A halpiacról írtam már régebben, de pár új képet muszáj feltennem... zseniális ez a hely. Korán reggel mentünk oda, így a legnagyobb zsongást sikerült lencsevégre kapni.
Persze mindenki nagyon jópofa, vidám és kedves...
Pár helyi még a pénteki mecset előtt gyorsan elintézi a halvásárlást... (több nagybani vásárlót is láttunk, valószínűleg az éttermek is itt veszik a napi halkészletet).
Tenger gyümölcsei...
Cápácskák:
Ők az "illegális horgászok", akik szabadidejükben megpróbálnak egy kis pénzt keresni a zsákmányból... nem túl bizalomgerjesztő a display:
Halpucolás ezerrel:
Szóval nagyon jó kis hely ez. Néha-néha azért eszembe jutott, hogy most rosszul leszek (kora reggeli gyomorra szuper az intenzív halszag), de az gyorsan el is múlt, gyorsan hozzászoktunk mind a szagokhoz, mind a vizuálhoz (amely néha szintén túl sok). A halpiac mellett egyébként betévedtünk egy hentes-bazárba is, ott birkafejek és lenyúzott kecskék lógtak kampókról, na azt nem vállaltuk be - keresztülfutottunk rajta.
A halpiac előtt sirályok ezrei tombolnak... illetve tapicskolnak a piacról idedobott halmaradékos jégben :)
Ha már voltunk a halpiacon, hát megnéztük a zöldség - gyümölcs soukot is, amely szintén jópofa:
Bácsi nagyon komolyan pakol:
Rizs kínálat:
Pihenő hordárok:
Datolyakínálat:
A deirai bazárokból átsétáltunk az Öböl túlpartjára, Bur Dubai-ba...
(alábbi képeken egyébként a Creek deirai oldala.... imádom).
Először is végigjártuk a textíl soukot... itt épp komoly kendő-demonstráció zajlik...
... majd anyut is bevittem a hindu szentélybe, amelyről már szintén írtam. Valami spéci ünnep lehetett (mikor nincs? a hinduk egyfolytában ünnepelnek valamit), mert éppen isten-etetés zajlott. Azért tudom, mi ez, mert egyszer Apeksháéknál láttam már hasonlót. Az egésznek az a lényege, hogy összekeversz egy folyadékot, amely 5 dologból áll (joghurt, méz, vaj + még kettő dolog, amelyik nem jut eszembe - minden az ötösség jegyében, mert elviekben az emberi test is öt elemből tevődik össze), veszed az istenek szobrait a házi szentélyedből, és elkezded őket ezzel a löttyel locsolgatni. Ez az isteneknek fontos, hiszen ennek az ételnek köszönhetik halhatatlanságukat, és cserébe hálásak lesznek neked.
Ezt a szertartást egyébként szentélyben, azaz nagyüzemi mértékben még nem láttam, egészen logikusan lett megoldva...
A szentélyhez járulók kis ezüstcsészékkel mernek a hordókban előre bekevert folyadékból:
Aztán odamennek a szentély ajtajához, és az erre kijelölt helyen kiöntik a cuccot....
... amely egy csőrendszeren keresztül utazik...
... és végül az istenek fejére folyik. Isteni (bocs.)
Nem tudom, emlékeztek-e még Karamára, a szinte 100% indiaiak által lakott kerületre, ahol a híres Karama Shopping Centre található (tavaly egyszer vásároltam ott és beszámoltam róla). Ez volt a következő úti célunk.
Pár valóság-szagú lakáshirdetés (v.ö. az én lakásom 5000 dirham per hónap):
Az itt lakók gyakran nem lakást bérelnek, hanem "bed space"-t... ez jó esetben egy ágyat jelent közös szobákban, rosszabb esetben az ágyon is osztozkodsz (pl. taxisok váltják egymást az ágyban aszerint, ki műszakos). Így fontosnak tartják, hogy etnikailag passzoljanak egymáshoz a lakótársak (itt pl. indiai muzulmánoknak elérhető az ajánlat):
Ezek szerint a Kerala-beliek (India déli részén) nem számítanak indiainak...
Az alábbi hirdetés szerint filippinók is találhatók Karamában. Itt "partition mate"-et keresnek; a tömeg-lakások nagy részében vesznek egy normális lakást, aztán a szobákat paravánokkal fakkokra osztják. Például az én nappalimból simán lenne 4-5 "partition". Aztán ebbe emeletes ágyakat tesznek, akivel a partition-ön osztozol, az a partition mate... a szomszéd fakkban élőket már teljes komolysággal szomszédnak hívják.
Bevetettük magunkat a karamai vásárlás örömeibe, és csúcs volt. Ismét átvittek minket a titkos, "másik" boltba (kacsint kacsint), titkos szekrényeket nyitottak ki hogy megkeressék nekem a "same, same but different" Mont Blanc övet, az ing-eladó diszkréten odasúgta a fülembe, hogy "watch watch watch: Breitling, Rolex, Omega..." majd megsértődött hogy én valóban inget akarok venni... nagyon vicces hely.
Többek között lett volna lehetőségünk "cipő" márkájú papucsot is venni... kihagytuk.
Este elvittem anyut két, 15 dirhamos vacsorás indiai étterembe, ahol persze isteni a kaja, hisz minden indiai ott eszik. A Venus nevű dél-indiai vega étteremben dosát és uttapamot kóstoltunk, aztán a Little Hut-ban a paneer rejtelmeibe vezettem be anyut.
Kedves felirat az egyik helyen (=ne hörögj köpés közben...)
Kedves pincér a másik étteremben:
