Két hete egy buliban hallottam egy másik internetes csapatról, akik közösen szerveznek programokat, ráadásul gyakran (mindenképpen gyakrabban, mind a Social Circles, amelynek szeptember óta tagja vagyok), és így összeszokott csapat meg haveri kör. Így a múlt héten regisztráltam ide is, és ennek eredményeképp három nappal később már egy Ras Al Khaimah felé tartó kocsiban találtam magam...
Ras Al Khaimah (vagy, ahogy mindenki hívja, RAK) a legészakibb emirátus, fővárosa Ras Al Khaimah City, és a hétvégei benyomásaim alapján több kecske lakja, mint ember. Mindenesetre érdekes táj, itt kezdődik a Hajjar hegység, amelyet úgy kell elképzelni, hogy mész, mész az autópályán a sivatagon keresztül, és egyszer csak kinő a sivatagból egy szinte teljesen kopár és vad, helyenként meglepően magas hegység. A Hajjar hegység innen fut át az Arab félszigeten keresztül, Ománig.
A csapat RAK fővárosától nem messze foglalt szállodát, annyira olcsón, hogy a legrosszabbra voltam felkészülve, és aztán teljesen meglepődtem, hogy milyen jó kis szállásunk van: egy hegy tetejére épült ez a nem túl visszafogott vár-utánzat:
A szálloda egyébként arról híres, hogy alatta egy forró vizű forrás található és ide jönnek a népek a termálba pocolni. A hotel alagsorában pedig medencék meg menő wellness részleg, ezek közül semmit sem használtunk ki igazán sajnos, mert egy napra mentünk, de mindent összevetve tök jó kis hely volt.
A kedvenc kecském a szálloda alatti utcácskában:
Szálloda- a dombtetőről:
A domb alján a termál fürdő. Külön férfi, külön női részleg természetesen (hogy a nőknek ne kelljen teljes abajában és fejkendőben fürdeniük, amire egyébként a szálloda sima koedukált medencéjében láttam példát. Ahogy kijött a vízből a csurom vizes abajában, az teljesen rácuppant a testére - és így nem teljesen értem, hogy ennek mi értelme.)
Szóval megérkeztünk RAK-ba (én az egyik szervezővel mentem le), és a következő programpontnak már én voltam a "facilitátora". Az első estére ugyanis bor- és sajtkóstoló volt beígérve, és a hétvége szervezője megkért (fél nappal azután, hogy feljelentkeztem a honlapra), hogy ugyan vezényeljem már le a borkóstolót ( a regisztrációs lapomon írtam, hogy szeretem a bort). Mindenki hozott 1-1 palack bort és sajtokat, és vak teszt volt a játék: az emberek végigkóstoltak 7 bort, amelyet kiválasztottam, és tippelniük kellett, hogy mit kóstolnak éppen. Én meg közben kiselőadást tartottam, hogy hogyan kell helyesen bort kóstolni meg apró utalásokkal igyekeztem segíteni a tippelést. Hát azt, hogy mennyire voltam sikeres, nem tudom megítélni, főleg abból kiindulva, hogy az a csaj nyerte a tipp versenyt, aki egy korty bort sem kóstolt az este folyamán... de mindenesetre mindenki jól érezte magát, és ez volt a lényeg. És az is biztos, hogy nem volt túl szégyenlős az entrée-m ebbe a baráti körbe és hazudnék ha azt mondanám, hogy derogált a szereplés :)
Felvágós hörpintés:
A verseny:
A lovely szervezők:
Nagyon jó kis este volt. Kb. 30-an voltunk ott, és nagyon sok szimpi emberrel találkoztam, úgyhogy örülök hogy rájuk találtam (már két másik programot is tervbe vettem velük meg holnapután bulizunk).
Kb. 3-ig iszogattunk, először lent a bárban, aztán még páran a szobámban (mert rajtam kívül még a szobatársam, egy mexikói srác volt a másik nagy itatós), úgyhogy amikor másnap 7.30-kor felkeltünk, még javában aznaposak voltunk.
Másnap reggel korán kellett felkelni, ugyanis a hétvége fő programja egy csapatépítő játék volt. A szervezők összeállítottak egy Amazing Race-szerű versenyt, amelyben feladványokat kell kitalálni majd megtalálni a következő check-pointot, stb. És mivel a hőség most már nem mindegy, az volt a terv, hogy 8.30-tól 10.30-ig ezt lejátsszuk, aztán fetrengés a medencében.
Aztán amikor 8-30-kor végre sikerült levonulnom a reggelihez és találkoztam a többi, szintén részeg emberrel, rájöttem, hogy ez nem lesz túl egyszerű... végül fél 10-kor kezdtünk neki és dél körül fejeztük be.
A játék helyszíne lent volt a termál fürdőnél, a domb aljában, így először is le kellett menni ezen a lépcsőn (minimum 100 lépcsőfok, az tuti).
Na már az egy kihívás volt. Aztán az első feladványt megfejtettük, és rájöttünk hogy most hoznunk kell egy tojást a szálloda étterméből. Úgyhogy felrohantunk ugyanezen a lépcsőn (akkor még mindig aznapos voltam). Ismét lerohantunk, amikor rájöttünk, hogy a recepciós egyenruháját is el kellett volna kérnünk, valamint egy aláírást Sylviától, akárki is legyen az. Mire ismét fel kellett mennünk. Ekkorra már minimum 38 fok volt és lüktetett a fejem. Hálistennek rájöttünk, hogy a szálloda kisbuszának sofőrje kis borravaló fejében szívesen visz minket le és fel, így senki sem ájult be. De másnaposan ilyen aktív régen nem voltam. Akkor nem volt annyira vicces, mint most utólag, de a versenyszellem mindenkit elkapott és egyébként is vicces volt csapatként szenvedni.
Csapat fotó:
És egy másik:
A verseny után punnyadtunk egy rövidet a meleg vizű forrásnál (engem nem vitt rá a lélek, hogy ki is próbáljam, de bekukkantottam. Nem sokkal utána a gyógysör teljesen helyre rakott - anyu már röhög rajtam, hogy egy muszlim országban, a dry nightok közepette fogok májkárosodást szenvedni).
Ebédnél díjkiosztó. Másodikok lettünk, így egy "Nice try" táblával lettünk gazdagabbak.
Visszafelé az úton megpróbáltam nem elaludni, mert nem bíztam meg túlzottan a sofőrben (odafelé ő vezette a konvojt mert hogy neki van GPS-e, így az autópályáról kétszer is egyenesen behajtottunk egy-egy pláza mélygarázsába). És rájöttem, hogy én tavaly ősz óta nem láttam a sivatagot. Hihetetlenül "kivirágzott", és mindenhol zöld kis csomók tarkították a dűnéket:
Az út mellett, a sivatag szélén pedig tevék legeltek szabadon (azt sajnos nem sikerült lefotóznom rendesen). Számomra is hihetetlen, hogy mennyire meghatott egy sivatag, de azt kell mondanom: gyönyörű volt a táj.
