No most hogy megtanultam, hogy lehet videót beszúrni, ezt meg is teszem! Hiper-modern lesz ez a blog :)) Mindkét videót a múlt héten, a Downtown-os esténken készítettem, az egyiket a Burj-ról, a másikat a szökőkutakról... nem túl jó videók... de mégiscsak saját :)))
2010. március 27., szombat
Röpül az idő...
Elindultak a vándormadarak Európába.
Kb. akkor jöttek ide telelni, amikor én is érkeztem.
Hét hónapja vagyok itt.
Ez a századik blog bejegyzésem.
Tere Liye
Mivel mostanában többet taxizom (szinte mindennap, nem kellemes már sétálni), így jobban is tudom követni, melyik az aktuális indiai sláger. A taxisok ugyanis általában a Dubai-ban élő indiai közösségnek szóló rádiót hallgatják, ott pedig megállás nélkül mennek a bollywoodi slágerek. (Hetente megjelenik 2-3 új bollywoodi film - jó részüket itt is vetítik - és a filmek slágerei pedig azonnal felkerülnek a toplistára).
A héten feltűnt, hogy többször hallottam ugyanazt a dalt (ami már nagy szám, hogy feltűnt, egyébként mindegyik ugyanolyannak hangzik nekem), és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy Derelie - aztán bent a cégben megkérdeztem Apekshát, hogy mi az, mire megkerestük a Youtube-on. Kiderült, hogy igazából Tere Liye (= For You, mélyen romantikus dal).
Ettől aztán fülkukacom lett, és meg kellett még kétszer a héten hallgatnunk. A G2-beli indiai közösség szemében asszem most nagyot nőttem. Apeksha felírta a Facebook falára, hogy "a magyar főnököm rákattant egy bollywoodi slágerre".
Melinda, erre fogjuk ropni a helyi dizsiben, készülj.
A héten feltűnt, hogy többször hallottam ugyanazt a dalt (ami már nagy szám, hogy feltűnt, egyébként mindegyik ugyanolyannak hangzik nekem), és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy Derelie - aztán bent a cégben megkérdeztem Apekshát, hogy mi az, mire megkerestük a Youtube-on. Kiderült, hogy igazából Tere Liye (= For You, mélyen romantikus dal).
Ettől aztán fülkukacom lett, és meg kellett még kétszer a héten hallgatnunk. A G2-beli indiai közösség szemében asszem most nagyot nőttem. Apeksha felírta a Facebook falára, hogy "a magyar főnököm rákattant egy bollywoodi slágerre".
Melinda, erre fogjuk ropni a helyi dizsiben, készülj.
A kinti szürenkezés végnapjai
Lassan túl meleg lesz kint, így a kiülős helyeken való szürenkezés végnapjait éljük. Emiatt igyekszünk kihasználni a jó időt, amíg még lehet...
Csütörtökön az egész G2 csapat kivonult az Irish Village-be. Ez egy pub, amely a nevéhez méltóan ír hangulatot, pub kajákat és természetesen eszméletlenül sokféle sört szolgáltat, és ezer éve üzemel, így Dubai-ban legendás (mindenki teljesen odavolt, hogy én még sohasem voltam az Irish Village-ben. I beg pardon).
Csütörtök ebédidőben a napon sütkérezni és sörözni jó. Utána visszamenni és még "gyorsan befejezni" egy-két prezit már nem annyira. De azért megérte, jól éreztem magam.
Én odafelé már a liftben elkezdtem fényképezni a kollégákat, teljesen bezsongtam:
A helyszín:
A csapat:
A tavacska a kiskacsákkal, egyemmeg:
Tegnap délután Christiannel és Donnával elmentem a "best place in whole Dubai" -ba, azaz a Boardwalk étterembe, amely a Creek, az Öböl túlpartján található egy golfpálya mellett. Az ausztrál szekció azért imádja, mert pont olyan a feelingje, mint a kiülős helyek Ausztráliában, gyakorlatilag egy, a víz fölé emelt faszerkezet, gyönyörű kilátással és isteni frozen margaritával. 5 órát ültünk itt, fél 6-tól fél 11-ig, és közben nem maradtunk szomjasak.
(itt fent a háttérben A Burj Dubai - Khalifa és a SZR tornyai, köztük az Emirates Towers, előtérben a Creekside Park a libegővel).
Utána megpróbáltam lefotózni, mennyire leégett a pofám előtte a strandon, de a képen inkább az látszik, mennyire nem voltam szomjas:
Csütörtökön az egész G2 csapat kivonult az Irish Village-be. Ez egy pub, amely a nevéhez méltóan ír hangulatot, pub kajákat és természetesen eszméletlenül sokféle sört szolgáltat, és ezer éve üzemel, így Dubai-ban legendás (mindenki teljesen odavolt, hogy én még sohasem voltam az Irish Village-ben. I beg pardon).
Csütörtök ebédidőben a napon sütkérezni és sörözni jó. Utána visszamenni és még "gyorsan befejezni" egy-két prezit már nem annyira. De azért megérte, jól éreztem magam.
Én odafelé már a liftben elkezdtem fényképezni a kollégákat, teljesen bezsongtam:
A helyszín:
A csapat:
A tavacska a kiskacsákkal, egyemmeg:
Tegnap délután Christiannel és Donnával elmentem a "best place in whole Dubai" -ba, azaz a Boardwalk étterembe, amely a Creek, az Öböl túlpartján található egy golfpálya mellett. Az ausztrál szekció azért imádja, mert pont olyan a feelingje, mint a kiülős helyek Ausztráliában, gyakorlatilag egy, a víz fölé emelt faszerkezet, gyönyörű kilátással és isteni frozen margaritával. 5 órát ültünk itt, fél 6-tól fél 11-ig, és közben nem maradtunk szomjasak.
(itt fent a háttérben A Burj Dubai - Khalifa és a SZR tornyai, köztük az Emirates Towers, előtérben a Creekside Park a libegővel).
Utána megpróbáltam lefotózni, mennyire leégett a pofám előtte a strandon, de a képen inkább az látszik, mennyire nem voltam szomjas:
Dubai essentials
Természetesen megcselekedtük, mit megkövetelt a haza, és végigjártuk azokat a nevezetességeket, amelyeket minden dubai-t turistának KÖTELEZŐ. Ebben a bejegyzésben röviden összefoglalom, merre voltunk...
Körbejártuk az Old Town - Burj Khalifa részt, amelyet egyébként is nagyon szeretek. A Burj tetejére nem tudtunk felmenni, ugyanis javítják a liftet (vér ciki), de Anyu lelkesedése is kissé lelohadt, amikor meglátta, mit jelent a 828 méter...
A Burj mellett található az a mesterséges tó / medence, amelyben esténként táncolnak a szökőkutak. Bármennyire is banálisnak tűnik, nagy élmény, és Christiannel elvittük Anyut egy thai étterembe, amelynek a teraszán közvetlenül előttünk táncolt zenére a víz:
Jártunk a Jumeirah Grand Mosque-ban, az iszlámról szóló előadáson, amelyről már szintén írtam. A program egyébként gazdagodott, amióta utoljára voltam, és most még azt is demonstrálták, hogyan kell szertartásosan megmosakodni ima előtt. És egyébként sikerült újabb érdekes részleteket megjegyeznem, például hogy Mekkában a "kába kő" igazából csak egy üres szoba, nem az a lényeg, hanem az a kis föld darab, amelyet körbevesz: akörül sétált először Ádám és Éva. Voltak persze vicces magyarázatok is megint: pl. milyen praktikus a fekete ruha a nőknek, nyáron kellemesen leárnyékolja őket (nem tudom, akkor a férfiakon miért fehér a dishdasha). Ja, és az ima demonstrálásában én is részt vettem :)
Mosakodnak a turisták:
Aznapi dátum:
Voltunk a Pálmán is. Odavezető úton majdnem meghaltunk - na jó nem, de nem volt kellemes, amikor a taxisofőr 80 km/órával ráhajtott egy fekvő rendőrre.. és utána még gúnyos megjegyzést fűzött ahhoz, hogy nem kapott borravalót. Hm.
Szóval Atlantiszban is körbenéztünk, és visszafelé a Pálma magán-magasvasútján jöttünk vissza, amelyet nagyon élveztem, annak ellenére, hogy sötét volt már és nem láttunk túl sokat.
Mik voltak még? Találkoztunk Barbival, és csaptunk egy szuper arab vacsit az egyik kedvenc libanoni éttermemben. A kollégáim, Nassim és Apeksha ragaszkodtak hozzá, hogy meg kell ismerniük 'Borisz's Mother' - t, így velük is ebédeltünk egyszer, és közben felköszöntöttük Apekshát szülinapján. Találkoztunk családi ismerőseinkkel Szerbiából, akik 27 éve itt élnek, és anyuval 20 látták egymást utoljára. Hihetetlen, mennyi belefért ebbe a 10 napba. És közben egyfolytában dumáltunk, röhögtünk, és élveztük, hogy együtt lehetünk.
Körbejártuk az Old Town - Burj Khalifa részt, amelyet egyébként is nagyon szeretek. A Burj tetejére nem tudtunk felmenni, ugyanis javítják a liftet (vér ciki), de Anyu lelkesedése is kissé lelohadt, amikor meglátta, mit jelent a 828 méter...
A Burj mellett található az a mesterséges tó / medence, amelyben esténként táncolnak a szökőkutak. Bármennyire is banálisnak tűnik, nagy élmény, és Christiannel elvittük Anyut egy thai étterembe, amelynek a teraszán közvetlenül előttünk táncolt zenére a víz:
Jártunk a Jumeirah Grand Mosque-ban, az iszlámról szóló előadáson, amelyről már szintén írtam. A program egyébként gazdagodott, amióta utoljára voltam, és most még azt is demonstrálták, hogyan kell szertartásosan megmosakodni ima előtt. És egyébként sikerült újabb érdekes részleteket megjegyeznem, például hogy Mekkában a "kába kő" igazából csak egy üres szoba, nem az a lényeg, hanem az a kis föld darab, amelyet körbevesz: akörül sétált először Ádám és Éva. Voltak persze vicces magyarázatok is megint: pl. milyen praktikus a fekete ruha a nőknek, nyáron kellemesen leárnyékolja őket (nem tudom, akkor a férfiakon miért fehér a dishdasha). Ja, és az ima demonstrálásában én is részt vettem :)
Mosakodnak a turisták:
Aznapi dátum:
Voltunk a Pálmán is. Odavezető úton majdnem meghaltunk - na jó nem, de nem volt kellemes, amikor a taxisofőr 80 km/órával ráhajtott egy fekvő rendőrre.. és utána még gúnyos megjegyzést fűzött ahhoz, hogy nem kapott borravalót. Hm.
Szóval Atlantiszban is körbenéztünk, és visszafelé a Pálma magán-magasvasútján jöttünk vissza, amelyet nagyon élveztem, annak ellenére, hogy sötét volt már és nem láttunk túl sokat.
Mik voltak még? Találkoztunk Barbival, és csaptunk egy szuper arab vacsit az egyik kedvenc libanoni éttermemben. A kollégáim, Nassim és Apeksha ragaszkodtak hozzá, hogy meg kell ismerniük 'Borisz's Mother' - t, így velük is ebédeltünk egyszer, és közben felköszöntöttük Apekshát szülinapján. Találkoztunk családi ismerőseinkkel Szerbiából, akik 27 éve itt élnek, és anyuval 20 látták egymást utoljára. Hihetetlen, mennyi belefért ebbe a 10 napba. És közben egyfolytában dumáltunk, röhögtünk, és élveztük, hogy együtt lehetünk.
Giccs Al Arab
Voltunk a Burj Al Arabban. Oda egyszer mindenképpen el akartam menni körbenézni, és most tök jó alkalom volt rá. Szóval elmentünk, és ennyi elég is volt, köszönöm. Jó, jó, tudom: az ízlés adott kultúrán belül értelmezendő. Megértem a díszítés iránti kényszert, de szeretnem azért nem muszáj...
A Burj-ba nem lehet csak úgy bemenni körbenézni. A szálloda ugye egy saját kis szigeten található, és az oda vezető hidat úgy őrzik, mintha legalábbis nagykövetség lenne, így megközelíteni sem lehet. Azoknak a szerencsétleneknek, akik nem a Burj egyik lakosztályát választják dubai-i szállásuknak, az egyedüli lehetőségük, hogy asztalt foglalnak a hotel valamelyik éttermébe vagy bárjába. Így mi is átestünk a foglalási procedúrán, és a kereszt-vitorlában található Skyview Bar-ban foglaltunk egy asztalt. Ez volt a legkedvezőbb, itt "csak" 275 dirham (25 ezer forint kettőnknek) a minimál fogyasztás, előtte ugyanitt teadélutánon is részt lehet venni (az 40 ezer forint lett volna kettőnknek).
Gyalog keltünk át a hídon és közelítettük meg az épületet...
A helikopter leszálló a tetején:
Aprócska szökőkút:
Sokan mondták már, hogy ne reméljek sokat, az épület belülről szörnyű. Így - azt hittem - a legrosszabbra számítva indultam el, bár azért az ember mégis csak reménykedik, hiszen kívülről annyira szép az az épület. Hát... röhögtünk Anyuval, ahogy elképzeltük az utolsó pillanatos brainstormingot, "gyerekek, túl egyszerű az épület, mivel dobjuk fel? Tegyünk egy teve szobrot a kertbe! dobáljunk szét márványgömböket a lobbiban! A recepciót alakítsuk ki arany kagylónak! Arany oszlopokat mindenhova!" - utána mesélte a kollégám, hogy egy itteni városi legenda szerint igazából ízléses volt ez az épület először, aztán a Sejk meglátta és közölte, hogy szép-szép, de hol vannak a színek? Hát így lett a belső olyan, amilyen. Nem tudom igaz-e, mindenesetre a végeredmény magáért beszél.
Rögtön belépés után kiszakította a retinánkat ez a recepciós pult:
A bejárattal szemben pedig táncoló szökőkút található, nagyon-nagyon sokféle színben megvilágítva:
Innen egy mozgólépcső visz fel a lobbiba, a lépcsőről praktikusan egy akváriumot is lehet nézegetni (hátha nem elég az egyéb impulzus):
A lobbiban aztán a színes fényekkel meglőtt arany oszlopok között nyílnak a különböző éttermek.
Ha felnézel, akkor észreveszed, hogy az épület tulajdonképpen gangos ház jellegű, és a harmonikus kék-arany-fehér kombinációban pompázik:
A vitorla hasa véletlenül fehér maradt. Ezért oda fényjátékot vetítenek.
Előtte egy másik táncoló szökőkút.
Lift előtt sem fotózkodtunk még soha...
"Nem is tudom, nem érvényesül igazán ott a sarokban az a növény.
Nyugi, megvan a tuti megoldás!"
A bárunk a 27. emeleten található, a tenger felé néző kereszt-vitorlában (a 28.-on már csak a helikopter leszálló van). És legendás a kilátása... pedig mindent megtettek, hogy elnyomják. A bárt úgy alakították ki, hogy egy gép belsejében érezd magad. 70-es évekbeli sci-fiket idéző LED-falak, sötét szőnyeg, kék és zöld fények és plafon, amitől meglepően retro az összhatás.
A kilátást sajnos nem láttuk, mert már besötétedett (vagyis a kivilágított várost láttuk, a tengert nem).
A bár közönsége egészen vegyes (nem az IQ dominálta a teret, az tuti), a kaja so-so, a kiszolgálás pedig a hasonló árazású helyekhez képest alacsony színvonalú (pl. rossz számlát kaptam). Azért a piák kárpótoltak bennünket, ha már minimál fogyasztás, hát megadtuk a módját, én teve mojitot ittam (mojito tevetejjel), Anyu 20 éves portóit (6 cl, tízezer forintért). És persze mi jól éreztünk magunkat. De hát a hely? Pipa, megvolt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)