____________________________________________
Előre is elnézést mindenkitől, aki nem találja majd szórakoztatónak ezt a bejegyzést. Borisz ragaszkodott hozzá, hogy a múlt hétről én írjak, hiába tiltakoztam…
Szóval én lennék kisskati, aki az elmúlt hetet Borisznál töltöttem. Szuper volt ez az egy hét! Jó volt újra látni Boriszt, aki számomra meglepő módon egyáltalán nem barnult, mióta utoljára láttam. :) Jókat röhögcséltünk, kajáltunk és elmentünk bulizni is. Mezítláb táncolni a homokban a tengerparton iszonyú jó! Sokan próbálkoztak ugyanezzel 10 centis tűsarkúban... nem sok sikerrel.
Napközben általában egyedül mászkáltam, megnéztem majdnem mindent, amit Borisz előírt :) (első nap megterveztük a hetemet, így minden napra jutott valami). Általában sokat sétálva szoktam felfedezni a városokat, de Dubait nem erre találták ki. Mindenhol építkeznek, aminek következtében a már meglévő járdákat is újra szétszedik. Azért nem adtam fel, mentem a törmelékeken keresztül. :) Mellette még így is rengeteget taxiztam, használtam a tömegközlekedést. Mindkettőről kiderült, hogy jobban kell ismerned a várost, mint a sofőrnek. A taxist sokszor neked kell irányítanod, a buszvezetők meg nem tudják, merre mennek. Utóbbi miatt nem sikerült eljutnom a Jumeirah mecsetbe, ahol a vallásról tartanak előadást. Borisz ugyan megmondta, melyik busszal kell mennem, de azt nem tudta, melyik megállónál kell leszállnom. A buszvezető ezek után határozottan állította, hogy ez nem jó, nekem egy másik busz kell. Arra sokat kellett várni, de a sofőr legalább tudta, miről beszélek. Leültetett, hogy majd szól. Végül 10 előtt 2 perccel leszállított, kb kilométerekre a mecsettől :)
Ezt leszámítva azért mindig eljutottam oda, ahova akartam. Voltam a Pálmán, megnéztem Atlantiszt, sétáltam Bastakiya régies utcácskáiban, vásároltam a souk-okban (kemény alkudozások után az eredeti ár 30-50%-áig sikerült lemenni) és persze a plázákban is, utaztam abra-n, magasvasúton, vezető nélküli metrón…
Szerda este pedig felmentünk az újra megnyitott Burj Khalifa „tetejére”. Dubai mindenben túlzásokba esik, hát ebben is. A bejáratnál mindenféle érdekes infót megtudtunk, pl hogy 200 emeletes, több, mint 800 méter magas, és a leghosszabb lift átszállás nélkül a 140. emeletig visz. 6-ra volt foglalva időpont, hogy a naplementét fentről nézhessük (mint kiderült, Borisz a jegy megvétele előtt 3 napig feljegyezte a naplemente időpontját, úgyhogy biztosra mentünk :) ). Nagyon izgatottak voltunk és mire felértünk, már elkezdődött a naplemente, szóval elkezdtünk őrült módon fényképezni. Mikor kicsit lehiggadtunk, elkezdtük nézni, hogy milyen magasan vagyunk. Majd leesett, hogy csak 1 lifttel jöttünk, vagyis max a 140. emeleten lehetünk. Megkérdeztünk egy őrt, mire kiderült, hogy az At the Top nevezető kilátó a 124. emeleten van, 452 méter magasan, tehát kb a torony felénél. Elég magasan voltunk, nem panaszkodom, és még így is ez a legmagasabb nyitott kilátó, de akkor is. Nem egészen értem a nevét ezek után. :) Ja és az őr szerint még 36 emelet volt fölöttünk, ami összesen 160 emeletet jelent, nem 200-at. Na itt kezdtem kicsit úgy érezni, hogy valami nagy átverés része vagyok. :) De mindezekkel együtt baromi jó volt, szépen megcsinálták, semmi giccs és hát jó volt a kilátás is. Láttuk a Világot (pont felette ment le a nap) és megnéztük a táncoló-zenélő szökőkutat (amit Borisz valamiért kitartóan tűzijátékként emlegetett :)) is felülről. Végül 1,5 óra múlva indultunk lefelé.
A másik nagy élmény a pénteki sivatagi szafari volt. Kifogtunk egy nagyon jó fej sofőrt, Mohamedet, és mivel minket szedett fel elsőként, volt időnk beszélgetni vele. Miután felvettünk még 4 embert és megérkeztünk a sivatagba, elkezdődött az igazi móka! Egyik dűnéről le, a másikra fel, közben csúszkáltunk minden irányba, beterített minket a homok és mindenki sikoltozott. :) Aztán megálltunk a naplemente idejére, majd folytattuk az utat a táborba, ahol lehetett tevegelni, sólyommal fotózkodni, vízipipázni és helyi ruhákba öltözni. A vacsora (arabos bbq) előtt még volt egy kis hastánc-show is.
A program végeztével megpróbáltak eladni nekünk egy dvd-t Dubairól és a szafariról, de sikerült ellenállnunk a kísértésnek, habár mi is feltűntünk a filmben :)
Hazafelé Mohamed még mindig elemében volt, úgyhogy a tábortól a betonútig lámpa nélkül vezetett a dűnéken át a sötétben. Kapaszkodtunk erősen :)
Utolsó nap Borisz internetes csapata szervezett egy galéria-túrát, ami Dubai ipari negyedében zajlott. Raktárépületek és hangárok között mászkáltunk, ahol rengeteg kis galéria bújik meg. Érdekes kontraszt volt. Az utolsó eseményt, ami egy művész élő installációja volt, kihagytam, mert visszamentem a souk-okba elkölteni a maradék pénzemet. Azt hiszem, ez egy jó döntés volt. Borisz, elmeséled, hogyan is zajlott ez az installáció?
Gyorsan eltelt az egy hét, de rengeteg élménnyel lettem gazdagabb! Legszívesebben haza se jöttem volna.
Köszi Borisz még egyszer, hogy vendégül láttál! :)
Én nem csodálkoznék rajta, h Borisz nem barnult :-P Nem mintha én gyorsabban barnulnék :-( :-)
VálaszTörlés