáért, stb. Teljesen meghatódtam. Aztán ott maradtam kb. 2-ig, és filozofáltunk egyet az életről és egyéb fontos dolgokról :) A karaoke-t meg jövő héten pótoljuk...
A héten kétszer kimentünk kajálni a kollégákkal "a tiszteletemre". Mindkettő viccesen sikerült...
A hét elején egy ír pubba mentünk, ez közel van a munkahelyhez és nagyon durva zsíros angol és ír kajákat lehet ott kapni. Ráadásul az ebédmenühöz automatikusan jár sör (ahhoz képest, hogy egyébként eddig meg sehol sem találtam sört) így a rántott kolbászt leöblítettem egy jó pinttel. Utána kimentem a 40 fokba, visszasétáltunk az irodába... a délután hátralevő része elég röhögős volt.
Tegnap az indiai kolléganőm erőltette, hogy elvisz egy nagyon különleges helyre: megmutatja, hol lehet a városban teljesen autentikus dél-indiai kaját kapni. Elvitt a Karama negyedbe (ez az egyik lepusztultabb, főleg indiaiak által lakott rész), ahol csöppet sem meglepő módon egymás mellett sorakoznak az indiai éttermek. A Venus nevű, Dél-Indiára specializálódott vega étterembe mentünk, ahol is idli-t (rizspárnácskák mindenféle szósszal, pl. csípős kókusszal leöntve), dosa-t (óriás sajtos palacsinta krumplitöltelékkel), és uuttappa-t (lencséből készült paradicsomos omlett) volt szerencsém megkóstolni, nagyon fura volt, de finom. Maga a hely, az emberek, a berendezés - mintha tényleg Indiában lettünk volna (mondjuk még nem voltam ott, csak a filmek és beszámolók alapján ítélek). Szerettem volna lefotózni a 'PLEASE DO NOT MAKE LOUD SOUNDS WHEN SPITTING' táblát az étteremben, de sajnos nem volt nálam a fényképezőm.
Este úgy volt, Barbival és lakótársaival elmegyünk karaoke-zni a szülinapom alkalmából (hisz Ha BO, akkor karaoke...) de sajnos lemondták, Sugam-nak, Barbi egyik lakótársának dolgoznia kellett reggel. Ettől függetlenül annyira mondták, hogy nézzek fel hozzájuk este, hogy végül felmentem. És valóban meglepődtem, hogy igazából meglepetés - felköszöntés volt...
Nagyon aranyosak voltak, mint kiderült Barbi előtte rohant a fagyitortáért, stb. Teljesen meghatódtam. Aztán ott maradtam kb. 2-ig, és filozofáltunk egyet az életről és egyéb fontos dolgokról :) A karaoke-t meg jövő héten pótoljuk...
Freej
Ezt a bejegyzést is már tervezem egy ideje, lassan tényleg sikerül pótolni az elmaradásokat...
Szóval még akkoriban, amikor a Golden Sands szállodában laktam és rengeteget TV-ztem. A sok amerikai sorozat mellett megismerkedtem a Freej nevű rajzfilmmel, amely helyi termék. Dubai-ban játszódik, alapvetően négy helyi asszony életéről szól (ülnek, kávéznak, beszélgetnek és néha történik velük valami). A Ramadan ideje alatt angol feliratokkal is adták, és érdekes kulturális tapasztalat volt (hisz aktuális ügyekkel foglakozik, a Dubai-ban éppen történő dolgokat mutatja be, valahogy úgy, mint anno a Szomszédok...).
A karakterek egyébként jópofák:
A négy főszereplő ezt a fémből készült maszkot viseli, és bevallom fogalmam sincs hogy ez mi és mit jelent, élőben csak egyszer láttam:
És így néz ki Dubai a rajzfilmben, elől a kis tradicionális házikók, ahol ők laknak, hátul modern Dubai:
Na szóval, az egyik epizód, amelyet láttam, az túlzás nélkül, szó szerint így zajlott:
- Ül a négy asszony, és arról beszélgetnek, hogy az egyiknek szüksége lenne bejárónőre/cselédre, hogy segítsen a ház körül, és egyébként is, nem szeret egyedül lenni a házban. Elkezdik közösen nézni a hirdetéseket az újságban.
- Az összes hirdetés filippino munkaerőt ajánl (azaz filippinákat...). Az egyik asszony a négy közül felcsattan, hogy nem szabad filippino-t alkalmazni, támogatni kell a 'nationalization movementet' azaz azt az erőfeszítést, hogy a helyieknek adják a munkahelyeket (ami egy létező projekt, hogy a helyieket munkára bírják...). Összevesznek, végül a nő kiválasztja az egyik filippinát.
- A következőkben gyors felvételeket látunk, ahogy a filippina dolgozik a ház körül, meg beszélget, kártyázik stb. a munkaadójával. A helyi asszony boldogan meséli a barátnőinek, mennyire elégedett az alkalmazottal, és mennyire aranyos, mindig nagyokat beszélgetnek stb. és hogy képzeljék, a családja a Fülöp-szigeteken mennyire szegény, még TV-jük sincsen, úgyhogy odaadta neki a saját TV-jét, hogy küldje haza a családnak, ő úgysem használja gyakran.
- A következőkben ismét gyorsított képek, és végignézzük, ahogy a bejárónő ellopja/elcsalja az összes bútort, berendezést, még a képek a falról is eltűnnek és mind konténerbe kerülnek és elmennek hajóval a Fülöp-szigetekre. (közben a "gazda" semmit sem vesz észre, továbbra is kártyázik a cseléddel)
- Ekkor az asszony barátnői úgy döntenek, muszáj valahogy segíteni a barátnőjükön. A három közül az egyik felajánlja, hogy tervezzék meg az akciót az ő házában. Átmennek hozzá, a kis villa nappalijában beszállnak egy liftbe, és elindulnak a lifttel lefelé, a föld alá. Minden emeleten kinyílik a lift ajtó, ezek kikukkantanak, és azt mondják, 'WOWW!" majd továbbmennek. A -1. emeleten festmények, szobrok találhatók (egy Picasso tisztán felismerhető), a -2. emeleten kincsek (arany, drágakövek, ékszerek), a -3. emeleten Ferrarik, Jaguarok, Bentley-k, a -4. emeleten egy kis öbölben 3 yacht áll.
- A -5. emeleten egy high-tech szoba van, mint kiderült, a barátnő háza be lett kamerázva titokban, és innen tudják figyelni, mit történik a barátnőjük házában.
- Végül sikerült összegyűjteniük bizonyítékot a filippino cseléd ellen, és a rendőrség letartóztatja. A helyi asszony hálás, hogy segítettek neki a barátnők, de hát már késő, az egész háza üres, minden cucc megérkezett a Fülöp-szigetekre. Végül le is vonják a konklúziót: látod, sose szabad külföldit, pláne filippinot alkalmazni.
_________________
A fenti epizód rendesen megdöbbentett. Nem megyek be elemzésbe, bár jó sokat tudnék róla írni. Dehogy egy ilyet le lehet adni TV-ben, hogy ezt nézik itt a helyiek és jót szórakoznak, elég furcsa. Pláne, hogy Dubai-ról beszélünk, ahol a 80% külföldi az, aki gyakorlatilag dolgozik.
Aztán ennek kapcsán elkezdtem emberekkel beszélgetni a dubai-i társadalomról, és mindenkinek van egy-két "kedvenc sztorija" a témával kapcsolatban. Még nem vagyok itt elég ideje, hogy megítéljem, mi igaz, mi nem, de elég tisztán látszik, hogy igen erőteljesen határvonalak húzódnak a társadalom egyes rétegei között - és a rendezőelv a nemzeti hovatartozás.
A piramis csúcsán helyezkednek el a helyiek. Ha akarnak, akkor dolgoznak (állami bürökrácia + saját bizniszeik főleg). Eszméletlen fizetést kapnak, óriás bónuszokat (az adminisztrációban főleg...) és gyakorlatilag elbocsáthatatlanok (pl. ha egy cég csődbe megy, a helyi lesz az utolsó akit kirúgnak, azt tényleg csak akkor, ha bizonyítani tudják, hogy nem tudnak tovább fizetni. Addig viszont még a bónuszát is ki kell fizetniük). Bizonyos cégekre kvóták is vonatkoznak, hány százalék helyit kell alkalmazniuk.
A "középosztály" a "western professional expat-ek", tehát definíció szerint az európaiak, amerikaiak és ausztrálok, akik diplomás állásba jöttek. Ebben a rétegben is jól lehet keresni, bár a rétegen belül óriási eltérések vannak (pl. egy amerikai/ausztrál tök ugyanazért a munkáért/pozícióért akár kétszer annyit is kereshet, mint egy magyar vagy román).
A piramis alján találhatók az "ázsiai bevándorlók", az építőmunkások, portások, takarítók, közérti eladók stb. Ők általában azért jönnek ide, hogy a keresetük 90%-át hazaküldhessék Indiába, Bangladesbe. Dubai régi részében, az "ázsiai félben" élnek, egy szobában nyolcan alszanak, négyévente mehetnek haza látogatóba (tehát mondjuk a gyereküket láthatják négyévesen, nyolcévesen, majd tizenkét évesen...) 4 műszakban dolgoznak az építkezéseken, nappal a 40-45 fokban. És ebből az állapotból nemigen tudnak kiszakadni, ugyanis a jobb munkákra az álláshirdetések teljesen világosan kimondják, hogy 'western professional expatet' keresnek, vagy akár azt is,hogy 'indiaiak ne jelentkezzenek'. (lakáshirdetések ugyanez, sőt.)
Az egyik kollégám azt mondta, Dubai sikerének alapja, hogy első világbéli technológiája és tőkéje van, valamint harmadik világbéli munkaeereje - és mindez megspékelve egy uralkodó igencsak nagy hatalmával. Nagyon más világ ez...
Szóval még akkoriban, amikor a Golden Sands szállodában laktam és rengeteget TV-ztem. A sok amerikai sorozat mellett megismerkedtem a Freej nevű rajzfilmmel, amely helyi termék. Dubai-ban játszódik, alapvetően négy helyi asszony életéről szól (ülnek, kávéznak, beszélgetnek és néha történik velük valami). A Ramadan ideje alatt angol feliratokkal is adták, és érdekes kulturális tapasztalat volt (hisz aktuális ügyekkel foglakozik, a Dubai-ban éppen történő dolgokat mutatja be, valahogy úgy, mint anno a Szomszédok...).
A karakterek egyébként jópofák:
A négy főszereplő ezt a fémből készült maszkot viseli, és bevallom fogalmam sincs hogy ez mi és mit jelent, élőben csak egyszer láttam:
És így néz ki Dubai a rajzfilmben, elől a kis tradicionális házikók, ahol ők laknak, hátul modern Dubai:
Na szóval, az egyik epizód, amelyet láttam, az túlzás nélkül, szó szerint így zajlott:
- Ül a négy asszony, és arról beszélgetnek, hogy az egyiknek szüksége lenne bejárónőre/cselédre, hogy segítsen a ház körül, és egyébként is, nem szeret egyedül lenni a házban. Elkezdik közösen nézni a hirdetéseket az újságban.
- Az összes hirdetés filippino munkaerőt ajánl (azaz filippinákat...). Az egyik asszony a négy közül felcsattan, hogy nem szabad filippino-t alkalmazni, támogatni kell a 'nationalization movementet' azaz azt az erőfeszítést, hogy a helyieknek adják a munkahelyeket (ami egy létező projekt, hogy a helyieket munkára bírják...). Összevesznek, végül a nő kiválasztja az egyik filippinát.
- A következőkben gyors felvételeket látunk, ahogy a filippina dolgozik a ház körül, meg beszélget, kártyázik stb. a munkaadójával. A helyi asszony boldogan meséli a barátnőinek, mennyire elégedett az alkalmazottal, és mennyire aranyos, mindig nagyokat beszélgetnek stb. és hogy képzeljék, a családja a Fülöp-szigeteken mennyire szegény, még TV-jük sincsen, úgyhogy odaadta neki a saját TV-jét, hogy küldje haza a családnak, ő úgysem használja gyakran.
- A következőkben ismét gyorsított képek, és végignézzük, ahogy a bejárónő ellopja/elcsalja az összes bútort, berendezést, még a képek a falról is eltűnnek és mind konténerbe kerülnek és elmennek hajóval a Fülöp-szigetekre. (közben a "gazda" semmit sem vesz észre, továbbra is kártyázik a cseléddel)
- Ekkor az asszony barátnői úgy döntenek, muszáj valahogy segíteni a barátnőjükön. A három közül az egyik felajánlja, hogy tervezzék meg az akciót az ő házában. Átmennek hozzá, a kis villa nappalijában beszállnak egy liftbe, és elindulnak a lifttel lefelé, a föld alá. Minden emeleten kinyílik a lift ajtó, ezek kikukkantanak, és azt mondják, 'WOWW!" majd továbbmennek. A -1. emeleten festmények, szobrok találhatók (egy Picasso tisztán felismerhető), a -2. emeleten kincsek (arany, drágakövek, ékszerek), a -3. emeleten Ferrarik, Jaguarok, Bentley-k, a -4. emeleten egy kis öbölben 3 yacht áll.
- A -5. emeleten egy high-tech szoba van, mint kiderült, a barátnő háza be lett kamerázva titokban, és innen tudják figyelni, mit történik a barátnőjük házában.
- Végül sikerült összegyűjteniük bizonyítékot a filippino cseléd ellen, és a rendőrség letartóztatja. A helyi asszony hálás, hogy segítettek neki a barátnők, de hát már késő, az egész háza üres, minden cucc megérkezett a Fülöp-szigetekre. Végül le is vonják a konklúziót: látod, sose szabad külföldit, pláne filippinot alkalmazni.
_________________
A fenti epizód rendesen megdöbbentett. Nem megyek be elemzésbe, bár jó sokat tudnék róla írni. Dehogy egy ilyet le lehet adni TV-ben, hogy ezt nézik itt a helyiek és jót szórakoznak, elég furcsa. Pláne, hogy Dubai-ról beszélünk, ahol a 80% külföldi az, aki gyakorlatilag dolgozik.
Aztán ennek kapcsán elkezdtem emberekkel beszélgetni a dubai-i társadalomról, és mindenkinek van egy-két "kedvenc sztorija" a témával kapcsolatban. Még nem vagyok itt elég ideje, hogy megítéljem, mi igaz, mi nem, de elég tisztán látszik, hogy igen erőteljesen határvonalak húzódnak a társadalom egyes rétegei között - és a rendezőelv a nemzeti hovatartozás.
A piramis csúcsán helyezkednek el a helyiek. Ha akarnak, akkor dolgoznak (állami bürökrácia + saját bizniszeik főleg). Eszméletlen fizetést kapnak, óriás bónuszokat (az adminisztrációban főleg...) és gyakorlatilag elbocsáthatatlanok (pl. ha egy cég csődbe megy, a helyi lesz az utolsó akit kirúgnak, azt tényleg csak akkor, ha bizonyítani tudják, hogy nem tudnak tovább fizetni. Addig viszont még a bónuszát is ki kell fizetniük). Bizonyos cégekre kvóták is vonatkoznak, hány százalék helyit kell alkalmazniuk.
A "középosztály" a "western professional expat-ek", tehát definíció szerint az európaiak, amerikaiak és ausztrálok, akik diplomás állásba jöttek. Ebben a rétegben is jól lehet keresni, bár a rétegen belül óriási eltérések vannak (pl. egy amerikai/ausztrál tök ugyanazért a munkáért/pozícióért akár kétszer annyit is kereshet, mint egy magyar vagy román).
A piramis alján találhatók az "ázsiai bevándorlók", az építőmunkások, portások, takarítók, közérti eladók stb. Ők általában azért jönnek ide, hogy a keresetük 90%-át hazaküldhessék Indiába, Bangladesbe. Dubai régi részében, az "ázsiai félben" élnek, egy szobában nyolcan alszanak, négyévente mehetnek haza látogatóba (tehát mondjuk a gyereküket láthatják négyévesen, nyolcévesen, majd tizenkét évesen...) 4 műszakban dolgoznak az építkezéseken, nappal a 40-45 fokban. És ebből az állapotból nemigen tudnak kiszakadni, ugyanis a jobb munkákra az álláshirdetések teljesen világosan kimondják, hogy 'western professional expatet' keresnek, vagy akár azt is,hogy 'indiaiak ne jelentkezzenek'. (lakáshirdetések ugyanez, sőt.)
Az egyik kollégám azt mondta, Dubai sikerének alapja, hogy első világbéli technológiája és tőkéje van, valamint harmadik világbéli munkaeereje - és mindez megspékelve egy uralkodó igencsak nagy hatalmával. Nagyon más világ ez...
2009. szeptember 22., kedd
29 éves lettem én
Először is, köszönöm szépen mindenkinek a köszöntést, a rengeteg üzenetet, a videókat, a skype-on keresztüli fülhúzást és minden mást - Nektek köszönhetően és Veletek együtt igazán különleges volt ez nap!
Muszáj kiemelnem a családomtól kapott fénykép-csomagból két gyöngyszemet (még egy hete fotózták, önkioldóval):
(a kompozíció előterében egy cserép muskátli, hogy egy kis hazait is kapjak....)
(és az otthoni zord időjárást demonstráló fotó..... a sarokban diszkréten csámcsog az egyik kutyus...)
Bent a cégben is aranyosak voltak a kollégák, ők is felköszöntöttek, szintén egy önkioldós kép:
Bent egyébként egy most tanult libanoni szokás szerint fordított élű késsel szeleteltem fel a tortát, gyertyafújás helyett ott így tud teljesülni egy kívánságom!
És végül, teljesen meghatódtam Andi és Klau videóján, amelyen eléneklik a boldog szülinapot, és "elfújatják" velem a tortát.... nem merem engedély nélkül postolni de lehet hogy a későbbiekben még ez is felkerül...
Még egyszer, mindenkinek nagyon köszönöm!
Eid Mubarak! *
* Eid Mubarak, köszöntésben: Áldott Ünnepet!
Négynapos hétvége!
Gyorsan el is múlt….
Furcsa ez a bizonytalanok vagyunk – kell-e jönni vasárnap dolgozni - vagy meglátják az újholdat dolog. Mindenki úgy búcsúzik csütörtökön, hogy jó hosszú hétvégét, aztán ki tudja, lehet, hogy vasárnap már újra találkozunk, hogy utána hétfőn elmenjünk megint két napra pihenni (ld. Ramadan vége, előző bejegyzés).
Egyébként ezen a hétvégén sokan el is utaznak (hihetetlen olcsók innen a repjegyek, az egyik lakótársam elment a hétvégére Tájföldre 1000 Dirhamért (50 ezer forint)… úgyhogy a következő hosszú hétvégén én is utazom, pláne hogy akkorra már megkapom a fizetésemet is.
Gyakorlatilag egész hétvégén punnyadoztam. Az elején tele voltam tervekkel, hogy mi mindent fogok megnézni, aztán ezeket elvitte a lustaság és Dan Brown új könyve, amelyet persze muszáj volt azonnal egyben kiolvasnom… Csütörtök este ismét voltam Barbiéknál kártyázni, megint tök jól éreztem magam (és Barbi szobatársa segített beállítani az internetet, úgyhogy all respect). Pénteken délután találkoztunk Barbival, és elmentünk… metrózni! :)
Előbb körbesétáltuk a Mall of the Emirates-t, és többek között megnéztük kívülről a Ski Dubai-t is. Hát tényleg nem semmi… bent havas táj, sífelvonók, gyereksarok szánkóval, jégbár, ... körülötte pedig a bevásárlóközpont. Nem mentünk be (de persze ezt ki kell majd próbálnom, már csak azért is…) de megfigyeltük az öltözőben, hogyan veszik az emberek magukra, akár a tradicionális öltözékükre is az overallt meg a síbakancsot. Vicces a kontraszt.
A pálya egy része, a plázából:
Havas táj....
Az egyik sífelvonó:
Kívül, a sípálya bejáratánál pedig van egy kávézó, kvázi „hütte” ….
( a tűz igazából egy TV képernyője, de jó az illúzió)
Ezután elmentünk metrózni. Én vettem is gyorsan egy feltöltő kártyát, hátha elkészül az én metró állomásom is egyszer, és akkor majd jól elkezdem használni rendszeresen. Aranykártyát akartunk venni, az első osztályra, de sajna csak bérletet lehet oda venni….
Látszik még minden alkalmazotton, hogy baromi izgatott, versenyeznek a peronőrök meg a metrórendőrök, ki adjon tájékoztatást (engem még az előző alkalommal köszöntött is egy hosztesz a kocsiban…) és az utasokon is látszik egyébként, hogy mindenki turistáskodik, fényképezget, nem épült még be a metrózás a napi rutinba.
Kapaszkodik a metro a következő állomáshoz:
Ebben a képben minden összejött... kilátás a metróból (mecset, naplemente, Burj Al Arab, Jumeirah Hotel (= a hullám))
Az utazás egyébként eseménytelenül zajlott. 10 percre ugyan megállt a kocsi egy megálló előtt, de aztán elhárították a malőrt (mondjuk az a 10 perc is elég volt, hogy egyesek beparázzanak, és nem is csodálom.). Itt álltunk:
Barbi és a tevék a metrómegállóban:
Óriásvigyor a Union Stationnél:
A következő megálló.... (angolul is kiírják ám, váltakozik a kettő...)
Este utána elmentünk Barbi egy barátnőjéhez, Andihoz, dvd-ztünk és kínait rendeltünk. Andi egyébként egy olyan házban lakik, ahol két másik magyar is, átkopognak egymáshoz lisztért meg Piros Aranyért :)…kellemes, nyugis este volt.
Szombaton egész nap itthon voltam, olvastam, úsztam, aludtam. Délután úgy volt, elmegyünk nézelődni egy picit a régi részbe, de végül elmaradt… Helyette bámészkodtam, nézegettem az eget, de nem láttam a holdat. A sajtóban ugyanakkor bemondták, hogy megvan, holnaptól van Eid, úgyhogy megnyugodtam :)
Vasárnap este kihasználtuk az első adandó alkalmat, és elmentünk bulizni! Barbi már kora délután hívott izgatottan, hogy megyünk – ő már hihetetlenül várta, Ramadan alatt egy korty alkoholt sem ivott. Este fél 11-kor találkoztunk Barbival és két barátnőjével. Felmentünk Barbihoz inni, majd fél 1 környékén elmentünk a helyre, amely mindenki szerint Dubai legjobb helye - el nem tudom képzelni, mitől ennyire népszerű, ugyanis végül nem láttam, nem jutottunk be… Fél óra sorban állás után elkezdtem unszolni a többieket, hogy a mellette levő hely, ahol nem áll ekkora sor, pont jó lesz. Bementünk, és pont jó lett. Kb. másfél órát táncoltunk, mert fél 3 után már vége volt a bulinak (itt 3 körül már nagyon sok helyen vége az éjszakának), de az a másfél óra nagyon rendben volt (és sajnos jelentek meg róla a Facebookon képek másnap….)
Hétfőn aztán a lustulós hétvégémre rápihentem egyet.
(bocsi a formázási gubancokért ebben a postban. Anomáliákat észlelek a blogger.com-ban, ezt a cikket is óriás áldozatok árán küzdöttem fel...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)