Érdekes érzés besétálni az irodába egy áprilisi dögmeleg reggelen és boldog újévet kívánni a kollégádnak. Pedig pont ez történt velem a múlt héten: Vichy (a coffee boy, akiről már írtam régebben) mesélte, hogy Sri Lankán most ünneplik az újévet (ez egészen pontosan a Sri Lanka-i többség új éve, Singalese/Sinhalese New Year - mi ez magyarul, szingáli új év?). És ebből az alkalomból Sri Lankán mindenki szabin van és bulizik, elefánt versenyt szerveznek, tehén versenyt szerveznek (az elefántot még csak-csak, de bevallom, nehezemre esik elképzelni, ahogy tehenek versenyt futnak). Ja és csapatos kókusz dió dobálást tartanak: az egyik csapat feldobja a kókusz diót, a másik csapat megpróbálja a levegőben összetörni egy ellen-kókusszal. Hát így ünneplik Sri Lankán az új évet. (Vichy elmondása szerint.)
Ez az újévezés aztán elgondolkodtatott, és összeírtam, hogy ebben a nem kicsit multi-kulti városban hány újévvel találkoztam amióta itt vagyok. Ezek csak a nagyobbak, de ha csak ennyit ünnepelnénk és nem kellene dolgoznunk, már ez se lenne rossz.
Decemberben kezdtünk a muszlim újévvel. Ennek a dátuma teljesen változó (és minden évben 12 napot csúszik vissza a mi naptárunk szerint), 2009-ben, ha jól emlékszem, december elejére esett és ráadásul péntekre, így nem kaptunk szabadnapot.
Aztán persze a mi szilveszterünk, amelyet otthon töltöttem. Január közepén aztán jött az ortodox újév, amely azért itt is valamelyest látható volt, mivel elég erős az itteni orosz közösség (pl. van saját dubai-i orosz rádió állomás).
Februárban volt a kínai újév természetesen, annak globális hatásaival - említettem már a karamai luxuskínálat-visszaesést, de a munkában is, az egyik promóciónkat is el kellett halasztanunk mivel késett minden Kínából. Persze ünneplések is voltak a város nagyobb kínai koncentrációiban.
Az iráni újév, a Nowruz, március 21-re esik és bár túl sok nyoma nincs a városban (jelenleg nem túl menő iráninak lenni itt), valamiért mindenki tudja, mikor van Nowruz - ha csak azért is, mert kisebb a reggeli forgalom a városnak azon a részein, ahol sok iráni lakik. Erre az ünnepre úgy tűnik, minden iráni hazautazik.
Most áprilisban nemcsak a Sri Lanka-i újévet köszöntötték, de jó pár indiai újévet is. pl. az a két kollégám, aki dél-indiából származik, is az elmúlt hétvégén ünnepelt. De ahogy hallom, Indiában kb. minden falunak saját újéve van. (elképesztően izgalmas egy hely lehet India. Kulturálisan annyira sokszínű, nem is tudom, mi tartja össze azt az országot. Apeksha tanítgat nekem hindit, és az egyik legelső tanulságom az volt, hogy a kb. 8 "indiai" kolléga közül csak 2 ért meg, a többiek nem is értenek hindiül).
Hát egyelőre ennyi. Ha találkozom további újévi ünnepléssel, mindenképpen beszámolok róla :)
2010. április 18., vasárnap
2010. április 11., vasárnap
Hétvége a RAK-ban
Két hete egy buliban hallottam egy másik internetes csapatról, akik közösen szerveznek programokat, ráadásul gyakran (mindenképpen gyakrabban, mind a Social Circles, amelynek szeptember óta tagja vagyok), és így összeszokott csapat meg haveri kör. Így a múlt héten regisztráltam ide is, és ennek eredményeképp három nappal később már egy Ras Al Khaimah felé tartó kocsiban találtam magam...
Ras Al Khaimah (vagy, ahogy mindenki hívja, RAK) a legészakibb emirátus, fővárosa Ras Al Khaimah City, és a hétvégei benyomásaim alapján több kecske lakja, mint ember. Mindenesetre érdekes táj, itt kezdődik a Hajjar hegység, amelyet úgy kell elképzelni, hogy mész, mész az autópályán a sivatagon keresztül, és egyszer csak kinő a sivatagból egy szinte teljesen kopár és vad, helyenként meglepően magas hegység. A Hajjar hegység innen fut át az Arab félszigeten keresztül, Ománig.
A csapat RAK fővárosától nem messze foglalt szállodát, annyira olcsón, hogy a legrosszabbra voltam felkészülve, és aztán teljesen meglepődtem, hogy milyen jó kis szállásunk van: egy hegy tetejére épült ez a nem túl visszafogott vár-utánzat:
A szálloda egyébként arról híres, hogy alatta egy forró vizű forrás található és ide jönnek a népek a termálba pocolni. A hotel alagsorában pedig medencék meg menő wellness részleg, ezek közül semmit sem használtunk ki igazán sajnos, mert egy napra mentünk, de mindent összevetve tök jó kis hely volt.
A kedvenc kecském a szálloda alatti utcácskában:
Szálloda- a dombtetőről:
A domb alján a termál fürdő. Külön férfi, külön női részleg természetesen (hogy a nőknek ne kelljen teljes abajában és fejkendőben fürdeniük, amire egyébként a szálloda sima koedukált medencéjében láttam példát. Ahogy kijött a vízből a csurom vizes abajában, az teljesen rácuppant a testére - és így nem teljesen értem, hogy ennek mi értelme.)
Szóval megérkeztünk RAK-ba (én az egyik szervezővel mentem le), és a következő programpontnak már én voltam a "facilitátora". Az első estére ugyanis bor- és sajtkóstoló volt beígérve, és a hétvége szervezője megkért (fél nappal azután, hogy feljelentkeztem a honlapra), hogy ugyan vezényeljem már le a borkóstolót ( a regisztrációs lapomon írtam, hogy szeretem a bort). Mindenki hozott 1-1 palack bort és sajtokat, és vak teszt volt a játék: az emberek végigkóstoltak 7 bort, amelyet kiválasztottam, és tippelniük kellett, hogy mit kóstolnak éppen. Én meg közben kiselőadást tartottam, hogy hogyan kell helyesen bort kóstolni meg apró utalásokkal igyekeztem segíteni a tippelést. Hát azt, hogy mennyire voltam sikeres, nem tudom megítélni, főleg abból kiindulva, hogy az a csaj nyerte a tipp versenyt, aki egy korty bort sem kóstolt az este folyamán... de mindenesetre mindenki jól érezte magát, és ez volt a lényeg. És az is biztos, hogy nem volt túl szégyenlős az entrée-m ebbe a baráti körbe és hazudnék ha azt mondanám, hogy derogált a szereplés :)
Felvágós hörpintés:
A verseny:
A lovely szervezők:
Nagyon jó kis este volt. Kb. 30-an voltunk ott, és nagyon sok szimpi emberrel találkoztam, úgyhogy örülök hogy rájuk találtam (már két másik programot is tervbe vettem velük meg holnapután bulizunk).
Kb. 3-ig iszogattunk, először lent a bárban, aztán még páran a szobámban (mert rajtam kívül még a szobatársam, egy mexikói srác volt a másik nagy itatós), úgyhogy amikor másnap 7.30-kor felkeltünk, még javában aznaposak voltunk.
Másnap reggel korán kellett felkelni, ugyanis a hétvége fő programja egy csapatépítő játék volt. A szervezők összeállítottak egy Amazing Race-szerű versenyt, amelyben feladványokat kell kitalálni majd megtalálni a következő check-pointot, stb. És mivel a hőség most már nem mindegy, az volt a terv, hogy 8.30-tól 10.30-ig ezt lejátsszuk, aztán fetrengés a medencében.
Aztán amikor 8-30-kor végre sikerült levonulnom a reggelihez és találkoztam a többi, szintén részeg emberrel, rájöttem, hogy ez nem lesz túl egyszerű... végül fél 10-kor kezdtünk neki és dél körül fejeztük be.
A játék helyszíne lent volt a termál fürdőnél, a domb aljában, így először is le kellett menni ezen a lépcsőn (minimum 100 lépcsőfok, az tuti).
Na már az egy kihívás volt. Aztán az első feladványt megfejtettük, és rájöttünk hogy most hoznunk kell egy tojást a szálloda étterméből. Úgyhogy felrohantunk ugyanezen a lépcsőn (akkor még mindig aznapos voltam). Ismét lerohantunk, amikor rájöttünk, hogy a recepciós egyenruháját is el kellett volna kérnünk, valamint egy aláírást Sylviától, akárki is legyen az. Mire ismét fel kellett mennünk. Ekkorra már minimum 38 fok volt és lüktetett a fejem. Hálistennek rájöttünk, hogy a szálloda kisbuszának sofőrje kis borravaló fejében szívesen visz minket le és fel, így senki sem ájult be. De másnaposan ilyen aktív régen nem voltam. Akkor nem volt annyira vicces, mint most utólag, de a versenyszellem mindenkit elkapott és egyébként is vicces volt csapatként szenvedni.
Csapat fotó:
És egy másik:
A verseny után punnyadtunk egy rövidet a meleg vizű forrásnál (engem nem vitt rá a lélek, hogy ki is próbáljam, de bekukkantottam. Nem sokkal utána a gyógysör teljesen helyre rakott - anyu már röhög rajtam, hogy egy muszlim országban, a dry nightok közepette fogok májkárosodást szenvedni).
Ebédnél díjkiosztó. Másodikok lettünk, így egy "Nice try" táblával lettünk gazdagabbak.
Visszafelé az úton megpróbáltam nem elaludni, mert nem bíztam meg túlzottan a sofőrben (odafelé ő vezette a konvojt mert hogy neki van GPS-e, így az autópályáról kétszer is egyenesen behajtottunk egy-egy pláza mélygarázsába). És rájöttem, hogy én tavaly ősz óta nem láttam a sivatagot. Hihetetlenül "kivirágzott", és mindenhol zöld kis csomók tarkították a dűnéket:
Az út mellett, a sivatag szélén pedig tevék legeltek szabadon (azt sajnos nem sikerült lefotóznom rendesen). Számomra is hihetetlen, hogy mennyire meghatott egy sivatag, de azt kell mondanom: gyönyörű volt a táj.
Ras Al Khaimah (vagy, ahogy mindenki hívja, RAK) a legészakibb emirátus, fővárosa Ras Al Khaimah City, és a hétvégei benyomásaim alapján több kecske lakja, mint ember. Mindenesetre érdekes táj, itt kezdődik a Hajjar hegység, amelyet úgy kell elképzelni, hogy mész, mész az autópályán a sivatagon keresztül, és egyszer csak kinő a sivatagból egy szinte teljesen kopár és vad, helyenként meglepően magas hegység. A Hajjar hegység innen fut át az Arab félszigeten keresztül, Ománig.
A csapat RAK fővárosától nem messze foglalt szállodát, annyira olcsón, hogy a legrosszabbra voltam felkészülve, és aztán teljesen meglepődtem, hogy milyen jó kis szállásunk van: egy hegy tetejére épült ez a nem túl visszafogott vár-utánzat:
A szálloda egyébként arról híres, hogy alatta egy forró vizű forrás található és ide jönnek a népek a termálba pocolni. A hotel alagsorában pedig medencék meg menő wellness részleg, ezek közül semmit sem használtunk ki igazán sajnos, mert egy napra mentünk, de mindent összevetve tök jó kis hely volt.
A kedvenc kecském a szálloda alatti utcácskában:
Szálloda- a dombtetőről:
A domb alján a termál fürdő. Külön férfi, külön női részleg természetesen (hogy a nőknek ne kelljen teljes abajában és fejkendőben fürdeniük, amire egyébként a szálloda sima koedukált medencéjében láttam példát. Ahogy kijött a vízből a csurom vizes abajában, az teljesen rácuppant a testére - és így nem teljesen értem, hogy ennek mi értelme.)
Szóval megérkeztünk RAK-ba (én az egyik szervezővel mentem le), és a következő programpontnak már én voltam a "facilitátora". Az első estére ugyanis bor- és sajtkóstoló volt beígérve, és a hétvége szervezője megkért (fél nappal azután, hogy feljelentkeztem a honlapra), hogy ugyan vezényeljem már le a borkóstolót ( a regisztrációs lapomon írtam, hogy szeretem a bort). Mindenki hozott 1-1 palack bort és sajtokat, és vak teszt volt a játék: az emberek végigkóstoltak 7 bort, amelyet kiválasztottam, és tippelniük kellett, hogy mit kóstolnak éppen. Én meg közben kiselőadást tartottam, hogy hogyan kell helyesen bort kóstolni meg apró utalásokkal igyekeztem segíteni a tippelést. Hát azt, hogy mennyire voltam sikeres, nem tudom megítélni, főleg abból kiindulva, hogy az a csaj nyerte a tipp versenyt, aki egy korty bort sem kóstolt az este folyamán... de mindenesetre mindenki jól érezte magát, és ez volt a lényeg. És az is biztos, hogy nem volt túl szégyenlős az entrée-m ebbe a baráti körbe és hazudnék ha azt mondanám, hogy derogált a szereplés :)
Felvágós hörpintés:
A verseny:
A lovely szervezők:
Nagyon jó kis este volt. Kb. 30-an voltunk ott, és nagyon sok szimpi emberrel találkoztam, úgyhogy örülök hogy rájuk találtam (már két másik programot is tervbe vettem velük meg holnapután bulizunk).
Kb. 3-ig iszogattunk, először lent a bárban, aztán még páran a szobámban (mert rajtam kívül még a szobatársam, egy mexikói srác volt a másik nagy itatós), úgyhogy amikor másnap 7.30-kor felkeltünk, még javában aznaposak voltunk.
Másnap reggel korán kellett felkelni, ugyanis a hétvége fő programja egy csapatépítő játék volt. A szervezők összeállítottak egy Amazing Race-szerű versenyt, amelyben feladványokat kell kitalálni majd megtalálni a következő check-pointot, stb. És mivel a hőség most már nem mindegy, az volt a terv, hogy 8.30-tól 10.30-ig ezt lejátsszuk, aztán fetrengés a medencében.
Aztán amikor 8-30-kor végre sikerült levonulnom a reggelihez és találkoztam a többi, szintén részeg emberrel, rájöttem, hogy ez nem lesz túl egyszerű... végül fél 10-kor kezdtünk neki és dél körül fejeztük be.
A játék helyszíne lent volt a termál fürdőnél, a domb aljában, így először is le kellett menni ezen a lépcsőn (minimum 100 lépcsőfok, az tuti).
Na már az egy kihívás volt. Aztán az első feladványt megfejtettük, és rájöttünk hogy most hoznunk kell egy tojást a szálloda étterméből. Úgyhogy felrohantunk ugyanezen a lépcsőn (akkor még mindig aznapos voltam). Ismét lerohantunk, amikor rájöttünk, hogy a recepciós egyenruháját is el kellett volna kérnünk, valamint egy aláírást Sylviától, akárki is legyen az. Mire ismét fel kellett mennünk. Ekkorra már minimum 38 fok volt és lüktetett a fejem. Hálistennek rájöttünk, hogy a szálloda kisbuszának sofőrje kis borravaló fejében szívesen visz minket le és fel, így senki sem ájult be. De másnaposan ilyen aktív régen nem voltam. Akkor nem volt annyira vicces, mint most utólag, de a versenyszellem mindenkit elkapott és egyébként is vicces volt csapatként szenvedni.
Csapat fotó:
És egy másik:
A verseny után punnyadtunk egy rövidet a meleg vizű forrásnál (engem nem vitt rá a lélek, hogy ki is próbáljam, de bekukkantottam. Nem sokkal utána a gyógysör teljesen helyre rakott - anyu már röhög rajtam, hogy egy muszlim országban, a dry nightok közepette fogok májkárosodást szenvedni).
Ebédnél díjkiosztó. Másodikok lettünk, így egy "Nice try" táblával lettünk gazdagabbak.
Visszafelé az úton megpróbáltam nem elaludni, mert nem bíztam meg túlzottan a sofőrben (odafelé ő vezette a konvojt mert hogy neki van GPS-e, így az autópályáról kétszer is egyenesen behajtottunk egy-egy pláza mélygarázsába). És rájöttem, hogy én tavaly ősz óta nem láttam a sivatagot. Hihetetlenül "kivirágzott", és mindenhol zöld kis csomók tarkították a dűnéket:
Az út mellett, a sivatag szélén pedig tevék legeltek szabadon (azt sajnos nem sikerült lefotóznom rendesen). Számomra is hihetetlen, hogy mennyire meghatott egy sivatag, de azt kell mondanom: gyönyörű volt a táj.
2010. április 5., hétfő
Lelkes állampolgárok
Tegnap Barbival elmentünk szavazni. Ezt leszervezni nem semmi megmérettetés volt, beleértve a nyilatkozat-küldést a harmadik kerületi jegyzőhöz és a vasárnapi munkából való ellógást, de a csúcs az volt, hogy a szavazást persze Abu Dhabiban tudtuk megejteni, tehát órákat utaztunk - azért a 10 percért. De az biztos, hogy emlékezetes szavazás volt!
Barbival 3 körül találkoztunk, felszedett az irodámnál és már repültünk is Abu Dhabi felé. A távolság nem sok (120 km) és végig autópálya van (konkrétan a Sheik Zayed Road), viszont a forgalom általában elég húzós. Most mázlink volt (Abu Dhabi-n belül már nem).
Szóval megyünk az autópályán, és Barbi elejtett megjegyzéseiből rájövök, hogy tulajdonképpen ő (sem) tudja, hova kell mennünk. Járt már a követségen, de soha nem ő vezetett így nem emlékszik, hogyan kell odatalálni. Ami vicces azért, lévén Abu Dhabi is majdnem egymilliós város, azért az ember gondolom nem bukkan csak úgy rá a magyar zászlós házra, de gondoltam, Hallas, majd valahogy megtaláljuk. Végül megtaláltam a Magyarországról kapott értesítőmet, amelyen rajta volt a nagykövetség címe, valahogy így: XY torony, X negyed, 26. utca, 477-es villa. Picit furcsálltam, hogy torony is meg villa is, de nem foglalkoztam vele túlzottan.
Abu Dhabiból nem sokat láttunk, és nem is volt sok időnk körbenézni mert Barbinak sietnie kellett haza (majd 3 hét múlva sétálunk azért egyet). Láttam azért autóból a Yas Islandet (ahol a Forma 1 pálya van és felette a Yas Hotel), a korong alakú irodaépületet, amelyet a múltkor a repülőből is láttam:
Építenek egy hidat:
A híres Sejk Zayed nagymecsetet (ez a világ 8. legnagyobb mecsete és beengednek nem-muszlimokat, ide vissza kell jönnöm):
Láttam a Corniche-t, a tengerparti sétányt is, de szóval fel kell még fedezni ezt a helyet. A város egyébként a tenger felé szélesedik és sok kis szigetet is magába foglal, így tele van hidakkal és következésképp dugókkal.
Abu Dhabiban még a taxi is más...
Amikor megtudtam, hogy 26. utca, megnyugodtam, gondoltam azt így már nem lesz nehéz megtalálni... Abu Dhabiban az utcák számozása kb. így néz ki: 7, 12, 9, 2, 8, rájuk merőlegesen 37, 4, 14. Csodával határos módon mégis megtaláltuk a 26. utcát - és aztán a megfelelő villát az istenért sem. Végül Barbi előkereste a nagykövetség számát, amelyet felhívtam - üzenetrögzítő jelentkezett (húsvét vasárnap). Ezután találtunk egy sürgősségi számot, amelyet vészhelyzet esetén, pl. ha börtönbe kerülsz, kell hívni. Na ott felvették és közölték, hogy "Ja, 3 éve elköltöztünk onnan, most már a XY Tower-ben vagyunk. Menjenek végig a 9. utcán, majd a 6. utcán jobbra, ott lesz egy furcsa tetejű épület és egy Nissan szalon. A Nissannál kell jobbra fordulni, majd megint jobbra, és ott vagyunk". (később elmagyarázták, hogy három éve próbálják rávenni a Külügyminisztériumot, hogy javítsák ki a címüket. Most már azt elérték, hogy a régi címhez HOZZÁÍRTÁK az újat is. De a tavalyi népszavazásnál azt javasolta a Külügyminisztérium, hogy állítsanak egy hoszteszt a régi címhez, hogy eligazítsa a honfitársakat).
A Nagykövetségünk egy 6. emeleti, egyébként szép lakás, amely a sógorokkal egy épületben található (bár jelzem a ház előtt csak osztrák zászló van, magyar nincs).
A bal oldali ház az:
És a hatodik emeleten:
Nyitva tartás: (5 magyar dolgozik itt, mint megtudtam)
Becsengettünk, mert azt kérték a kiragasztott cetlin...
... és bent találkoztunk az itteni konzullal és a Magyarországról ideküldött nénivel, aki az urna hazaszállításáért felel. Mindketten borzasztóan boldogok voltak, hogy húsvét vasárnap ott lehetnek, de egyébként aranyosak voltak, jól elbeszélgettünk. 34-en vagyunk az UAE listán, ami ahhoz képest, hogy egy szombat délutáni magyar bulira 150 ember simán feliratkozik, elég szomorú. No mindegy, mi megcselekedtük. Három hét múlva újra itt, és akkor remélem Abu Dhabiban is jobban körbe tudok nézni.
Barbival 3 körül találkoztunk, felszedett az irodámnál és már repültünk is Abu Dhabi felé. A távolság nem sok (120 km) és végig autópálya van (konkrétan a Sheik Zayed Road), viszont a forgalom általában elég húzós. Most mázlink volt (Abu Dhabi-n belül már nem).
Szóval megyünk az autópályán, és Barbi elejtett megjegyzéseiből rájövök, hogy tulajdonképpen ő (sem) tudja, hova kell mennünk. Járt már a követségen, de soha nem ő vezetett így nem emlékszik, hogyan kell odatalálni. Ami vicces azért, lévén Abu Dhabi is majdnem egymilliós város, azért az ember gondolom nem bukkan csak úgy rá a magyar zászlós házra, de gondoltam, Hallas, majd valahogy megtaláljuk. Végül megtaláltam a Magyarországról kapott értesítőmet, amelyen rajta volt a nagykövetség címe, valahogy így: XY torony, X negyed, 26. utca, 477-es villa. Picit furcsálltam, hogy torony is meg villa is, de nem foglalkoztam vele túlzottan.
Abu Dhabiból nem sokat láttunk, és nem is volt sok időnk körbenézni mert Barbinak sietnie kellett haza (majd 3 hét múlva sétálunk azért egyet). Láttam azért autóból a Yas Islandet (ahol a Forma 1 pálya van és felette a Yas Hotel), a korong alakú irodaépületet, amelyet a múltkor a repülőből is láttam:
Építenek egy hidat:
A híres Sejk Zayed nagymecsetet (ez a világ 8. legnagyobb mecsete és beengednek nem-muszlimokat, ide vissza kell jönnöm):
Láttam a Corniche-t, a tengerparti sétányt is, de szóval fel kell még fedezni ezt a helyet. A város egyébként a tenger felé szélesedik és sok kis szigetet is magába foglal, így tele van hidakkal és következésképp dugókkal.
Abu Dhabiban még a taxi is más...
Amikor megtudtam, hogy 26. utca, megnyugodtam, gondoltam azt így már nem lesz nehéz megtalálni... Abu Dhabiban az utcák számozása kb. így néz ki: 7, 12, 9, 2, 8, rájuk merőlegesen 37, 4, 14. Csodával határos módon mégis megtaláltuk a 26. utcát - és aztán a megfelelő villát az istenért sem. Végül Barbi előkereste a nagykövetség számát, amelyet felhívtam - üzenetrögzítő jelentkezett (húsvét vasárnap). Ezután találtunk egy sürgősségi számot, amelyet vészhelyzet esetén, pl. ha börtönbe kerülsz, kell hívni. Na ott felvették és közölték, hogy "Ja, 3 éve elköltöztünk onnan, most már a XY Tower-ben vagyunk. Menjenek végig a 9. utcán, majd a 6. utcán jobbra, ott lesz egy furcsa tetejű épület és egy Nissan szalon. A Nissannál kell jobbra fordulni, majd megint jobbra, és ott vagyunk". (később elmagyarázták, hogy három éve próbálják rávenni a Külügyminisztériumot, hogy javítsák ki a címüket. Most már azt elérték, hogy a régi címhez HOZZÁÍRTÁK az újat is. De a tavalyi népszavazásnál azt javasolta a Külügyminisztérium, hogy állítsanak egy hoszteszt a régi címhez, hogy eligazítsa a honfitársakat).
A Nagykövetségünk egy 6. emeleti, egyébként szép lakás, amely a sógorokkal egy épületben található (bár jelzem a ház előtt csak osztrák zászló van, magyar nincs).
A bal oldali ház az:
És a hatodik emeleten:
Nyitva tartás: (5 magyar dolgozik itt, mint megtudtam)
Becsengettünk, mert azt kérték a kiragasztott cetlin...
... és bent találkoztunk az itteni konzullal és a Magyarországról ideküldött nénivel, aki az urna hazaszállításáért felel. Mindketten borzasztóan boldogok voltak, hogy húsvét vasárnap ott lehetnek, de egyébként aranyosak voltak, jól elbeszélgettünk. 34-en vagyunk az UAE listán, ami ahhoz képest, hogy egy szombat délutáni magyar bulira 150 ember simán feliratkozik, elég szomorú. No mindegy, mi megcselekedtük. Három hét múlva újra itt, és akkor remélem Abu Dhabiban is jobban körbe tudok nézni.
2010. április 3., szombat
Böjt
Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, akkor még boldog húsvétot kívántam mindenkinek... aztán nem sikerült befejeznem, így most már csak utólag tudok. :(
Idén a nagyböjt kevéssé sikerült nagyböjtösre... de a körülményekre való tekintettel ez egyszer megengedtem ezt magamnak :) Szóval az elmúlt hetem elég alkoholosra sikerült, alábbiakban a részletek...
Kedden felhívtak a telefonon a helyi legális pia-boltból, hogy megérkezett az alkohol igazolványom! Nagy lépés egy férfi életében... pár hete úgy döntöttem, hogy kiváltom a híres Liq Licence-t. Dubai-ban ugyanis három (legális) úton tudsz piához jutni: szórakozóhelyeken és éttermekben, amelyek minimum 4 csillagos szállodához kapcsoltak (itt csak a megfelelő életkor a feltétel, és persze csak ottani fogyasztásra), a reptéren, amikor beutazol, és végül a két hivatalos Liquor Store lánc üzleteiben - ez utóbbihoz szükséges az igazolvány. Az igazolványhoz ki kell jelentened, hogy nem vagy muszlim, kell hozzá munkáltatói igazolás és munkáltatói beleegyezés, lakás bérleti szerződés és ezer fotó meg illeték. A fizetésed alapján meghatároznak egy limitet, hogy havi mennyi értékben "illik" maximum vásárolni - maga az igazolvány chip kártya is folyamatosan "levonják" a havi egyenlegből az aktuális vásárlást.
A pia boltok egyébként szerte a városban megtalálhatók, de amíg nem tudtam, mit kell keresni, fel sem tűntek, ugyanis teljesen eldugott, kirakat nélküli boltok, teljesen sejtelmes nevekkel (pl. MMI - Maritime & Mercantile International - nem semmi név egy szeszboltnak). A boltokon belül aztán - amikor megnyílik a kártyatulajdonosok előtt mennyország kapuja- csúcs kínálat, folyamatos promóciók és játékok, szóval nem kicsi a kontraszt (kaptam az igazolvány mellé kis kuponfüzetet mindenféle ajánlatokkal, pl. vásárolj legalább 150 dirham értékben, és kapsz egy ingyen King Robert Scotch-ot vagy Russian Standard-ot...). Az árak meg nagyon durvák, ez ugyanis az egyetlen termékkategória, amelyre kell adót fizetni, méghozzá 30%-ot. Azért csak csinál pénzt az alkoholból ez a muszlim ország...
A "kirakat":
Valamelyik este a hét közepén elmentem bulizni. A szokásos netes csapat, a Dubai Social Circles szervezett találkát egy most nyílt lounge-ban. A nyitásra való tekintettel a koktélok egy része ingyen volt, így már csacsi részegen tudtam meg, hogy ma este tulajdonképpen 'dry night' van. Nem tudom, a dry night-ról írtam-e már, de lényegében annyi, hogy vallási ünnepekkor és egyéb fontos alkalmakkor a kormány bejelenti, hogy akkor most dry night, vagy adott esetben dry weekend lesz - azaz alkoholt nem szabad felszolgálni a helyeken. Ez alkalommal az Abu Dhabi sejk (azaz az UAE elnök) egy testvére meghalt repülőbalesetben - így három napos gyászt hirdettek, dry night és zenehallgatás tilalma (a rádiókban, TV-kben csak szomorú meg klasszikus zene ment). Jellemző persze Dubai-ra és a következetességére, hogy a nagy gyász és az a három dry night alatt háromszor rúgtunk be, sőt, szombat este a Dubai One TV-n a Hair c. film ment, amelyet nemcsak levetítettek, de arabul feliratoztak is (beleértve a zenét is, pl. a Felláció c. dalt a musicalből). Egyébként nagyon jó kis este volt, megismerkedtem egy pár emberrel akik egy másik honlapon is nagyon aktívkodnak és rengeteg kirándulást szerveznek, így arra is feljelentkezem majd. Hát így telt az első dry night-om a héten. Másnap este meg ügyféllel koktéloztunk a tengerparton, az is tök jó volt - úgy telt a második dry night-om a héten.
Pénteken Christiannel és baráti körével brunch-ra mentünk. A brunch a dubai-i lét egyik nélkülözhetetlen eleme, így egész egyszerűen felháborító, hogy eddig nem voltam egyszer sem, hát most túlestem az elsőn. A brunch-okat itt pénteken szervezik az éttermek. Gondolom eredetileg úgy indulhatott, hogy az éttermek rájöttek, itt van ez a sok nyugati expat, és a pénteki szent napon nem tudnak mit kezdeni magukkal (amíg a helyiek imádkoznak meg előadást hallgatnak a mecsetben), hát akkorra szervezzük nekik a zabálós-vedelős eseményt! Szóval a korlátlan kaja nem sokakat izgat fel - a korlátlan pia már annál inkább.
A Jumeirah szállodába mentünk (írtam már asszem erről, hullám alakú és a Burj Al Arab mögött található, így a tenger felől nézve, a vitorla és a hullám egy kompozíciót alkot), és 12-től 5-ig ettünk. Na jó, közben pihentünk is... A büfében felszolgált kajából szerintem egész Burkina Faso jóllakna, de erre mindenki szemmel láthatóan kevesebb hangsúlyt fektetett. Az alap ital, amelyet folyamatosan utántöltöttek, a pezsgő volt, és emellett folyamatosan rendeltük a koktélokat, amelyeket kancsóban hoztak ki. Úgy négy óra tájban már mindannyian csak külön-külön kancsóból ittunk...
Kint ültünk, a Jumeirah teraszán, mögöttünk egy kis park és a szálloda tengerpartja:
Öt óra tájban úgy döntöttünk, átmegyünk egy közeli bárba a Madinat-ban. A Jumeirah, a Burj és a Madinat (arabos stílusú bevásárlóközpont és szálloda) között egy parkocska húzódik, amelyen vihogva végigvonultunk a szent és egyben dry nap napsütötte délutánján. A parkban kis golfkocsik furikáztak mindenfélét cipelve (mivel autós forgalom nincs, így szállítják a szállodák között a cuccokat), és Sylvia a társaságunkból kitalálta, hogy ő nem tud végigsétálni tűsarkúban, így minden golfkocsit leszólított és flörtölt a szerencsétlen indiai sofőrökkel, akik borzasztó kellemetlenül érezték magukat. Végül egy szennyes-szállító kocsira felengedték... ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Most voltam először világosban a Madinat-ban, és megint rácsodálkoztam, mennyire gyönyörű. Egy Koubar nevű fetrengős bárba mentünk és ott iszogattunk éjfélig. Hát így zajlott a harmadik dry night (egyben nagypéntek).
Madinat-részlet:
Madinat és a kis csatornák, a kis hajócskákon viszik a vendégeket az éttermekbe meg a szállodaszobájukhoz:
Abra-állomás:
A terasz:
Aznapi kedvenc, Espresso Martini:
Szombaton aztán csak pihenés és strandolás. Szerencsére még mindig hihetetlen szép az idő, és ráadásul fújt a szél és óriási hullámok voltak - muszáj volt fotózni egyet-kettőt....
Idén a nagyböjt kevéssé sikerült nagyböjtösre... de a körülményekre való tekintettel ez egyszer megengedtem ezt magamnak :) Szóval az elmúlt hetem elég alkoholosra sikerült, alábbiakban a részletek...
Kedden felhívtak a telefonon a helyi legális pia-boltból, hogy megérkezett az alkohol igazolványom! Nagy lépés egy férfi életében... pár hete úgy döntöttem, hogy kiváltom a híres Liq Licence-t. Dubai-ban ugyanis három (legális) úton tudsz piához jutni: szórakozóhelyeken és éttermekben, amelyek minimum 4 csillagos szállodához kapcsoltak (itt csak a megfelelő életkor a feltétel, és persze csak ottani fogyasztásra), a reptéren, amikor beutazol, és végül a két hivatalos Liquor Store lánc üzleteiben - ez utóbbihoz szükséges az igazolvány. Az igazolványhoz ki kell jelentened, hogy nem vagy muszlim, kell hozzá munkáltatói igazolás és munkáltatói beleegyezés, lakás bérleti szerződés és ezer fotó meg illeték. A fizetésed alapján meghatároznak egy limitet, hogy havi mennyi értékben "illik" maximum vásárolni - maga az igazolvány chip kártya is folyamatosan "levonják" a havi egyenlegből az aktuális vásárlást.
A pia boltok egyébként szerte a városban megtalálhatók, de amíg nem tudtam, mit kell keresni, fel sem tűntek, ugyanis teljesen eldugott, kirakat nélküli boltok, teljesen sejtelmes nevekkel (pl. MMI - Maritime & Mercantile International - nem semmi név egy szeszboltnak). A boltokon belül aztán - amikor megnyílik a kártyatulajdonosok előtt mennyország kapuja- csúcs kínálat, folyamatos promóciók és játékok, szóval nem kicsi a kontraszt (kaptam az igazolvány mellé kis kuponfüzetet mindenféle ajánlatokkal, pl. vásárolj legalább 150 dirham értékben, és kapsz egy ingyen King Robert Scotch-ot vagy Russian Standard-ot...). Az árak meg nagyon durvák, ez ugyanis az egyetlen termékkategória, amelyre kell adót fizetni, méghozzá 30%-ot. Azért csak csinál pénzt az alkoholból ez a muszlim ország...
A "kirakat":
Valamelyik este a hét közepén elmentem bulizni. A szokásos netes csapat, a Dubai Social Circles szervezett találkát egy most nyílt lounge-ban. A nyitásra való tekintettel a koktélok egy része ingyen volt, így már csacsi részegen tudtam meg, hogy ma este tulajdonképpen 'dry night' van. Nem tudom, a dry night-ról írtam-e már, de lényegében annyi, hogy vallási ünnepekkor és egyéb fontos alkalmakkor a kormány bejelenti, hogy akkor most dry night, vagy adott esetben dry weekend lesz - azaz alkoholt nem szabad felszolgálni a helyeken. Ez alkalommal az Abu Dhabi sejk (azaz az UAE elnök) egy testvére meghalt repülőbalesetben - így három napos gyászt hirdettek, dry night és zenehallgatás tilalma (a rádiókban, TV-kben csak szomorú meg klasszikus zene ment). Jellemző persze Dubai-ra és a következetességére, hogy a nagy gyász és az a három dry night alatt háromszor rúgtunk be, sőt, szombat este a Dubai One TV-n a Hair c. film ment, amelyet nemcsak levetítettek, de arabul feliratoztak is (beleértve a zenét is, pl. a Felláció c. dalt a musicalből). Egyébként nagyon jó kis este volt, megismerkedtem egy pár emberrel akik egy másik honlapon is nagyon aktívkodnak és rengeteg kirándulást szerveznek, így arra is feljelentkezem majd. Hát így telt az első dry night-om a héten. Másnap este meg ügyféllel koktéloztunk a tengerparton, az is tök jó volt - úgy telt a második dry night-om a héten.
Pénteken Christiannel és baráti körével brunch-ra mentünk. A brunch a dubai-i lét egyik nélkülözhetetlen eleme, így egész egyszerűen felháborító, hogy eddig nem voltam egyszer sem, hát most túlestem az elsőn. A brunch-okat itt pénteken szervezik az éttermek. Gondolom eredetileg úgy indulhatott, hogy az éttermek rájöttek, itt van ez a sok nyugati expat, és a pénteki szent napon nem tudnak mit kezdeni magukkal (amíg a helyiek imádkoznak meg előadást hallgatnak a mecsetben), hát akkorra szervezzük nekik a zabálós-vedelős eseményt! Szóval a korlátlan kaja nem sokakat izgat fel - a korlátlan pia már annál inkább.
A Jumeirah szállodába mentünk (írtam már asszem erről, hullám alakú és a Burj Al Arab mögött található, így a tenger felől nézve, a vitorla és a hullám egy kompozíciót alkot), és 12-től 5-ig ettünk. Na jó, közben pihentünk is... A büfében felszolgált kajából szerintem egész Burkina Faso jóllakna, de erre mindenki szemmel láthatóan kevesebb hangsúlyt fektetett. Az alap ital, amelyet folyamatosan utántöltöttek, a pezsgő volt, és emellett folyamatosan rendeltük a koktélokat, amelyeket kancsóban hoztak ki. Úgy négy óra tájban már mindannyian csak külön-külön kancsóból ittunk...
Kint ültünk, a Jumeirah teraszán, mögöttünk egy kis park és a szálloda tengerpartja:
Öt óra tájban úgy döntöttünk, átmegyünk egy közeli bárba a Madinat-ban. A Jumeirah, a Burj és a Madinat (arabos stílusú bevásárlóközpont és szálloda) között egy parkocska húzódik, amelyen vihogva végigvonultunk a szent és egyben dry nap napsütötte délutánján. A parkban kis golfkocsik furikáztak mindenfélét cipelve (mivel autós forgalom nincs, így szállítják a szállodák között a cuccokat), és Sylvia a társaságunkból kitalálta, hogy ő nem tud végigsétálni tűsarkúban, így minden golfkocsit leszólított és flörtölt a szerencsétlen indiai sofőrökkel, akik borzasztó kellemetlenül érezték magukat. Végül egy szennyes-szállító kocsira felengedték... ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Most voltam először világosban a Madinat-ban, és megint rácsodálkoztam, mennyire gyönyörű. Egy Koubar nevű fetrengős bárba mentünk és ott iszogattunk éjfélig. Hát így zajlott a harmadik dry night (egyben nagypéntek).
Madinat-részlet:
Madinat és a kis csatornák, a kis hajócskákon viszik a vendégeket az éttermekbe meg a szállodaszobájukhoz:
Abra-állomás:
A terasz:
Aznapi kedvenc, Espresso Martini:
Szombaton aztán csak pihenés és strandolás. Szerencsére még mindig hihetetlen szép az idő, és ráadásul fújt a szél és óriási hullámok voltak - muszáj volt fotózni egyet-kettőt....
2010. március 27., szombat
Downtown Burj Khalifa
No most hogy megtanultam, hogy lehet videót beszúrni, ezt meg is teszem! Hiper-modern lesz ez a blog :)) Mindkét videót a múlt héten, a Downtown-os esténken készítettem, az egyiket a Burj-ról, a másikat a szökőkutakról... nem túl jó videók... de mégiscsak saját :)))
Röpül az idő...
Elindultak a vándormadarak Európába.
Kb. akkor jöttek ide telelni, amikor én is érkeztem.
Hét hónapja vagyok itt.
Ez a századik blog bejegyzésem.
Tere Liye
Mivel mostanában többet taxizom (szinte mindennap, nem kellemes már sétálni), így jobban is tudom követni, melyik az aktuális indiai sláger. A taxisok ugyanis általában a Dubai-ban élő indiai közösségnek szóló rádiót hallgatják, ott pedig megállás nélkül mennek a bollywoodi slágerek. (Hetente megjelenik 2-3 új bollywoodi film - jó részüket itt is vetítik - és a filmek slágerei pedig azonnal felkerülnek a toplistára).
A héten feltűnt, hogy többször hallottam ugyanazt a dalt (ami már nagy szám, hogy feltűnt, egyébként mindegyik ugyanolyannak hangzik nekem), és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy Derelie - aztán bent a cégben megkérdeztem Apekshát, hogy mi az, mire megkerestük a Youtube-on. Kiderült, hogy igazából Tere Liye (= For You, mélyen romantikus dal).
Ettől aztán fülkukacom lett, és meg kellett még kétszer a héten hallgatnunk. A G2-beli indiai közösség szemében asszem most nagyot nőttem. Apeksha felírta a Facebook falára, hogy "a magyar főnököm rákattant egy bollywoodi slágerre".
Melinda, erre fogjuk ropni a helyi dizsiben, készülj.
A héten feltűnt, hogy többször hallottam ugyanazt a dalt (ami már nagy szám, hogy feltűnt, egyébként mindegyik ugyanolyannak hangzik nekem), és csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy Derelie - aztán bent a cégben megkérdeztem Apekshát, hogy mi az, mire megkerestük a Youtube-on. Kiderült, hogy igazából Tere Liye (= For You, mélyen romantikus dal).
Ettől aztán fülkukacom lett, és meg kellett még kétszer a héten hallgatnunk. A G2-beli indiai közösség szemében asszem most nagyot nőttem. Apeksha felírta a Facebook falára, hogy "a magyar főnököm rákattant egy bollywoodi slágerre".
Melinda, erre fogjuk ropni a helyi dizsiben, készülj.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)