2009. december 12., szombat

Decemberi zsongás

Mindig olyan fura hónap ez a december. Egyrészt rengeteg munka és nyomás, hogy minden projektet még idén befejezzünk, másrészt karácsonyi bulik és "rögtön karácsonyi ünnep lesz, most már nem idegeskedem"- típusú megnyugvás.

Hát az idei még hatványozottabban az - az elmúlt héten megint reggeltől éjszakáig meló, hihetetlen tempó. De nem idegeskedem. Hol leszek két hét múlva? Na ez az.

A héten elmentünk lecsekkolni egy pár új reptéri bútor prototípusát. Az alábbi képen aprócska ügyfelem, Jigna és az óriási KENT gondola. Hát nem cuki?




A héten elbúcsúztunk az account executive-omtól, Zainab-tól. Annyira gáz, megbeszéltük hogy búcsúként kimegyünk mindannyian együtt ebédelni egyik nap, hát nem találtunk rá olyan időpontot, amikor mindenki ráért, végül bent tortáztunk, de úgy, hogy Nassim és én telefonkonferencián voltunk, és csak 10 percre kirohantunk sok sikert kívánni, majd visszarohantunk. Ultra ciki.

Megvan viszont az új kolléga: Apeksha Arora, indiai és az interjú alapján egy energia bomba. Január 4-én kezd, és egy hetem lesz tisztességesen betanítani mert utána beindul az őrület; januártól az eddigiek mellett kapok még egy extra felelősségi kört - erről majd beszámolok ha már beszámolhatok.


A héten volt a karácsonyi, vagy inkább évlezáró buli a BAT-val (bár mondjuk az évvége is kultúra-függő ugye, pl. az arabok most pénteken ünneplik az újévet.) Hát, bevallom, eddig nem sok tengerparton zajló karácsonyi ügyfél-partin vettem részt... (a Barasti-ban volt, amelyet már egyszer említettem).


Kilátás a teraszról. Háttérben az Atlantis (egyben az is látszik, hogy néz ki a Pálma a szárazföldről - a háttérben az az):






Nem volt rossz egyébként, kivéve hogy délutánra szervezték, 2 órát késtünk mert leadásunk volt, majd 40 percet maradtunk és utána visszamentünk az irodába 11-ig dolgozni. Azért bevallom, eszembe jutottak a karácsonyi bulik a magyar BAT-val, amikor villogó nyuszifüllel a Boston pultján táncoltam...



Hétvégére hoztam haza munkát, de tegnap úgy döntöttem, pihenek. Most zajlik egyébként a DIFF - Dubai International Film Festival, és valami több száz filmet és dokumentumfilmet vetítenek (nyilván túlzás, de tényleg sok). És annyira szánalmas, hogy képes voltam Katarba elmenni egy filmfesztiválért, amikor meg egy metrómegállónyira vetítik a filmeket a lakásomtól, akkor meg nem nézek meg egyet sem, mert dolgozom.

Így tegnap elmentem a Mall of the Emirates-be, karácsonyi vásárolgatás és filmfesztivál-nézés végett. Útközben karácsonyi hangulat lett, a'la Dubai:



(Gyerekek fényképezkednek egy mikulásnak öltözött jegesmedve ölében. Szörnyű. A kép után nem sokkal elment az áram az egész plázában, kábé 5 percre. Volt egy kis sikongatás :)

Két vetítésen tudtam részt venni, ami nem sok, de több, mint a semmi (még ezen a héten is lesz a fesztivál, reménykedem hátha összejön még 1-2 alkalom). A fesztivál témája egyébként a kulturák közötti hidak építése, és nagyon komoly Ázsia és Afrika gyűjteményeket vetítenek, az arab és persze az amerikai filmek mellett. Megnéztem egy LAN nevű kínai filmet, amely érdekes élmény volt. Nem mondom, hogy jó, de mindenesetre érdekes kulturális élmény.

A második vetítés egy csokor volt libanoni rövid filmekből. Libanon egyébként is nagyon érdekel, csomó kollégám származik onnan, rengeteget mesélnek a helyről és a kultúráról, úgyhogy nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. A filmek persze közvetlenül vagy közvetve, mind a háborúval foglalkoznak. Az egyik konkrétan az elmúlt évek bombamerényleteinek áldozatairól emlékezik meg: a képek a 2005-ös, 2007-es stb. bombák utáni lerombolt helyszíneket mutatják, miközben valós emberek személyes történeteket mesélnek el elvesztett hozzátartozóikról (a film címe: About Those Who Have Gone). Sokkoló.

Egészen őszies idő lett: ködös az ég, fúj a szél és néha szemerkél az eső is. Itt az ideje hazamenni!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése