Lassan újra...

Most már tényleg elkezdek újra írni... Nagyon sok minden volt mostanában, nem volt időm, pótolom a nepáli és Hong Kong-i élménybeszámolót hamarosan...

Készülődés...

Két helyre csomagolni (nem lesz a kettő között elég időm, így a második adagot is előkészítem) igen izgalmas. Az egyik kanapén gyűlik a nepáli cucc, a másikon a Hong Kong-i. Vajon melyik melyik?
(na jó, a cipők miatt túl könnyű.)

Az egyiptomi forradalom egy napja

Akram osztotta meg velem ezt a kisfilmet a forradalom egy napjáról.
Tíz perc - de érdemes végignézni, ad egy feelinget, milyen lehetett ott lenni...

Bloody Wednesday

Új uticélok

Megvannak az új uticélok, és most nagyon izgatott vagyok amikor belegondolok, merre járok majd a következő két hétben... 

Óriási idegeskedés volt ez az utolsó két-három hét, ugyanis az útlevelem be volt adva a bevándorlási hivatalba a vízum ügyintézés miatt. Ez a folyamat általában egy, maximum két hétig tart, hát most több, mint egy hónapot kellett várnom arra, hogy az útlevelemet visszakapjam. Maga a vízum OK, azt gyorsan elfogadták, de a konkrét útlevélbe-pecsételés csak nem akart megtörténni, egyrészt a Ramadan miatt (a kormányhivatalok ilyenkor délig dolgoznak), másrészt most indítottak be valami új folyamatot és még a kezdeti nehézségek időszakába sikerült belecsöppennem. Mivel egy céges konferenciára is mennem kell, ezért sürgős ügyintézést fizetett a cégem, és a kis HR-es lány tényleg mindent megtett, mindennap hívta őket -ugyanúgy, ahogy én őt zaklattam naponta - csak nem jött semmi hír. 

Aztán végül megérkezett a behívó az orvosi vizsgálatra (a vérvétel az utolsó lépés a vízum előtt), már szinte sírtam örömömben és azonnal rohantam a tesztre (ez volt életem első vérvétele, amelyet úgy vártam, mint a messiást... v.ö. a blog egyik legkorábbi cikke tavalyelőttről, amelyben az első vérvétel körüli hisztimet írtam le...), aztán megint csönd...

Az útlevelem csütörtök délután érkezett meg, úgy, hogy péntektől egy hétig szünetel minden állami hivatal... azaz mindkét utamat le kellett volna mondanom, ha az utolsó pillanatban mégsem kapom meg. Teljesen kész voltam, mire kézhez vettem az útlevelet, benne a friss vízummal.

Amikor az orvosi vizsgálatra megjött a behívó, akkor kicsit optimistább lettem a végkimenetelt illetően, és megvettem a jegyeket Nepálba. Jövő héten Eid miatt négy, vagy ötnapos hétvégénk lesz (a hold állásától függően, és ezt még mindig nem tudjuk, ez a másik, ami eléggé megnehezíti az utazás szervezését...) és így négy napot Nepálban leszek!!

(netről vadászott kép)

Buddhizmus, jeti, Himalája, Kathmandu (ahol a Baraka c. film kezdő képsorai játszódnak) - hihetetlenül izgatott vagyok!! Egy aprócska dolog azért kimaradt a hirtelen fellángolásban, amikor a jegyeket megvettem... Nepálban még monszun időszak van. Állítólag már nagyon a vége és egyébként is, Nepálban nem olyan erejű, mint Indiában.. de azért egy kis esélyt látok rá, hogy négy napon keresztül zuhogni fog az eső. Én mindenesetre optimista vagyok, már befizettem a Mount Everest körüli sétarepülést, meg hátizsákot is vettem, merthogy túrázni fogunk egy kicsit a Himalájában. Ezzel úgy érzem, mindent megtettünk, hogy bevonzzuk a jó időt.

Nepálból vasárnap hajnalban érünk haza. Vasárnap bemegyek dolgozni, aztán ugyanaznap este elutazom Hong Kongba, ahol majdnem egy hetet leszek összesen. 

(szintén nem saját képek, az enyémek jobbak lesznek...)

Hong Kongban három napot egy konferencián leszek, amely eleve nagyon izgalmasnak hangzik, meg három kollégával megyek, így eleve jó buli lesz. Aztán ha már ott vagyok, ott maradok egy rövid városnézésre (tényleg nem sok sajnos, 2,5 napom lesz a saját programokra, de mégis), és a haveromnál, Frednél alszom (akivel Iránba utaztam együtt, ő már ott él Hong Kongban). Aztán haza vasárnap hajnalban... és megint meló másnap.

Nagyon izgalmas két hétnek nézek elébe, közben szedem a vitaminokat hogy legyen mindenre energiám... :). Szeptember közepén tudok újra írni majd a blogra, és akkor mindenről beszámolok!

Ez a Ramadan is elmúlt...

Hihetetlen, hogy már majdnem elmúlt a Ramadan (ahogy öcsém mondaná, "EZ IS ELMÚLT..."), jövő héten lesz a szent hónapot lezáró-ünneplő Eid as Fitr és azzal együtt hosszú hétvége. 

Tök sokat olvastam a Ramadannal kapcsolatban idén is (már amennyit tudtam a meló mellett, idén konkrétan este 7-ig tartott az átlagos Ramadan-munkanapom...), ez talán az egyik legkeményebb cikk... kint dolgozni az építkezésen a 45 fokban és böjtölni... nem semmi:

Gulf News cikk - katt ide

Idén sem sikerült egy egész napot böjtölnöm... bár kétszer fél nap megvolt. Egyik reggel Abu Dhabiba kellett mennem a magyar nagykövetsggre, ekkor kb. 5 órát voltam étlen-szomjan, meg is fájdult a fejem. Tegnap pedig mindenfelé mászkáltam, amikor délután rájöttem, hogy reggel óta nem ettem és már órák óta nem ittam, így úgy döntöttem, akkor már kibírom az imáig. 

(két barátom két lakás közötti költözés miatt most nálam lakik pár napot, ők böjtölnek és így én is próbálok nem túl feltűnően enni- inni, nem mintha zavarná őket de mégis, nem akarom még nehezebbé tenni a dolgukat). Az éhség egy dolog, de a szomjúság ebben a melegben nagyon durva... estére már hihetetlen idegesítő lett, így én is könnyen irritálható lettem :) - le a kalappal azok előtt, akik végig böjtölik a napot és mégis tök nyugisak, nem véletlenül mondják, hogy a Ramadan türelemre tanít.

A böjtölésem és az itt lakó haverok tiszteletére ma "magyar iftar" lesz, konkrétan marhapöri (életem első marhapörije, nagyon izgatott vagyok - apu skype-on mindent elmagyarázott... csak nehogy elfelejtsem hogy nem szabad bele bort öntenem :) A desszert sajnos brownie lesz... mondjatok már olyan magyar desszertet, ami nagyon egyszerűen elkészíthető (tehát nem zserbó és társai).

*update* a marhapöri egész egyszerűen zseniális lett. Apja fia...

Bangladesi Iftar

A múlt szombatot, és ezáltal a hétvégét, bangladesi iftarral zártam. Nem tudom, miért nem bíztam előtte a bangladesi konyhában, így utólag picit szégyenlem is magam emiatt... teljesen rendben volt a kaja (és eléggé hasonló az indiaihoz, csak a fűszerezésben voltak kisebb különbségek). 

A bangladesi étterem, ahova naplementéig el kellett jutnunk, konkrétan Dubai végén található, az út másik oldalán már Sharjah emirátus található.

A hely így nézett ki.... a kis utca előtti pulton különféle samosa-szerű, olajban kisütött dolgokat kezdtek el árulni a maghrib (ima) után. 

Balra KK látható, a bangladesi haverunk aki a vacsorát szervezte, az ünnepi bangladesi viseletében:

Az étteremben már meg volt nekünk terítve... előételnek mi is kisütött mindeféléket ettünk (a rántott csípős padlizsántól kezdve a chilly-vel töltött főtt tojásig, mind olajban kisütve, a kaják jó része persze csípős). Bangladesben ezek mellé gyümölcsöket szoktak enni, ami nagyon tetszett.... a csípősek mellett megettem kb. két almát és két narancsot.

Ez itt középen sült csicseriborsó valami érdekes szószban:

A puffasztott rizst érdekes módon a sült csicseriborsóba kell keverni, és attól még finomabb (vagy laktatóbb, gondolom...)

A fő étel klasszikus indiai curry, illetve jó kis grillezett bárány volt. A desszert hihetetlenül édes és tömény, olajban kisütött, cukorszirupban és rózsavízben áztatott, különböző formákban megjelenő süti volt... (konkrétan emlékszem, hogy ezekre ránézve eszembe jutott, milyen jó lenne most csöröge fánkot enni...). 

Az étterem teljesen bezsongott, hogy ott vagyunk, általában bangladesiek étkeznek náluk és ritkán van egy 15 főből álló nemzetközi csapatuk... a végén még a főpincér beszédet is mondott és megköszönte, hogy jöttünk :)

A csapat:

A vacsora után muszáj volt egyet shisháznunk... kaja utáni szieszta:

KK:

Obay:

Napi cukiság

Apeksha üzenete ma a Facebookon...


i miss your crazy loud voice n laugh boomin through the office early in the mornin! :/


Teljesen elérzékenyültem...