Foci őrület

Hihetetlenül bosszant, hogy akármennyire gondolkodom, nem jut eszembe, hogy hol/mikor/kikkel néztem az előző foci VB-t. Az EB-re tisztán emlékszem: a döntőt hugival néztük Berlinben (soha nem felejtem el, milyen csalódott volt a tömeg, amikor Németország veszített), de a VB-ről szinte semmi emlék (kivéve, talán, egy fröccsözés Eszterrel a Millenárison, és meccs-nézés a nagy kivetítőn... vagy az más volt?). Sőt, a 2006-os év úgy, ahogy van, kevés emléket hoz elő. Létezik, hogy kitörlődött egy egész év az agyamból?

Mindenesetre egy-két sort muszáj írnom a VB-ről, bár nem hiszem, hogy ez elfelejtődne (valszeg 4 év múlva már nem leszek itt, így a 2010-es lesz a "dubai-i" VB). Őrület itt is van, sőt, az itteni ismerősök csapatai bejutottak a VB-re, így talán még érdekesebb a dolog, még nagyobb az izgalom. Az elmúlt hetekben szerintem több meccset néztem végig, mint az összes előző VB-n együtt (na jó, ha eszembe jut a 2006-os, elfelejtett, akkor talán nem). A város érzékelhetően lelassul, amikor meccs van - panaszkodott is egy taxis, hogy várja már a július 12-t, hogy az emberek újra elkezdjenek szórakozni járni - mindenki a pubokban tömörül és szurkol. Az ismerőseim is rendszeresen szerveznek meccs-nézést mindenfelé, sokszor mentem is és valahogy mindig úgy jött össze, hogy egy egyszerre volt ott angol és német ismerős, francia és mexikói, angol és amerikai, stb, így az ember megpróbál kissé kevésbé látványosan szurkolni az egyik oldalnak - a dubai-i multikultiság egyik érdekes példája. Mindenesetre jó buli - és persze mindenkit egyesít a vuvuzeláról és az adás minőségéről való panaszkodás (a régióban az Al Jazeera sugároz kizárólagosan, főleg az elején szörnyű volt az adás minősége, még szándékos szabotázst is emlegettek, aztán megoldódott) úgyhogy a konfliktusok gyorsan elcsitulnak. Az angol pubok, a belga sörözők és minden egyéb, szállodán belül található kocsma-jellegű vendéglátóipari egység rekordforgalmat bonyolít. A városon belül több helyen is légkondicionált "sörsátrakat" létesítettek óriási kivetítőkkel.... az is poén, bár sör nincs - nem tartoznak szállodához, így nincs pia.

Egy ismerősöm küldte át ezeket az Interneten terjedő fotókat a legújabb helyi divatról... így muszáj megosztanom... olyan sokszor csak arról mesélek, miben más a Közel-Kelet, hát most itt egy példa, miben hasonló.

Lazább tempó

Rájöttem, hogy már régen nem írtam a munkámról, ami egyrészt jó, mert gondolom azt jelenti, hogy nem csak arra koncentrálok, másrészt azt sem akarom, hogy csak olyankor írjak, amikor panaszkodom...

Az elmúlt pár hétben lényegesen kevesebb a meló és lazább a tempó, egészen furcsa érzés és csöppet sem rossz. Sőt, a múlt héten volt két nap, amikor unatkoztam! (ilyen utoljára 2007 nyarán volt, közvetlenül azután, hogy bevezettük a Dunhill-t, és Katával próbáltunk nagyon busy-nek tűnni de abban a 2-3 hétben eljutottunk az Internet utolsó oldalára is).

Valamikor március vége felé elkezdtem érezni, hogy az új brand manager tényleg átveszi a dolgokat, és lassan kezdenek megszűnni a brand manageri feladataim. Mostanra már teljesen megszűntek, néha-néha még konzultálunk, hogy mi miért van és mi a háttere de ez a maximum. Április elején a londoni BAT nagyisten küldött nekem egy meglepetés- szeretetcsomagot hogy megköszönje az erőfeszítéseket és az extra-munkát; a kollégáimtól megtudta, hogy "Borisz szereti a fura filmeket és a fényképezést" ezért kaptam vagy 10 DVD-t, fura filmekkel (a legtöbbje japán fröcsögős-végtaglenyisszantós, szóval a stílust nem sikerült annyira elkapni, de a gesztustól teljesen odavoltam).

Április elején véglegesítettük a toolkitet, amelyen fél éve dolgozom. Történelmi pillanat, én őszintén szólva már azt hittem, a gyerekeimnek kell majd átadnom ezt a projektet, de aztán egyszer csak mindenki rámondta az áment és körbeküldtük a régióban (na jó, azóta már dolgozunk a "további eszközökön", de akkor is). A kampány véglegesítésének záró aktusa, hogy egy webes konferencián keresztül leprezentáljuk az egész régiónak a kampányt, elmagyarázzuk a célokat, a szabályokat, és hogy mi miért úgy jó, ahogy van. A prezentációt persze kívülről tudom már, mégis, amikor megláttam, ahogy elkezdenek feljelentkezni a Webexre, Dél-Afrikától Törökországig, Marokkótól Libanonon és Közel-Keleten át Iránig a csapatok (országonként 1-2 BAT-s ügyfél és 2-3 Ogilvy-s), hát azért legördült 1-2 izzadtság csepp a homlokomon. De leprezentáltam a 200 slide-ot két óra alatt, és jól sikerült. Most már csak kisebb utómunkák várnak ránk.

Szóval mindezek után kicsit kiürült a To Do listám, ami nem rossz. Már dolgoznom kellene a következő toolkiten, de London késik két hónapot a globális stratégiával, így addig nem tudjuk elkezdeni. Úgy néz ki, lett egy globális projektem. Nassim elkezdett dolgozni egy kisebb kampányon, amelybe aztán belevonódott a londoni csapat és felfújták nagy projektté, és mivel Nassim utál a londoniakkal együtt dolgozni, átvettem tőle (Nassim rám hagy mindent, amihez a globális csapattal kell dolgozni. Mert én értek a nyelvükön, őt meg csak frusztrálják - ez volt a hivatalos magyarázat...). Szóval amin most dolgozom, lehet hogy mindenfelé a világban megvalósul, ami izgalmas! (nem mintha Afrika - Közel-Kelet önmagában annyira unalmas lenne).

Szóval most nyugisabb időszakunk van, amely azért is jó, mert tényleg időben eljövök a munkából és este még van idő programokra (ez nagyon nem volt jellemző az első negyedévben). A múlt héten beültünk egy mexikói haverommal sörözni, buliztam a DNIT csapattal, sőt, arra is vettem a fáradtságot, hogy kerestem új fotós tanfolyamot és most a hétvégén két napot az iskolapadban töltöttem. Hétvégén megyek Ománba hajókázni meg kempingezni, most már azt szervezem. És már befizettem a májusi beiruti kirándulást is...