Itt volt anyu! Február 18-tól a múlt hét közepéig volt itt, ami jó sok időnek tűnik, de persze ez is hihetetlen gyorsan elmúlt... általános tanulság, hogy ezek a látogatások szörnyű gyorsan elmúlnak! Jókat beszélgettünk, mászkáltunk (azt hittem, kihívás lesz másodjára is újabb kéthétnyi nézegetni valót és gasztronómiai kalandot összeállítani, de fényesen sikerült - jó üzenet mindenkinek, aki nem csak egyszer akar meglátogatni...), egy-kettőről külön bejegyzésben is beszámolok.
Anyu egyébként hihetetlenül aktív társadalmi életet élt, találkozott a barátaimmal (sőt, első este April nagymamájával is), régi szerb ismerősöknél szomszédolt (szó szerint - kiderült, hogy a mellettem levő házban élnek, akik még Zrenjaninban a mellettünk levő házban éltek), sőt, a házam medencéjénél összeismerkedett egy kazah hölggyel is, és azután együtt is mászkáltak, plázáztak, stb. a "kis orosz barátnőjével". Amikor dolgoztam, egyedül is nézelődött: már rutinos Dubai-látogató révén a hóna alá csapta a Lonely Planetet és nekiindult, így például a Deira bazárokat is egyedül járta be - ami az itteni "leg-közelkeletibb" élmények egyike. A sok nézelődés mellett természetesen jutott idő az életem rendbetételére is: ez alkalommal elégedett volt, hogy viszonylag nyugodt vagyok és élvezem az életet, de a lakásomban és a ruhatáramban még akadtak tennivalók, így ezeket is elintéztük.
Összességében: nagyon jó kis két és fél hét volt ez ismét - de most sem szomorkodunk, inkább arra koncentrálunk, hogy milyen jó, hogy folyamatosan ilyen jó élményeket dob fel az élet. Pár kép még a látogatás első pár napjából:
Első nap a strandon:
Első esti welcome vacsora a Creek mentén:
A két kép között 10 perc telt el...
April és Granny:
Másnap este, shisházunk és a marokkói és iráni tea közti különbséget fedezzük fel. Az élet tele van kihívásokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése