Teveverseny

Először is, állapítsuk meg: hogy ha van olyan állat, amelyet a jóisten nem versenyzésre teremtett, akkor az a teve. Össze-vissza hajtogatódnak a térdei, a hátán viszi a heti vízkészletét a szerencsétlen - summa summarum: sivatagon átkelni: igen; gyorsasági versenyben részt venni: nem. Mindezek ellenére állítólag a tevék akár 60 km/órás sebességgel is tudnak vágtázni - de azért meg kell mondanom, amikor tegnap láttam tevéket futni, nem a "kecsesség", sem a "méltóság" szavak jutottak eszembe.

A helyiek imádják a teveversenyeket, és októbertől áprilisig állítólag minden csütörtökön és pénteken van egy verseny hajnalban (ehhez képest pl. tegnap nem volt, csak az edzést tudtuk megnézni, amely nem kevésbé volt vicces). Nomármost: a tevék nem szeretnek futni, így folyamatosan csapkodni kell a feneküket, hogy vágtázzanak. Pár évvel ezelőttig - és ez a sztorinak az egyáltalán nem vicces oldala - erre voltak a zsokék. A zsokék 12 éven aluli fiúk voltak, akiket mesterségesen 20 kiló testsúly alatt tartottak, amíg csak lehetett - és akiket rabszolgaként Indiában és Pakisztánban vásároltak a helyi gazdagok. Aztán évről évre kijött a nemzetközi jelentés, hogy az UAE második a világ leginkább pedofil országai között (egy ideig csak Kuvait előzte meg...) és utána betiltották a zsokék használatát.

Mivel a tevék seggét továbbra is csapkodni kell, ezért egy urbán legenda szerint - és nem tudom, hogy tényleg igaz-e - először majmokat akartak idomítani, hogy a zsokék helyett irányítsák a tevét. De aztán jött a megoldás: egy svájci cég tervezett egy tevesegg-csapkodó robotot, amely minden problémára megoldásnak bizonyult!!

(Ez nem vicc, ez mind igaz.)

Szóval így néz ki egy teveverseny pálya:

Középen a homokos pálya, két oldalán autóút. Amikor verseny van, akkor a tevéket követik autóban a tulajdonosok/idomárok, dudálnak, és az autóból távirányítóval irányítják a tevesegg-csapkodás intenzitását, stb.)

Maga a tevesegg-csapkodó robot itt látható a két hátsó tevén:

Pár előkelően vágtázó teve (ez csak az edzés, ezért vannak csoportokban összekötve és azért tevegelnek egyik-másikon).

Elegancia:

Még grimaszol is:

Ezt robot csapdossa:

Szerencsétleneknek habzik a szájuk rendesen:

Célegyenesben:

Az edzés előtt pihenő tevék a gondozóikkal:

Végezetül, feltöltöttem egy kis videót is, hogy hogy néz az ki, amikor tevék vágtáznak:

India: Nálatok laknak-e...

Tudom, hogy tipikus turistás dolog arról írni, milyen állatokat láttunk Indiában, de hát ha egyszer tényleg nagy élmény volt....

Igazából azért is érdekesek itt az állatok, mert én azt szoktam meg, hogy Európában az ember által körülhatárolt, az erre a célra kijelölt területen találhatók - Indiában ezzel szemben mindenhol. Gyakorlatilag itt mindenütt azt érzed: az állatok és az emberek megférnek egymás mellett egy élettérben, tulajdonképpen megosztoznak rajta. A számunkra megszokott alá- és fölérendeltség nem egyértelmű, sőt bizonyos állatok tisztelete túlmutat azon, ahogy az emberek egymással bánnak.

A szimbiózis legjellemzőbb példája a tehén. Mint tudjuk, a tehén szent állat, és igen, ha megáll az út közepén, akkor megáll a forgalom (bár sokszor elég neccesen centiztünk egy-egy mellett, meg persze dudálással azért megpróbálják elijeszteni őket...) A teheneknek nincsen tulajdonosuk, közösségi tulajdonnak számítanak. Össze-vissza mászkálnak a városokban és falvakban.

Szükségük van az emberekre, és azoknak is a tehenekre: bárki odamehet és megfejheti a teheneket (amit persze a szegények ki is használnak). Emellett külön "iparág" alakult ki a tehénlepény gyűjtésére és felhasználására: sokszor láttunk gyerekeket kosárral a fejükön, ahogy viszik a talált cuccot, aztán a felnőttek abból szószerinti lepényt formálnak és kiszárítják - ebből lesz a rászorulók fűtése.

Érdekes módon tisztelt vagy megtűrt állat a majom, pedig lássuk be, nem sok gyakorlati hasznuk van (bár a Ramayana szerint egyszer Hanumán, a majomkirály serege segített az embereknek, azóta a tisztelet). Úgyhogy a majmok is teljesen jól elvannak a lakott településeken kívül és belül, kaját lopnak, vakargatják magukat, nemi életet élnek... az emberek pedig megtűrik őket.

A tevék és az elefántok persze nagyon hasznos állatok, és ennek megfelelően őket is óriási tisztelet övezi... elefántot az utakon nem sokat láttunk (pár teherhordót azért igen), de turista-látványosságként abszolút (elefánton kapaszkodtunk fel az Amber erődbe, amely egy elég ingatag élmény volt).

Tevét annál többet láttunk - az utakon is, szekereket húzva...

.... de persze e tekintetben a pushkari tevevásár volt a csúcs...

Tudtuk egyébként, hogy novemberben van Pushkarban az az évente egyszer megrendezett vásár, amikor az összes törzs (ezek jellemzően nomád törzsek) összegyűlik, és egy héten keresztül zajlik a tevék (és lovak) adás-vétele. És mivel szinte minden kiadvány szerint ez egy "must have" élmény, hát úgy időzítettük az utat, hogy ezt is elcsípjük.... atyaég. Ennyi tevét, lovat és National Geographic fotóst egy helyen látni szerintem sehol máshol nem lehet...

Voltak persze kellemetlen állatos élményeink is... zavaró a rengeteg kóbor kutya a városokban, amelyek sokszor elkezdenek kitartóan követni (te meg azon gondolkozol, lehet hogy mégse ártott volna az a veszettség elleni oltás...). Na meg persze a kígyók - Melinda nem annyira favorizálta, amikor random emberek random parkolókban és utcasarkokon csak úgy "előkapták a kígyót", és elkezdték bűvölni. Azok a szerencsétlen állatok egyébként csak napokig élnek, miután elkezdik őket használni, így én baromi dühös voltam azokra, akik ezzel foglalkoznak. Ja és persze a hollók - ennyi hollót sem láttam még városokon belül, az első napon konkrétan nem tudtam aludni, mert folyamatosan krákogták, és behallucináltam, hogy valaki folyamatosan azt üvölti, "mami, mami"... ezzel nem keveset dobva az amúgy is elsőre meglepő Delhi misztikusságán...

A másik nagy állatos élményünk a Ranthambhore nemzeti park meglátogatása volt. Mert hogy ez egy másik jellemzője Indiának, mész egy kicsit vidéken és szinte belebotlasz madárrezervátumokba, nemzeti parkokba. A Ranthambhore az egyetlen park India északi részén, ahol még bizonyítottan (na persze!) élnek tigrisek, így muszáj volt...És részt vettünk egy szafarin, ahol fantasztikus, sejtelmes, érintetlen tájakat láttunk, valamint őzeket, madarakat, krokodilokat, majmokat, stb stb stb - de tigrist nem. Szemerkélt az eső, és állítólag olyankor nem bújnak ki a bokrok közül... én borzasztó csalódott voltam, Melinda felnőtt módjára kezelte a szituációt.

(Egyébként csak tavaly-tavalyelőtt volt a legutóbbi tigris-botrány, amikor egy másik park, a Sariska Tiger Reserve friss "népszámlálása" kimutatta, hogy hirtelen kb. 20-ról nullára csökkent a tigrispopuláció, konkrétan eltűntek teljesen, valószínűleg orgazdáknak köszönhetően. Próbálja a kormány védeni a nemzeti parkokat, de a helyi lakosság - kivéve, akik a parkokhoz kapcsolódó turizmusból élnek - nem mindig értik, miért is jó nekik, hogy van mellettük egy tigris - erdő, a szántóföldek helyett. Amíg Indiában voltunk, elolvastam Gayatra Devi, Rajasthan utolsó maharadzsája feleségének memoárját - amely egyébként baromi érdekes volt, jó áttekintés India 20. századi történetéről és egy maharani életéről, és ezt olvasva folyamatosan megelevenedtek a paloták, tájak amelyeket néztünk, ő pedig leírt - és ő élvezettel mesél gyerekkora tigrisvadászatairól. Állítása szerint egyébként nem ezek a vadászatok okozták a faj eltűnését, hanem az életterük csökkenése.)

Szandi Dubai-ban: Az élménybeszámoló

Ma én (Szandi) írom az aktuális jelentést Dubai-ból. :-) Sajnos friss infóim nincsenek, okt. 3-18-i beszámoló lesz, és pár mondatban a kulináris élvezetekről, parti- ill.koktélkínálatról fog szólni.

Igyekeztem azért mindent megörökíteni:

Sőt, néha az életemet kockáztattam egy-egy kép kedvéért (fotózkodás állati nagy forgalom közepette a Pálmán - a szerk.):

Érdekes belegondolni, hogy ahol egykor csak sivatag állt, és egy kis halászfalu, ott néhány évtizeddel később a kedvenc hely-díjért versengenek a különböző építészeti remekművek, éttermek és bárok. Valahogy itthon nem fordítok különösebben nagy figyelmet az étkezésre, általában "gyorsan letudom" a dolgot... Borisznál viszont a városnézés és az interkulturális tanítások masszív részét képezték, hogy minden konyhát és bárt ki kell próbálni (azért nem mindent sikerült ennyi idő alatt...) - amit megmondom őszintén túlzottan nem bántam. :-) Kezdem is a "helyi" arab étteremmel, Light House a neve, és igazából iráni, ahol libanonit vacsiztunk, mégpedig mezzét: hummust, moutabelt, fattush-t, arrayist, és természetesen a végén megspékeltük még egy kis shishával. Nagyon fincsi volt, és hát a kilátás sem gyenge...

Az egyik kedvenc helyem a Local House Restaurant, amihez tök jó emlékek fűződnek, itt ettük a hírhedt teveburgert . Ebbe aznap este különösebben nem is gondoltam bele, de amikor következő hétvégén a sivatagi túrán voltunk, bizony eszembe jutott... ez egy 10 napos jószág.

A hely hangulata, az éhség és a nagy izgalom :-) ilyen képeket hozott ki belőlünk:

Időnként azért aktívan brainstormingoltunk is, miután kiderült, hogy mindkettőnkben aktívan él a 'to do lista szellem' (by Borisz :-)))

(itt kóstoltam meg a régi típusú fánkot (old fashioned doughnut a'la Starbucks - a szerk.) - mennyei, és egy másik alkalommal az epres frapuccinot diétás tejből - hűűűha... - és ez egy jó értelemben vett hűűűha)

Miután Borisz megnyugtatott, hogy minden látnivalóra lesz időnk (és hagyjam a buszos szervezett utakat - ami bevallom többször is foglalkoztatott), több kiruccanást is a Souk Madinatba szerveztünk, gyönyörű hely, hihetetlenül hangulatos!

A lazacos tortellinit pedig mindenkinek csak ajánlani tudom...

Bulik terén hatalmas a kínálat, a 30 fok, a tengerpart és a non-stop nyaralós feeling pedig elég jó kedvcsináló hozzá. Kedvenc hely: Barasti - homokban táncolós, vizipipázós, lazulós szabadtéri hely. Kétszer is voltunk, először diszkóslágerek mentek, másodszor meg retróparti volt, ahol szakadtunk a röhögéstől, nagyon jó buli volt. egy kép újdonsült barátnőimmel:

Borisz lelőtte a poént a kedvenc koktélozós helyemmel kapcsolatban (360 fok) - köszi szépen!!:-) De hálistennek voltunk még pár helyen azon kívül is, úgyhogy tudok még arról is pár képet feltenni: Neo, Address Hotel, 63. emelet - Burj Khalifával szemben (Red Blood koktél: szedres-ribizlis vodkás - fincsi, Boriszét nem tudom, bocsi):

Shades, Address Marina (Margarita koktél - nem fincsi, de hatásos):

(ennél a képnél anyu már besokallt, hogy a Borisz minden helyen csak fetreng: "Hát így neveltem én ezt a gyereket?")

Ez a felsorolás csak egy kis ízelítő volt, ezen kívül voltunk kínai, amerikai és német étteremben, sőt, egy este bevállaltam egy magyaros vacsit is, húslevessel és brassóival, ami szerencsére egész jól sikerült.

Nagyon szuper volt minden, még egyszer köszi Borisz, remélem nemsokára újra meglátogathatlak!!!!