Lazább tempó

Rájöttem, hogy már régen nem írtam a munkámról, ami egyrészt jó, mert gondolom azt jelenti, hogy nem csak arra koncentrálok, másrészt azt sem akarom, hogy csak olyankor írjak, amikor panaszkodom...

Az elmúlt pár hétben lényegesen kevesebb a meló és lazább a tempó, egészen furcsa érzés és csöppet sem rossz. Sőt, a múlt héten volt két nap, amikor unatkoztam! (ilyen utoljára 2007 nyarán volt, közvetlenül azután, hogy bevezettük a Dunhill-t, és Katával próbáltunk nagyon busy-nek tűnni de abban a 2-3 hétben eljutottunk az Internet utolsó oldalára is).

Valamikor március vége felé elkezdtem érezni, hogy az új brand manager tényleg átveszi a dolgokat, és lassan kezdenek megszűnni a brand manageri feladataim. Mostanra már teljesen megszűntek, néha-néha még konzultálunk, hogy mi miért van és mi a háttere de ez a maximum. Április elején a londoni BAT nagyisten küldött nekem egy meglepetés- szeretetcsomagot hogy megköszönje az erőfeszítéseket és az extra-munkát; a kollégáimtól megtudta, hogy "Borisz szereti a fura filmeket és a fényképezést" ezért kaptam vagy 10 DVD-t, fura filmekkel (a legtöbbje japán fröcsögős-végtaglenyisszantós, szóval a stílust nem sikerült annyira elkapni, de a gesztustól teljesen odavoltam).

Április elején véglegesítettük a toolkitet, amelyen fél éve dolgozom. Történelmi pillanat, én őszintén szólva már azt hittem, a gyerekeimnek kell majd átadnom ezt a projektet, de aztán egyszer csak mindenki rámondta az áment és körbeküldtük a régióban (na jó, azóta már dolgozunk a "további eszközökön", de akkor is). A kampány véglegesítésének záró aktusa, hogy egy webes konferencián keresztül leprezentáljuk az egész régiónak a kampányt, elmagyarázzuk a célokat, a szabályokat, és hogy mi miért úgy jó, ahogy van. A prezentációt persze kívülről tudom már, mégis, amikor megláttam, ahogy elkezdenek feljelentkezni a Webexre, Dél-Afrikától Törökországig, Marokkótól Libanonon és Közel-Keleten át Iránig a csapatok (országonként 1-2 BAT-s ügyfél és 2-3 Ogilvy-s), hát azért legördült 1-2 izzadtság csepp a homlokomon. De leprezentáltam a 200 slide-ot két óra alatt, és jól sikerült. Most már csak kisebb utómunkák várnak ránk.

Szóval mindezek után kicsit kiürült a To Do listám, ami nem rossz. Már dolgoznom kellene a következő toolkiten, de London késik két hónapot a globális stratégiával, így addig nem tudjuk elkezdeni. Úgy néz ki, lett egy globális projektem. Nassim elkezdett dolgozni egy kisebb kampányon, amelybe aztán belevonódott a londoni csapat és felfújták nagy projektté, és mivel Nassim utál a londoniakkal együtt dolgozni, átvettem tőle (Nassim rám hagy mindent, amihez a globális csapattal kell dolgozni. Mert én értek a nyelvükön, őt meg csak frusztrálják - ez volt a hivatalos magyarázat...). Szóval amin most dolgozom, lehet hogy mindenfelé a világban megvalósul, ami izgalmas! (nem mintha Afrika - Közel-Kelet önmagában annyira unalmas lenne).

Szóval most nyugisabb időszakunk van, amely azért is jó, mert tényleg időben eljövök a munkából és este még van idő programokra (ez nagyon nem volt jellemző az első negyedévben). A múlt héten beültünk egy mexikói haverommal sörözni, buliztam a DNIT csapattal, sőt, arra is vettem a fáradtságot, hogy kerestem új fotós tanfolyamot és most a hétvégén két napot az iskolapadban töltöttem. Hétvégén megyek Ománba hajókázni meg kempingezni, most már azt szervezem. És már befizettem a májusi beiruti kirándulást is...