Nagyon furcsa élményben volt részem két hete. Ismerősök vacsorát szerveztek egy autentikus kínai "hotpot" étteremben (azt sem tudom, magyarul hogy nevezzem) - bocs ha ez széleskörben ismert fogalom és túlmagyarázom, nekem új volt az egész.
Az étterem Dubai egy kínaiak által lakott kerületében (igen, ilyen is van) található, itt egyébként egymás mellett vannak a különböző hotpot-éttermek, ez az étkezési forma abszolút alap Kínában, és így ebben a kerületben is. Megérkeztünk, a személyzet konkrétan egy szót nem értett angolul, hálistennek a csapatunkban volt egy kínai lány aki fordított, és elmagyarázta, hogy zajlik ez az egész.
Ez az egész étkezési forma a közösségről szól… hasonlít a fondue-re vagy a raclette-re, de annál jóval kaotikusabb és fröcsögősebb… A csapat körbeül egy asztalt, amelynek közepén főzőlap található.
Erre került egy edény, amely két részből áll: az egyik a csípős, a másik a normál oldal. Mindkettőbe rendszeres időközönként egy teáskannából utántöltenek folyadékot - ez elvileg előfőzött leves (nem nézett ki túl bizalomgerjesztően).
És ezután beindul a móka… tálakon kihoznak vékonyra szeletelt nyers húsokat, zöldségeket, tofut, stb. - ezeket beledobod a közösbe,vársz egy-két percig, hogy felforrjon (az én gusztusomnak túl rövid idő, hogy őszinte legyek), majd elkezdesz halászgatni a levesben, majd amit találsz gyorsan meg is eszed.
A vacsora elején még egész gusztusosan nézett ki a levesünk, de a végére már elég durva volt… egymás melett fő a tofu, rák és bárány, mindenféle zöldség…. a lében megfőtt datolyának rák-íze lett, a nem-tudom-milyen-zöldség - bokortól zavaros lett a víz, útközben még egy zsebkendőt is sikerült beejtenünk- belefőznünk.
A bokor:
Persze mivel pálcikával eszel, egy idő után minden levesben tocsog. Az edényből dől a hús-szagú gőz, néha alig látsz el az asztal túloldaláig. Hopp, egy káposztalevél:
Miután kivetted a húst a levesből, utána belemártod a saját szószodba, és úgy eszed meg. Elég érdekesnek találtam, hogy miután maga a kaja a közös-fröcsögés-orgiában készült el, utána szigorúan a saját szószodba márthatod be, a szósz az magánügy.
El kell mondanom, hogy kutya bajom nem lett tőle másnap, bár evés közben láttam rá esélyt (egyes ismerősök azért picit érzékenyebben reagáltak a dologra). A nagy közös edény a beledobott mindendélékkel nem a leggusztább látvány, és azt hiszem most egy ideig hagyom pihenni a dolgot, mielőtt a következőbe belevágok. Ugyanakkor, én régen nem röhögtem és éreztem magam ennyire felszabadultnak egy vacsorán. Egész egyszerűen az, ahogy ez a kaja elfogyasztásra kerül, szinte rákényszerít arra, hogy buliként fogd fel az egészet, hogy élvezd az asztaltársaságot és jót mulass - itt nincs helye "csöndben megeszem amit elém raktak" - nak. Sőt, nincs is saját kajád. Minden a közösséggé. És ennek a dinamikája határozottan tetszik.
A vacsora után - miközben vörösbab-pasztával töltött sütit rágcsáltam - a kínai csaj még kulturális előadást is tartott nekünk. A társaságból valakinek volt egy megyjegyzése a kommunizmusról, mire a kínai lány megsrtődött és teljes erőbedobással elkezdte magyarázni, hogy tulajdonképpen az élet Kínában mennyire csodálatos, és a párt mi mindent megtesz a nép érdekében és egyébként is. Picit agymosottnak tűnt a kislány, de mesélt érdekes dolgokat.
A kulináris kalandok folytatódnak: ma bangladesi iftárra megyek. Beszámolok majd, hogy az hogy alakult....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése