Amikor azt mondom, hogy Dubai-t többek között azért szeretem, mert húsz percnyire kell mennem a Marinától, hogy újra turistának érezzem magam, akkor például ilyenekre gondolok:
Akram tegnapelőtt este felhívott, hogy megy az "egyiptomi negyedbe" vacsorázni és hogy csatlakozzak. Nem is tudtam, hogy van egyiptomi negyed (egyébként hivatalosan nincs, csak van egy része a városnak, ahol sok egyiptomi lakik és így tele van ennek megfelelő éttermekkel és kávézókkal).
Szóval nekivágtunk, és Akram elvitt a kedvenc falodájába... kb. 3 asztal, 5 pincér aki nem szól hozzád fél órán keresztül, maga a hely olyan, hogy ott mikrobiológus édesanyám biztos nem enne egy falatot sem - egyszóval autentikus egyiptomi kis kajálda. Már itt teljesen élveztem a szituációt.
Az alábbi ételnek kushari a neve, és Egyiptomban a szegények étele. Eredetileg maradékokból készítették és szénhidrát-bomba: rizs, rajta főtt makaróni, rajta főtt lencse, főtt csicseriborsó, és a tetején egy kis sült hagyma - nyakon öntve paradicsomszósszal és csípős szósszal. Teljesen jó egyébként.
Ez itt pedig rétes-szerű tészta, kolbásszal töltve (nem jut eszembe a neve, de kb. ez az egyiptomi pizza). Ezzel annyira nem voltam kibékülve.
A vacsora után, amely 20 dirhamunkba került, természetesen bevágtuk magunkat egy kávéházba. Az utcán egymás mellett sorakoztak a kívülről tök ugyanolyan helyek - neonlámpák, fehár csempézett falak (a füstöt lemosni praktikus), műanyag székek, ben tülnek az emberek, vizipipáznak és TV-t néznek vagy játszanak, beszélgetnek.
Kiülős rész az utcán: műanyag székek és kanapé.
Tea, vizipipa és backgammon. Végre megtanultam backgammon-ozni!
(mellesleg, hosszú ideje az első este, amikor lehetett kint üldögélni. Javul az idő...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése