Az utolsó teljes hetem ismét a munka jegyében telt. Megvolt az utolsó nagy kétnapos megbeszélés a londoni ügyfelekkel, mindent leprezentáltunk, amit kellett, és az igazgatónk már másnap elutazott New York-ba a kedvesével. Azóta naponta fogyatkozunk, a hét végére már az összes ügyfél is elment szabira, így nyugodt utolsó három napot jósolok magamnak.
A hét nagy esővel indult. Ezt már mindenki nagyon várta - láttam már a múlt héten az óriás napsütésben helyieket esernyővel mászkálni - az ún. Ötnapos Esőnek még vallási vonzatai is vannak, jön az eső, mert megérdemeltük, és most újjászületik a sivatag. Az eső egyébként két és fél napos volt - lehet, hogy nem érdemeltünk meg mégse 5 teljes napot - viszont az is elég volt ahhoz, hogy teljesen ellehetetlenítse a városi közlekedést.
Ez a város egyértelműen nincs felkészülve az esőre. Az utakon - így a SZR autópályán is - tavak alakultak ki, hiszen nincsenek csatornák, amelyek elvezetnék a vizet, és szippantós autók próbáltak rendet teremteni. Beáztak a mélygarázsok, beáztak a metrómegállók. Egy órát ültem dugóban a nagy meeting előtt (merthogy én hülye taxival mentem, hogy korán beérjek), hál'istennek pont az én prezimmel indult az egész kétnapos megbeszélés, így három perccel azelőtt estem be. Nyilván az ügyfelek is és a kollégák is ugyanígy késtek, így nem volt gáz.
Az alábbi képeket egyik este, munka után készítettem. Az irodaházunk mélygarázsából szivattyúzzák az esőt:
És ez az épületünk melletti parkoló-placc:
Na de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, másnap reggel már gyönyörű, tiszta hajnal volt ismét:
Hétfő este, miután túléltük a nagy prezentációkat, úgy döntöttem, veszek még jegyeket a filmfesztiválra, hiszen ezen a héten még adtak filmeket. Két filmre vettem jegyet, ebből a másodikat, a szerdait buktam mert este 10-ig telefonkonferenciám volt arról, milyen színűek legyenek a Sharm el Sheikh-i lounge-ban az asztalok (feketék lesznek, ez most már biztos).
Viszont az első, a hétfői egyszerűen hihetetlenül jó volt. Egy iráni film, Fehér Mezők a címe, és allegória az életről a mai Iránban, ugyanakkor egy fura, kietlen tájon játszódó mese. A főszereplő könnyeket gyűjt. Felkeresi a sós tó különböző szigetein lakó embereket, és összegyűjti a könnyeiket. Az utazás alatt eljut egy faluba, ahol az emberek befőttesüvegekbe suttogják bele a panaszaikat és fájdalmaikat, majd a föld alá rejtik. Egy másik szigeten egy fiatal lányt akarata ellenére férjhez adnak a tengerhez, és miközben ő zokog, emlékeztetik, hogy ez megtiszteltetés. Egy harmadik helyen egy festőt, aki pirosnak látja a tengert, mindenféle kezelésnek vetik alá, hogy újra olyannak lássa a tengert, amilyennek a többiek. Miután semmi sem segít, börtönben végzi. Közben a helyiek mindig panaszkodnak, hogy egyre sósabb a tó, és biztosan a bűneik miatt romlanak az életkörülményeik.
Szóval a főszereplő összegyűjti a könnyeket - közben soha senkinek nem árulja, miért gyűjti, és arról pletykálnak a helyiek, hogy gyöngyöt készít belőlük - majd átevez a sós tó túlpartjára, ahol paradicsomi körülmények között él egy öregember, akinek a főhősünk megmossa a lábát az emberek könnyeivel, majd a lavór tartalmát beönti a tóba. És a tó egyre sósabb...
A film után beszélgetés volt az író-rendezővel, aki elmesélte, ő el se hiszi hogy Iránban megengedték neki, hogy ezt a filmet leforgassa. Elég merész.
A vetítés a Madinat Jumeirah-ban volt, amely az arab bazár hangulatú pláza, írtam már róla régebben. Ismét készítettem sok fotót, de sajnos csak otthon vettem utána észre, hogy rosszul volt beállítva a gépem, így nem lettek túl jók.
Azért egyet-kettőt mégis...
A Burj Al Arab, mert azt muszáj... :
A Madinat-ban teljes erőltetett karácsonyi hangulat volt. Itt egy karácsonyfa, amelyet a tó közepére állítottak be:
És itt a karácsonyi kirakodóvásár, havas falvacska, "Have yourself a merry little Christmas", rénszarvasok és kesztyűbolt...
Elől hóember, háttérben pálmák:
Az irodában is eluralkodott a karácsonyi hangulat. Andy, a regionális kreatív igazgatónk egyik nap brit karácsonyt csapott nekünk:
Tegnap - egyben idén utoljára - elmentem a Mall of the Emirates-be, befejezni a vásárlást és mozizni. Ha már ott voltam, muszáj volt komolyabban megörökíteni ezt a hihetetlen installációt, amely a főcsarnokban foglal helyet - és amelyről már töltöttem fel képet a múltkor is.
Szóval itt van az a sarok, ahol a gyerekek a mikulásnak öltözött mozgó jegesmedve ölében fényképezkednek (egyébként mind az európai, mind az ázsiai, mind a helyi gyerekek - ennek legalább pozitív üzenete van):
Itt táncoló pingvinek pörögnek:
Itt egy kacsa emelgeti a lábát:
(a karácsonyfa körül görkorizó pingvinektől megkíméllek benneteket).
És persze maga a fa:
Az alábbi képen az látható, ahogy rengeteg indiai nyomorog a gyerekekkel, hogy odajusson a medvéhez. Megérkezik egy helyi család és a szülők odatolják a gyerekeket legelőre, és senki nem mer szólni nekik, mert még a biztonsági őrök is tartanak a helyiektől. Ezt a pillanatot nem véletlenül kaptam el, mert már akkor tudtam, hogy ez fog lejátszódni, amikor még csak közeledtek. És pontosan így is lett.
Elnéztem a Ski Dubai felé is. Annyira cuki, egy ománi bácsi (a fejfedőről tudom) és néni szánkóztak bent (a nagykabát alatt látszik a bácsi fehér khandurrája, és persze a néni abajában van itt is). Itt épp nem csúsznak, de itt látszanak jól:
És még mindig megdöbbent, hogy 25 fok különbség van az üvegfal két oldala között...
Aztán elmentem mozizni. Megnéztem az Avatart! Úristen, hogy mennyire élveztem. Igen, természetesen nem a sztori miatt. De zseniális a látvány. Még még még! Az előadás előtt próbálgattam, hogy áll a 3D-s szemüveg...
Hát, itt nem vagyok annyira felismerhető :)Ma sétáltam egy nagyot a környéken, fotóztam a tengerparton. Következzen a mai nap termése:
Egy gyönyörű hajnal:
Egy kép a házi kedvencről... végre sikerült megörökítenem a ragyogást...
Tevés bácsi lazázik mellettem a strandon:
Teve és a JBR...
Egy kis lábmosás a tengerben...
Atlantisz:
A Dubai Marina nyugati széle:
Tevefenék:
Tevefenekek (és a Burj Al Arab):
Ma úgy tűnik, pihenőnap volt sok építkezési munkásnak is, sokan lejöttek a partra sétálgatni, bámészkodni:
Dhow a vízen:
Elől a vízi mentő kabinja, hátul a Pálma:
Hát ez a part:
JBR:
Piknik a parton:
És a gyönyörű víz:
Hát, That's it, Folks! Nem ígérem, hogy a szünet alatt jelentkezem, de jövőre mindenképpen.
Búcsúzóul, mivel az első bejegyzésemet Dubai-ból integetéssel zártam, és szeretem a keretes kompozíciót, íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése