Hazai

Idejövet, Anyu bőröndjének felét a hazai ajándékok tették ki. Eredetileg kértem, hogy hozzon egy kis jó Mérei bort, meg Túró Rudit, de azt nem gondoltam, hogy kapok egy kétszáz fős lagzira elegendő magyar fűszert meg egy teljes plug-and-play magyar húsvétot is. A teljesség igénye nélkül, mik kerültek elő első este a bőröndből:
- 4 palack Mérei Bor, köztük mazsolabor
- vagy 6 csomag Túró Rudi (utána két hétig erőltetett ütemben próbáltuk megenni az összeset Christiannel de sajnos így is ki kellett dobni egy keveset - jelzem Christian az első külföldi ismerősöm, aki nem találta gusztustalannak a Túró Rudit, sőt.)
- Piros Arany, Erős Pista, Édes Anna, tárkony, kakukkfű, babérlevél, rozmaring, majoranna, kömény, vegeta, eszméletlen mennyiségű pirospaprika,
- húsvéti tojások, nyuszis terítő, szalvéta, torma, élő-igazi barka (szemeteszsákban utazott), mű fű a fészekhez és egyéb húsvéti dekoráció.


Első hétvégén tartottuk az első spontán magyar estet, amikor is Christian és Donna is csatlakoztak, és húsleves (amelyhez nem találtunk megfelelő tésztát, ezért tagliatellét törtünk bele), főtt hús tormaszósszal és csirkepöri ubisalival :) lett a menü. Az ausztrál szekció is teljesen odavolt és egy hétig a csirkepörköltet emlegették. Azóta a töltött paprika a favorit...





Egy héttel később, valamelyik este hármasban beszélgetünk a teraszon, majd Anyu eltűnik. Bekukkantunk a nappaliba Christiannel, hát húsvét előtt két héttel, helyi idő szerint hajnali 2-kor megérkezett a nyuszi! Anyu villámgyorsan fészket és húsvéti hangulatot installált a nappalinkba, teljesen be voltunk zsongva. Aztán úgy döntöttünk, hogy másnap, szombat ebédre megejtjük a "magyar húsvétot" is. Ez komoly projekt, ugyanis Apu vett ugyan egy kötözött sonkát, hogy Anyu azt is elhozza az Emirates-en :) de az már nem fért bele a bőröndbe. Így itt kezdtünk el az élelmiszerboltok disznó részlegében sonkát keresni és hát erős frusztrációt okozott, hogy nem találtuk meg a tökéletes darabot. Végül szombat reggel mindannyian elmentünk bevásárolni egy nagy boltba, és ott megtaláltuk... Így összejött a húsvéti ebéd, bárány ragu leves, főtt sonka és tojás, és ráadásképpen töltött paprika.






Ebéd előtti törköly pálesz:

DO BUY

Tudom, európai szemmel mennyire furcsa, ha azt mondom, a városnézéseink nagy része a "shoppinghoz" kötődött. Emlékszem, egyik első blog bejegyzésemben én is megütköztem azon, hogy Barbi elvitt péntek este megmutatni a Dubai Mallt. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ez a város mennyire szorosan összekapcsolódik a kereskedelemmel - a kis gyöngyhalász falu akkor kezdett megerősödni, amikor Ázsiát és Európát összekötő fontos kikötő és kereskedelmi központ lett, majd egy rövid olaj-időszak után most ismét ebből él. És a "bevásárlóközpontok" sokkal többről szólnak, mint maga a vásárlás: érdekes megfigyelni, hogy a társadalmi érintkezés legfontosabb helyszínei, az idősebb generációk a soukokban, a bazárokban taliznak és csacsognak, esznek és szórakoznak, a fiatalok pedig a plázákban. Állítólag a Dubai Mall és a Mall of the Emirates női ima szobája nagyobb, mint a Jumeirah nagymecset női ima szobája... és nem véletlenül.

Nem véletlen tehát, hogy első utunk a Mall of the Emirates-hez vezetett, aztán a többi bevásárlóközpontban folyatódott. Hisz azokat muszáj megnézni. Ja, útközben a teljes ruhatáramat is lecseréltem...

Megnéztük a Mall of the Emirates-t, és benne a Ski Dubai-t...







Aztán leróttunk pár kilométert a Dubai Mall-ban, és megnéztük az azon belül található Gold Souk nevű ékszer-szekciót, no meg akváriumot...





Megnéztük az arabos stílusban kialakított, eszméletlenül hangulatos Souk Madinatot és Souk Al Bahart:


Aztán végül elmentünk a város régi részébe, megnéztük Bastakiát, a Textíl Soukot Bur Dubai-ban, abrával (hagyományos vízi taxi) átkeltünk a Creek-en és Deirában megnéztük a Spice Souk-ot és a Gold Souk-ot. (mindezekről már írtam előző bejegyzésekben, ezért nem mesélek részletesen).









Aztán a hetet hol zártuk? Hát az IKEÁ-ban. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy a szobámat picit kicsinosítsuk, így az IKEA sem maradt ki az élmények közül. ( IKEA előtt vettünk Anyunak egy új bőröndöt, mert az Emirates tönkretette a másikat... így végigcipelte a bőröndöt az IKEÁ-n...)




Summa summarum: tisztességesen kiélveztük a dubai shopping különböző műfajait...

Édes mindennapok

Mindenki kérdezi, milyen volt Anyu látogatása, hogy sikerült, miket néztünk meg, és hogy tetszett neki Dubai, hát a következőkben igyekszem erről is beszámolni. Nem fogok percről-percre, programról programra minden elmesélni időrendi sorrendben, de igyekszem pár téma köré csoportosítva leírni a legjobb sztorikat, és valamelyest átadni, mennyire jó volt ez.

Anyu az első perctől kezdve megszerette Dubai-t. Persze túlestünk a "kötelező" látnivalókon és rengeteg volt a program a, ezek egy részéről a következő postokban majd írok is. Mégis, amikor megkérdezik tőlem, Dubai melyik része tetszett neki a legjobban, akkor a válaszom: a lakásom és a környéke.... és itt nem is szó szerint a lakás a lényeg, hanem, hogy Anyu lecsekkolta, hol élek, hogy élek, mit kapok enni, találkozott a barátaim egy részével és megnyugodott, sőt. Azonnal elkezdett gondolkodni, a húgom hogyan tudna kijönni :)

Anyu látogatása számomra is hihetetlen feltöltődés volt, és nemcsak a nyilvánvaló tény miatt, hogy örültünk, hogy együtt lehetünk. Ahogy bemutattam Anyunak, hogyan élek itt, úgy én is ismét rájöttem mennyire jó is az, és hogy mennyire hajlamos vagyok elfelejteni élvezni a mindennapokat, pedig tényleg mindenen megvan ahhoz, hogy kiélvezzem őket. És ennek az újra-felfedezésnek az öröme még mindig bennem van, és megfogadtam, minden erőmmel azon leszek, hogy hálás legyek minden nap azért, amim van.

Úgyhogy Anyu látogatásának egyik legfontosabb mozzanatának a "mindennapok élvezetét" mondanám - mindazon dolgokét, amelyekről soha eszembe se jutott írni, mert annyira triviálisnak tűntek, pedig nem azok. Megittuk a szokásos péntek reggeli Costa kávét a Marinában, a hajókat nézegetve, sétáltunk a Marinában és az előttem levő korzón (JBR Walk), fetrengtünk a házamhoz tartozó medencénél (előtte egyszer sem voltam), sétáltunk a tengerparton, kiültünk a parton a Hilton teraszra egy sörre, nagyokat kajáltunk, részletesen megvitattuk, a Costa vagy a Starbucks jobb, hozzászoktunk a tisztasághoz, a biztonsághoz, a meleghez, a tengerhez, a teraszomról való nézelődéshez, az emberek kedvességéhez bármerre mentünk, megnéztük a naplementéket, metróztunk, plázáztunk, megkóstoltunk nagyon fura, tök ismeretlen gyümölcsöket, jókat beszélgettünk a lakótársammal, más ismerősökkel, taxisokkal. És hogyha más élmény nem is ért volna bennünket, még így is szuper lett volna és biztos vagyok abban, hogy Anyu kipihenten és extázisban megy haza, és én is hasonló állapotban maradok itt.
Mert ismét rádöbbentem, az életem olyan, mint egy nyaralás. Hát miért hagyom, hogy lényegtelen dolgok, mint a munkám, folyamatosan elfeledtessék ezt velem??!