Reggel 6-kor indult a csapat Dubai-ból, még sötétben, egészen pontosan 4-kor keltem, nem is tudom hogy vagyok még ébren. Reggel 8 környékén értünk el Dibbába (a kis határmenti település, amelyről már a múltkor is, a Wadi-Treknél írtam, csúnya körforgalmakkal, és harmadrészt ománi és két-harmadrészt emírségi fennhatósággal). A túra az ománi részben kezdődött és Musandamban zajlott.
Musandam az Arab-félsziget északnyugati csücske és Ománhoz tartozik, bár az anyaországgal nincs közvetlen összeköttetése. Itt kezdődik a Hajjar-hegység, amely teljesen más hangulatot ad az egész tájnak, mint amivel egyébként találkozol errefelé. Musandamot egyébként az Arab-félsziget Norvégiájának is hívják, az apró, fjord-szerű öblök miatt, amelyeket ez esetben nem a jégkorszak, hanem a kőzetlemezek mozgása okozta süllyedés hozott létre. (na ebből elég, lassan Wikipedia cikk lesz, nem élménybeszámoló!)
Reggel 8 környékén, túra előtti utolsó kávé a bázison:
Eligazítás a parton (amely, mondanom sem kell, teljesen elhagyatott volt, a múltkor asszem valami olyasmit írtam, hogy olyan érzésed volt itt, mintha egy sci-fi helyszínén lennék, és továbbra is.)
A kajakok:
A táj egyszerűen csodálatos:
Na szóval, innen indultunk el és fogalmam sincs, mennyit eveztünk, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet, a mobilomat a szárazföldön hagytam. Az eddigi tiszai kenuzási élményekhez képest furcsa élmény volt ez egyébként, nem is csak azért, mert az kenu, ez meg kajak, hanem mert itt a víz egyáltalán nem arra folyik, amerre kéne neki, magyarul az áramlattal és a hullámokkal küzdeni is kell néha-néha, és nincs olyan, hogy "most pihengessünk és én felolvasok érdekességeket a Geo magazinból, a folyó úgyis visz". Valamennyi idő múlva, kiértünk egy teljesen elhagyatott kis öbölhöz, amelyet szárazföldön, kocsival nem lehet elérni, és itt szürenkeztünk egyet:
Itt ebédeltünk, búvárkodtunk (mármint az a kis pipás, semmi komoly), szép halakat láttam, teknőst pedig nem noha elvileg lehetett / kellett volna.
A múltkori dibbás beszámolómban említettem, hogy tele van a hely (a falu legalábbis) szabadon kószáló kecskékkel - akkor sajnos nem sikerült képet készítenem róluk. Nos, az egyébként megközelíthetetlen öbölben meglátogattak minket:
(hány kecskét látsz a képen összesen? tipp: több, mint amennyi először feltűnik).
Aztán egy idő múlva visszaeveztünk. Jó kis gyakorlat volt, tetszik nekem ez a kajakozás.
A "hivatalos program" után visszamentünk a partra, kerestünk egy jó kis helyet és sütögettünk egyet. Mindenki hozott ezt-azt, és nagyon jó kis piknik lett belőle. A dél-afrikai csaj hozott valami spéci dél-afrikai kolbászt is, valamint részletesen beszámolt a dél-afrikai barbeque hagyományokról, azaz a braai-ról. Hát felkeltette a fantáziámat, be kell iktatni azt a Dél-Afrikát is jövőre...
Még egy-két fotó a tájról, ami tényleg lenyűgöző:
Amikor visszaindultunk, feltűnt, hogy teljesen felélénkült az élet a parton. Mivel péntek van, kijöttek a helyiek piknikezni, vagyis igazából csak üldögéltek és beszélgettek. Az is lehet, hogy csak kihasználták az alkalmat, hogy kijöhetnek parton furikázni a négykerék-meghajtásúval - voltak pillanatok amikor szabályos főútként funkcionált a víz menti vizes homok...
Úton visszafelé sikerült végre elkészítenem az ultimate kecske shot-ot:
A fenti képben minden benne van, amit Dibba ománi részéről tudni kell: az alacsony házikók, a hegység a háttérben, és persze a szabadon grasszáló kecske a főút mellett.
És meglepetés! Vajon mi a helyi benzinkút jelképe?
Úton visszafelé egészen különös volt az ég, így mivel untam a sofőrrel való beszélgetést, a fényképezővel szórakoztam. Lett egy sorozat kép, amely kb. úgy néz ki, mintha Photoshop-ban játszottam volna, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése