Hát igen... muszáj volt kíváncsiságból körbenéznem a perzsaszőnyeg-árusok környékén, és persze végül csak találtam egy kisebb szőnyeget, amely szerelem volt első látásra... meg kellett venni. Végül is hányszor van az embernek alkalma Perzsiában szőnyeget vásárolni, nemde?
A két esfahani napunk során teljes szőnyeg-kiképzést kaptunk, minden árus leültetett minket, és mi teázgattunk miközben dobálták elénk a szőnyegeket és meséltek az eredetükről.
Érdekes, hogy a mai napig a legfontosabb piac a szőnyegek számára a belföldi, azaz az irániak továbbra is vásárolják a szőnyegeket, nagyobb ütemben mint a turisták, így kevésbé is voltak rámenősek az eladók. Megtanultuk, hogy a szőnyegek minőségének egy fontos mérője, hogy hány csomót kötnek benne négyzetcentimétrenként, no meg hogy milyen anyagból készül. A gyapjúszőnyegek mellett persze az emberek imádják a selyemszőnyegeket (bár azok inkább dísznek használatosak).
Két alapvető perzsaszőnyeg típus van, a "városi" szőnyegek és a "nomád" szőnyegek. A városiak a kifinomultabb mintás, rengeteg virággal és pávaszemmel, szimmetrikusan díszített szőnyegek - ez számomra a too much kategória (egyébként minden városnak van rá jellemző mintája, ezeket a szőnyegeket a városi műhelyekben szővik). A másik típus a nomád szőnyeg; Iránban a mai napig több, mint kétmillió nomád él, akik a hegyekben és a sivatagosabb vidéken élnek, terelgetik a nyájukat, és a szőnyegeket egészen praktikus okok miatt készítik (ebből lesz a sátor teteje és alja, ezen alszanak, stb). Érdekes pl. hogy a nomád szőnyegek széle kecskeszőrből van, amely szúrós, így természetes védekezés a skorpiók ellen. A szőnyegárusok évente egyszer-kétszer felkerekednek és elmennek a nomádoktól szőnyeget vásárolni. Ezek a szőnyegek persze garantáltan természetes anyagokból készülnek (a festékek is), és a mintáik sokszor geometrikusabbak, nekem jobban tetszettek. A minta alapján a szőnyegszakértők azonnal tudják, melyik törzs munkája az adott darab, van vagy húsz fontos nomád törzs Irán területén. Ja, és az is érdekes, hogy minél idősebb egy szőnyeg, annál nagyobb az értéke, ha nem jelenik meg rajta szál- vagy színhiba.
Szőnyeg-prezentáció...
Városi szőnyeg:
Ez elég durva... a nomádokat a környezetük inspirálja a szőnyeg mintáiban. Elég szomorú, hogy az Irak-Irán háború után megjelentek a helikopter-tank-rakéta mintás szőnyegek (ami nem azt jelenti, hogy szeretik a háborút sőt. Egyszerűen csak ezt látták maguk körül és beleszőtték a szőnyegbe).
Második nap elkezdtünk beszélgetni egy bácsival, aki negyven éve foglalkozik szőnyegekkel, és nagy szakértőnek számít (mutatta is a könyveket, amelyeket a témában írt). Felajánlott egy bazár-backstage túrát és megmutatta a szőnyeg műhelyeket, amit nem sok turistának mutogatnak.
Itt javítják a hibás szőnyegeket... elég aprólékos munka és amennyibe kerül, annyiért vehetnél is egy kisebb szőnyeget.
A szőnyegmosó műhely - ebéd utáni szundi-időben:
Ezzel borotválják le a gyapjút a mosás után (az iráni szőnyegemnek rövidebbek a szálai, mint az indiában vásároltnak. Szörnyen hangzott ez a mondat. Ezennel megígérem magamnak, hogy több szőnyeget nem vásárolok).
Megvan! Szerelem első látásra. Törzsi (elfelejtettem, melyik törzs), "szőnyeg-a-szőnyegben" design, negyven éves, gyönyőrű.
Így néz ki a szobában:
