Ceylon 1: bevezetés a sri lankai kultúrába

Sri Lanka mindenben felülmúlta a várakozásainkat. Sejtettük, hogy szép lesz, meg hogy jól fogjuk magunkat érezni (elvégre mi négyen bárhol jól érezzük magunkat), de azt nem gondoltuk, hogy ennyi mindent látni fogunk, hogy ennyi élményben lesz részünk, na és hogy Sri Lanka ennyire gyönyörű. A nagyon durva és hosszú tamil-szinhala háború csak 2009-ben ért véget (és a sziget egyes részei, elsősorban az északi tartományok továbbra sem ajánlottak utazóknak; aknaveszély, kisebb incidensek stb. miatt), és szerintem még szüksége van Sri Lankának pár évre, hogy turista paradicsom váljon belőle, így addig még párszor el szeretnék jönni... meg talán venni egy kis tengerparti telket, amíg még megfizethető. Azt egyébként nem tudtam, és Sri Lanka felé menet döbbentem rá, hogy Sri Lanka délnyugati "szomszédja" a Maldív-szigetek, onnan kb. két óra repülésre van, hát nyilván a szomszéd már picit jobb helyzetben van, ami a turizmust illeti... és sajnos fapados sem megy Dubai-ból oda...)

Colombo-ba érkezve már a repülőtéren megtanuljuk a helyi üdvözlést: kezek ima-pozícióban (ugyanúgy, mint Indiában a Namaste), és egy mosolygós "Ayubowan", amely kb. azt jelenti: legyen hosszú és boldog életed. Először meglep, hogy a sri lankaiak minden találkozást az egész élet kontextusába helyeznek, de aztán az út során rájövök, mennyire más Sri Lanka, mint India: itt minden lassabb, nyugisabb, minden pillanatot megragadni és kiélvezni - nem tudom, lehet, hogy a buddhizmus teszi? Mindenesetre ledöbbent, hogy a sri lankaiak mennyire kellemes emberek, mennyire kedvesek tudnak lenni anélkül, hogy egyben tolakodók is lennének, és hogy mennyire igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy beszélgessek velük (ami azért Indiában nem mindenhol volt jellemző, voltak azért besokallós pillanatok - bár tény, hogy Sri Lankában csak 5 napot voltam).

A reptéren kicsit meglep bennünket, hogy a duty free boltok mosógépet, vasalókat és rezsókat árulnak...




... de aztán rájövünk, a sri lankaiak jó része külföldön dolgozik, sokan az Öbölben (emlékeztek Vichy-re, a coffee boyunkra? ő is sri lankai), hogy haza tudják küldeni a családnak a pénzt. Amikor pedig hazarepülnek, akkor gyorsan a reptéren felkapnak egy adómentes mikrót vagy tűzhelyet , és azzal lepik meg a családot.

A reptéren már vár ránk Hasantha és Evans, a sofőrünk. Picit szégyenlem bevallani, de nyugati kapitalista módjára az egész útra kisbuszt béreltem - enélkül egyszerűen lehetetlen lett volna 5 nap alatt ennyit megnézni és körbejárni, így előtte heteken át leveleztem sofőrökkel és végül a megérzéseimre hallgatva választottam ki a nyertest. Evans egy tüneményes ember, óriási türelemmel szállít bennünket ahova csak kérjük, és közben jó tanácsokkal lát el mindennel kapcsolatban - így a többieknek igen jó dolguk van az utazás során, minden döntést együtt hozunk meg, utána pedig Evans és én leszervezzük - és persze teljesen elememben érzem magam. Sokat beszélgetek Evans-szel az út során és rajta keresztül még jobban belelátok a sri lankaiak gondolkodásába és mindennapjaiba, bár Evans katolikus (ami egyébként ismét rádöbbent, milyen hihetetlenül erős nemzetközi márka ez a katolikus vallás - Evans nem eszik húst péntekenként, hetente legalább 3-4-szer jár misére és hamvazószerda óta nem ivott alkoholt - életének egy nagyon fontos mozzanata szinte azonos az etyeki Mariska nénijével, nem furcsa belegondolni?)

Első éjszaka Evans elrepít bennünket Kandy-be, amely a sziget közepén található, kb. a dzsungel közepén, és Sri Lanka kulturális fővárosa - arra gondoltunk, kulturális bevezetésnek pont jó lesz. Maga a város kb. 100-120 kilométerre található a reptértől de a rossz utak és emelkedők miatt ez kb. 4 órás út, útközben felváltva alszom és figyelem kint a Dubai után teljesen szokatlan buja növényzetet. Végül megérkezünk a Kandy tóhoz...



Ennek partján található Sri Lanka legfontosabb buddhista szentélye, a "Szent Fog Ereklye" szentélye (Temple of the Sacred Tooth Relic) - amelyben Buddha egy fogát őrzik, amelyet a halotti máglyájáról mentettek meg miután távozott a Nirvába. A fogat átcsempészték Indiából Sri Lankába és azóta kb. Sri Lanka nemzeti identitásának legfőbb szimbóluma, Sri Lanka függetlenségének legfontosabb jelképe. A fogat évszázadok óta Kandy-ben őrzik, és emiatt Kandy volt mindig is a szinhala buddhizmus központja, amikor a gyarmatosítók minden mást elfoglaltak, Kandy továbbra is harcolt, stb. Így Kandy kb. szent városnak is tekinthető, rengetegen vonulnak ide a szent napokon (pooja - a telihold ünnepe, pont akkorra esett, amikor ott voltunk), nagy felvonulásokat rendeznek rendszeresen (Kandy Perehera - augusztusban lesz), és úgy összességében, itt a buddhizmus komoly dolog.




Hajnali fél 5 körül érkezünk a Kandy tó partjára, még teljes sötétség, a dzsungel hangjai a város közepén levő tóig elhallatszanak. Egyszer csak feltűnik, hogy az utcákon meglepően sok ember van, felnőttek, gyerekek és idősebbek is, pöccre kiöltözve, sokan hófehér ruhában, a szentélybe indulnak hajnali imára (napfelkeltére ott kell lenniük). Felcsendül a buddhista szerzetesek meditatív éneke, a tó felkapja és aztán a völgyet körülvevő hegyek visszhangozzák- egyszerre gyönyörű és félelmetes (legalábbis van ebben az énekben valami furcsa és misztikus) - utána még két napon keresztül ezt halljuk. Megtaláljuk a szállásunkat, konkrétan egy hegytetőn található, dzsungelre néző teraszokkal. Kimegyek a teraszra, itt is hallom a szerzetesek énekét, közben az erdőben mindenféle állatok visítanak, és aztán felkel a nap: az első reggel Sri Lankában.


Aztán később, napközben a kilátásunk:


Itt található két videó, egyet még éjjel készítettem, másikat nappal. Elvileg mindkettőn kellene hallani a szerzeteseket de annyira nem jön át (talán a nappalin jobban)... itt látható a szobánk is, szúnyogháló az ágy felett (életmentő), egyébként is még sohasem aludtam ilyen környezetben és furcsa-izgalmas hallgatni a hangokat éjszaka a szobán kívülről és belülről, gyíkokat találni a táskában reggel, stb. A fürdőszobánk gyakorlatilag a teraszról leválasztott kis rész, így WC közben is igen közel érzed magad az anyatermészethez, zseniális. (a videók, főleg az éjszakai, nagyon rosszak, bocsi).







Pár óra alvás után nekivágunk Kandy-nek és erre az első napra csak egy kis laza városnézés van betervezve, semmi drámai erőfeszítés. Természetesen a Fog-Szentélyben kezdünk, amely egy óriási komplexum, sok-sok kisebb egységgel és szentéllyel, és nem mindegyiknek értettem a funkcióját (az a helyzet, hogy nem volt itt Melinda, hogy a színes, szerkezeti ábrákkal illusztrált útikönyvéből elmagyarázza, mi-micsoda - a Lonely Planet erre speciel nem jó). Aztán egy önjelölt idegenvezető körbevezet bennünket és ez sokat segít, megtanulom a dhagoba (avagy más országokban sztúpa vagy pagoda) funkcióját, azt, hogy a Sri Lanka-beli buddhizmus az egész vallásnak egy nagyon korai változata, amely a szigeten eredeti formájában megmaradt, azt hogy a zászlók, a kókuszolaj-lámpások, a füstölők, a vizes korsók, a virágok mind ajánlások Buddhának, és hogy a narancssárga a legfelvilágosultabb szín (spirituális értelemben) - ezért viselik azt a szerzetesek. Ez egyébként az első élményem egy többségiben buddhista országban, és folyamatosan érnek meglepetések, egyrészt nem számítottam arra, hogy az utcán is tíz méterenként egy Buddha szoborba botlok, másrészt nem minden passzol össze azzal a buddhizmussal, amelyről a suliban tanultam (amely sokkal inkább a szépen nyugiban szabaduljunk meg minden vágyunktól és szenvedésünktől és kerüljünk Nirvánába - és sokkal kevésbé a vigyünk virágot és imádkozzunk Buddhához egyfolytában- köré összpontosult).







Miután a nagy spiritualitásba jól megéhezünk, Evans elvisz minket egy "hotel"-be ebédelni. No nem szállodára kell gondolni, Sri Lankában a kis talponálló büféket hívják hotelnek. Itt "short eats"-et szokat ebédelni - eléd raknak egy nagy tálban mindenféle sült cuccot, samosákat, zöldséggel töltött péksütiket stb - és a végén megszámolják, mennyit ettél, annyit fizetsz. Sri Lanka másik kedvelt gyors-kajása a khoti rotti, ami roti (kenyér tészta), olajban összesütve zöldségekkel és húsokkal, kb. a helyi wok megfelelő, nem rossz. Már itt rájövünk, hogy a sri lankai kaja az indiainál jóval csípősebb... huh azért jó volt 5 nap után pizzát enni. (Magamat is meglepem, hogy már első nap a helyi krimóban ebédelek (sőt, én szorgalmazom) - persze szigorúan vega vagyok mint általában amikor utazom és sehol az út során semmi bajom sem lett belőle.)

Kenyér és curry:


Short eats:



Délután Evans elvisz minket egy óriási botanikus kertbe, ahol egy kicsit jobb elképzelésünk lesz arról, milyen gazdag a helyi növényzet és mi minden nő a dzsungelben és környékén.... valamint látunk majomszexet ami ezek szerint most már minden trópusi utazásom elmaradhatatlan momentuma lesz. Felmegyünk egy kilátóhoz, Kandy-t fotózni, majd a napot egy tradicionális tánc - bemutatón zárjuk (amely sajnos eléggé turistákra optimalizált élmény). A sri lankai táncok nagyon színesek és változatosak, néha maszkokban játszanak el jeleneteket, néha gyertyákkal szórakoznak, néha tányérokat pörgetnek. A népviselet nagyon díszes, néha a férfiaké egészen meglepő - egy két táncnál már az az érzésem, most rögtön felcsendül a Mamma Mia és lenyomnak itt nekünk egy las vegas-i transzvesztita show-t. Helyette a végén két táncos transzba esik, fáklyákkal végigégeti magát és forró parázson sétálgat... közben minden turista fényképezget... klasszikus pillanatok amikor fellángol a bűntudatom, hogy nyugatról származom.

Gyertyás:


Klasszikus Kandy ördögűzős:


Mamma mia, here I go again...


Sokféle népviselet:


Aki megrendelésre transzba esett:




Este iszogatunk majd tuk-tukkal megyünk vissza a szállásunkra (Evans-nak kimenőt adtunk), az éjszaka közepén felébredek és valami nagyon matat a táskám környékén... de körbenézek és majmot nem látok a szobában, úgyhogy nyugodtan visszaalszom. Így telik az első napunk Sri Lankában.

Melinda elmeséli Indiát

Két hete Melinda volt a Radio Café granturizmó! c. műsorának sztárvendége, és mesélt elvileg a pushkari tevevásárról, gyakorlatilag sok minden másról... érdemes meghallgatni, mégpedig itt.

India: Nálatok laknak-e...

Tudom, hogy tipikus turistás dolog arról írni, milyen állatokat láttunk Indiában, de hát ha egyszer tényleg nagy élmény volt....

Igazából azért is érdekesek itt az állatok, mert én azt szoktam meg, hogy Európában az ember által körülhatárolt, az erre a célra kijelölt területen találhatók - Indiában ezzel szemben mindenhol. Gyakorlatilag itt mindenütt azt érzed: az állatok és az emberek megférnek egymás mellett egy élettérben, tulajdonképpen megosztoznak rajta. A számunkra megszokott alá- és fölérendeltség nem egyértelmű, sőt bizonyos állatok tisztelete túlmutat azon, ahogy az emberek egymással bánnak.

A szimbiózis legjellemzőbb példája a tehén. Mint tudjuk, a tehén szent állat, és igen, ha megáll az út közepén, akkor megáll a forgalom (bár sokszor elég neccesen centiztünk egy-egy mellett, meg persze dudálással azért megpróbálják elijeszteni őket...) A teheneknek nincsen tulajdonosuk, közösségi tulajdonnak számítanak. Össze-vissza mászkálnak a városokban és falvakban.

Szükségük van az emberekre, és azoknak is a tehenekre: bárki odamehet és megfejheti a teheneket (amit persze a szegények ki is használnak). Emellett külön "iparág" alakult ki a tehénlepény gyűjtésére és felhasználására: sokszor láttunk gyerekeket kosárral a fejükön, ahogy viszik a talált cuccot, aztán a felnőttek abból szószerinti lepényt formálnak és kiszárítják - ebből lesz a rászorulók fűtése.

Érdekes módon tisztelt vagy megtűrt állat a majom, pedig lássuk be, nem sok gyakorlati hasznuk van (bár a Ramayana szerint egyszer Hanumán, a majomkirály serege segített az embereknek, azóta a tisztelet). Úgyhogy a majmok is teljesen jól elvannak a lakott településeken kívül és belül, kaját lopnak, vakargatják magukat, nemi életet élnek... az emberek pedig megtűrik őket.

A tevék és az elefántok persze nagyon hasznos állatok, és ennek megfelelően őket is óriási tisztelet övezi... elefántot az utakon nem sokat láttunk (pár teherhordót azért igen), de turista-látványosságként abszolút (elefánton kapaszkodtunk fel az Amber erődbe, amely egy elég ingatag élmény volt).

Tevét annál többet láttunk - az utakon is, szekereket húzva...

.... de persze e tekintetben a pushkari tevevásár volt a csúcs...

Tudtuk egyébként, hogy novemberben van Pushkarban az az évente egyszer megrendezett vásár, amikor az összes törzs (ezek jellemzően nomád törzsek) összegyűlik, és egy héten keresztül zajlik a tevék (és lovak) adás-vétele. És mivel szinte minden kiadvány szerint ez egy "must have" élmény, hát úgy időzítettük az utat, hogy ezt is elcsípjük.... atyaég. Ennyi tevét, lovat és National Geographic fotóst egy helyen látni szerintem sehol máshol nem lehet...

Voltak persze kellemetlen állatos élményeink is... zavaró a rengeteg kóbor kutya a városokban, amelyek sokszor elkezdenek kitartóan követni (te meg azon gondolkozol, lehet hogy mégse ártott volna az a veszettség elleni oltás...). Na meg persze a kígyók - Melinda nem annyira favorizálta, amikor random emberek random parkolókban és utcasarkokon csak úgy "előkapták a kígyót", és elkezdték bűvölni. Azok a szerencsétlen állatok egyébként csak napokig élnek, miután elkezdik őket használni, így én baromi dühös voltam azokra, akik ezzel foglalkoznak. Ja és persze a hollók - ennyi hollót sem láttam még városokon belül, az első napon konkrétan nem tudtam aludni, mert folyamatosan krákogták, és behallucináltam, hogy valaki folyamatosan azt üvölti, "mami, mami"... ezzel nem keveset dobva az amúgy is elsőre meglepő Delhi misztikusságán...

A másik nagy állatos élményünk a Ranthambhore nemzeti park meglátogatása volt. Mert hogy ez egy másik jellemzője Indiának, mész egy kicsit vidéken és szinte belebotlasz madárrezervátumokba, nemzeti parkokba. A Ranthambhore az egyetlen park India északi részén, ahol még bizonyítottan (na persze!) élnek tigrisek, így muszáj volt...És részt vettünk egy szafarin, ahol fantasztikus, sejtelmes, érintetlen tájakat láttunk, valamint őzeket, madarakat, krokodilokat, majmokat, stb stb stb - de tigrist nem. Szemerkélt az eső, és állítólag olyankor nem bújnak ki a bokrok közül... én borzasztó csalódott voltam, Melinda felnőtt módjára kezelte a szituációt.

(Egyébként csak tavaly-tavalyelőtt volt a legutóbbi tigris-botrány, amikor egy másik park, a Sariska Tiger Reserve friss "népszámlálása" kimutatta, hogy hirtelen kb. 20-ról nullára csökkent a tigrispopuláció, konkrétan eltűntek teljesen, valószínűleg orgazdáknak köszönhetően. Próbálja a kormány védeni a nemzeti parkokat, de a helyi lakosság - kivéve, akik a parkokhoz kapcsolódó turizmusból élnek - nem mindig értik, miért is jó nekik, hogy van mellettük egy tigris - erdő, a szántóföldek helyett. Amíg Indiában voltunk, elolvastam Gayatra Devi, Rajasthan utolsó maharadzsája feleségének memoárját - amely egyébként baromi érdekes volt, jó áttekintés India 20. századi történetéről és egy maharani életéről, és ezt olvasva folyamatosan megelevenedtek a paloták, tájak amelyeket néztünk, ő pedig leírt - és ő élvezettel mesél gyerekkora tigrisvadászatairól. Állítása szerint egyébként nem ezek a vadászatok okozták a faj eltűnését, hanem az életterük csökkenése.)

India: Moziban

Természetesen nem hagyhattuk ki Bollywoodot a megtapasztalandók sorából... végül Jaipurban került sor a mozizásra. Addigra már láttunk vagy ezer moziplakátot és TV reklámot, Melinda már totálisan vágta, hogy melyik sztár mennyire menő és kinek kije (hisz teljes TV-csatornák szólnak kizárólag bollywoodi pletykákról, a magazinokról nem is beszélve). Egyszóval: már Jaipur előtt is egyértelmű volt, hogy bizony Indiában a mozit véresen komolyan veszik.

Szóval Jaipurban felkerestük a híres Raj Mandir nevű mozit, amelynek épülete tortára emlékeztet.

Itt kiderült, hogy egy időben csak egy filmet vetítenek, azt pedig kötött időpontokban (azt hiszem, napi 3-4 előadás volt kiírva). Megpróbáltunk bejutni de a pont kezdődő előadás már teltházas volt - így azt a tanácsot kaptuk, jöjjünk vissza egy óra múlva.

Eddigre már megszoktuk, hogy a külföldieknek (szomorúan jegyzem meg: elsősorban fehéreknek) mindenhol külön jegypénztár van (és többet is kell fizetnünk), így enyhe meglepetésként ért minket, amikor egy órával később közölték, hogy álljunk be a sorba. Megpróbáltuk csacsogással elbájolni az őrt, meg le is fizetni, hogy soron kívül kapjunk jegyet (ami nem szégyellünk: ez a túlélési ösztön...) de ez az egy alkalommal semmi nem használt. Annyit tanácsolt az őr: a női sorban kisebb a tömeg és a tülekedés.... Melinda álljon be a sorba és vegye meg mindkettőnk jegyét.

Igen, külön női és férfi sorok lettek a pénztár előtt kialakítva, konkrét vaskorlátokkal elválasztva.

Az előadás előtt másfél órával már tömeg volt, de a női részen még belátható nagyságú, hát Melinda beállt a sorba, és - le a kalappal - végigállta... én próbáltam szórakoztatni kintről. A jegypénztár nyitása előtt fél órával már így nézett ki a terep...

Az emberek persze itt is leplezetlenül bámultak bennünket... mondjuk itt meg is értettük, és csodálkoztam volna, mit keres ez akét külföldi egy hindi nyelvű előadáson. Végül fél órával az előadás előtt megjelent egy rendőr, aki a káoszt, egymás letaposását és a tömeghisztériát igyekezett megakadályozni. Aztán kinyitott a pénztár, és meglepően nyugodtan és kulturáltan lezajlott az egész. Emberek megvették a jegyeket és büszkén mutogatták, hogy "Sikerült!" a haveroknak. Melindának hála, mi is bejutottunk.

A műsoron levő szuperprodukció a Goolmal 3! volt, és íme a betétdalából készült klipp (Indiában minden sláger film betétdalként indul):

Maga a film, bár a nyelvi akadályok ellenére is teljesen értettük (értsd: nem túl bonyolult a sztori), de teljesen értelmezhetetlen volt... Valami fura szerelmi történet, meg tolvaj történet, meg testvértörténet - tulajdonképpen 3 film egyben, illetev egymás után hiszen a cselekmény egy szálon fut, amikor az egyik történet véget ér, akkor kezdődik a másik. Tom és Jerry-szerű poénok, 'vicces' karakterek (pl: dadogós srác, vagy a szem-düllesztős csávó) amelyeken már előre dől a röhögéstől az egész közönség. Néha a hangeffektek is jelzik, hol kell röhögni (mint a rajzfilmekben). Kötelező autósüldözés, és - autórobbanós jelenet, az autó felrepül majd sebészi pontossággal félbetörik és két irányba robban. És persze mindezek közben, a legváratlanabb pillanatokban, a kötelező ének- és táncbetét.

A film szünetében reklámokat és szolgálati közleményeket vetítettek. Általános iskolai írásvetítővel... :)

És ez pedig a kivonulás a moziból: