Otthon jártam…

… és bocsánatot kérek mindazoktól, akik nem tudtak róla, mert nem jelentkeztem. Az utazás előtti hetek idegeskedései után muszáj volt testileg-lelkileg kipihennem magam, egyik napról a másikra vettem egy repjegyet és hazarepültem. Az idő javarészét a családdal töltöttem és csodálatos volt. Fetöltődve tudtam viszajönni és nekivágni a következő kihívásoknak. 

Karácsonykor igyekszem majd több emberrel is találkozni!! De ez most így volt jó.

 Anyu virágai:

Kutyuk:

Családdal:

Készül a baracklekvár!

A bogár:

Öcsi a baseball sztár: 

Mezők...

Márk:

Szellemidézés Radich Herminával:

 Naplemente Etyek szanatórium felett:

Húsvét

Boldog Húsvétot!!




Ismét elmaradtam a bejegyzésekkel, jövő hétvégén írok majd Viki látogatásáról, a krikett világbajnokságról és a múlt heti isztambuli utamról is... de ezen a hétvégén úgy döntöttem, csak a húsvétra koncentrálok.

Tavaly húsvétkor - miután előtte két héttel anyuval megünnepeltük, biztos emlékeztek arra a bejegyzésre, amelyet sok mindenki emleget - a konkrét ünnepen, illetve pontosabban Nagypénteken, elmentem Christiánnal és haverjaival egy brunch-ra, és jól benyomtunk. Valahogy idén is úgy indult a dolog, hogy nem tartok húsvétot (ez azt hiszem tipikus expat-gondolkodás, ha már úgysem lehet olyan, mint otthon, akkor egyáltalán minek - lásd csomó ismerős aki nem tartott tavaly karácsonyt sem "mert 20 fokban és napsütésben nincs meg a hangulata"). Aztán beszélgettem anyuékkal, akik mondogatták, hogy na miért nem főzök egy kis sonkát, hát tök egyszerű... végül úgy döntöttem: megadom a módját és megtisztelem a családi hagyományaimat - elvégre hogyan tisztelhetem a különböző kultúrákat ha a sajátomat nem - és rendes húsvétot tartok.

Nagypénteken bevásároltam. Vettem sonkát és tojást, sőt, a megszerezhetetlennek hitt tormakrém is meglett!




Egy kis málőr azért történt... ez nem úgy néz ki, mint az újhagyma? ...


Most ki kell találnom, mit kezdek két csomag citromfűvel.

Pénteken böjtöltem, héjában sült krumpli és hal volt a menü, éppúgy mint otthon. Este Aprilék bulizni mentek, csatlakoztam de nem ittam -és így is nagyon jól elvoltam (a Ramadan alatt már megtanultam, lehet józanul is tök jót bulizni).

Szombaton kitakarítottam, lakást díszítettem...


... és persze sonkát főztem. Hát ez lett a végeredmény:



Gondolom senkit sem lep meg, hogy úgy döntöttem, ha húsvétozok, akkor már teljesen húsvétozok: ma, Húsvét vasárnap, elmentem szentmisére. Egyébként is terveztem már, hogy megnézem magamnak, hogy néznek ki itt a katolikus templomok, hát most jó alkalmam volt rá.

Amennyire sikerült kinyomoznom, két katolikus templom található Dubai-ban, az egyik Karamában (indiai + részben filippínó negyed), a másik pedig nem messze tőlem. Interneten végignéztem mindkettő miserendjét, és a közelebbi mellett döntöttem. Érdekes egyébként megnézni ezt a miserendet is... nyilván multikulti város meg minden, de azért ledöbbentett ez a menetrend. Szerintem az etyeki plébános egy hétig sem bírna ezt a munkamennyiséget (mint utólag kiderült, 3 pap dolgozik itt, de még úgy is). A Húsvét hétvége programja:


(a tagalog a filippinó nyelv, a szinháli Sri Lanka egyik nyelve, a többiek szinte mind különféle indiai nyelvek, az arab misék persze főleg a libanoni katolikusoknak szólnak, bár a régióban mindenfelé megtalálhatók katolikus közösségek).

Szóval elindultam ma reggel templomba... vicces egy érzés volt. Dubai-hoz abszolút méltó módon a templom a Dubai Media City, Dubai Internet City, Healthcare City stb.-hoz hasonlóan a "Dubai Church Complex-ben" található - mise után körbesétáltam és a katolikus templomon kívül találtam ott evangélikus, anglikán és szír ortodox templomot, valamint még két másikat amelyre kívülről nem volt kiírva, milyen felekezet.

A templom sokkal nagyobb volt, mint amire számítottam, és tömve volt emberekkel, főleg indiaiakkal, nyugati expatekkel, filippínókkal és afrikaiakkal - azt hiszem, ez volt eddigi legmultikultibb mise-élményem és tényleg hihetetlen volt, hogy egy vallás gyakorlatilag hogy át tudja fogni a világot (na jó, nem térek megint rá a "vallás mint globális márka" fejtegetésre). A mise maga 100% ugyanolyan van, mint otthon, főleg a liturgikus részek, egy-két érdekes kivételtől eltekintve (itt a "kérünk téged hallgass meg minket" résznél nem csak a szentekért imádkozunk, hanem emellett Sejk Khalifáért, az UAE elnőkéért és Sejk M. - ért, Dubai sejkjéért is...). A mise után még egy ideig maradtam, nézegettem az embereket (ráadásul mise után kinyit egy büfé a templom előtt, ott csacsognak az indiai nénik ugyanúgy, mint Mariska néniék az etyeki templom előtt.) Egy fontos konklúziója volt a napnak, hogy az indiaiak kényszeresen végigtapogatnak minden szentképet- a hindu templomban sokszor elnézegettem, ahogy szisztematikusan körbejárnak és minden képet megérintenek, azt hittem, ez a hinduizmushoz kötődik - hát nem, Szent Antalt és Máriát is ugyanúgy végig tapogatják, különös egy szokás.

Ma itthon vagyok - furcsamód, muszlim ország ide vagy oda, húsvét vasárnapra szabadnapot kaptunk, ami kellemesen meglepett. Sonkáztam és punnyadoztam. Hát, így telt a húsvét és örülök hogy így telt. Örülök, hogy rájöttem: ha a család nélkül is vagyok jó messze Etyektől, a húsvét akkor is húsvét, és úgy is bennem van, és a minimum amit tehetek magamért, hogy tisztességesen megünneplem úgy, ahogy otthon megünnepeltük volna.

(A locsolás már picit neccesebb... hogy magyarázom ezt el a kolléganőknek holnap? :)

Lakberendezés

Említettem már, hogy anyu ittléte alatt lezárult a lakberendezés-projekt. Jelentem: egy vázát sem veszek többet! Alábbiakban a legutóbb beszerzett tárgyak... a fotók anyu itteni utolsó napján készültek, jót szórakoztunk velük.

1. Dohányzó asztal

Annyit, de annyit szenvedtem ezzel a hülye kis asztallal, abszolút konkrét elképzeléseim voltak, hogy hogy kell kinéznie - viszont amelyik tetszett, az megfizethetetlen volt. Anyu az első plázázásunkkor meggyőzött, hogy most már hagyjam abba a polemizálást és vegyem meg ezt:



Így a nappalim most így néz ki (és itt láthatók a függönyök is, amelyeket később IKEA-s kalandunkkor vettünk meg):



2. Váza

Kitaláltuk, hogy kell egy nagy váza a nappalimba, az egyik fal még nagyon üres volt és nem akartam polccal telezsúfolni. Sharjah után még elmentünk a Mall of the Emirates-be és az aznap lesétált 20 km után még 20 boltot körbejártunk... néha ijesztően mániákus tudok lenni bizonyos dolgokban. A tökéletes váza végül nem váza lett, hanem egy kisebb képzőművészeti műremek. Ahh.



3. A szőnyeg

A hálószobába mindenképpen vastag, puha, zöld szőnyeget akartam. Végül az IKEÁ-ban találtuk meg, a függönyökkel egyetemben.




A szőnyeg-sztori nagyon vicces. Egyik hétköznap este elindultunk a Festival City-be, ahol Dubai egyetlen IKEA-ja található, és mellesleg ott nyílt meg pár hete Jamie Oliver étterme, amelybe mindenképpen el akartam menni. Bevásároltunk a bútorboltban, megtaláltam álmaim puha, vastag, zöld szőnyegét, amely mellesleg egy 2 méter hosszú tekercsben érkezett, majd elindultunk megkeresni az éttermet. Én naivan azt hittem, lesz valami csomagmegőrző, ahol lerakhatom a cuccot, de nem volt, így kocsistul- szőnyegestül átmeneteltünk az egész Festival City plázán.

A bevásárlóközpont után egy kis hidacska vezetett át egy mesterséges lagúnán, ahol egy teljes komplexumot alakítottak ki, tele elegáns éttermekkel... én azon is áttoltam a szőnyeget...


Majd bementünk az étterem-komplexum főépületébe, én továbbra is a Jamie's Italian-t keresem.




Miközben tolom a kocsit, szembejön velünk egy biztonsági őr. Gondoltam, basszus most rögtön közli hogy takarodjunk kifelé az épületből az IKEA-s bevásárlókocsinkkal együtt. Helyette megkérdeztem, hogy ugyan hol található Jamie étterme (mondjuk ez is csak Dubai-ban elképzelhető, hogy csak így lazán rákérdezek és nem érzem magam komplett idiótának), erre a biztonsági őr felajánlja, hogy megmutatja... és elkezd futni előre, én meg utána. Anyu dől a röhögéstől és fotóz...



Végül meglett!
Megkérdeztem a biztonsági őrtől, hol parkolhatom le a bevásárlókocsit... az étterem ajtajában hagyhattuk. Egész este felváltva vigyáztak rá a biztonsági őrök, amíg mi bent megvacsoráztunk.



Az étterem is hatalmas élmény volt. Jamie Oliver stílusát egyébként is nagyon bírom, ráadásul Londonban a múltkor voltam az ottani Jamie's Italian-ben és teljesen odavoltam, hogy mennyire laza, megfizethető és kedves hely, és mégis mennyire zseniális a kaja. Amikor meghallottam, hogy az első Egyesült Királyságon kívüli Jamie étterem itt Dubai-ban nyílik (és most jön egy Ausztráliában), teljesen bezsongtam, de meg is ijedtem, hogy elszúrják, hogy celeb-séfes drága hely lesz puccos emberekkel, de egyáltalán nem így lett. Teljesen normálisak az árak, a hangulat ugyanannyira laza, mint Londonban... és a kaja mennyei (ahogy Jamie mondaná...). Teljesen odavoltam a helytől és az élménytől.





A vacsi után megnéztük, megvan-e még a szőnyeg... ő volt a soros biztonsági őr:


Megkérdeztük, merre van a taxi, nyilván ő is rögtön felajánlotta, hogy megmutatja... és ismét elkezdtünk futni az éttermeken és a plázán keresztül... ő egyébként, hogy levágjuk az utat, konkrétan átvezetett egy-két éttermen. Én meg csak követtem, a kétméteres szőnyeggel.

Búcsúkép, mielőtt a taxiba ültünk volna.


4. Víz

Tudom, elég banálisnak hangzik, de mindig lusta voltam elintézni, hogy hetente házhoz hozzák az ivóvizemet. Ez volt az utolsó tétel a to do listámon... mire deus ex machina, hétfőn becsengetett a vizesember az ajtómon, hogy nem kérek-e vizet... Sikerült tőle pumpát is vennem a palackokhoz, annak küldöm a szerelmes tekinteteket :)

Al Sharjah

Múlt csütörtökön kivettem egy napot, és elmentünk városnézőbe Sharjah-ba.

Sharjah a hét emirátus egyike, és nagyon közel van Dubai-hoz - gyakorlatilag összenőtt a két város. Ehhez képest még egyszer sem jártam arrafelé (kivéve a repülőteret, amely Kent reptér - csak FYI), egyébként is meg akartam egyszer nézni, anyu is lelkes volt, hát nekiindultunk.

Sharjah volt a 70-es években a Közel-Kelet Las Vegas-a. Ide jártak az emberek bulizni mindenhonnan, még kaszinók is voltak (!)... aztán pénzügyi válság, Szaúd-Arábia besegített anyagilag, egy kikötéssel: vissza kell térniük a helyes útra... így Sharjah a legkonzervatívabb emirátus ma, alkoholt még a szállodákban sem lehet kapni, a shisha is tilos - és ennek megfelelően erősen visszafejlődött az idegenforgalma, mindenki "álmos kisvárosként" emlegeti. Én teljesen kellemesen csalódtam benne.


Szóval reggel nekiindultunk, és annyira közel van, hogy a metró végállomásától dubai-i taxival mentünk el Sharjah központjáig.




Ott mi:



Mivel egyértelműen nem tudja magát buli-városként pozicionálni, így kulturális vonalon fejleszt a város, különböző hagyományőrző dolgokat lehet megnézni, emellett nagyon aktív művészeti életet támogat, tele van galériákkal, itt rendezik a Sharjah Biennale-t, amely a régió egyik legnagyobb kortárs képzőművészeti fesztiválja, stb. Mi először a Heritage Area-ba vonultunk, lecsekkolni a hagyományos részt.

Egy csinos erőd, bár a "szocreál" tömbök körülötte kissé elvesznek az élményből:



Kis boltocskák...


... és kis mecset (ahhoz, hogy mecset legyen valami, nem kell feltétlenül minaret, sem kupola...)



Tovább sétálva a hagyományos kerületben...



... bepofátlankodtunk minden kapun és ajtón, amelyet nyitva találtunk, és nézegettük a hagyományos széltornyos udvarházakat.



Elkaptunk egy építkezést is... vagy reméljük inkább felújítást.


Ebben a kerületben található az UAE legrégebbi bazárja is... nagyon cuki hely. A boltok egy része már sajnos nagyon turistákra szakosodott, de a helyiek továbbra is ide járnak "bandázni". Beültünk egy kávézóba, szinte hihetetlen hangulata volt, mintha itt 30 éve megállt volna az idő.






Az antikvitás-boltokban egészen eklektikus volt a választék, a Saddam Husseines pénzektől kezdve a náci zászlókig és karszalagokig...




Találtunk dohányboltot is... hát itt úgy látszik nem tudják, hogy a dohány jövedéki termék.





A bazáron belül egy modern szabászatot is találtunk:





A heritage area után bejártuk Sharjah művészeti negyedét, és ökörködtünk egy sort a sharjah-i múzeumban, amely jelenleg az UAE legnagyobb képzőművészeti múzeuma.




Sharjah egy sor lagúna mellett fekszik, a fő lagúna mellett található a kikötője is.



Szálloda és mecset:


A kikötő:


Horgász:

Vám és dhow-k:


Délután aztán punnyadoztunk is egy sort... Egy olasz étteremben ebédeltünk, ahol az olasz inspirációt lépten-nyomon hangsúlyozni akarták... random szobrok bukkantak elő a legváratlanabb helyeken... mint pl. Dávid az épület tetején.



Ebéd után találtunk egy parkot, amely a délutánunk jó részének helyszíne lett. Sharjah igazán nyugis hely, az emberek kivonulnak a parkba a pálmafák alatt fetrengeni, piknikeznek, sétálnak. Anyu mondta, hogy azért érdekes élmény ez, mert itt azt lehet látni, hogyan élnek igazán a helyiek, ami rádöbbentett: itt egyrészt sokkal kevesebb turista, másrészt vendégmunkás található (pl. anyukák sétáltatták a gyereküket a parkban, nem filippinó cselédek).


A park... itt mi is szundítottunk egyet az egyik pálmafa tövében...



A part- és parkmenti sétány:






A lagúna... középen egy kis sziget, a túloldalon a város modernebb része:

Anyukák:

A pihi után bekukkantottunk egy könyvvásárba. A helyi iskolák és alapítványok szerveztek egy használtkönyv-vásárt, az összegyűjtött pénz pedig jótékonyságra megy. Ismét szinte kizárólag helyieket láttunk (komolyan, nekem is teljesen újszerű élmény volt)





Sharjah egyik legnagyobb nevezetessége a Blue Souk, amelyet a Lonely Planet is az AUE egyik legjobb bazárjának titulál... természetesen nem hagyhattuk ki.

Az alábbi képen az egész széltornyos épület, végig, a souk egyik ága:



És már közelebbről:


Bent, az ékszer-részlegen:

Ez egészen egyértelműen a legundorítóbb tevefigura, amelyet valaha láttam.
(Most már sajnálom, hogy nem vettem meg.)


Ez már azt hiszem a szőnyeg részleg:


Blue Souk by night: