Hát, a Google Translatornak jobban sikerült volna - és lehet akkor umlautok sem lennének a hosszú í és á fölött - de akkor is nagyon jópofa.
2010. május 26., szerda
Welcome home
Lakótársam üzenete amikor hazaérkeztem a hétvége után:
Hát, a Google Translatornak jobban sikerült volna - és lehet akkor umlautok sem lennének a hosszú í és á fölött - de akkor is nagyon jópofa.
Hát, a Google Translatornak jobban sikerült volna - és lehet akkor umlautok sem lennének a hosszú í és á fölött - de akkor is nagyon jópofa.
2010. május 14., péntek
Időjárás
Ez megint egy időjárás-update lesz... Szóval megérkezett a nyár. Vagyis, örülnék, ha ez lenne a nyár, de ennél még rosszabb is lesz. Nem nyavajgok, csak mondom.
Az elmúlt napokban szinte észrevétlenül bedurvult az idő. A múlt hétvégén volt is egy kisebb napszúrásom, meg is lepődtem, hogy ez most mitől...
Ma reggel 10-kor, amikor a lakótársam elment vásárolni, 41 fok volt. Reggel már elég kellemetlen a munkába menetel, bár még nem elviselhetetlen. Elvileg holnap kinyílik az én metrómegállóm, és akkor minden OK lesz, de addig feeder busszal kell mennem, és elég vicces látvány, ahogy az emberek a buszmegállóban kb. a lámpapózna árnyékát is kihasználják búvóhelyként:
Nem is a nappali hőmérséklet a meglepő, hisz süt a nap, meleg van, ennyi. De hogy a múltkor este 11-kor 34 fok volt, ez számomra teljesen abszurd, hiszen az én agyamban a nyári este nem egészen ilyen. A ruháim éjszaka egy-két óra alatt megszáradnak már.
Nem tudom nem nézni minden nap azt a rengeteg takarítót és építőipari munkást, akik ilyen időben is kint vannak és melóznak, reggeltől estig. Törölközőt tesznek a fejükre, arra pedig a munkavédelmi sisakot. Tegnapelőtt az iroda melletti építkezést néztem cigizés közben, és pont elkaptam a pillanatot, ahogy egy kb. 2x1 méteres fémkeretes ablak lezuhant pár emelet magasságból, ahogy felfelé húzták kötéllel. Mindenki megúszta, mert észrevették és elfutottak alóla, de nem hiszem el, hogy elég gyors lett volna a reakciójuk akkor is, hogyha mindez júliusban történik, 50 fokban.
Regional Account Director, AME
Ez az új pozim.
Hivatalosan is előléptettek a héten, egész nagyvonalú fizuemelést kaptam rögtön és egyébként is óriás ego-tuning volt ez a hét.
Szóval ha panaszkodom a munkára újra, lőjetek le.
Hivatalosan is előléptettek a héten, egész nagyvonalú fizuemelést kaptam rögtön és egyébként is óriás ego-tuning volt ez a hét.
Szóval ha panaszkodom a munkára újra, lőjetek le.
Nyelvi akadályok
Lerobbant a régi mobilom, vennem kellett egy újat, így berohantam két percre egy boltba, és megvettem kb. a legolcsóbb telefont, amelyet találtam (ilyen esetekben döbbenek rá, hogy öregszem, régen teljesen rá voltam kattanva a legújabb modellekre, most meg azért veszek telefont, hogy telefonáljak vele, pont.)
Szóval bekapcsolás után a következő képernyő fogadott...
Vért izzadtam, mire sikerült véletlenül ráakadnom a nyelvi menüre és átállítanom angolra...
Kincskeresés Al Quozban
Kevés olyan dolog van Dubai-ban, amelyre azt mondanám, hogy igazán cool, de az, hogy a legnagyobb ipari negyede telis-tele van apró galériákkal, nekem mindenképpen az. Al Quoz mint negyed tele van hangárokkal, ipari épületekkel, raktárakkal - néha oda megyek amikor KENT prototípusokat kell jóváhagynom. Azt tudtam, hogy van egy-két modern művészeti galéria ott, például oda jártam régebben a JamJar-ba (az ingyenes mozi estekre) de hogy ennyi - a térképen első blikkre több, mint 10-et számoltunk össze - arról fogalmam sem volt.
A Meetup csapat szervezett szombat délutánra egy Gallery Hopping-ot, ennek keretében jórészt gyalog bejártunk 4-5 helyet. Szinte egymás mellett találhatók, és ha tudod mit kell keresni, könnyű megtalálni - egyébként csak ipari épületeket látsz.
Többek között ilyen bejáratokon tudtuk megközelíteni a kiállításokat:
Az egyik galéria egyben cserép- és Buddha-fej gyár:
Mindenkinek más kiállítás tetszett, például az egész csapat odavolt egy libanoni művésznő kiállításáért, amelyen rengeteg kávéscsészéről készült fotóból készített kollázsokat. Egy másik helyen egy művész Dubai-ról szóló látomását fújta falra (Dubai térkép pálmákkal és Világgal, aranyporból természetesen) - az arany tükröződése a durva padlón nagyon izgalmas volt:
Megint egy másik helyen egy érdekes, tükörből és üvegcsövekből készült szoborra bukkantunk:
Végül eljutottunk a már említett JamJar-ba, ahol, amikor nincs moziest, vásznak vannak felállítva, és belépési díj ellenében kapsz festéket és festhetsz:
Itt a JamJarban volt, hogy egy kínai-new orleansi- bahreini művész (érdekes mix) élő installációját tapasztalhattuk meg. Az egész dolog elvileg 2-3 óra, mi egy félórás kompakt verziót kértünk. A "műalkotás" az emberek közötti térbeli és időbeli korlátokat vizsgálja, és hogyha végigjárod az egészet, akkor kb. egy reptéren haladsz végig és ütközöl folyamatos akadályokba. A végén odaérsz egy pulthoz, amely mögött ott áll maga a művész - és gumbót főz. Mi ebből, mivel kompakt verziót kértünk, csak a gumbót tapasztaltuk. Konkrétan odamentünk egy galériába, megettünk egy tál gumbót ingyen, majd eljöttünk. És a művész ezt műalkotásnak hívja (illetve nem is, a gumbó is egyfajta akadály az emberek között, az alkotás a művész és a közönsége közötti pillanat maga). A csávó egyébként elég elvont volt, beszélgettünk vele egy picit, miközben felszolgálta a kaját. Január óta dolgozik ezen a művészeti projektjén, saját maga finanszírozza, minden nap eljön a JamJarba és főz egy adag gumbót. És saját bevallása szerint már óriási mélységeket sikerült feltárnia amióta ezen dolgozik. Volt a csapatunkban olyan ember, aki mindezt nagyon inspirálónak érezte. Én azt hittem, röhögőgörcsöt kapok. A gumbó nem volt rossz, bár New Orleans-ban nyilván jobban esett, mint Al Quozban. Mindenesetre elég bizarr volt az egész dolog...
A műalkotás:
És mindez hátulról:
Mindent összevetve, nagyon érdekes egy délután volt, és ismét felfedeztem Dubai egy új oldalát. És még inkább azt érzem, hogy aki azon nyavajog, hogy Dubai-ban minden unalmas és nincsenek egyáltalán kulturális lehetőségek, az egész egyszerűen lusta megkeresni őket.
A Meetup csapat szervezett szombat délutánra egy Gallery Hopping-ot, ennek keretében jórészt gyalog bejártunk 4-5 helyet. Szinte egymás mellett találhatók, és ha tudod mit kell keresni, könnyű megtalálni - egyébként csak ipari épületeket látsz.
Többek között ilyen bejáratokon tudtuk megközelíteni a kiállításokat:
Az egyik galéria egyben cserép- és Buddha-fej gyár:
Mindenkinek más kiállítás tetszett, például az egész csapat odavolt egy libanoni művésznő kiállításáért, amelyen rengeteg kávéscsészéről készült fotóból készített kollázsokat. Egy másik helyen egy művész Dubai-ról szóló látomását fújta falra (Dubai térkép pálmákkal és Világgal, aranyporból természetesen) - az arany tükröződése a durva padlón nagyon izgalmas volt:
Megint egy másik helyen egy érdekes, tükörből és üvegcsövekből készült szoborra bukkantunk:
Végül eljutottunk a már említett JamJar-ba, ahol, amikor nincs moziest, vásznak vannak felállítva, és belépési díj ellenében kapsz festéket és festhetsz:
Itt a JamJarban volt, hogy egy kínai-new orleansi- bahreini művész (érdekes mix) élő installációját tapasztalhattuk meg. Az egész dolog elvileg 2-3 óra, mi egy félórás kompakt verziót kértünk. A "műalkotás" az emberek közötti térbeli és időbeli korlátokat vizsgálja, és hogyha végigjárod az egészet, akkor kb. egy reptéren haladsz végig és ütközöl folyamatos akadályokba. A végén odaérsz egy pulthoz, amely mögött ott áll maga a művész - és gumbót főz. Mi ebből, mivel kompakt verziót kértünk, csak a gumbót tapasztaltuk. Konkrétan odamentünk egy galériába, megettünk egy tál gumbót ingyen, majd eljöttünk. És a művész ezt műalkotásnak hívja (illetve nem is, a gumbó is egyfajta akadály az emberek között, az alkotás a művész és a közönsége közötti pillanat maga). A csávó egyébként elég elvont volt, beszélgettünk vele egy picit, miközben felszolgálta a kaját. Január óta dolgozik ezen a művészeti projektjén, saját maga finanszírozza, minden nap eljön a JamJarba és főz egy adag gumbót. És saját bevallása szerint már óriási mélységeket sikerült feltárnia amióta ezen dolgozik. Volt a csapatunkban olyan ember, aki mindezt nagyon inspirálónak érezte. Én azt hittem, röhögőgörcsöt kapok. A gumbó nem volt rossz, bár New Orleans-ban nyilván jobban esett, mint Al Quozban. Mindenesetre elég bizarr volt az egész dolog...
A műalkotás:
És mindez hátulról:
Mindent összevetve, nagyon érdekes egy délután volt, és ismét felfedeztem Dubai egy új oldalát. És még inkább azt érzem, hogy aki azon nyavajog, hogy Dubai-ban minden unalmas és nincsenek egyáltalán kulturális lehetőségek, az egész egyszerűen lusta megkeresni őket.
A múlt hét - képekben
Ígéretemhez híven töltök fel képeket a múlt hétről - részletes élménybeszámolót nem írok, kisskati már megtette :)
Hétfőn a Creeken (Öböl) jártunk, bazároztunk és abráztunk. A textíl souk az öböl túlpartjáról:
A teherhajók egymás mellett, kipakolásra várva:
Abra vezető pihen:
Dhow (bárka) megy el a souk előtt:
Kedden kisskati bejárta a Madinat Jumeirah-t, a Pálmát és a Burj Al Arab környékén is sétált - itt csatlakoztam be munka után én is:
Szerdán voltunk a Burj Khalifán (nem a tetején, mint ez már kiderült...), az alábbiakban pár kép a 206-ból, amelyet ott készítettem....
Egész jól látszott a Világ szigetcsoport is, remélem ezen a képen is kivehető:
A Burj-ról lenézve, a Souk Al Bahar és az Old Town úgy néz ki, mint egy játékváros (és igen, a körülötte levő víz pont ilyen babakék):
A Sheik Zayed Road felhőkarcolós szakasza. Az én irodám is látszik a képen de csak az veszi észre, aki tudja, mit kell keresni. Az Emirates Towers viszont jól látszik a csoport jobb felső végében.
A naplemente, természetesen - előtte látszik, milyen kis lapos a tenger menti városrész (Jumeirah, Safa és Satwa) - itt jellemzően egy emeletes kis házak, villák találhatók, egyes negyedekben csak helyiek lakhatnak.
A táncoló szökőkút - felülről:
A Burj további "36" emelete - alulról:
Az ott nem a hasam, a szél miatt púposodik az ingem!!!
A Sheik Zayed Road - esti megvilágításban. Na ezért kell visszamennem, tripoddal felszerelkezve.
Csütörtökön a Barastiban buliztunk (az idényzáró buliban, most már nem olyan kellemes kint, este sem). Pénteken volt a sivatagi túra...
Ilyen kocsikkal furikáztunk a dűnéken:
És persze a homok mintázatát muszáj volt legalább 15 képen megörökítenem...
