Most már két-három hete folyamatosan 40 fok feletti hőmérséklettel kényeztet Dubai, így azt hiszem, hivatalosan is megérkezett a nyár. Idén jobban viselem, mint tavaly; emlékszem, tavaly május végén- júniusban azért sokszor panaszkodtam, hogy rögtön megpusztulok, idén valahogy a normális életmenet része lett a hőség. Reggel továbbra is sétálok a metróig, még nem taxizom, és este is még mindig kint vacsorázunk és shisházunk. Persze ez még csak a kezdet: a hőmérséklet még minimum 10-15 fokot emelkedni fog a következő két hónapban, és hamarosan megérkezik majd a durva páratartalom is, hogy beteljesedjen a szauna-feeling. Mindez persze nem kifejezetten kellemes, de ugye ez a klasszikus "megszoksz vagy megszöksz" dilemma, más lehetőség nincs.
A meleg miatt mindig nagyon hirtelen szűkül be a tér: egyik hétvégén még a sivatagban kempingezel vagy sétálgatsz és fényképezgetsz valamelyik jópofa kerületben, a másik hétvégén már inkább csak a bevásárlóközpontban tudsz igazán mászkálni. Ez általában elég fájdalmas váltás - tavaly is és idén is kicsit elszontyolódtam egy pár napra- de aztán hamar megtalálod, mi az, amitől jó lesz ez az időszak is, és arra koncentrálsz.Meg egyébként is: ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kevesebbet tudok két hónapig nézelődni. Luxusprobléma a javából.
Tegnap a szokásosnál sokkal kellemesebb idő volt, meglepően friss szél fújt és így a hőmérséklet is elviselhető volt. Egy lusta reggeli után (délután háromkor) úgy döntöttem, hogy kihasználom a strandolási lehetőséget és levonultam a tengerpartra. A tenger persze már termálfürdő-hőmérsékletű, de még nagyon is elviselhető... egy-két óra napozás után gyakorlatilag két-három órát üldögéltem, nyakig a vízben, és közben a naplementét néztem. Aztán csatlakozott Akram, elmentünk vacsorázni, este még olvastam kicsit a jövő heti iráni utammal kapcsolatban (megvan most már minden: vízum, repülő, szállás). Hát erre mondom, hogy nem illene túl sokat panaszkodnom.
És persze itt vannak a barátok. Rengeteget bulizunk mostanában... kihasználjuk még az utolsó kültéri bulikat és lassan áttérünk a légkondis helyekre. Lehet, hogy kevesebb mászkálási lehetőség van, de a közös programok továbbra is közös programok.
Summa summarum: elvagyok. Szeretjük a nyarat és a légkondit! Na de tényleg... idei nyár-eleji depresszió: pipa, önsajnálatból való kimászás: pipa, örülünk hogy lyuk van a seggünkön és szelel: pipa, ma is volt értelme felkelni: pipa, szép az élet: pipa.
Jövő héten utazom, utána majd beszámolok, hol állok a nyári optimizmus-projekttel!
Az idény utolsó beach party-ja (Barasti)...
(Gertrud és Nazanin)
April szülinapján...
(Bo és Jo)
(April és Bo)
Pakisztáni vacsi...
(Obay és Samir)
(Sepideh és Shelly)
(Gertrud, Nazi és Narmeen)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése