... és így végződött:
A munka most megint bepörgött, nem unatkozunk. Kivéve, persze, amikor kénytelenek vagyunk unatkozni.... minden vasárnap délután van egy státusz meetingünk, amikor ügyfél - Ogilvy (mint végrehajtó ügynökség) - G2 (mint kreatív ügynökség) relációban megbeszéljük, hogy hogy hogyan haladnak a projektek. Ezzel semmi gond nincs, sőt, hasznos, de a témák 90%-a hihetetlenül operatív (Ogilvy tájékoztatja ügyfelet, hogy az amman-i repülőtér Departures Duty Free-jében a KENT polcból kiesett két csavar és emiatt laza az egyik akril lemez. Ügyfél nyugtázza, megkérdezi, mikor lehet a csavarokat pótolni. Ogilvy jelzi, hogy a szerelőbrigád jelenleg Sharm El Sheikh-ben van, a promó gondolákat installálják, de utána - és a decemberi beiruti szerelés előtt - belefér. Ügyfélnek eszébe jut, hogy amikor a múltkor Bahreinben volt, ott is lazának tűnt az egyik akril lemez. Lehet, hogy érdemes lenne végigjárni az összes repteret, és felmérni, hogy ez általános probléma-e? Nem, decembertől úgyis indul egy új kampány, akkor majd úgyis körbejárjuk az összes duty free-t. De akkor mi legyen Amman-nal, azt mégis vegyük előre? (... 5 perc beszélgetés erről...) Igen. Jó, akkor írjátok be légyszíves következő lépésnek, hogy... (ilyenkor nem tudok nem gondolni arra, hogy gyerekek éheznek Afrikában.) Egyébként ilyen státusz meetingekre nagy szükség van - csak nem biztos, hogy hatékony, ha a G2-ból is hárman végigüljük.
Ezen a héten telefonkonferencia volt, mert ügyfél Londonban volt. Ez az account director, Nassim:
Zainab, az account axe:
És én:
(mivel hármunk közül én tudom a legtovább fenntartani a koncentrációmat, én görnyedek a telefon fölé...) a képek percekkel azelőtt készültek, hogy elkezdtünk volna akasztófázni.
Egyébként, státuszt félretéve most kezdem jobban élvezni a melót. Elkezdtem értelmes projekteken dolgozni (értelmes= 1. használom hozzá az agyamat, 2. olyan projekt, ami meg is fog valósulni, és nem proaktívkodás amely egy prezit él meg, leprezentáljuk, ügyfél örül neki majd ott rögtön meg is hal a projekt. Én vagyok házon belül a a proaktív projektek koronázatlan királya.)
Kínaizás este 9-kor, valamelyik este:
(balra két vigyorgó account, jobbra két vigyorgó kreatív)
A héten odajött hozzám Zainab, az account exe, hogy lehet, hogy feltűnt nekem, hogy mostanában dekoncentrált (feltűnt. napi 3-szor kellett státuszolnunk és még így is esténként bent kellett maradnom megcsinálni, amit ő elfelejtett.) de hogy ő most fel szeretne mondani. Nagyon megunta már ezt a munkát, így gyakorlatilag fél éve keres melót, de gondolta először kivesz egy hónap szabit, és utána mond fel. Ugye nem baj.
Rá 5 percre elkezdtek ömleni az önéletrajzok. Nassim, a főnököm közölte, jövő hétre talál valakit, no problem, és elkezdte hívogatni az ismerősöket. És elég ijesztő, hogy nem kevés munkanélküli reklámos van jelenleg Dubai-ban. Hirdetést még mindig nem adtunk fel, de én már interjúztattam is egy lányt, aki teljesen szimpatikus volt. Azért erről a folyamatról szerintem még lesznek vicces sztorik, úgyhogy majd beszámolok. Pár első benyomásom, legalábbis az önéletrajzokról, azért máris van: 1. itt sokkal magasabb a bullshit faktor. Emberek olyan életrajzokat írnak, hogy első reakcióm: hát ez az ember túlkvalifikált. Aztán rájövök, egyéves tapasztalata van, csak összeizzadott egy 5 oldalas önéletrajzot, amelyben még a nyári tanfolyamok és az egyetemi esszék címei is benne vannak. 2. minél hosszabb, annál jobb. A tömörség itt nem erény. Hosszú, többszörösen összetett mondatok, hogy a végére az olvasó teljesen összekeveredjen, mert az a jó, 3. minden indiai származású jelentkező a "szakmai célok" részbe be copy-pasteli az alábbi mondatot:
To grow in the organization with immense experience and to have wider exposure to various aspects. With a foresight of reaching the zenith of my potential, I would like to present myself and be given an opportunity to work with my obstinate principles of disciplined learning and rendering.
Ez a zenites mondat elsőre is feltűnt, hogy ez mégis mit jelent? Aztán amikor minden önéletrajzban feltűnt szó szerint ugyanaz a mondat, elkapott a röhögőgörcs. Elképzeltem, ahogy az indiai felsőoktatásban megtanítják a hallgatóknak, hogy ha ez a mondat benne van az életrajzodban, nyert ügyed van...
A héten több ízben is sikerült bővítenem a lakótársam háztartástani ismereteit. Ez a libanoni srác, akiről még anno meséltem, hogy imaszőnyeget mos a mosógépben meg fél órát mos mosogatószerrel egy brokkolit. Na. A héten arra jövök haza, hogy a nappaliban vasal, közben a laptopját bámulja. Hát Te? Éppen most tanulok a youtube-ról vasalni. Az első 4-5 inget tönkretettem, de most már egészen belejöttem. (elégedett mosoly.)
Aztán asszem másnap finoman jeleztem neki, hogy nem muszáj minden ruhát a 16-os programmal kifőzni a gépben. Sőt, ha nem főzi ki együtt a piros és a fehér ruhákat, akkor nem lesz minden ruhája olyan rózsaszín, mint épp az az adag, amelyet akkor teregetett.
Épp az imént kitettem egy post-itet a mosógépre lerajzolva az adagolót, és kis nyilakkal jeleztem, hogy nem öntünk fél kiló mosóport abba a fakkba, ahol a kis virágocska van lerajzolva (értsd. öblítős fakk), mert akkor eldugul és undorító lesz az adagoló.
És gondolkodom rajta, hogy a főzési alapismereteket is át kellene vennünk, talán akkor nem égne oda minden este egy újabb zöldségfajta (mert hálistennek vércsoport diéta miatt nem eszik húst).
Jaj. pár hónapja vált el a feleségétől de ez akkor sem normális, hogy ennyire életképtelen, nem?
Szerda este elő-karácsonyoztunk. Barbi barátnője, Andi meghívott minket vacsorára, ahol is isteni forralt bort készített (ami 30 fokban is jól esik), gulyáslevest és lecsót készített, nagyon szuper volt. Nagyon aranyos volt a csapat, jól éreztem magam. Barbi Andiékkal is fog karácsonyozni. Biztos jó lesz, de azért sajnálom picit, én elég nehezen tudom elképzelni, hogy itt töltsem a szentestét... állítólag jövő héten lángosozunk (ennek én voltam az értelmi szerzője, bevallom) remélem tényleg össze is jön!
Tegnap a megbeszéltek szerint Barbival elmentünk Bab Al Shams-ba (az előtörténethez érdemes elolvasni az előző bejegyzést), és az egész napot ott töltöttük. Na jó, nem az egészet, mivel 1-re értünk ki, mivel ismét eltévedtünk (komolyan átláthatatlan ez az útvonal!). Sajnos nem sikerült bekamuznunk, hogy a hotel vendégei vagyunk, ezért fizettünk napi belépőt (először 550 Dirhamot, azaz 27.500 forintot akartak elkérni amely package-ben büfé ebéd is van, aztán durván lealkudtuk az árat, hagyjon már minket békén a büfé ebédjével :)) de minden pénzt megért.
Rögtön érkezés után irány a medence, és benne a bárnál szürenkezés:
Így néznek ki a medencék, amelyekről a múltkor éjszakai képeket mutattam:
Medence, mögötte sivatag:
Ebéd előtt. Elnézést a félreérthető kaktuszért :)))
Barbi, hasonlóan a kaktusszal:
Így néz ki az egyik épület a resort-on belül, előtte a füves pálya, itt lehet mini golfozni, krokettezni, stb. Képzeld köré a sivatagot.
(pont ma a strandon hallgattam Péterfy Borit és feltűnt ez a sor a Pénz Miatt c. számból:
Pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen / Pénz nélkül meghal a föld /És Dubaiban se lenne ennyi zöld.... és ez ÍGY IGAZ.)
A kaja és fetrengés után kisétáltunk a sivatagba. Így igaz, végre sikerült nappal látnom a sivatagot!
Itt készült az a bizonyos ugrálós kép is. Nem keveset próbálkoztunk, mire összejött, hogy pont a levegőben kapjon el... és melléktermékként maradt egy csomó kép, amelyben viccesnél viccesebb pozíciókban vagyok látható. Gyorsan egymás után nézve még kisfilmnek is elmegy...
Pár kedvenc:
Egyébként nekem - lévén Dubai előtt soha nem voltam sivatagban - nagy élmény volt ez. Lehet, hogy már modtam, de van egy kegyetlen szépsége ennek a tájnak. Felmásztunk egy dűnén, ami meglepően szilárdnak és keménynek tűnt, pedig a felszínen folyamatosan mozog a homok. A felszín felett pár centivel a szél folyamatosan hordja a homokot és simítja a felszínt. A végeredmény így néz ki:
Bár általában teljesen érintetlennek tűnt a dűne (kvázi szűz-homokban sétáltunk...) helyenként ilyen nyomok láthatók. Nem tudom, milyen állathoz tartoznak, Barbi azon parázott, hogy skorpió. Nem tudom:
Csillogó homok, digitális makróval:
Séta a dűnén....
(látszik a háttérben, hogy azért ez nem az a 100% sivár sivatag, az picit messzebb van. itt azért vannak kisebb növények)És belefetrengés után... :
Turistás fotó.... (iwiw- gyanús ! :))))
Aztán lesétáltunk a dűne aljára, és pont belesétált a tevés bácsi a naplementébe...
Mint kiderült, minden este idejön és lehet vele tevegelni 10 métert. Kihagytam, de a tevelánnyal lefotóztuk magunkat...
Nyálas naplementés kép következik.
Este kijött egy sólymos emberke is röptetni... teljesen ellágyultam, hogy micsoda költői pillanat, ahogy leült a sólymai mellé a homokba és odarohantam fotózni. Aztán amikor észrevettem, hogy éppen egy galambbal eteti a madarat, amelyet a sólyom boldogan tép szét, körülötte mindenhol a véres tollak, akkor elhagytam a horror helyszínét.
És még egy búcsú-kép Bab Al Shamsból, egy kavicsos "lábfürdő" úszó lámpásokkal...
Szóval nagyon kellemes nap volt, teljesen kikapcsolódtam, és erre nagy szükségem volt.
Este visszafelé jövet elment mellettünk maga a sejk! a fehér merci terepjárójában (onnan lehet tudni, hogy a sejk autója, hogy általában 5-jegyűek a rendszámok, a sejk autói egyjegyűek, a hozzátartozók rendszáma kétjegyű. Ennek a rendszáma csak nemes egyszerűséggel: 1.)
Barbi teljesen beizgult, elkezdtük "üldözni a sejket". De lehagyott minket...
Ma itt nálam a tengerparton fetrengtem. Még mindig jó idő van - 27, 28, 30 fok - de azért már érezni, hogy hűvösebb, és a pesszimisták szerint még 2-3 hétvége lesz jó strand-idő, utána februárig hűvösebb van. Úgyhogy ki akarom használni még amíg jó az idő.
Hát, ennyi erről a hétről. Holnap ismét státusz meeting, kíváncsi vagyok, mit sikerült intézni azokkal a csavarokkal.