Az esti program részeként megnéztünk egy elég bénácska hastánc bemutatót. Az előttem ülő, kb. 5 éves kislány viszont nagyon élvezte, teljesen lekötötte a műsor... cuki volt:
Szombaton pedig a galéria túrán voltunk, amelyről azért írok egy keveset - a következő bejegyzésben.
Hétfőn a Creeken (Öböl) jártunk, bazároztunk és abráztunk. A textíl souk az öböl túlpartjáról:
A teherhajók egymás mellett, kipakolásra várva:
Abra vezető pihen:
Dhow (bárka) megy el a souk előtt:
Kedden kisskati bejárta a Madinat Jumeirah-t, a Pálmát és a Burj Al Arab környékén is sétált - itt csatlakoztam be munka után én is:
Szerdán voltunk a Burj Khalifán (nem a tetején, mint ez már kiderült...), az alábbiakban pár kép a 206-ból, amelyet ott készítettem....
Egész jól látszott a Világ szigetcsoport is, remélem ezen a képen is kivehető:
A Burj-ról lenézve, a Souk Al Bahar és az Old Town úgy néz ki, mint egy játékváros (és igen, a körülötte levő víz pont ilyen babakék):
A Sheik Zayed Road felhőkarcolós szakasza. Az én irodám is látszik a képen de csak az veszi észre, aki tudja, mit kell keresni. Az Emirates Towers viszont jól látszik a csoport jobb felső végében.
A naplemente, természetesen - előtte látszik, milyen kis lapos a tenger menti városrész (Jumeirah, Safa és Satwa) - itt jellemzően egy emeletes kis házak, villák találhatók, egyes negyedekben csak helyiek lakhatnak.
A táncoló szökőkút - felülről:
A Burj további "36" emelete - alulról:
Az ott nem a hasam, a szél miatt púposodik az ingem!!!
A Sheik Zayed Road - esti megvilágításban. Na ezért kell visszamennem, tripoddal felszerelkezve.
Csütörtökön a Barastiban buliztunk (az idényzáró buliban, most már nem olyan kellemes kint, este sem). Pénteken volt a sivatagi túra...
Ilyen kocsikkal furikáztunk a dűnéken:
És persze a homok mintázatát muszáj volt legalább 15 képen megörökítenem...
Az esti program részeként megnéztünk egy elég bénácska hastánc bemutatót. Az előttem ülő, kb. 5 éves kislány viszont nagyon élvezte, teljesen lekötötte a műsor... cuki volt:
Szombaton pedig a galéria túrán voltunk, amelyről azért írok egy keveset - a következő bejegyzésben.
2010. május 12., szerda
Vendég - bejegyzés
Ez alkalommal nem én írok, helyette cenzúrázatlanul (még a dupla ss-t sem javítom ki a kisskatiban :) beszúrok egy élménybeszámolót. Sok képet most nincs időm feltölteni, a hétvégén következik a teljes fotóriport.
____________________________________________
Előre is elnézést mindenkitől, aki nem találja majd szórakoztatónak ezt a bejegyzést. Borisz ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétről én írjak, hiába tiltakoztam…
Szóval én lennék kisskati, aki az elmúlt hetet Borisznál töltöttem. Szuper volt ez az egy hét! Jó volt újra látni Boriszt, aki számomra meglepő módon egyáltalán nem barnult, mióta utoljára láttam. :) Jókat röhögcséltünk, kajáltunk és elmentünk bulizni is. Mezítláb táncolni a homokban a tengerparton iszonyú jó! Sokan próbálkoztak ugyanezzel 10 centis tűsarkúban... nem sok sikerrel.
Napközben általában egyedül mászkáltam, megnéztem majdnem mindent, amit Borisz előírt :) (első nap megterveztük a hetemet, így minden napra jutott valami). Általában sokat sétálva szoktam felfedezni a városokat, de Dubait nem erre találták ki. Mindenhol építkeznek, aminek következtében a már meglévő járdákat is újra szétszedik. Azért nem adtam fel, mentem a törmelékeken keresztül. :) Mellette még így is rengeteget taxiztam, használtam a tömegközlekedést. Mindkettőről kiderült, hogy jobban kell ismerned a várost, mint a sofőrnek. A taxist sokszor neked kell irányítanod, a buszvezetők meg nem tudják, merre mennek. Utóbbi miatt nem sikerült eljutnom a Jumeirah mecsetbe, ahol a vallásról tartanak előadást. Borisz ugyan megmondta, melyik busszal kell mennem, de azt nem tudta, melyik megállónál kell leszállnom. A buszvezető ezek után határozottan állította, hogy ez nem jó, nekem egy másik busz kell. Arra sokat kellett várni, de a sofőr legalább tudta, miről beszélek. Leültetett, hogy majd szól. Végül 10 előtt 2 perccel leszállított, kb kilométerekre a mecsettől :)
Ezt leszámítva azért mindig eljutottam oda, ahova akartam. Voltam a Pálmán, megnéztem Atlantiszt, sétáltam Bastakiya régies utcácskáiban, vásároltam a souk-okban (kemény alkudozások után az eredeti ár 30-50%-áig sikerült lemenni) és persze a plázákban is, utaztam abra-n, magasvasúton, vezető nélküli metrón…
Szerda este pedig felmentünk az újra megnyitott Burj Khalifa „tetejére”. Dubai mindenben túlzásokba esik, hát ebben is. A bejáratnál mindenféle érdekes infót megtudtunk, pl hogy 200 emeletes, több, mint 800 méter magas, és a leghosszabb lift átszállás nélkül a 140. emeletig visz. 6-ra volt foglalva időpont, hogy a naplementét fentről nézhessük (mint kiderült, Borisz a jegy megvétele előtt 3 napig feljegyezte a naplemente időpontját, úgyhogy biztosra mentünk :) ). Nagyon izgatottak voltunk és mire felértünk, már elkezdődött a naplemente, szóval elkezdtünk őrült módon fényképezni. Mikor kicsit lehiggadtunk, elkezdtük nézni, hogy milyen magasan vagyunk. Majd leesett, hogy csak 1 lifttel jöttünk, vagyis max a 140. emeleten lehetünk. Megkérdeztünk egy őrt, mire kiderült, hogy az At the Top nevezető kilátó a 124. emeleten van, 452 méter magasan, tehát kb a torony felénél. Elég magasan voltunk, nem panaszkodom, és még így is ez a legmagasabb nyitott kilátó, de akkor is. Nem egészen értem a nevét ezek után. :) Ja és az őr szerint még 36 emelet volt fölöttünk, ami összesen 160 emeletet jelent, nem 200-at. Na itt kezdtem kicsit úgy érezni, hogy valami nagy átverés része vagyok. :) De mindezekkel együtt baromi jó volt, szépen megcsinálták, semmi giccs és hát jó volt a kilátás is. Láttuk a Világot (pont felette ment le a nap) és megnéztük a táncoló-zenélő szökőkutat (amit Borisz valamiért kitartóan tűzijátékként emlegetett :)) is felülről. Végül 1,5 óra múlva indultunk lefelé.
A másik nagy élmény a pénteki sivatagi szafari volt. Kifogtunk egy nagyon jó fej sofőrt, Mohamedet, és mivel minket szedett fel elsőként, volt időnk beszélgetni vele. Miután felvettünk még 4 embert és megérkeztünk a sivatagba, elkezdődött az igazi móka! Egyik dűnéről le, a másikra fel, közben csúszkáltunk minden irányba, beterített minket a homok és mindenki sikoltozott. :) Aztán megálltunk a naplemente idejére, majd folytattuk az utat a táborba, ahol lehetett tevegelni, sólyommal fotózkodni, vízipipázni és helyi ruhákba öltözni. A vacsora (arabos bbq) előtt még volt egy kis hastánc-show is.
A program végeztével megpróbáltak eladni nekünk egy dvd-t Dubairól és a szafariról, de sikerült ellenállnunk a kísértésnek, habár mi is feltűntünk a filmben :)
Hazafelé Mohamed még mindig elemében volt, úgyhogy a tábortól a betonútig lámpa nélkül vezetett a dűnéken át a sötétben. Kapaszkodtunk erősen :)
Utolsó nap Borisz internetes csapata szervezett egy galéria-túrát, ami Dubai ipari negyedében zajlott. Raktárépületek és hangárok között mászkáltunk, ahol rengeteg kis galéria bújik meg. Érdekes kontraszt volt. Az utolsó eseményt, ami egy művész élő installációja volt, kihagytam, mert visszamentem a souk-okba elkölteni a maradék pénzemet. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt. Borisz, elmeséled, hogyan is zajlott ez az installáció?
Gyorsan eltelt az egy hét, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb! Legszívesebben haza se jöttem volna.
Köszi Borisz még egyszer, hogy vendégül láttál! :)
____________________________________________
Előre is elnézést mindenkitől, aki nem találja majd szórakoztatónak ezt a bejegyzést. Borisz ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétről én írjak, hiába tiltakoztam…
Szóval én lennék kisskati, aki az elmúlt hetet Borisznál töltöttem. Szuper volt ez az egy hét! Jó volt újra látni Boriszt, aki számomra meglepő módon egyáltalán nem barnult, mióta utoljára láttam. :) Jókat röhögcséltünk, kajáltunk és elmentünk bulizni is. Mezítláb táncolni a homokban a tengerparton iszonyú jó! Sokan próbálkoztak ugyanezzel 10 centis tűsarkúban... nem sok sikerrel.
Napközben általában egyedül mászkáltam, megnéztem majdnem mindent, amit Borisz előírt :) (első nap megterveztük a hetemet, így minden napra jutott valami). Általában sokat sétálva szoktam felfedezni a városokat, de Dubait nem erre találták ki. Mindenhol építkeznek, aminek következtében a már meglévő járdákat is újra szétszedik. Azért nem adtam fel, mentem a törmelékeken keresztül. :) Mellette még így is rengeteget taxiztam, használtam a tömegközlekedést. Mindkettőről kiderült, hogy jobban kell ismerned a várost, mint a sofőrnek. A taxist sokszor neked kell irányítanod, a buszvezetők meg nem tudják, merre mennek. Utóbbi miatt nem sikerült eljutnom a Jumeirah mecsetbe, ahol a vallásról tartanak előadást. Borisz ugyan megmondta, melyik busszal kell mennem, de azt nem tudta, melyik megállónál kell leszállnom. A buszvezető ezek után határozottan állította, hogy ez nem jó, nekem egy másik busz kell. Arra sokat kellett várni, de a sofőr legalább tudta, miről beszélek. Leültetett, hogy majd szól. Végül 10 előtt 2 perccel leszállított, kb kilométerekre a mecsettől :)
Ezt leszámítva azért mindig eljutottam oda, ahova akartam. Voltam a Pálmán, megnéztem Atlantiszt, sétáltam Bastakiya régies utcácskáiban, vásároltam a souk-okban (kemény alkudozások után az eredeti ár 30-50%-áig sikerült lemenni) és persze a plázákban is, utaztam abra-n, magasvasúton, vezető nélküli metrón…
Szerda este pedig felmentünk az újra megnyitott Burj Khalifa „tetejére”. Dubai mindenben túlzásokba esik, hát ebben is. A bejáratnál mindenféle érdekes infót megtudtunk, pl hogy 200 emeletes, több, mint 800 méter magas, és a leghosszabb lift átszállás nélkül a 140. emeletig visz. 6-ra volt foglalva időpont, hogy a naplementét fentről nézhessük (mint kiderült, Borisz a jegy megvétele előtt 3 napig feljegyezte a naplemente időpontját, úgyhogy biztosra mentünk :) ). Nagyon izgatottak voltunk és mire felértünk, már elkezdődött a naplemente, szóval elkezdtünk őrült módon fényképezni. Mikor kicsit lehiggadtunk, elkezdtük nézni, hogy milyen magasan vagyunk. Majd leesett, hogy csak 1 lifttel jöttünk, vagyis max a 140. emeleten lehetünk. Megkérdeztünk egy őrt, mire kiderült, hogy az At the Top nevezető kilátó a 124. emeleten van, 452 méter magasan, tehát kb a torony felénél. Elég magasan voltunk, nem panaszkodom, és még így is ez a legmagasabb nyitott kilátó, de akkor is. Nem egészen értem a nevét ezek után. :) Ja és az őr szerint még 36 emelet volt fölöttünk, ami összesen 160 emeletet jelent, nem 200-at. Na itt kezdtem kicsit úgy érezni, hogy valami nagy átverés része vagyok. :) De mindezekkel együtt baromi jó volt, szépen megcsinálták, semmi giccs és hát jó volt a kilátás is. Láttuk a Világot (pont felette ment le a nap) és megnéztük a táncoló-zenélő szökőkutat (amit Borisz valamiért kitartóan tűzijátékként emlegetett :)) is felülről. Végül 1,5 óra múlva indultunk lefelé.
A másik nagy élmény a pénteki sivatagi szafari volt. Kifogtunk egy nagyon jó fej sofőrt, Mohamedet, és mivel minket szedett fel elsőként, volt időnk beszélgetni vele. Miután felvettünk még 4 embert és megérkeztünk a sivatagba, elkezdődött az igazi móka! Egyik dűnéről le, a másikra fel, közben csúszkáltunk minden irányba, beterített minket a homok és mindenki sikoltozott. :) Aztán megálltunk a naplemente idejére, majd folytattuk az utat a táborba, ahol lehetett tevegelni, sólyommal fotózkodni, vízipipázni és helyi ruhákba öltözni. A vacsora (arabos bbq) előtt még volt egy kis hastánc-show is.
A program végeztével megpróbáltak eladni nekünk egy dvd-t Dubairól és a szafariról, de sikerült ellenállnunk a kísértésnek, habár mi is feltűntünk a filmben :)
Hazafelé Mohamed még mindig elemében volt, úgyhogy a tábortól a betonútig lámpa nélkül vezetett a dűnéken át a sötétben. Kapaszkodtunk erősen :)
Utolsó nap Borisz internetes csapata szervezett egy galéria-túrát, ami Dubai ipari negyedében zajlott. Raktárépületek és hangárok között mászkáltunk, ahol rengeteg kis galéria bújik meg. Érdekes kontraszt volt. Az utolsó eseményt, ami egy művész élő installációja volt, kihagytam, mert visszamentem a souk-okba elkölteni a maradék pénzemet. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt. Borisz, elmeséled, hogyan is zajlott ez az installáció?
Gyorsan eltelt az egy hét, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb! Legszívesebben haza se jöttem volna.
Köszi Borisz még egyszer, hogy vendégül láttál! :)
2010. május 1., szombat
Lusta hétvége
Egy hónapja most először semmi programom nincs hétvégére, és ez most annyira jó!! Következésképp több medence - DVD - olvasás - evés - alvás cikluson vagyok már túl, már nagyon kellett.
Tegnap délután gyönyörű felhős volt az ég...
Csütörtök este egyébként voltam Christiannel és barátaival bulizni, Donna (ex) szülinapját ünnepelte egy közeli szórakozóhelyen. Másnap hajnalban aztán elutaztak Nepálba, most két hétre kiürült a lakás.
Setét éjszaka - Atlantis:
Ma éjjel vendégem érkezik: középiskolai osztálytársam, kiskati látogat meg egy hétre. Már megvettem a jegyeket, megyünk szerdán a Burj Khalifa tetejére, izgi!
Tegnap délután gyönyörű felhős volt az ég...
Csütörtök este egyébként voltam Christiannel és barátaival bulizni, Donna (ex) szülinapját ünnepelte egy közeli szórakozóhelyen. Másnap hajnalban aztán elutaztak Nepálba, most két hétre kiürült a lakás.
Setét éjszaka - Atlantis:
Ma éjjel vendégem érkezik: középiskolai osztálytársam, kiskati látogat meg egy hétre. Már megvettem a jegyeket, megyünk szerdán a Burj Khalifa tetejére, izgi!
Abu Dhabi, 2. forduló
Vasárnap elmentünk Abu Dhabiba a szavazás második fordulójára. Barbi rendes volt, elvitt, pedig neki már nem is kellett szavaznia (én meg nem néztem rendesen utána, hogy nekem kell-e, így picit aggódtam...ciki lett volna, ha potyára megyünk). Hat körül értünk Abu Dhabiba, ez alkalommal simán megtaláltuk a nagykövetséget. Jó volt a részvételi arány... én voltam a hetedik a 11-ből (mondjuk ez még mindig jobb, mint ahogy hallom, Mexikó, ahol 1 azaz egy ember miatt repült ki a külügyminisztérium megbízottja).
Utána úgy döntöttünk, körbenézünk picit Abu Dhabiban. Szerettem volna fotókat készíteni a nagy mecsetről, de az végül nem jött össze, mert eltévedtünk.... viszont végigmentünk autóval a Corniche-on, Abu Dhabi tenger-menti sétálóutcáján, megnéztük a kikötőt és elmentünk az Emirates Palace-ba.
Az Emirates Palace Abu Dhabi válasza Atlantis-ra, természetesen sokcsillagos szálloda és a grandománia szentélye. Maga az épület nem magas, viszont óriási területet foglal el, és a kertje is hatalmas.
Ez már az udvarban, a szállodához felvezető út:
Az a kis lila fényű épület a háttérben a porta (nem vicc, az a bejárat):
Az épület előtt óriás pálmasor, szökőkút, lépcső, víz-zuhatag stb stb:
Cuki kép Barbiról:
Belül az épület. Jajj.
A Burj Al Arabnál egy fokkal jobb.
Az átrium. Arany.
A lobbi. Arany.
(ezt az arany témát abba is hagyom, mert hosszú lenne a felsorolás. Pl. most láttam először életemben olyan mozgólépcsőt, amelynek a kéztartó - az a mozgó gumi - része is aranyra volt festve).
A WC-ben nyuszira volt hajtva a törcsi. Bájos.
Szóval lődörögtünk egyet bent a szállodában, aztán kitaláltunk a szálloda tenger melletti kis bárjába/ éttermébe, amely egyébként vendégeknek fenntartott (sikerült kidumálnom magunkat, azzal az ígérettel, hogy nem fotózok. Aha.)
Itt aztán megittunk egy alkoholmentes koktélt. Kellemes este volt nagyon, a hőmérséklet tökéletes, mellettünk zenélt egy gitáros per szaxofonos.
Az étterem vendégei kis pavilonokban ülnek a homok közepén. Mögöttük a tenger:
És így néz ki az Emirates Palace hátulról, a tenger felől...
Szóval jó kis délután volt, kár hogy most egy ideig nincs szavazás :) a Zayed Nagymecsethez még mindenképpen visszajövök. Egyébként meg hálás vagyok, hogy nem Abu Dhabi-ban lakom, mert szép, szép... de elég unalmasnak tűnik.
Utána úgy döntöttünk, körbenézünk picit Abu Dhabiban. Szerettem volna fotókat készíteni a nagy mecsetről, de az végül nem jött össze, mert eltévedtünk.... viszont végigmentünk autóval a Corniche-on, Abu Dhabi tenger-menti sétálóutcáján, megnéztük a kikötőt és elmentünk az Emirates Palace-ba.
Az Emirates Palace Abu Dhabi válasza Atlantis-ra, természetesen sokcsillagos szálloda és a grandománia szentélye. Maga az épület nem magas, viszont óriási területet foglal el, és a kertje is hatalmas.
Ez már az udvarban, a szállodához felvezető út:
Az a kis lila fényű épület a háttérben a porta (nem vicc, az a bejárat):
Az épület előtt óriás pálmasor, szökőkút, lépcső, víz-zuhatag stb stb:
Cuki kép Barbiról:
Belül az épület. Jajj.
A Burj Al Arabnál egy fokkal jobb.
Az átrium. Arany.
A lobbi. Arany.
(ezt az arany témát abba is hagyom, mert hosszú lenne a felsorolás. Pl. most láttam először életemben olyan mozgólépcsőt, amelynek a kéztartó - az a mozgó gumi - része is aranyra volt festve).
A WC-ben nyuszira volt hajtva a törcsi. Bájos.
Szóval lődörögtünk egyet bent a szállodában, aztán kitaláltunk a szálloda tenger melletti kis bárjába/ éttermébe, amely egyébként vendégeknek fenntartott (sikerült kidumálnom magunkat, azzal az ígérettel, hogy nem fotózok. Aha.)
Itt aztán megittunk egy alkoholmentes koktélt. Kellemes este volt nagyon, a hőmérséklet tökéletes, mellettünk zenélt egy gitáros per szaxofonos.
Az étterem vendégei kis pavilonokban ülnek a homok közepén. Mögöttük a tenger:
És így néz ki az Emirates Palace hátulról, a tenger felől...
Szóval jó kis délután volt, kár hogy most egy ideig nincs szavazás :) a Zayed Nagymecsethez még mindenképpen visszajövök. Egyébként meg hálás vagyok, hogy nem Abu Dhabi-ban lakom, mert szép, szép... de elég unalmasnak tűnik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)