BO a nagyvilágban: A szent hónap

Megérkezett a Ramadan. Minden évben eszembe jut, hogy még 3-4 évvel ezelőtt is azt gondoltam, a Ramadan az a fura hónap, amikor minden muszlim böjtöléssel kínozza magát. Szerencsés vagyok, hogy személyesen megtapasztalhattam, hogy mi is igazából a Ramadan (jelzem, teljesen ledöbbentett, amikor rájöttem, hogy ez a harmadik Ramadanom, amióta itt élek Dubai-ban, elég durva, nem?) és őszintén mondom, nagyon szeretem ezt a hónapot.

Nyilván az én élményeim mások, mint azoké, akik böjtölnek - az ő számukra ez a legszentebb hónap, amikor újraértékeled a életed és a kapcsolatodat istennel, amikor rájössz, igazán mi mennyire fontos az életedben,amikor türelmet tanulsz és megtapasztalod, milyen az élete a kevésbé szerencséseknek, akik egész életükben "böjtölnek", stb. - de azért egy kicsi nekünk, nem-muzulmánoknak is jut a szent hónap hangulatából. Ilyenkor minden lassabb lesz, a mindennapi rohanás csökken (már akinek, nekem idén eddig elég sok minden volt), ösztönösen kevesebbet iszol (a lehetőség is kevesebb, nem lehet alkoholt venni még a hotelekben sem), sőt csomó magazinban cikkek jelentek meg, arra ösztönözve az expateket is, hogy próbálják ki méregtelenítés gyanánt a böjtöt, hisz ha jól csinálod, akkor nagyon jót tesz a testnek.

Aztán ott van a méregtelenítés totális ellentéte, az iftar. Ezek az óriási vacsorák, amelyekre az esti ima, a maghrib, azaz naplemente után kerül sor, elvileg nem kellene, hogy lakomák legyenek (nem is túl egészséges egész nap böjt után óriásit enni) de a dubai-i iftarok a társadalmi érintkezés bázisaivá válnak a Ramadan alatt - mindannyian a szállodák mellé települt óriás-sátrak meg a puccos éttermek svédasztalai mellé vonulunk és kipukkadásig eszünk. Én nagyon elhatároztam, hogy nem fogok meghízni Ramadan alatt, de nem megy: ha már egyszer befizeted a vacsora fix árát, mindent meg akarsz kóstolni ha mindenből csak egy falatot, de akkor is. És ilyen óriás-zaba hetente többször van (gyakorlatilag iftar-naptáram van, és vezetem, kivel szeretnék még hova menni… a jövő héten 5 estéből 3 már biztos, 1 még bizonytalan). Az első héten egyiptomi iftart szerveztem, tegnapelőtt marokkói iftart kóstoltam, ma este helyi (emirátusok-beli), majd a jövő héten török és libanoni lesz a menü, és még nagyon szeretnék egy iránit is (bár a perzsáknál nem pontosan ugyanolyan az iftarozás). Így gyakorlatilag végigkóstolom a Közel-Keletet, amit azért csöppet sem bánok… még ha utána egy pár kilót le is kell majd adni.

A Ramadan igazi élménye, hogy közösségben kell ünnepelni. Barátaim mesélik, hogy otthon, Egyptomban ilyenkor az egész város ki van díszítve, és nem a város vezetősége miatt - minden lakóközösség kidíszíti a hozzá tartozó utcarészletet. Az emberek ilyenkor jobban oda is figyelnek egymásra, együtt ünnepelnek, haveroznak - nem tudom megszámolni, hány estét töltöttem eddig barátokkal teázva, vizipipát pöfékelve, egy témát órákon keresztül körbejárva. És aztán azon gondolkodva, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt barátokkal tudom együtt átélni.

Pár sötét fénykép az Almaz by Momo nevű marokkói étteremből...