Egy nap Indiában

Mivel Dubai lakosságának több, mint a fele Indiából vagy Pakisztánból származik, ki sem kell tennünk a lábunkat a városból, hogy autentikus indiai élmények érjenek (na jó, nem teljesen autentikus.... az utcák lényegesen tisztábbak). Egyik péntek reggel mi is nekivágtunk, és egy nap alatt bejártuk a deirai halpiacot (amelyben persze minden nemzet megtalálható, de az eladók nagyrészt indiaiak), Bur Dubai-t és Karamát... szép nagy kör volt.


A halpiacról írtam már régebben, de pár új képet muszáj feltennem... zseniális ez a hely. Korán reggel mentünk oda, így a legnagyobb zsongást sikerült lencsevégre kapni.



Persze mindenki nagyon jópofa, vidám és kedves...



Pár helyi még a pénteki mecset előtt gyorsan elintézi a halvásárlást... (több nagybani vásárlót is láttunk, valószínűleg az éttermek is itt veszik a napi halkészletet).



Tenger gyümölcsei...



Cápácskák:


Ők az "illegális horgászok", akik szabadidejükben megpróbálnak egy kis pénzt keresni a zsákmányból... nem túl bizalomgerjesztő a display:



Halpucolás ezerrel:


Szóval nagyon jó kis hely ez. Néha-néha azért eszembe jutott, hogy most rosszul leszek (kora reggeli gyomorra szuper az intenzív halszag), de az gyorsan el is múlt, gyorsan hozzászoktunk mind a szagokhoz, mind a vizuálhoz (amely néha szintén túl sok). A halpiac mellett egyébként betévedtünk egy hentes-bazárba is, ott birkafejek és lenyúzott kecskék lógtak kampókról, na azt nem vállaltuk be - keresztülfutottunk rajta.

A halpiac előtt sirályok ezrei tombolnak... illetve tapicskolnak a piacról idedobott halmaradékos jégben :)



Ha már voltunk a halpiacon, hát megnéztük a zöldség - gyümölcs soukot is, amely szintén jópofa:



Bácsi nagyon komolyan pakol:

Rizs kínálat:
Pihenő hordárok:


Datolyakínálat:

A deirai bazárokból átsétáltunk az Öböl túlpartjára, Bur Dubai-ba...


(alábbi képeken egyébként a Creek deirai oldala.... imádom).




Először is végigjártuk a textíl soukot... itt épp komoly kendő-demonstráció zajlik...



... majd anyut is bevittem a hindu szentélybe, amelyről már szintén írtam. Valami spéci ünnep lehetett (mikor nincs? a hinduk egyfolytában ünnepelnek valamit), mert éppen isten-etetés zajlott. Azért tudom, mi ez, mert egyszer Apeksháéknál láttam már hasonlót. Az egésznek az a lényege, hogy összekeversz egy folyadékot, amely 5 dologból áll (joghurt, méz, vaj + még kettő dolog, amelyik nem jut eszembe - minden az ötösség jegyében, mert elviekben az emberi test is öt elemből tevődik össze), veszed az istenek szobrait a házi szentélyedből, és elkezded őket ezzel a löttyel locsolgatni. Ez az isteneknek fontos, hiszen ennek az ételnek köszönhetik halhatatlanságukat, és cserébe hálásak lesznek neked.

Ezt a szertartást egyébként szentélyben, azaz nagyüzemi mértékben még nem láttam, egészen logikusan lett megoldva...

A szentélyhez járulók kis ezüstcsészékkel mernek a hordókban előre bekevert folyadékból:


Aztán odamennek a szentély ajtajához, és az erre kijelölt helyen kiöntik a cuccot....


... amely egy csőrendszeren keresztül utazik...


... és végül az istenek fejére folyik. Isteni (bocs.)





Nem tudom, emlékeztek-e még Karamára, a szinte 100% indiaiak által lakott kerületre, ahol a híres Karama Shopping Centre található (tavaly egyszer vásároltam ott és beszámoltam róla). Ez volt a következő úti célunk.

Pár valóság-szagú lakáshirdetés (v.ö. az én lakásom 5000 dirham per hónap):

Az itt lakók gyakran nem lakást bérelnek, hanem "bed space"-t... ez jó esetben egy ágyat jelent közös szobákban, rosszabb esetben az ágyon is osztozkodsz (pl. taxisok váltják egymást az ágyban aszerint, ki műszakos). Így fontosnak tartják, hogy etnikailag passzoljanak egymáshoz a lakótársak (itt pl. indiai muzulmánoknak elérhető az ajánlat):




Ezek szerint a Kerala-beliek (India déli részén) nem számítanak indiainak...



Az alábbi hirdetés szerint filippinók is találhatók Karamában. Itt "partition mate"-et keresnek; a tömeg-lakások nagy részében vesznek egy normális lakást, aztán a szobákat paravánokkal fakkokra osztják. Például az én nappalimból simán lenne 4-5 "partition". Aztán ebbe emeletes ágyakat tesznek, akivel a partition-ön osztozol, az a partition mate... a szomszéd fakkban élőket már teljes komolysággal szomszédnak hívják.



Bevetettük magunkat a karamai vásárlás örömeibe, és csúcs volt. Ismét átvittek minket a titkos, "másik" boltba (kacsint kacsint), titkos szekrényeket nyitottak ki hogy megkeressék nekem a "same, same but different" Mont Blanc övet, az ing-eladó diszkréten odasúgta a fülembe, hogy "watch watch watch: Breitling, Rolex, Omega..." majd megsértődött hogy én valóban inget akarok venni... nagyon vicces hely.

Többek között lett volna lehetőségünk "cipő" márkájú papucsot is venni... kihagytuk.


Este elvittem anyut két, 15 dirhamos vacsorás indiai étterembe, ahol persze isteni a kaja, hisz minden indiai ott eszik. A Venus nevű dél-indiai vega étteremben dosát és uttapamot kóstoltunk, aztán a Little Hut-ban a paneer rejtelmeibe vezettem be anyut.

Kedves felirat az egyik helyen (=ne hörögj köpés közben...)



Kedves pincér a másik étteremben:

Jacobs és Vuitton a padláson

Anyu megérkezése előtti héten egy este Christiannel és Donnával (ex) átugrottunk Al Karamába, a város egyik régi részébe. Karamát mindenki ismeri Dubai-ban (sőt, anyu Dubai-könyvében is megemlítik, mint javasolt program), egyesek imádják (Christian és most már én is), mások utálják (Barbi). Jellemzően indiaiak lakják, így hangulatilag megint csak olyan, mintha egy másik országban lennék turista, ugyanakkor esszenciájában tipikus Dubai: Karama hírhedt shopping negyed.

Chris és Donna már régóta mondták, hogy oda mindenképpen el akarnak vinni, és meg akarják mutatni a kedvenc indiai kifőzdéjüket a városban. A negyed ugyanis tele van kis kifőzdékkel, ahol 1 vagy két dirhamért kapsz egy tál curry-t, és a menün semmit sem értesz mert angol fordítás nincs, de rábízod magad a sorsra és berendelsz valamit, aztán szerencsés esetben utána rájössz, hogy mit ettél. Az ilyen kis kifőzdék természetesen népszerűek a helyiek körében (a helyi alatt most kivételesen a negyedben élő indiai közösséget értem, és nem arabokat), a nyugati expatek körében pedig ismeretlenek. Nem is tudom, Donnáék hogy találtak rá, mert azért ők is óvatosak az ilyen helyekkel - voltak már ételmérgezéses halálesetek Dubai-ban, nem egyszer...

Szóval Karama. Emberek az utcán élik az életüket, vonulnak és kirakatokat nézik, száriba öltözött nékik csacsognak a parkban, biciklis emberek köszönnek a járókelőknek és az ember személyes zónája 1 cm-re zsugorodik és mindebben a kavalkádban az egymás iránti jóindulat és ez együtt-élés öröme szinte kézzel tapintható.

Christian és Donna helye bezárt. Nem tudtunk rájönni, hogy az egymás mellett álló 5 egydirhamos kifőzdéből miért pont ez megy tönkre (pláne, hogy Donna és Chris szerint ez volt a csúcs - nem mintha lenne viszonyítási alapjuk). Kis tanakodás után az óvatosság mellett döntöttünk és az utca legdrágább helyének kinéző étterembe mentünk. Itt 10 dirhamért adtak egy tál ételt (a napi Cézár-salim a munkahelyen 20 dirham). És azért ez is autentikus élmény volt: a randomszerűen beválasztott fogások (na jó ez nem igaz, mindhármunknak vannak kedvenc indiai kajái, azok is benne voltak) isteniek, a pincérek pedig szinte túlzóan kedvesek voltak, úgyhogy egyáltalán nem csalódtunk a helyben.





Amiről Karama híres, az a bevásárlóközpontja. A negyed közepén található a Shopping Center, amely egy hosszú, U alakú egyemeletes épületsor és kb. bazárként funkcionál. Karama a bóvli és a hamisítvány, pontosabban - egy helyi eladó szavaival élve - a "genuine fake" azaz a valódi hamisítvány cuccok fellegvára, és mint ilyen, hihetetlenül szórakoztató. Elkezdtünk vonulni a shopping centerben, közben persze mindenki megszólít és a boltjába invitál "Looking is free, looking is free!", "Sir, you're so sad you don't have a watch?" ésatöbbi. Először csak nézelődni akartam, aztán amikor elkapott a feeling, akkor elkezdtem vadul keresni egy olyan gusztustalan pólót, amelyik már szép, és végül egy lealkudott övvel, egy hamutállal és 8 DVD-vel távoztam.
Hamar rájöttem, hogy itt a kereskedelem két szinten zajlik, vannak a legális cuccok a földszinten (ruhák, köztük teljes boltok csak "Lacoste" és "A&F" stb cuccokkal). Aztán vannak az illegális dolgok, köztük az órák és a DVD-k, ez esetben az embert elkapják egy sarkon, és felviszik egy kis zugba valamelyik padláson, és megmutatják a kínálatot. Zseniális.







Donna már szenior Karama látogató, és pontosan tudja, mit hol talál meg. Rá volt kattanva egy Marc Jacobs táskára, és mindenképpen meg akarta szerezni. Szóval bemegyünk egy táskaboltba, körbenéz, odaköszön a boltvezetőnek, és elkezd kacsintgatni, hogy a "másik" (jelentőségteljes pillantás) boltot is meg szeretné nézni, mert tudja, hogy Marc Jacobs ott van. Aztán az eladóval túlesnek a kötelező csacsogáson, igen, voltunk már itt, de azóta átfestették a boltot stb. - majd a csávó elindul, hogy megmutatja nekünk a "másik" (jelentőségteljes pillantás) boltot. Átmegyünk a szomszéd boltba, amely pólókat árul, bemegyünk a próbafülkéjébe (négyen egybe), kiderül hogy a próbafülkében a tükör egy titkos ajtó, kinyitja, átlépünk a tükör keretén (eszembe jut Lewis Carroll) felmegyünk egy falépcsőn, a padláson vagyunk, görnyedt háttal (alacsony tető) megyünk vagy két-három boltnyit a padláson. Egy nagy kanyar, egy lépcső le majd megint fel, és ott, az egyik padláson, megpillantjuk a készletet: Marc Jacobs és Luis Vuitton halmokban, párszáz dirhamokért. Donna állítja, hogy ezek nem hamisítványok hanem lopottak, azért rejtegetik őket, a kollégám szerint meg csak ezek a márkák kevésbé megértőek :) a hamisítással szemben - én nem vagyok szakértő, de én is erősen kétlem hogy igaziak lennének, de nem is ez a lényeg. Itt venni táskát legalább akkora vásárlási élmény, mint az Opera mellett. Más élmény, de ugyanannyira maradandó.

Vettem egy övet és lealkudtam az árából 20 perc alatt 5 (!!) dirhamot. Annyira élveztem. Aztán bevásároltunk hamisítvány DVD-ket (itt ismét padlásra vitt minket egy másik csávó, leültetett minket fotelekbe és elénk tett 1-1 ládát, egyenként több száz DVD-vel), és amikor megkérdőjeleztem "az áru" minőségét, előkapott egy mobil DVD lejátszót és megmutatta a cuccot. Mintha más árut teszteltem volna...


Végül sikerült egy hamutálat is találnom az egyik giccs-boltban. Mindenfelé fedeles (olyan nagy gombos csikk-bepörgetős) hamutálat kerestem mert szeles a teraszunk és itt megtaláltam. Szörnyű a design de most már kezdem megszeretni :)


Hát így zajlott a látogatásunk Al Karamában. Kb. 11-ig "shoppingoltunk" teljes extázisban. Ja, persze végül csak én vettem valamit (a fentieket). Donna nem találta meg a táskát. A kínai újév miatt nem volt jó a mostani felhozatal. Hát ekkor tudtam meg, hogy a kínai újév milyen negatívan befolyásolja az Al Karama-beli luxus cikk kínálatot.