Vendég - bejegyzés

Ez alkalommal nem én írok, helyette cenzúrázatlanul (még a dupla ss-t sem javítom ki a kisskatiban :) beszúrok egy élménybeszámolót. Sok képet most nincs időm feltölteni, a hétvégén következik a teljes fotóriport.

____________________________________________


Előre is elnézést mindenkitől, aki nem találja majd szórakoztatónak ezt a bejegyzést. Borisz ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétről én írjak, hiába tiltakoztam…

Szóval én lennék kisskati, aki az elmúlt hetet Borisznál töltöttem. Szuper volt ez az egy hét! Jó volt újra látni Boriszt, aki számomra meglepő módon egyáltalán nem barnult, mióta utoljára láttam. :) Jókat röhögcséltünk, kajáltunk és elmentünk bulizni is. Mezítláb táncolni a homokban a tengerparton iszonyú jó! Sokan próbálkoztak ugyanezzel 10 centis tűsarkúban... nem sok sikerrel.

Napközben általában egyedül mászkáltam, megnéztem majdnem mindent, amit Borisz előírt :) (első nap megterveztük a hetemet, így minden napra jutott valami). Általában sokat sétálva szoktam felfedezni a városokat, de Dubait nem erre találták ki. Mindenhol építkeznek, aminek következtében a már meglévő járdákat is újra szétszedik. Azért nem adtam fel, mentem a törmelékeken keresztül. :) Mellette még így is rengeteget taxiztam, használtam a tömegközlekedést. Mindkettőről kiderült, hogy jobban kell ismerned a várost, mint a sofőrnek. A taxist sokszor neked kell irányítanod, a buszvezetők meg nem tudják, merre mennek. Utóbbi miatt nem sikerült eljutnom a Jumeirah mecsetbe, ahol a vallásról tartanak előadást. Borisz ugyan megmondta, melyik busszal kell mennem, de azt nem tudta, melyik megállónál kell leszállnom. A buszvezető ezek után határozottan állította, hogy ez nem jó, nekem egy másik busz kell. Arra sokat kellett várni, de a sofőr legalább tudta, miről beszélek. Leültetett, hogy majd szól. Végül 10 előtt 2 perccel leszállított, kb kilométerekre a mecsettől :)

Ezt leszámítva azért mindig eljutottam oda, ahova akartam. Voltam a Pálmán, megnéztem Atlantiszt, sétáltam Bastakiya régies utcácskáiban, vásároltam a souk-okban (kemény alkudozások után az eredeti ár 30-50%-áig sikerült lemenni) és persze a plázákban is, utaztam abra-n, magasvasúton, vezető nélküli metrón…


Szerda este pedig felmentünk az újra megnyitott Burj Khalifa „tetejére”. Dubai mindenben túlzásokba esik, hát ebben is. A bejáratnál mindenféle érdekes infót megtudtunk, pl hogy 200 emeletes, több, mint 800 méter magas, és a leghosszabb lift átszállás nélkül a 140. emeletig visz. 6-ra volt foglalva időpont, hogy a naplementét fentről nézhessük (mint kiderült, Borisz a jegy megvétele előtt 3 napig feljegyezte a naplemente időpontját, úgyhogy biztosra mentünk :) ). Nagyon izgatottak voltunk és mire felértünk, már elkezdődött a naplemente, szóval elkezdtünk őrült módon fényképezni. Mikor kicsit lehiggadtunk, elkezdtük nézni, hogy milyen magasan vagyunk. Majd leesett, hogy csak 1 lifttel jöttünk, vagyis max a 140. emeleten lehetünk. Megkérdeztünk egy őrt, mire kiderült, hogy az At the Top nevezető kilátó a 124. emeleten van, 452 méter magasan, tehát kb a torony felénél. Elég magasan voltunk, nem panaszkodom, és még így is ez a legmagasabb nyitott kilátó, de akkor is. Nem egészen értem a nevét ezek után. :) Ja és az őr szerint még 36 emelet volt fölöttünk, ami összesen 160 emeletet jelent, nem 200-at. Na itt kezdtem kicsit úgy érezni, hogy valami nagy átverés része vagyok. :) De mindezekkel együtt baromi jó volt, szépen megcsinálták, semmi giccs és hát jó volt a kilátás is. Láttuk a Világot (pont felette ment le a nap) és megnéztük a táncoló-zenélő szökőkutat (amit Borisz valamiért kitartóan tűzijátékként emlegetett :)) is felülről. Végül 1,5 óra múlva indultunk lefelé.

A másik nagy élmény a pénteki sivatagi szafari volt. Kifogtunk egy nagyon jó fej sofőrt, Mohamedet, és mivel minket szedett fel elsőként, volt időnk beszélgetni vele. Miután felvettünk még 4 embert és megérkeztünk a sivatagba, elkezdődött az igazi móka! Egyik dűnéről le, a másikra fel, közben csúszkáltunk minden irányba, beterített minket a homok és mindenki sikoltozott. :) Aztán megálltunk a naplemente idejére, majd folytattuk az utat a táborba, ahol lehetett tevegelni, sólyommal fotózkodni, vízipipázni és helyi ruhákba öltözni. A vacsora (arabos bbq) előtt még volt egy kis hastánc-show is.





A program végeztével megpróbáltak eladni nekünk egy dvd-t Dubairól és a szafariról, de sikerült ellenállnunk a kísértésnek, habár mi is feltűntünk a filmben :)


Hazafelé Mohamed még mindig elemében volt, úgyhogy a tábortól a betonútig lámpa nélkül vezetett a dűnéken át a sötétben. Kapaszkodtunk erősen :)


Utolsó nap Borisz internetes csapata szervezett egy galéria-túrát, ami Dubai ipari negyedében zajlott. Raktárépületek és hangárok között mászkáltunk, ahol rengeteg kis galéria bújik meg. Érdekes kontraszt volt. Az utolsó eseményt, ami egy művész élő installációja volt, kihagytam, mert visszamentem a souk-okba elkölteni a maradék pénzemet. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt. Borisz, elmeséled, hogyan is zajlott ez az installáció?


Gyorsan eltelt az egy hét, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb! Legszívesebben haza se jöttem volna.
Köszi Borisz még egyszer, hogy vendégül láttál! :)

Lusta hétvége

Egy hónapja most először semmi programom nincs hétvégére, és ez most annyira jó!! Következésképp több medence - DVD - olvasás - evés - alvás cikluson vagyok már túl, már nagyon kellett.

Tegnap délután gyönyörű felhős volt az ég...






Csütörtök este egyébként voltam Christiannel és barátaival bulizni, Donna (ex) szülinapját ünnepelte egy közeli szórakozóhelyen. Másnap hajnalban aztán elutaztak Nepálba, most két hétre kiürült a lakás.

Setét éjszaka - Atlantis:




Ma éjjel vendégem érkezik: középiskolai osztálytársam, kiskati látogat meg egy hétre. Már megvettem a jegyeket, megyünk szerdán a Burj Khalifa tetejére, izgi!

Abu Dhabi, 2. forduló

Vasárnap elmentünk Abu Dhabiba a szavazás második fordulójára. Barbi rendes volt, elvitt, pedig neki már nem is kellett szavaznia (én meg nem néztem rendesen utána, hogy nekem kell-e, így picit aggódtam...ciki lett volna, ha potyára megyünk). Hat körül értünk Abu Dhabiba, ez alkalommal simán megtaláltuk a nagykövetséget. Jó volt a részvételi arány... én voltam a hetedik a 11-ből (mondjuk ez még mindig jobb, mint ahogy hallom, Mexikó, ahol 1 azaz egy ember miatt repült ki a külügyminisztérium megbízottja).

Utána úgy döntöttünk, körbenézünk picit Abu Dhabiban. Szerettem volna fotókat készíteni a nagy mecsetről, de az végül nem jött össze, mert eltévedtünk.... viszont végigmentünk autóval a Corniche-on, Abu Dhabi tenger-menti sétálóutcáján, megnéztük a kikötőt és elmentünk az Emirates Palace-ba.

Az Emirates Palace Abu Dhabi válasza Atlantis-ra, természetesen sokcsillagos szálloda és a grandománia szentélye. Maga az épület nem magas, viszont óriási területet foglal el, és a kertje is hatalmas.

Ez már az udvarban, a szállodához felvezető út:




Az a kis lila fényű épület a háttérben a porta (nem vicc, az a bejárat):



Az épület előtt óriás pálmasor, szökőkút, lépcső, víz-zuhatag stb stb:



Cuki kép Barbiról:



Belül az épület. Jajj.
A Burj Al Arabnál egy fokkal jobb.

Az átrium. Arany.



A lobbi. Arany.


(ezt az arany témát abba is hagyom, mert hosszú lenne a felsorolás. Pl. most láttam először életemben olyan mozgólépcsőt, amelynek a kéztartó - az a mozgó gumi - része is aranyra volt festve).

A WC-ben nyuszira volt hajtva a törcsi. Bájos.



Szóval lődörögtünk egyet bent a szállodában, aztán kitaláltunk a szálloda tenger melletti kis bárjába/ éttermébe, amely egyébként vendégeknek fenntartott (sikerült kidumálnom magunkat, azzal az ígérettel, hogy nem fotózok. Aha.)


Itt aztán megittunk egy alkoholmentes koktélt. Kellemes este volt nagyon, a hőmérséklet tökéletes, mellettünk zenélt egy gitáros per szaxofonos.




Az étterem vendégei kis pavilonokban ülnek a homok közepén. Mögöttük a tenger:


És így néz ki az Emirates Palace hátulról, a tenger felől...



Szóval jó kis délután volt, kár hogy most egy ideig nincs szavazás :) a Zayed Nagymecsethez még mindenképpen visszajövök. Egyébként meg hálás vagyok, hogy nem Abu Dhabi-ban lakom, mert szép, szép... de elég unalmasnak tűnik.

Hétvége Musandamban (Omán)

A múlt hétvégén kempingezni voltam Musandamban. Jártam már erre régebben (még tavaly kirándultam meg kajakoztam egyszer) de akkor csak az UAE határhoz közel eső részen jártam és nem utaztam bárkán (dhow), ami pedig minden ide látogatónak kötelező. Most az internetes csapat szervezett egy egész hétvégés Musandam-utat, és lecsaptam a lehetőségre, hogy ezeket a súlyos hiányosságaimat pótoljam.

Csütörtökön meló után indultam. Aznap négy óriás-táskával indultam munkába (sátor, hálózsák+ matrac, kaja-pia, ruhák, teljes fényképező szett kivéve tripod), így az irodában a táska halom tetejére kiírtam, hogy "Yes, I am going camping today" s ezen jót szórakozott mindenki, és ellátott hasznos-haszontalan tanácsokkal. Nassim valamiért megpróbált lelombozni (pl. a kedvenc sivatagi pókos sztorijaival), de nem sikerült (bár azért mindenkinek ajánlom, nézze meg, milyen találatokat dob fel a "camel spider" keresésre a Google Images).

Aztán este kiderült, hogy nekem van a legnagyobb/legtöbb cuccom. Fontos háttérinfó, hogy nem akartam ezért az egy alkalomért elkezdeni kemping felszerelést vásárolni, ezért mindent kölcsönkértem Christiantól - az ő felszerelése pedig autóval kimegyünk a sivatagba - kipakolunk - egy estét jól elvagyunk - reggel kocsiba bepakolunk - hazavezetünk túrára optimalizált. Mondta is, hogy hát, jócskán el fogok férni a sátorban, de azt nem gondoltam, hogy annyira nagy, hogy az már ciki. El is "kereszteltem" rögtön mecsetnek. (mármint a rögtön az azt jelenti, hogy miután magamhoz tértem az első sokk után az első összeszereléskor).

A csapat szokás szerint két óra késéssel indult. Két találkozópontunk volt és mindkettőn mindenki késett (az utóbbinak örültem, mert a srác, akinek a kocsijában mentem és egyébként sem tudtam volna elviselni három órán keresztül, 10 perccel indulás után rájött, hogy jé, hát ő nem mehet át Ománba, hisz nincs rendes vízuma - aztán egy normális kocsiba kerültem a második találkaponton.)

Musandam az Arab-félsziget északi csücske (tehát tőlem jobbra-fent van a térképen), és az bizonyos terület, amely Ománhoz tartozik de az UAE északi része elválasztja az anyaországtól - írtam már erről. Arábia "Norvégiájának" hívják, mert tele van "fjordokkal", rengeteg öböl, magas sziklák és hegyek és gyönyörű sötétkék színű tenger. A terület szinte lakatlan, hosszú, elhagyatott, természetes tengerpartok (tehát úgy néz ki, mint az UAE partja 50 éve, amikor még nem voltak szállodák). A tengert pedig, amely részben a Perzsa-öböl, részben az Ománi öböl, sokféle állat kellemesnek találja, így mindenféle madarakat, teknősöket és delfineket lehet látni, de néha még cápát és bálnát is.

Körülbelül 3 óra alatt értünk le Musandamba. Közben a határátkelésünk ismét bizonyította, hogy itt a Közel-Keleten nem a folyamatok hatékonysága az elsődleges szempont (kapsz egy cetlit az egyik pultnál, azt vidd át a másik kis házba, ott a vámos kiad egy másik papírt stb... szórakoztató mindenesetre). Már a határ előtt feltűnnek a hegyek (hirtelen a sivatagból kinő az a Hajjar hegység, amelyet a RAK hétvégémen is láttam), a határ után pedig az autópályából egy kis kétsávos, a tenger mentén kanyarogva a hegyekbe felkapaszkodós út lesz. Itt kerestünk egy szép tengerparti részt, és letáboroztunk. Ekkor jöttem rá, mekkora is az a sátor, valamit arra is, hogy az egyik tartó rúd eltörött, így mindkét nap vagy egy órát szenvedtem, hogy átmeneti megoldásokkal majdnem-emberi formát adjak neki. Ami pedig a sátor méretét illeti, mindannyian jót röhögtünk rajta, majd ezek után bekéredzkedett az összes ember, aki nem hozott sátrat, első nap négyen, másnap hárman aludtunk benne. Így nem is volt rossz, hogy ezzel jöttem.


Hihetetlen élmény volt. A part teljesen nyugis volt, így a tenger morajlása néha fülsüketítőnek tűnt. Balra, messze, egy városka vagy út fényei látszottak, ez volt a civilizáció egyetlen nyoma ( a kép teljes zoommal készült, és a képet nézve tűnt csak fel, hogy ott messze hegyek emelkednek ki a vízből):



Majdnem telihold volt, és ezt láttam a sátramból:



A sátrakat egy sziklafal mellé állítottuk, hogy reggel árnyékban legyünk:


Aztán iszogattunk (én is csempésztem alkoholt Ománba, jujj), tábortűz mellett táncoltunk - valamint arról beszélgettünk, hogy hát igen, Amerikában/Európában már nem jellemző, hogy bárhol találsz elhagyatott tengerpartot, ahova csak lazán letáborozol mert senkit nem érdekel, mit csinálsz...

A buli....


Azt hiszem, én 3-fél 4-ig beszélgettem meg táncoltam és aztán másnap 7-kor keltem, így a péntekem ez alkalommal sem volt túl kipihent...

Az esti fények a háttérben-kép így nézett ki a hajnali fényben:


A sziklafalon fölöttünk még egy kis erőd is volt:



Ébredezik a nép, reggeli kávé:



A mecset. Féli megroggyant, de végig kibírta!



Mindenhol teljes csend és nyugi.



Ez volt a "WC-sarkunk". Soha rosszabb első reggeli pisit... :



Persze kávé után rögtön rohantunk a vízbe. Igazából az ébresztett fel...



Reggeli után összepakoltunk és elindultunk Musandam "fővárosa", Khassab felé. Napközben még látványosabb volt a kanyargós út, néha megálltunk fényképezni. A sötét folt ezen a képen több száz, ha nem ezer madár, amely a vízen punnyadozott:



Khassab bájos városka, a maga harmadik világ-beli módján. 40-50 lakóépület és vagy 8 mecset, muszáj volt lefényképeznem a legrangosabb éttermét:



Itt az volt a terv, hogy keresünk szupermarketet (naivitásunk határtalan), és bevásárolunk estére sütögetni való húst. Aztán amikor megláttuk a kínálatot, végül chipset és kekszet vettünk a benzinkúton. Majdnem legyőzött a kísértés, hogy előfizessek a Times of Oman-ra, de aztán lefogtam magam:



Péntek volt, mindenki mecsetben volt vagy afelé tartott (ami nagyon érdekes látvány, mindenki egyedül sétál az út mentén az ezer fokban, nyilván mindenki ismer mindenkit de egy szót sem szólnak egymáshoz, csak ballagnak. Első nap egy szál nőt vagy gyereket nem láttunk, ami elég kísérteties hangulatot adott a helynek. Aztán másnap úgy néz ki, családi nap volt, mindenki kint volt az utcákon).

Egy átlagos lakóépület, legalábbis a kerítése:


Khassab egyetlen turisztikai látványossága, az erőd, amely persze zárva volt:


Két óra sétálgatás után, már szinte ájuldozva, szálltunk be aztán a bárkánkba, és indultunk neki az útnak. Az itteni dhow-k kb. 40-50 fő férőhelyes hajócskák, a fedélzeten szőnyeg és párnák, így mindenki úgy fetreng, ahogy csak tud. A dhow egy csónakon húzta mögöttünk az összes cuccunkat. Kb. 5 órát hajókáztunk, bámultuk a gyönyörű tájat, néha megálltunk a vízbe ugrálni, fürdeni, búvárkodni, a fedélzeten teát, gyümölcsöket, ebédet kaptunk, szunyáltunk is egyet ebéd után, egyszóval pontosan úgy töltöttünk el a péntek délutánt, ahogy azt kell :)



Megpróbálom visszafogni magam és csak pár fotót feltölteni a sok százból. A növényzet természetesen gyér, az az egy fácska állt csak talpon a vidéken:


Magas sziklafalak, a falon - a kép közepétől kicsit balra - pelikán formájú, de kicsit kisebb és sötét színű madarak hűsölnek:




Más madarak a víz mellett meetingelnek:



A táj...


A mi dhow-nk is kb. így nézett ki:


A vezetőnk éppen azt magyarázza, hogy az itt a szigeten lakók csónakkal járnak orvoshoz Khassabba. Rendelő nincs a szigeten (mecset persze van).


Delfinek! Legalább 10-et láttunk, kicsiket is.



És még több szikla.


Valamikor délután elkapott az ihlet, hogy igazából a hegyek árnyalata és textúrája tetszik nagyon, és életemben először elkezdtem fekete-fehérben fotózni. Erre a képre büszke is vagyok egy kicsit:




Este 6-7 körül a dhow letett minket egy, a szárazföld felől megközelíthetetlen tengerparton. A nomád-túránknak ez volt a második estére megbeszélt programja - megbeszéltük, hogy másnap reggel aztán eljön értünk a hajó (nem fizettünk előre, biztos ami biztos). Először picit fura érzés volt teljesen elvágva lenni a civilizációtól, hogyha bármi baj történik, nincs térerőnk, nincs senki a közelben... de persze ilyen helyen az ember nem tud aggódni, mindenki teljesen lelazult. És persze semmi bajunk nem volt, és másnap jött a hajó értünk.

Másnap este már kicsit punnyadtabb volt a társaság, így inkább tűz körül beszélgetős - csillag nézős este volt, de az is jól esett. A sátram a második estét már nehezebben viselte mert itt fújt a szél... így készenlétben voltam, hogy az éjjel folyamán ránk szakad, de kibírta....

Hát így nézett ki a mecsetünk reggelre:



A sátortáborunk:


Aztán jött a hajó, felpakoltak minket, véletlenül kiöntöttem 2 liter narancslét a motorcsónakon, amely a dhow-ra vitt bennünket így 30 ember összes cucca úszott narancslében (ráadásul az ilyen helyzetekben nem tudok nem hangosan röhögni, ami még kellemetlenebb...) aztán vissza Khassab-ba. Reggeliztünk egy indiai kis büfében, és kora délutánra értünk haza.

Kb. mostanra sikerült kipihennem a hétvégét, de persze megérte. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan helyen, amelynek ilyen nyers szépsége lett volna. És persze megint elkapott a szokásos érzés - amely számtalanszor elkap itt - mintha nem a dubai lakásomtól háro m órányira, hanem a világ egy másik részében lettem volna. Tényleg óriási élmény volt.

Metró-mizéria

Hihetetlen, hogy itt lakom már majdnem nyolc hónapja, és még mindig milyen naiv vagyok. Már megint elhittem, hogy megnyílnak az új metrómegállók, de mégsem.

Tavaly, amikor ünnepélyes keretek között megnyílt a metró, akkor igazából 10 állomást nyitottak meg, amely ugyan lehetővé teszi, hogy metróval járjak be dolgozni, de nem ideális (buszozni kell a legközelebbi állomásig, majd a túloldalon 20 perc séta). Úgy volt, hogy januárban megnyílik a többi, majd áttették februárra. Aztán csönd (utólag kiderült, nem fizették ki az építési alvállalkozókat és megállt a munka egy ideig, ezekről persze mindenki mélyen hallgat.) Egy állomás persze megnyílt azóta: a Burj Khalifa megálló, amikor a tornyot megnyitották, és ezen teljesen eldurrant az agyam, hogy bezzeg ha ki akarnák őket tényleg nyitni, már a többi állomás is üzemelhetne, hisz gyakorlatilag készen vannak.

A 20 perces sétám reggelente már nem opció, túl meleg van ahhoz, így most minden reggel taxizom a metró megállótól. Így már vártam az április 25-t, mint a messiást, akkorra ígérték ugyanis a többi megálló megnyitását.

A múlt héten bejelentették, hogy április 25-én megnyitnak 10 állomást - köztük azt is, amely pontosan az irodám előtt található.

Ma bejelentették, hogy április 30-án megnyitnak legalább (!) 7 megállót, és legalább hármat májust 15-én (azaz soha) - persze az irodám az utóbbi csoportban van. Nem tudom, pontosan mi történhetett hirtelen a hétvégén, ami miatt el kellett halasztaniuk azt a 3 megállót... mindenesetre kíváncsian várom a holnapi bejelentést...