Tegnap egy buliban elkezdtem beszélgetni egy kanadai-indiai sráccal, aki teljesen lázba jött, amikor hallotta, hogy magyar vagyok, hisz ő tök sokat volt Ausztriában és Magyarországon, meg kicsit bejárta a környező országokat is. Rögtön be is mutatta az útja során elsajátított nyelvtudását, többek között a szerb ("kérek még egy pálinkát" és egyéb kocsmazsargon), német (jellemzően szaftos káromkodások) és a Magyaroszágon tanult egy mondatot, amelyre még mindig emlékszik: "Nem vagyok cigány." Amikor látta, hogy rögtön eldurran az agyam, még ő kezdett el bocsánatot kérni, és magyarázta, hogy hát erre a mondatra sokszor volt szüksége, hiszen a bőrszíne miatt sokan - a boltban, a szállodában, az ismerőse ismerősei - félreértették a szitut és ez a mondat mindig nagyon hasznosnak bizonyult; én bele se fogtam annak elmagyarázásába, hogy nem rá haragszom hanem erre a gusztustalan világra.
Nagyon elszégyelltem magam.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyarok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyarok. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. június 17., péntek
2010. október 2., szombat
Figyelmeztetés
Tisztelt Hölgyem/Uram!
A karácsony és a bejglikészítési szezon ugyan még messzebb vannak, de azért javaslom a mellékelt cikk tüzetes tanulmányozását. A beutazók akár 123 gramm mákért is kaphatnak 10 évet és 50 ezer AED büntetést.
Üdvözlettel,
Tar Attila
konzul
2010. április 5., hétfő
Lelkes állampolgárok
Tegnap Barbival elmentünk szavazni. Ezt leszervezni nem semmi megmérettetés volt, beleértve a nyilatkozat-küldést a harmadik kerületi jegyzőhöz és a vasárnapi munkából való ellógást, de a csúcs az volt, hogy a szavazást persze Abu Dhabiban tudtuk megejteni, tehát órákat utaztunk - azért a 10 percért. De az biztos, hogy emlékezetes szavazás volt!
Barbival 3 körül találkoztunk, felszedett az irodámnál és már repültünk is Abu Dhabi felé. A távolság nem sok (120 km) és végig autópálya van (konkrétan a Sheik Zayed Road), viszont a forgalom általában elég húzós. Most mázlink volt (Abu Dhabi-n belül már nem).
Szóval megyünk az autópályán, és Barbi elejtett megjegyzéseiből rájövök, hogy tulajdonképpen ő (sem) tudja, hova kell mennünk. Járt már a követségen, de soha nem ő vezetett így nem emlékszik, hogyan kell odatalálni. Ami vicces azért, lévén Abu Dhabi is majdnem egymilliós város, azért az ember gondolom nem bukkan csak úgy rá a magyar zászlós házra, de gondoltam, Hallas, majd valahogy megtaláljuk. Végül megtaláltam a Magyarországról kapott értesítőmet, amelyen rajta volt a nagykövetség címe, valahogy így: XY torony, X negyed, 26. utca, 477-es villa. Picit furcsálltam, hogy torony is meg villa is, de nem foglalkoztam vele túlzottan.
Abu Dhabiból nem sokat láttunk, és nem is volt sok időnk körbenézni mert Barbinak sietnie kellett haza (majd 3 hét múlva sétálunk azért egyet). Láttam azért autóból a Yas Islandet (ahol a Forma 1 pálya van és felette a Yas Hotel), a korong alakú irodaépületet, amelyet a múltkor a repülőből is láttam:
Építenek egy hidat:
A híres Sejk Zayed nagymecsetet (ez a világ 8. legnagyobb mecsete és beengednek nem-muszlimokat, ide vissza kell jönnöm):
Láttam a Corniche-t, a tengerparti sétányt is, de szóval fel kell még fedezni ezt a helyet. A város egyébként a tenger felé szélesedik és sok kis szigetet is magába foglal, így tele van hidakkal és következésképp dugókkal.
Abu Dhabiban még a taxi is más...
Amikor megtudtam, hogy 26. utca, megnyugodtam, gondoltam azt így már nem lesz nehéz megtalálni... Abu Dhabiban az utcák számozása kb. így néz ki: 7, 12, 9, 2, 8, rájuk merőlegesen 37, 4, 14. Csodával határos módon mégis megtaláltuk a 26. utcát - és aztán a megfelelő villát az istenért sem. Végül Barbi előkereste a nagykövetség számát, amelyet felhívtam - üzenetrögzítő jelentkezett (húsvét vasárnap). Ezután találtunk egy sürgősségi számot, amelyet vészhelyzet esetén, pl. ha börtönbe kerülsz, kell hívni. Na ott felvették és közölték, hogy "Ja, 3 éve elköltöztünk onnan, most már a XY Tower-ben vagyunk. Menjenek végig a 9. utcán, majd a 6. utcán jobbra, ott lesz egy furcsa tetejű épület és egy Nissan szalon. A Nissannál kell jobbra fordulni, majd megint jobbra, és ott vagyunk". (később elmagyarázták, hogy három éve próbálják rávenni a Külügyminisztériumot, hogy javítsák ki a címüket. Most már azt elérték, hogy a régi címhez HOZZÁÍRTÁK az újat is. De a tavalyi népszavazásnál azt javasolta a Külügyminisztérium, hogy állítsanak egy hoszteszt a régi címhez, hogy eligazítsa a honfitársakat).
A Nagykövetségünk egy 6. emeleti, egyébként szép lakás, amely a sógorokkal egy épületben található (bár jelzem a ház előtt csak osztrák zászló van, magyar nincs).
A bal oldali ház az:
És a hatodik emeleten:
Nyitva tartás: (5 magyar dolgozik itt, mint megtudtam)
Becsengettünk, mert azt kérték a kiragasztott cetlin...
... és bent találkoztunk az itteni konzullal és a Magyarországról ideküldött nénivel, aki az urna hazaszállításáért felel. Mindketten borzasztóan boldogok voltak, hogy húsvét vasárnap ott lehetnek, de egyébként aranyosak voltak, jól elbeszélgettünk. 34-en vagyunk az UAE listán, ami ahhoz képest, hogy egy szombat délutáni magyar bulira 150 ember simán feliratkozik, elég szomorú. No mindegy, mi megcselekedtük. Három hét múlva újra itt, és akkor remélem Abu Dhabiban is jobban körbe tudok nézni.
Barbival 3 körül találkoztunk, felszedett az irodámnál és már repültünk is Abu Dhabi felé. A távolság nem sok (120 km) és végig autópálya van (konkrétan a Sheik Zayed Road), viszont a forgalom általában elég húzós. Most mázlink volt (Abu Dhabi-n belül már nem).
Szóval megyünk az autópályán, és Barbi elejtett megjegyzéseiből rájövök, hogy tulajdonképpen ő (sem) tudja, hova kell mennünk. Járt már a követségen, de soha nem ő vezetett így nem emlékszik, hogyan kell odatalálni. Ami vicces azért, lévén Abu Dhabi is majdnem egymilliós város, azért az ember gondolom nem bukkan csak úgy rá a magyar zászlós házra, de gondoltam, Hallas, majd valahogy megtaláljuk. Végül megtaláltam a Magyarországról kapott értesítőmet, amelyen rajta volt a nagykövetség címe, valahogy így: XY torony, X negyed, 26. utca, 477-es villa. Picit furcsálltam, hogy torony is meg villa is, de nem foglalkoztam vele túlzottan.
Abu Dhabiból nem sokat láttunk, és nem is volt sok időnk körbenézni mert Barbinak sietnie kellett haza (majd 3 hét múlva sétálunk azért egyet). Láttam azért autóból a Yas Islandet (ahol a Forma 1 pálya van és felette a Yas Hotel), a korong alakú irodaépületet, amelyet a múltkor a repülőből is láttam:
Építenek egy hidat:
A híres Sejk Zayed nagymecsetet (ez a világ 8. legnagyobb mecsete és beengednek nem-muszlimokat, ide vissza kell jönnöm):
Láttam a Corniche-t, a tengerparti sétányt is, de szóval fel kell még fedezni ezt a helyet. A város egyébként a tenger felé szélesedik és sok kis szigetet is magába foglal, így tele van hidakkal és következésképp dugókkal.
Abu Dhabiban még a taxi is más...
Amikor megtudtam, hogy 26. utca, megnyugodtam, gondoltam azt így már nem lesz nehéz megtalálni... Abu Dhabiban az utcák számozása kb. így néz ki: 7, 12, 9, 2, 8, rájuk merőlegesen 37, 4, 14. Csodával határos módon mégis megtaláltuk a 26. utcát - és aztán a megfelelő villát az istenért sem. Végül Barbi előkereste a nagykövetség számát, amelyet felhívtam - üzenetrögzítő jelentkezett (húsvét vasárnap). Ezután találtunk egy sürgősségi számot, amelyet vészhelyzet esetén, pl. ha börtönbe kerülsz, kell hívni. Na ott felvették és közölték, hogy "Ja, 3 éve elköltöztünk onnan, most már a XY Tower-ben vagyunk. Menjenek végig a 9. utcán, majd a 6. utcán jobbra, ott lesz egy furcsa tetejű épület és egy Nissan szalon. A Nissannál kell jobbra fordulni, majd megint jobbra, és ott vagyunk". (később elmagyarázták, hogy három éve próbálják rávenni a Külügyminisztériumot, hogy javítsák ki a címüket. Most már azt elérték, hogy a régi címhez HOZZÁÍRTÁK az újat is. De a tavalyi népszavazásnál azt javasolta a Külügyminisztérium, hogy állítsanak egy hoszteszt a régi címhez, hogy eligazítsa a honfitársakat).
A Nagykövetségünk egy 6. emeleti, egyébként szép lakás, amely a sógorokkal egy épületben található (bár jelzem a ház előtt csak osztrák zászló van, magyar nincs).
A bal oldali ház az:
És a hatodik emeleten:
Nyitva tartás: (5 magyar dolgozik itt, mint megtudtam)
Becsengettünk, mert azt kérték a kiragasztott cetlin...
... és bent találkoztunk az itteni konzullal és a Magyarországról ideküldött nénivel, aki az urna hazaszállításáért felel. Mindketten borzasztóan boldogok voltak, hogy húsvét vasárnap ott lehetnek, de egyébként aranyosak voltak, jól elbeszélgettünk. 34-en vagyunk az UAE listán, ami ahhoz képest, hogy egy szombat délutáni magyar bulira 150 ember simán feliratkozik, elég szomorú. No mindegy, mi megcselekedtük. Három hét múlva újra itt, és akkor remélem Abu Dhabiban is jobban körbe tudok nézni.
2009. október 24., szombat
Október 23. a dűnén
Szóval tegnap voltam október huszonharmadikát ünnepelni a helyi magyar közösséggel. Mint kiderült, ezt minden évben megszervezik (van is egy "gulyásfőzős dűne" - fix pont - Sharjah-tól 20 km-re), de páran ebből a csapatból egyébként is aktívak, pl. szerveznek december elejére vacsorát, ahol a gyerekekhez jön a Mikulás, stb stb.
Barbi eredetileg nem akart jönni, mert nem érezte jól magát csütörtökön, de aztán mégis eljött. Én pedig útközben megbeszéltem Gáborral, egy volt kollégámmal akiről pár hete kiderült, hogy ő is itt van, hogy vele és a haverjaival megyek. Így végül összehangoltuk a dolgokat és együtt mentünk mindannyian.
A magyar kolónia hivatalos találkozása dél körül volt Dubai-ban, és 2-kor már ott a sivatagi helyszínen. Mi ehhez képest jól elszúrtuk az időt, 4 körül találkoztunk, aztán még elmentünk megkeresni a többieket, akik végül mégsem jöttek, aztán elrontottuk a lejáratot az autópályáról, szóval már pont tök sötét volt, amikor az "igazi" sivatagot megláttam (nem az a bokros - kis fás, amit itt Dubai környékén láttam). Érdekes egyébként, hogy sokfelé láttunk tábortüzeket az útról, a helyiek kivonulnak pénteken és a dűnéken piknikeznek. Meg persze egy csomó kvados rohangál éjszaka a sivatagban, mert akkor jó az idő (vannak is kivilágított kvad-találkapontok).
Odaértünk, ahol a magyar csapat előttünk pár órával előbb találkozott (GPS koordinátákat ehhez kaptunk), találkoztunk pár, már hazafelé tartó kocsival, akik mondták hogy vannak még sokan a dűne tetején, de azért ezt szép lesz így a tök sötétben megtalálni...
Ekkor mindannyian átszálltunk Gábor terepjárójába. Leengedtük a kocsigumikat. Én elnéztem a kis kütyüt, és az egyik kereket sikerült nagyon derekasan leengedni (a nyomás a többi gumi nyomásának kevesebb , mint a fele lett), mire Gábor teljesen lazán közölte, hogy "Hát azért remélem, nem borulunk fel". És akkor nekivágtunk a setét éjszakának. A térerőnk elment, fogalmunk sem volt, hova kell mennünk, és elkezdtünk kavirnyálni a terepen. Gábor közölte, hogy "na, ezt nem szabad soha csinálni. egyedül nekivágni a dűnéknek térerő nélkül" - kezdtem, csöppet elbátortalanodni :)
Aztán végül kibukkantunk egy részre, ahol volt térerő, felhívtuk az egyik szervezőt, aki felkapcsolta a saját kocsiján a reflektort, amit rögtön észrevettünk, egy viszonylag magas dűne tetején volt, és akkor toronyiránt nekiindultunk, simán felmásztunk egy elég meredek feljárón és már ott is voltunk.
Maga a buli nem hagyott oly mély nyomot bennem. Több kisebb csoport alakult ki, emberek beszélgettek, iszogattak, pár magyar zászló a homokba leszúrva (nem nagyon lobogtatta a szél) - de azért le a kalappal hogy egyesek veszik a fáradtságot hogy hozzanak zászlót otthonról. Páran sátrat is vittek, mert ott töltik az éjszakát. Beszélgettünk, iszogattunk (még amikor jöttem Dubai-ba, hoztam apu törkölypálinkájából egy kicsit egy ice tea-s üvegben, most ezt elvittem és mindenki örült neki). A szigorúan marhából készült gulyásleves isteni volt. 1-2 órát beszélgettünk, aztán eljöttünk.
Szóval maga mint program nem volt nagy szám, de azért egészen furcsa élmény volt ott lenni. Néha körbenéztem, és egy kiszáradt kis fácska kivételével totálisan sima volt minden. Elkapott az extázis, hogy "basszus, egy homokdűne tetején ülök". Az idő fantasztikus volt, se nem hideg (naná) se nem túl meleg. A homok is lehűlt picit estére, így kellemes volt rajta ülni, de amikor picit mélyebbre leástam, a mélyebb rétegek megőrizték a hőt, és határozottan meleg volt ott a homok.
Bár egyeseknél voltak elemlámpák és egy kis tűz is égett, azért a szemünk lassan hozzászokott a sötéthez, és feltűnt a rengeteg csillag. Az egyik irányban a mellettünk levő dűnék körvonalát láttam, a másik irányban valami hegység alakja tűnt fel jó messze. Persze ahhoz sötét volt, hogy bármilyen fotót is készítsek, így kénytelen leszek megjegyezni a tájat :)
Szóval ott üldögélek egy végtelennek tűnő homoktengerben (és tök vörös a homok, amikor hazajöttem és kiráztam magam akkor jöttem rá), egy dűne tetején, körülöttem mindenhol magyarul beszélgetnek emberek, gulyáslevest eszem és pálinkázom, és csak arra tudok gondolni: egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Barbi eredetileg nem akart jönni, mert nem érezte jól magát csütörtökön, de aztán mégis eljött. Én pedig útközben megbeszéltem Gáborral, egy volt kollégámmal akiről pár hete kiderült, hogy ő is itt van, hogy vele és a haverjaival megyek. Így végül összehangoltuk a dolgokat és együtt mentünk mindannyian.
A magyar kolónia hivatalos találkozása dél körül volt Dubai-ban, és 2-kor már ott a sivatagi helyszínen. Mi ehhez képest jól elszúrtuk az időt, 4 körül találkoztunk, aztán még elmentünk megkeresni a többieket, akik végül mégsem jöttek, aztán elrontottuk a lejáratot az autópályáról, szóval már pont tök sötét volt, amikor az "igazi" sivatagot megláttam (nem az a bokros - kis fás, amit itt Dubai környékén láttam). Érdekes egyébként, hogy sokfelé láttunk tábortüzeket az útról, a helyiek kivonulnak pénteken és a dűnéken piknikeznek. Meg persze egy csomó kvados rohangál éjszaka a sivatagban, mert akkor jó az idő (vannak is kivilágított kvad-találkapontok).
Odaértünk, ahol a magyar csapat előttünk pár órával előbb találkozott (GPS koordinátákat ehhez kaptunk), találkoztunk pár, már hazafelé tartó kocsival, akik mondták hogy vannak még sokan a dűne tetején, de azért ezt szép lesz így a tök sötétben megtalálni...
Ekkor mindannyian átszálltunk Gábor terepjárójába. Leengedtük a kocsigumikat. Én elnéztem a kis kütyüt, és az egyik kereket sikerült nagyon derekasan leengedni (a nyomás a többi gumi nyomásának kevesebb , mint a fele lett), mire Gábor teljesen lazán közölte, hogy "Hát azért remélem, nem borulunk fel". És akkor nekivágtunk a setét éjszakának. A térerőnk elment, fogalmunk sem volt, hova kell mennünk, és elkezdtünk kavirnyálni a terepen. Gábor közölte, hogy "na, ezt nem szabad soha csinálni. egyedül nekivágni a dűnéknek térerő nélkül" - kezdtem, csöppet elbátortalanodni :)
Aztán végül kibukkantunk egy részre, ahol volt térerő, felhívtuk az egyik szervezőt, aki felkapcsolta a saját kocsiján a reflektort, amit rögtön észrevettünk, egy viszonylag magas dűne tetején volt, és akkor toronyiránt nekiindultunk, simán felmásztunk egy elég meredek feljárón és már ott is voltunk.
Maga a buli nem hagyott oly mély nyomot bennem. Több kisebb csoport alakult ki, emberek beszélgettek, iszogattak, pár magyar zászló a homokba leszúrva (nem nagyon lobogtatta a szél) - de azért le a kalappal hogy egyesek veszik a fáradtságot hogy hozzanak zászlót otthonról. Páran sátrat is vittek, mert ott töltik az éjszakát. Beszélgettünk, iszogattunk (még amikor jöttem Dubai-ba, hoztam apu törkölypálinkájából egy kicsit egy ice tea-s üvegben, most ezt elvittem és mindenki örült neki). A szigorúan marhából készült gulyásleves isteni volt. 1-2 órát beszélgettünk, aztán eljöttünk.
Szóval maga mint program nem volt nagy szám, de azért egészen furcsa élmény volt ott lenni. Néha körbenéztem, és egy kiszáradt kis fácska kivételével totálisan sima volt minden. Elkapott az extázis, hogy "basszus, egy homokdűne tetején ülök". Az idő fantasztikus volt, se nem hideg (naná) se nem túl meleg. A homok is lehűlt picit estére, így kellemes volt rajta ülni, de amikor picit mélyebbre leástam, a mélyebb rétegek megőrizték a hőt, és határozottan meleg volt ott a homok.
Bár egyeseknél voltak elemlámpák és egy kis tűz is égett, azért a szemünk lassan hozzászokott a sötéthez, és feltűnt a rengeteg csillag. Az egyik irányban a mellettünk levő dűnék körvonalát láttam, a másik irányban valami hegység alakja tűnt fel jó messze. Persze ahhoz sötét volt, hogy bármilyen fotót is készítsek, így kénytelen leszek megjegyezni a tájat :)
Szóval ott üldögélek egy végtelennek tűnő homoktengerben (és tök vörös a homok, amikor hazajöttem és kiráztam magam akkor jöttem rá), egy dűne tetején, körülöttem mindenhol magyarul beszélgetnek emberek, gulyáslevest eszem és pálinkázom, és csak arra tudok gondolni: egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)