Furcsa érzés "vakáció"-nak nevezni a rövidke otthon- tartózkodásomat a múlt héten, pedig gyakorlatilag tényleg az. Lassan egy éve élek itt. Amikor karácsonyra hazautaztam, olyan volt, mint egy turistáskodásból hazatérni, amikor most hazamentem, az itthon és otthon fogalmak összekeveredtek. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam, sőt, megállapítottam magamban, hogy milyen jó, hogy itt is - ott is jó most nekem. De amikor eljött a visszajövetel ideje, azt éreztem, jó ez így, hiszen nekem itt a helyem. Persze hiányzik a család, hiányoznak a barátok - de ezen felül kell emelkednem.
Egy év alatt félelemetesen sok dolog történik mindenki életében. Az enyémben biztos - erről be is számoltam a blogban. És nem is feltétlenül arra gondolok, hogy itt jártam meg ott jártam, meg milyen más kultúrákkal találkoztam. Hazatérve, belépve a lakásomba, mindig eszembe jut a "régi életem" és elgondolkozom, hogy mennyivel nyitottabb vagyok most, mint egy éve, mennyivel inkább élek, mennyivel többet foglalkozom magammal. Annyira kellett, hogy valami pofon vágjon és felébresszen. És ha másért nem is, hát ezért már megérte az egész. (és ezt a pofon vágást bátran merem ajánlani mindenkinek...)
Egy év alatt mindenki más életében is sok minden történt, és ezt meg kell tanulnom elfogadni. Persze butaság, de amikor hazamegyek, valahogy arra számítok, hogy minden változatlan lesz, pedig ez nem így működik. Még akkor, is ha rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, egy "távol élő haver" leszek inkább, minden kapcsolat megváltozik (és ezt persze tudtam, csak reménykedtem, hogy vannak kapcsolatok, amelyek ez alól kivételt képeznek). Az biztos, hogy mindig tudok és mindig jó hazamenni, hiszen ott a családom, és mindig lesznek barátok, akik fontosak, és akiknek - remélem - fontos leszek. Emellett pedig csomó kapcsolat lesz, amely, hát nem az igazi már. És ez így van rendjén. Néha rossz erre rádöbbenni, de muszáj elfogadni.
Nagyon jó volt amúgy az egész hét, jó volt mindenkivel találkozni, akivel sikerült. A meglepetés XX. búcsú óriási volt, és köszönet mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, illetve aki el tudott jönni. Örülök mindazoknak a találkozásoknak is, amelyeket az Etyeken kívüli három napba sikerült belezsúfolni - és mindenekfelett örülök, hogy minőségi időt tudtam eltölteni a családdal Etyeken.
A vakációk persze mindig túl rövidek és ez is gyorsan véget ért, de mint mondtam, otthon is jó volt, de itthon is jó, jó volt ide hazatérni.
Öcsi, Hugi és a család:
Eszter, Peti és a buli nyomai:
Keresztfiam, Márk:
Turistáskodtam is Budapesten:
Bo, zseniálisak a képek, büszke vagyok rád!
VálaszTörlésKöszi drága :)
VálaszTörlés