Június elején Iránba utazom egy hosszú hétvégére. Már régóta izgat a hely, de azt hittem, nehéz lesz vízumot kapnom - most úgy néz ki, menni fog, bár konkrétumok még nincsenek lezsírozva, így azért mindezt "lekopogva" írom. Eszméletlen tájak, hihetetlenül gazdag történelem és kultúra, kedves emberek.... amikor pár hete az iráni ismerőseimmel ünnepeltük a Nowruzt, a perzsa újévet, és a sivatag közepén gyújtott tüzek felett ugráltunk át, jöttem rá, hogy mennyivel több Irán, mint amit a médiában hallani róla, meg mint amennyit a jelenlegi uralkodó rezsim akar ráerőszakolni az emberekre. Perzsia sok ezer éves múltja még ott van és megnézhető, a zoroasztriánus hagyományok még léteznek, bármennyire is próbálják elnyomni őket, és persze nem is beszélve a gasztronómiáról, amely nagyon más, mint az arab konyha, és nagyon bejön. Tegnap ismerősökkel egy iráni étteremben vacsoráztunk, élő zene ment - az iráni zene teljesen meditatív, vonósokkal, dobokkal, szinte kántálás-szerű énekkel - és új, egészen furcsa kajákat kóstoltam, tiszta boldogsághullám tört rám.
Ha minden a tervek szerint alakul, két napot Esfahanban leszek, két napot pedig Shirazban (itt megnézzük Perszepolisz romjait is). Eredetileg egyedül mentem volna, de végül egy haverom, Fred becsatlakozik. A jegyeket és vízumokat még csak most kezdem el intézni, így remélem nem bizonyul majd korainak az öröm... mindenesetre már a tervezgetés is örömforrás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése