A londoni utam előtti estén újabb kulináris kalandba kerültünk barátaimmal: elmentünk etióp kaját kóstolni. (most itt ismét eszembe jutott a régi, csöppet sem politikailag korrekt diákvicc: Mi az, egy szem rizs a vödör alján? Szegény etióp kisgyerek egész éjjel hányt.)
Nem is tudom, hogy jött ez, valaki mesélte, hogy mennyire poén, kézzel-lábbal eszel és az egész olyan autentikus. Így elindultunk Deirába, én még be se csomagoltam Londonba, útközben hihetetlenül eltévedtünk, aztán valahogy mégis megtaláltuk a helyet, a tipikus souk-os, óvárosi nyüzsgés és őrület közepén. Én imádom egyébként Deirát, de turistaként (jellemzően flipflopot is fertőtlenítek a deirai séták után) és itt kezdett el bennem motoszkálni, hogy nem lesz az jó, ha most az egyhetes üzleti út előtt kapok egy jó kis etióp gyomorrontást, de persze legyünk nyitottak az új tapasztalatokra.
Maga a hely "Dubai kedvenc etióp étterme", egyemmeg, egy kis 20 négyzetméteres szobácska 4 asztallal, fehér csempével körbecsempézve. A bútor viszont tök érdekes, és állítólag abszolút tipikus:
Az ott középen a kötött terítővel lefedett asztalka, amelyről, ha odaülsz, leemelik a kupolát és egy, mindenféle magot és fűszert tartalmazó ki asztalka lesz belőle:
Az étteremben rajtunk kívül még egy asztalnál ültek és kézzel-lábbal eszegettek. Ismerősöm Shelly itt már teljesen bezsongott, hogy amikor fél évet az ENSZ seregben Eritreában élt, akkor pont ilyenek voltak az éttermek és az illatok és hogy ez mennyire izgalmas és nosztalgikus (és ragaszkodott mindenféle kaják végigkóstolásához, aztán fél órával később előadta a hattyú halálát hogy fáj a feje és biztos gyomormérgezést kapott.... kutya bajunk nem volt egyébként utána).
A menü képes volt, és végigvezetett minket az etióp kaja tipikus fogásain (igen, igen, Gordon Ramsay szerint ne legyenek fotók a menün... persze Gordon Ramsay és ez a kajálda között egy univerzumnyi a különbség). Az etiópok nagyon szeretik nyersen enni a húst és a májat, így maga az étlap is guszta volt. Én ragaszkodtam hozzá, hogy vega kaját eszem (kisebb rizikó), így végül ezt a tipikus tálat kértük:
Az alábbi képen látható óriási tányéron kihoztak egy barna palacsintaszerű tésztát, amelyről kiderült hogy erjesztett (tehát savanyú) kenyér, és rajta mindenféle furcsa szószok, meg reszelt cékla, meg reszelt savanyított krumpli. Aztán szakítasz egy kis kenyeret és annak segítségével megpróbálsz minél többet befogni a szószokból, majd az egészet egyben lenyeled.
A másik tál, amelyet rendeltünk, valamilyen húsos étel volt, amelyben együtt sült a hús, a sült krumpli és a paradicsom. Nem tudom, milyen állat milyen alkatrészéből készült, de egyébként nagyon finom volt (merthogy muszáj volt azért megkóstolnom, na).
Maga a hely teljes időutazás, ilyen poszterek voltak a falra akasztva:
A TV-ben az etióp csatorna ment (nem tudom, az én kábelszolgáltatóm adja-e) és éppen zenei videóklippeket mutattak: fehérbe öltözött csinos kislányok álltak egy körben és táncoltak, mindezt egy rét közepén.
Mindent egybevetve: érdekes élmény volt és örülök, hogy erre is sor került - bár nem lettem az etióp kaja szerelmese. Az éttermet elhagyva egyébként egymásra néztünk, és mindannyian tudtuk, mi a következő lépés: visszarohantunk a Mall of the Emirates-be, és egy-egy XXL-es Hagen Dazs kehellyel ünnepeltük meg a kalandot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése