Maga a kiállítás alapgondolata szerintem zseniális, hiszen biztos, hogy óriási különbség van a csillogás és pompa, amelyet nap mint nap látunk a plázákban, meg a nők otthoni élete között, és ez általában nem beszédtéma, így semmit sem tudunk róla. Más kérdés, hogy maga a kiállítás kissé kiábrándító és kevés volt, így nem távoztam óriási tanulságokkal sem ihlettel, de azért volt egy-két érdekes gondolat, amelyet gondoltam, megosztok (+ egy fontos tanulság: a helyi nők minimum felét Fatmának (Fatima) hívják...). A fotókat sehol sem találom az Interneten így megpróbálom majd bescannelni és utólag feltölteni.
A képaláírások viszont megvannak, amelyek az alkotók személyes vallomásai, és annyira furcsa, érettségükben/stílusukban, mintha tízéves kislányok írták volna őket. A mögöttes gondolat viszont ad egy picit betekintést a nők mindennapjaiba és gondolkodásába.
Az egyik visszatérő téma a kiállításon az erő, a gyengeség és az erő látszata volt.
"Erősnek mutatom magam a külvilágnak, a bajaimhoz, a titkaimhoz és a félelmeimhez senkinek semmi köze, azokat magamban tartom" (Alia Al F.)
"Erősen ki kell állnod azért, amiben hiszel. Körülöttem sötétség van de kiállok a dolgokért, amelyekben hiszek. Köszönöm, hogy hiszel bennem és megértesz." (Atiya S. Al M.)
"Az érzéseink legtöbbször rejtettek és sokszor megmagyarázhatatlanok. Van sötét oldalam, amelyről senki sem tud, és én nem szoktam megosztani mindent mindenkivel. Néha el akarom rejteni az igazi énemet a többiektől. Ezért takarja el annyi kéz a főszereplőt a képemen" (Fatma A.)
Állítólag eszméletlen nyomás van a helyi nőkön, hogy a nyilvános megítélésük tökéletes legyen, és sok mindent alárendelnek ennek a célnak:
"Sok ember fenyegetve érzi magát attól, sőt féltékenyek arra, hogyha valaki tudja, mit akar az élettől és merrefelé tart. Azok, akik féltékenyek, minden megtesznek majd azért, hogy a sárba tiporjanak, olyan szörnyű eszközökkel mint a hátad mögötti kibeszélés vagy a pletyka. Ez végeredményben teljesen elszigetel a többiektől. De van bennünk erő, hogy az elszigeteltségünket erővé változtassuk, erősen, magabiztosan, bátran és gyönyörűen nézek vissza a világ szemébe! (Azza A. Al O.).
"Ebben a munkában érzékeltetni akartam a szorongást, a nyomást, a magányt, és ahogy a közvélemény nyomást tud gyakorolni az egyénre a különféle véleményekkel és megítélésekkel". (Fatma A.H.)
"A képen látható lány megpróbálja elrejteni a szomorúságát és fájdalmát azzal, hogy sminkeli magát és a legluxusabb ékszerekben jár, de a többiek így is észreveszik a fájdalmat az arcán. Így úgy dönt, betekeri gézzel az egész arcát, hogy elrejtse az érzéseit a világ elől". (Hessa B. Al S.)
"Az én fotóm egy férfiról szól akinek két személyisége van - egy nyilvános, amelyik fényes, színes és szervezett, és egy magán, amely tele van sötétséggel. Kínozza a vágy, hogy kimutassa a sötét oldalát, függetlenül minden más személyiségtől, amelyet a világnak kimutat".
Megjelentek egyébként teljesen modern gondolatok is a kiállításon, a kedvencem egy szivarozó nőt mutatott, akinek a lábánál egy férfi térdel:
" Azt akartam kifejezni, hogy most már a nők mindenben részt tudnak venni és a nők egy része jobban csinálja a dolgokat [nem ronda fordítás, pont így volt angolul is], mint a férfiak. A szivar számomra a hatalom szimbóluma, mert általában a férfiak, az üzletemberek szívnak szivart. A stílusom a fantáziával játszik, semmi sem valódi a képemen, kivéve az elképzelést a nő erejéről." (Marwa M.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése