A most pénteki órára már elég komoly házi feladatot kaptunk: önarcképet kell készítenünk, és a fényeket, hátteret, mélységélességet stb. mind úgy kell megkomponálnunk, hogy az kifejezzen valami igazat magunkról.
Sokat töprengtem rajta a héten, lett is egy pár ötlet, bár a legtöbbjük annál személyesebb, hogy megosszam őket a két hete megismert csoporttársakkal, így egy ötletet akarok jól kidolgozni. Ezen kezdtem el most próbálkozni. Az alapötlet az, hogy bemutatom: szeretnék ráébredni arra, hogy mi a küldetésem, miért élek. A technika: beltéri fotó, kellően alacsony ISO hogy lágy-sárgás-álomszerű legyen, a kompozíció "random", asszimetrikus, hogy hitelességet "insider feelinget" adjon, és lassan, lassan exponálok, hogy a csukott szememre ráfotózzam a nyitott szememet.
Az alábbi fotók 8 másodperces záridővel készültek, az elsőnél 4 másodpercet nyitva volt a szemem, majd 4-et csukva, a másiknál meg pont fordítva. Igazából a második lenne az igazi, mert ott jobban kivehető az effekt, csak ott meg úgy néz ki, mintha ki lennék festve - pedig a szemem alatti vonal ugye a felső szempilláim, amikor csukva van a szemem:
Szóval most erre nagyon ráizgultam, és próbálkozom. Az ötlet szerintem jópofa, csak szeretném a lehető legjobban technikailag is megoldani. Tök inspiráló egyébként, amikor nem csak úgy belekattintgatok a világba, hanem kapok egy konkrét feladatot, kreatív kihívást amelyet meg kell oldani.
Persze a folyamat során készültek egészen furcsa, zombi-szerű képek is, azért egyet-kettőt abból is felteszek...
Nagyon tetszik az ötlet, és valóban izgibb lehet úgy fotózni, ha van kihívás. Az első szerintem baromi jó lett, a másodikban valóban az a furcsaság, amit írtál. Zseni vagy, Bo!
VálaszTörlés