(itt mindenki teljesen rá van kattanva a Rubik kockára. A Mall of the Emirates-ben a játékboltban egy teljes gondola tele van pakolva velük. Én pedig terjesztem az infót, hogy magyar találmány...)
2010. január 20., szerda
Amire büszkék lehetünk...
(itt mindenki teljesen rá van kattanva a Rubik kockára. A Mall of the Emirates-ben a játékboltban egy teljes gondola tele van pakolva velük. Én pedig terjesztem az infót, hogy magyar találmány...)
A költözés
Tudom, tudom, régóta nem írtam. De hát az a jó, ha zajlik az élet és nincs idő írni, nem igaz? Most mindenesetre pótolok mindent.
Igen, átköltöztem. Még aznap éjjel, amikor az utolsó postot írtam, becsomagoltam mindent. Amolyan esztelen, tegyük mindent bele valami dobozba és éppen csak hogy nem visszük át a maradék fél joghurtot típusú pakolás volt, de legalább gyorsan befejeztem... Másnap reggel ezerszer beszéltem Sabine-vel, akivel az volt az alku, hogy otthon maradok reggel és délelőtt átviszik az ágyamat - gondoltam akkor már mindent átvitetek. Útközben átjött párszor érdeklődőkkel és eladott pár maradék bútordarabot. Szóltam neki, hogy nem bánnám, ha odaadná nekem a kis könyvespolcot ingyen, aztán megállapodtunk egy jó árban. Viccből megjegyeztem neki, hogy elviszem a tükröt is - volt a szobámban egy kétméteres tükör, vastag aranyozott kerettel, annyira ronda hogy az már szép. Hát, azt már eladta 25.000 forintért, de menjek már át hozzá a másik lakásba, mutat más tükröket.
Úgyhogy miközben továbbra is arra vártam, hogy átköltöztessenek, átmentem hozzá. Akkor már vittem a fényképezőgépemet is, hogy készítsek az erkélyéről egy-két képet a Pálmáról, tőle nagyon szépen látszik.
Itt a horizonton látszik a pálma törzse:
Itt pedig a levelek a villákkal és körülöttük a "glória" ez a kör alakú sziget amely körbefut és ezen vannak a szállodák:
Sabine teljesen ráizgult, hogy van nálam gép, hadd készítsen még pár fotót az eladó tárgyairól. Elkapta a gépet és készített kb. 40 ilyen fotót:
Őrület ez a nő. Mindent árul. Még a nyomtatót sem érdemes átvinnie a másik lakásba... az egész lakás egy nagy raktár. Hát, rámsózott egy tükröt. Kisebb, de szintén annyira csúnya hogy imádni kell... 450 dirhamról kezdtük és végül megállapodtunk 200 + 4 pusziban. Megtanultam alkudozni basszus, ez is valami nem?
Végül megjöttek a költöztetők (kettő körül, közben hárompercente hívnak az irodából és Londonból), három ománi csávó, nagy buggyos gatyában és fölötte "hálóingben". Angolul egy szót sem, úgyhogy shukranoztam végig nagy gesztusokkal kiegészítve. Ahhoz képest, hogy mennyi ideje vagyok itt, meglepően sok cuccom van már. Pl. két nagy pakk tele könyvekkel. Ágy. Könyvespolc. Tükör.
Megérkeztünk az új lakásba, éppen bent volt a filippínó takarítónéni, akivel szintén voltak nyelvi korlátaink, nem akart beengedni az új lakásba, és amikor meglátta a költöztetőimet, sírva fakadt a félelemtől. De aztán elrendeztük a dolgot.
A tükör majdnem összetört, 10 méterrel a végcél előtt. A lift felé nézek, és azt látom, hogy pakolnak az emberek, elmozdítanak egy dobozt és a tükör elkezd dőlni. Mivel sejtettem, hogy mire elmagyarázom, mi a gondom, már rég késő, egy óriási - rajzfilm jelenet, lelassított felvétel - NOOOOO üvöltés mellett előrevetődtem, ugrottam vagy három métert, bepréseltem magam a záródó liftajtókon és megállítottam a levegőben. Ománi haverok kezet ráztak és gratuláltak :)
Sabine-vel könnyes búcsút váltottunk - végül is tényleg rendes, saját költségén átköltöztetett. "Oh, Borisz, you were the best tenant." Másnap felhívott és megpróbált rámsózni egy hűtőt, akciósan 1600 dirhamért (ő 3000-ért vette....) ne mondjam már, biztos tudnék valamit egy hűtővel.
Azóta itt. Annyira jó itt.
A lakás egész egyszerűen gyönyörű. Annyira kellemes, barátságos hangulata van, hogy abban a pillanatban, hogy hazaérek, elfelejtek mindent és élvezem, hogy itt vagyok. Gyönyörű a kilátás, a terasz is szuper - már készülök, hogy itt fogok borozni anyuval, Vikivel és mindenkivel, aki jön hamarosan meglátogatni. A nappalit nappalinak használjuk, és a lakótárs is nagyon jó fej, amikor mindketten itthon vagyunk, egyfolytában beszélgetünk, programokat szervezünk stb.
Végre, végre. Ezért költöztem eleve flat-sharingbe annak idején, hogy legyen kihez szólnom otthon, és most ez megvan. Elmondani nem tudom, mennyit javult az életminőségem és a hangulatom az utóbbi egy hétben.
Itt a csodás tükör :)
És itt pedig a könyvespolc:
Kilátás a szobámból/erkélyről:
Pálma-Atlantisz:
Kilátás a konyhából/erkélyről a Marinára (persze hajnalban, olyankor fotózok mindig mert így biztos elkések...):
Szóval, megvan a tökély kecó, lehet jönni látogatni! :)
Igen, átköltöztem. Még aznap éjjel, amikor az utolsó postot írtam, becsomagoltam mindent. Amolyan esztelen, tegyük mindent bele valami dobozba és éppen csak hogy nem visszük át a maradék fél joghurtot típusú pakolás volt, de legalább gyorsan befejeztem... Másnap reggel ezerszer beszéltem Sabine-vel, akivel az volt az alku, hogy otthon maradok reggel és délelőtt átviszik az ágyamat - gondoltam akkor már mindent átvitetek. Útközben átjött párszor érdeklődőkkel és eladott pár maradék bútordarabot. Szóltam neki, hogy nem bánnám, ha odaadná nekem a kis könyvespolcot ingyen, aztán megállapodtunk egy jó árban. Viccből megjegyeztem neki, hogy elviszem a tükröt is - volt a szobámban egy kétméteres tükör, vastag aranyozott kerettel, annyira ronda hogy az már szép. Hát, azt már eladta 25.000 forintért, de menjek már át hozzá a másik lakásba, mutat más tükröket.
Úgyhogy miközben továbbra is arra vártam, hogy átköltöztessenek, átmentem hozzá. Akkor már vittem a fényképezőgépemet is, hogy készítsek az erkélyéről egy-két képet a Pálmáról, tőle nagyon szépen látszik.
Itt a horizonton látszik a pálma törzse:
Itt pedig a levelek a villákkal és körülöttük a "glória" ez a kör alakú sziget amely körbefut és ezen vannak a szállodák:
Sabine teljesen ráizgult, hogy van nálam gép, hadd készítsen még pár fotót az eladó tárgyairól. Elkapta a gépet és készített kb. 40 ilyen fotót:
Őrület ez a nő. Mindent árul. Még a nyomtatót sem érdemes átvinnie a másik lakásba... az egész lakás egy nagy raktár. Hát, rámsózott egy tükröt. Kisebb, de szintén annyira csúnya hogy imádni kell... 450 dirhamról kezdtük és végül megállapodtunk 200 + 4 pusziban. Megtanultam alkudozni basszus, ez is valami nem?
Végül megjöttek a költöztetők (kettő körül, közben hárompercente hívnak az irodából és Londonból), három ománi csávó, nagy buggyos gatyában és fölötte "hálóingben". Angolul egy szót sem, úgyhogy shukranoztam végig nagy gesztusokkal kiegészítve. Ahhoz képest, hogy mennyi ideje vagyok itt, meglepően sok cuccom van már. Pl. két nagy pakk tele könyvekkel. Ágy. Könyvespolc. Tükör.
Megérkeztünk az új lakásba, éppen bent volt a filippínó takarítónéni, akivel szintén voltak nyelvi korlátaink, nem akart beengedni az új lakásba, és amikor meglátta a költöztetőimet, sírva fakadt a félelemtől. De aztán elrendeztük a dolgot.
A tükör majdnem összetört, 10 méterrel a végcél előtt. A lift felé nézek, és azt látom, hogy pakolnak az emberek, elmozdítanak egy dobozt és a tükör elkezd dőlni. Mivel sejtettem, hogy mire elmagyarázom, mi a gondom, már rég késő, egy óriási - rajzfilm jelenet, lelassított felvétel - NOOOOO üvöltés mellett előrevetődtem, ugrottam vagy három métert, bepréseltem magam a záródó liftajtókon és megállítottam a levegőben. Ománi haverok kezet ráztak és gratuláltak :)
Sabine-vel könnyes búcsút váltottunk - végül is tényleg rendes, saját költségén átköltöztetett. "Oh, Borisz, you were the best tenant." Másnap felhívott és megpróbált rámsózni egy hűtőt, akciósan 1600 dirhamért (ő 3000-ért vette....) ne mondjam már, biztos tudnék valamit egy hűtővel.
Azóta itt. Annyira jó itt.
A lakás egész egyszerűen gyönyörű. Annyira kellemes, barátságos hangulata van, hogy abban a pillanatban, hogy hazaérek, elfelejtek mindent és élvezem, hogy itt vagyok. Gyönyörű a kilátás, a terasz is szuper - már készülök, hogy itt fogok borozni anyuval, Vikivel és mindenkivel, aki jön hamarosan meglátogatni. A nappalit nappalinak használjuk, és a lakótárs is nagyon jó fej, amikor mindketten itthon vagyunk, egyfolytában beszélgetünk, programokat szervezünk stb.
Végre, végre. Ezért költöztem eleve flat-sharingbe annak idején, hogy legyen kihez szólnom otthon, és most ez megvan. Elmondani nem tudom, mennyit javult az életminőségem és a hangulatom az utóbbi egy hétben.
Itt a csodás tükör :)
És itt pedig a könyvespolc:
Kilátás a szobámból/erkélyről:
Pálma-Atlantisz:
Kilátás a konyhából/erkélyről a Marinára (persze hajnalban, olyankor fotózok mindig mert így biztos elkések...):
Szóval, megvan a tökély kecó, lehet jönni látogatni! :)
2010. január 13., szerda
BO on the move
Holnap költözöm. Sabine ma felhívott. hogy holnap átszállítja az ágyamat, következésképp holnaptól az új helyen alszom, így elkezdtem pakolni. Este átmentem Christianhez átbeszélni a holnap részleteit. Erősen becsíptem. Whiskey. Üdítő élmény normális emberrel beszélgetni. Life's great!
2010. január 11., hétfő
A szenzáció
Jelenlegi vezető hír a Gulf News honlapján:
Rain likely in some parts of UAE on Tuesday
Azért a cikk sem semmi. Mintha legalábbis földrengést jelentenének be... (linkre kattintva olvasható).
Rain likely in some parts of UAE on Tuesday
Azért a cikk sem semmi. Mintha legalábbis földrengést jelentenének be... (linkre kattintva olvasható).
Mandarinok és paprikák, németek és ausztrálok
Gondoltam beszámolok gyorsan az utóbbi napok fejleményeiről, nehogy az előző bejegyzés alapján valaki is azt gondolja, hogy éppen depresszióban fetrengek. Az önsajnálatnak vége (amelyet gondolom érezni lehetett az előző post-ban), eredetileg egy hetet adtam magamnak de lerövidült, csütörtökre ismét szép volt az élet és éreztem magamban az energiát, hogy nekiinduljak a következő kalandoknak.
Pénteken volt az első fotózás órám. Hát hihetetlenül élveztem, teljes kikapcsolódás rekeszértéken és ISO-n aggódni. A tanár jó fej (ő az, akit már régebb óta ismerek), a csapat so-so (aranyosak, de mindkét jó csaj házas). Jellemzi egyébként az emberek életszínvonalát, hogy "terhes vagyok, és meg akarok tanulni jól fotózni mire megszületik a gyerekem, ezért vettem ezt az új Canon 500D gépet és járok most tanfolyamra" - most komolyan, néha meglep hogy embereknek milyen katartikus problémáik vannak.
Először mindenki bemutatott pár fotót, amelyet az utóbbi napokban készített (házi feladat gyanánt), és egyébként meg voltam elégedve a sajátjaimmal, a többiekéhez viszonyítva. Aztán ezen az órán az ISO-t és a rekeszértéket vettük, és gyakorlati feladatként mandarinokat és paprikákat fotóztunk... hogy a mélységélességgel és homályos-éles effektekkel játszunk... szuperjó volt. Ja, és felavattam a zseniális vadiúj tripodomat! amelyet 3000 forintért vettem a Carrefour-ban.
Most töröm a fejem a következő házi feladaton, olyan "keretes" kompozíciókat kell fotóznunk, amelyekben a keretet egy homályos forma adja, és mögötte látható élesen a téma.
Maga a tanfolyam egyébként a Ductac-ben van, ami egy nonprofit művészeti központ, és örülök hogy felfedeztem. A Mall of the Emirates tetején található, ami konkrétan azt jelenti, hogy átverekeded magad egy rendes plázán, és a tetején találsz egy nyugodt, inspiráló komplexumot, benne könyvtár (!), színház, kiállítóterem a tanulók munkáinak - és maga a művészeti iskola a
stúdiókkal. Sétálgattam a folyosókon, bekukkantottam a szobákba és néztem ahogy emberek festenek, szobrászkodnak, darabot gyakorolnak és nem hittem el, hogy Dubai-ban vagyok.
Vettem is színházjegyet rögtön. Pénteken megyünk Barbival, az Állatfarmot nézzük meg (egy színész játssza el az összes szereplőt - állatot, kíváncsi vagyok...). Péntek este utána Barbival és barátnőivel elmentem sörözni, egy tipikus angol pubba. Amelyet egy szállodán belül alakítottak ki.
Szombaton reggel arra ébredtem, hogy Sabine, a német főbérlőm idegenvezetést tart a szobámban és mutatja a bútoraimat érdeklődőknek. Nagyon bepörgött ugyanis, az utóbbi héten folyamatosan járkálnak nálunk a költöztetők és egyre fogynak a bútorok ahogy sikerül eladnia egy-egy designer darabot. A nappalinkban már csak egy kis kanapé van, az LCD és a DVD lejátszó egy-egy kis fa hokedlin áll. Ja és persze a luxus széf. Amelyet promóciós áron 500.000 Dirhamért akar nekem eladni (25 millió forint). Szóval betrappolt szombat reggel megmutatni az ágyamat és a szekrényemet, mire félálomban (és olyankor nagyon szigorú tudok lenni) rákérdeztem, ha már fizetek ezért a hónapért akkor ugye lesz ágyam is január végéig. Persze, persze, ne aggódjak.
Ötünk közül hárman már kiköltöztek. A negyedik srác pedig egy szellem, eddig sem láttam soha. Itt vagyok 250 négyzetméteren egyedül, a hokedlis LCD-vel és a luxus széffel.
Szóval szombatra elkapott a hév, hogy lakást kell nézni. Úgy döntöttem, először megnézem, mi van itt a környéken azaz konkrétan a JBR-on. Azt is megfogadtam, ha találok szimpi lakást és jófej lakótársakat, akkor még egyszer, utoljára, esélyt adok ennek a dolognak. Hiszen hinni akarok az univerzumban, én tudom hogy élnek Dubai-ban emberek akikkel jól ellennék! Szóval most ünnepélyesen itt is megígérem magamnak: hogyha a következő lakás nem jön be, akkor tényleg saját kis lakást keresek magamnak, és kiköltözöm a Marinából. De még egy esélyt adok neki.
A szombati nézelődés eredményeképp találtam egy lakást, amely iszonyatosan tetszik. Jóval kisebb, kétszobás, a szobához tartozik saját fürdőszoba, tengeri kilátás, nagy L-alakú erkély amelynek egyik része a tengerre néz, a másik a yacht kikötőre a marinában. Az egy szem lakótárs ausztrál, nagyon jó fej, kedves, kb. egy órán keresztül beszélgettünk miután megnéztem a szobát. Tök normális, tényleg, meg ő ide megy, oda megy, imád kempingezni a sivatagban, majd meghív stb stb, látszik a lakáson hogy nem az a koncepció, hogy mindenki a saját szobájában ül, a nappalit meg szálloda lobby-nak használjuk, stb. Szóval nagyon lelkes lettem. Az egyetlen gáz, hogy neki sürgősen kell lakótárs pénzügyi megfontolások miatt, és ha talál valakit, aki azonnal be tud költözni, akkor muszáj lesz azt választania. Én meg ugye nem tudok még átköltözni, a januárom még itt ki van fizetve. A másik dilemmámat az okozza, hogy ez a szoba drágább, mint amennyit eddig fizettem (ez a külön fürdő ára) és bútorozatlan, magyarul ágyat is kell vennem.
Szombat este azon rágódtam, mitévő legyek, ráadásul elkaptam egy beszélgetést az egyik lakótárs és a barátnője között, hogy Hát, igen, de azért annak az ausztrál srácnak a lakására le kellene csapni... másnap az irodában a kolléganőm meséli, új lakást keres és a hétvégén látott egy annyira szuper lakást, és jó fej az ausztrál lakótárs is... Dubai kicsi hely de azért ez több, mint furcsa egybeesés.
Szóval úgy döntöttem, nekem lépnem kell azonnal. Felhívtam Sabine-t, és negyed órán keresztül vitatkoztam vele, hogy fizesse vissza a fél hónapomat és akkor eltűnök most hétvégén és eladhatja az ágyamat. Közölte, hogy azt már eladta. Egyszerre kijátszotta a kemény üzletasszony és a sérülékeny nő kártyát, és abszolút mozdíthatatlan volt abban, hogy nem fizet. Végül lebeszéltem vele, hogy OK, nem fizet, viszont ad nekem egy ágyat ingyen (egy ágy, normális matraccal az IKEÁ-ban is alsó hangon kb. 2000 dirham, tehát már majdnem ott vagyok) és ingyen átszállítatja nekem az új lakásba. Én cserébe bebukom fél havi lakbéremet és a hétvégén átköltözöm. Cserébe szuper lakásban leszek, a változatosság kedvéért haverkodós lakótárssal. Deal done, megbeszéltem az ausztrál sráccal is, akinek Christian a neve, ő is örült neki hogy én jövök végül :) (a kolléganőm nem volt neki szimpi, nem is csodálom, nekem sem az).
Tegnap este 8 körül felhívott Sabine, hogy Na, most vihetjük az ágyat? Gondoltam, Christian szívrohamot kapna, ha csak úgy beállítanék egy ággyal - amelyet még én sem láttam-, így mondtam, vigyük át ma, egész napos meetingem van de hívjon fel és hazarohanok. Ma Sabine felhívott, hogy a logisztika mást megoldást kívánt, majd meglátom. Hazajövök este, és ELTŰNT AZ ÁGYAM. Mármint az eddigi. Sabine betette helyette az új ágyamat, amelyet tovább is viszek. Meg is ágyazott nekem. (hát nem egy szép darab, de ortopédiai matrac. egy ideig jó lesz.)
Tudom, tudom. az ÉSSZERŰSÉG.
Pénteken ki kell költöznöm, remélem az ágyamat is átviszik, a cuccaimat reggel én. Utána elrohanok fotóstanfolyamra, majd utána színházba.
Christian felajánlotta, hogy segít átköltözni, és ezt nagyon értékelem. Ja, és január végén Australia Day lesz, és már elküldte nekem a meghívót, barbecue-t szervezünk a teraszunkon, így végre valahára lesz egy proper házibulim is már! Mondjuk én leszek a másod-házigazda vagy mi, de így még érdekesebb, tuti jó lesz!
Hát, így zajlanak a napjaim mostanában.
KIEGÉSZÍTÉS:
Tegnap éjfél után Sabine bejött két emberrel a lakásba, és hosszas egyeztetés után elvitték az LCD-t és a DVD lejátszót (hokedli maradt). Bekopogott hozzám megkérdezni, milyen kábellel lehet összekötni a kettőt, mert kábel nélkül nem tudja eladni. Nem értette, miért kaptam erre röhögőgörcsöt.
Pénteken volt az első fotózás órám. Hát hihetetlenül élveztem, teljes kikapcsolódás rekeszértéken és ISO-n aggódni. A tanár jó fej (ő az, akit már régebb óta ismerek), a csapat so-so (aranyosak, de mindkét jó csaj házas). Jellemzi egyébként az emberek életszínvonalát, hogy "terhes vagyok, és meg akarok tanulni jól fotózni mire megszületik a gyerekem, ezért vettem ezt az új Canon 500D gépet és járok most tanfolyamra" - most komolyan, néha meglep hogy embereknek milyen katartikus problémáik vannak.
Először mindenki bemutatott pár fotót, amelyet az utóbbi napokban készített (házi feladat gyanánt), és egyébként meg voltam elégedve a sajátjaimmal, a többiekéhez viszonyítva. Aztán ezen az órán az ISO-t és a rekeszértéket vettük, és gyakorlati feladatként mandarinokat és paprikákat fotóztunk... hogy a mélységélességgel és homályos-éles effektekkel játszunk... szuperjó volt. Ja, és felavattam a zseniális vadiúj tripodomat! amelyet 3000 forintért vettem a Carrefour-ban.
Most töröm a fejem a következő házi feladaton, olyan "keretes" kompozíciókat kell fotóznunk, amelyekben a keretet egy homályos forma adja, és mögötte látható élesen a téma.
Maga a tanfolyam egyébként a Ductac-ben van, ami egy nonprofit művészeti központ, és örülök hogy felfedeztem. A Mall of the Emirates tetején található, ami konkrétan azt jelenti, hogy átverekeded magad egy rendes plázán, és a tetején találsz egy nyugodt, inspiráló komplexumot, benne könyvtár (!), színház, kiállítóterem a tanulók munkáinak - és maga a művészeti iskola a
stúdiókkal. Sétálgattam a folyosókon, bekukkantottam a szobákba és néztem ahogy emberek festenek, szobrászkodnak, darabot gyakorolnak és nem hittem el, hogy Dubai-ban vagyok.
Vettem is színházjegyet rögtön. Pénteken megyünk Barbival, az Állatfarmot nézzük meg (egy színész játssza el az összes szereplőt - állatot, kíváncsi vagyok...). Péntek este utána Barbival és barátnőivel elmentem sörözni, egy tipikus angol pubba. Amelyet egy szállodán belül alakítottak ki.
Szombaton reggel arra ébredtem, hogy Sabine, a német főbérlőm idegenvezetést tart a szobámban és mutatja a bútoraimat érdeklődőknek. Nagyon bepörgött ugyanis, az utóbbi héten folyamatosan járkálnak nálunk a költöztetők és egyre fogynak a bútorok ahogy sikerül eladnia egy-egy designer darabot. A nappalinkban már csak egy kis kanapé van, az LCD és a DVD lejátszó egy-egy kis fa hokedlin áll. Ja és persze a luxus széf. Amelyet promóciós áron 500.000 Dirhamért akar nekem eladni (25 millió forint). Szóval betrappolt szombat reggel megmutatni az ágyamat és a szekrényemet, mire félálomban (és olyankor nagyon szigorú tudok lenni) rákérdeztem, ha már fizetek ezért a hónapért akkor ugye lesz ágyam is január végéig. Persze, persze, ne aggódjak.
Ötünk közül hárman már kiköltöztek. A negyedik srác pedig egy szellem, eddig sem láttam soha. Itt vagyok 250 négyzetméteren egyedül, a hokedlis LCD-vel és a luxus széffel.
Szóval szombatra elkapott a hév, hogy lakást kell nézni. Úgy döntöttem, először megnézem, mi van itt a környéken azaz konkrétan a JBR-on. Azt is megfogadtam, ha találok szimpi lakást és jófej lakótársakat, akkor még egyszer, utoljára, esélyt adok ennek a dolognak. Hiszen hinni akarok az univerzumban, én tudom hogy élnek Dubai-ban emberek akikkel jól ellennék! Szóval most ünnepélyesen itt is megígérem magamnak: hogyha a következő lakás nem jön be, akkor tényleg saját kis lakást keresek magamnak, és kiköltözöm a Marinából. De még egy esélyt adok neki.
A szombati nézelődés eredményeképp találtam egy lakást, amely iszonyatosan tetszik. Jóval kisebb, kétszobás, a szobához tartozik saját fürdőszoba, tengeri kilátás, nagy L-alakú erkély amelynek egyik része a tengerre néz, a másik a yacht kikötőre a marinában. Az egy szem lakótárs ausztrál, nagyon jó fej, kedves, kb. egy órán keresztül beszélgettünk miután megnéztem a szobát. Tök normális, tényleg, meg ő ide megy, oda megy, imád kempingezni a sivatagban, majd meghív stb stb, látszik a lakáson hogy nem az a koncepció, hogy mindenki a saját szobájában ül, a nappalit meg szálloda lobby-nak használjuk, stb. Szóval nagyon lelkes lettem. Az egyetlen gáz, hogy neki sürgősen kell lakótárs pénzügyi megfontolások miatt, és ha talál valakit, aki azonnal be tud költözni, akkor muszáj lesz azt választania. Én meg ugye nem tudok még átköltözni, a januárom még itt ki van fizetve. A másik dilemmámat az okozza, hogy ez a szoba drágább, mint amennyit eddig fizettem (ez a külön fürdő ára) és bútorozatlan, magyarul ágyat is kell vennem.
Szombat este azon rágódtam, mitévő legyek, ráadásul elkaptam egy beszélgetést az egyik lakótárs és a barátnője között, hogy Hát, igen, de azért annak az ausztrál srácnak a lakására le kellene csapni... másnap az irodában a kolléganőm meséli, új lakást keres és a hétvégén látott egy annyira szuper lakást, és jó fej az ausztrál lakótárs is... Dubai kicsi hely de azért ez több, mint furcsa egybeesés.
Szóval úgy döntöttem, nekem lépnem kell azonnal. Felhívtam Sabine-t, és negyed órán keresztül vitatkoztam vele, hogy fizesse vissza a fél hónapomat és akkor eltűnök most hétvégén és eladhatja az ágyamat. Közölte, hogy azt már eladta. Egyszerre kijátszotta a kemény üzletasszony és a sérülékeny nő kártyát, és abszolút mozdíthatatlan volt abban, hogy nem fizet. Végül lebeszéltem vele, hogy OK, nem fizet, viszont ad nekem egy ágyat ingyen (egy ágy, normális matraccal az IKEÁ-ban is alsó hangon kb. 2000 dirham, tehát már majdnem ott vagyok) és ingyen átszállítatja nekem az új lakásba. Én cserébe bebukom fél havi lakbéremet és a hétvégén átköltözöm. Cserébe szuper lakásban leszek, a változatosság kedvéért haverkodós lakótárssal. Deal done, megbeszéltem az ausztrál sráccal is, akinek Christian a neve, ő is örült neki hogy én jövök végül :) (a kolléganőm nem volt neki szimpi, nem is csodálom, nekem sem az).
Tegnap este 8 körül felhívott Sabine, hogy Na, most vihetjük az ágyat? Gondoltam, Christian szívrohamot kapna, ha csak úgy beállítanék egy ággyal - amelyet még én sem láttam-, így mondtam, vigyük át ma, egész napos meetingem van de hívjon fel és hazarohanok. Ma Sabine felhívott, hogy a logisztika mást megoldást kívánt, majd meglátom. Hazajövök este, és ELTŰNT AZ ÁGYAM. Mármint az eddigi. Sabine betette helyette az új ágyamat, amelyet tovább is viszek. Meg is ágyazott nekem. (hát nem egy szép darab, de ortopédiai matrac. egy ideig jó lesz.)
Tudom, tudom. az ÉSSZERŰSÉG.
Pénteken ki kell költöznöm, remélem az ágyamat is átviszik, a cuccaimat reggel én. Utána elrohanok fotóstanfolyamra, majd utána színházba.
Christian felajánlotta, hogy segít átköltözni, és ezt nagyon értékelem. Ja, és január végén Australia Day lesz, és már elküldte nekem a meghívót, barbecue-t szervezünk a teraszunkon, így végre valahára lesz egy proper házibulim is már! Mondjuk én leszek a másod-házigazda vagy mi, de így még érdekesebb, tuti jó lesz!
Hát, így zajlanak a napjaim mostanában.
KIEGÉSZÍTÉS:
Tegnap éjfél után Sabine bejött két emberrel a lakásba, és hosszas egyeztetés után elvitték az LCD-t és a DVD lejátszót (hokedli maradt). Bekopogott hozzám megkérdezni, milyen kábellel lehet összekötni a kettőt, mert kábel nélkül nem tudja eladni. Nem értette, miért kaptam erre röhögőgörcsöt.
2010. január 5., kedd
Burj
Tegnap egy pillanatra összekacsintottunk a Burj Dubai-jal.
A torony megnyitójára már jó régóta készült mindenki. Hát nem gyakran fordul elő, hogy ott lehetsz, amikor hivatalosan is megnyitják a világ legmagasabb épületét, meg Dubai egyébként is ért a rongyrázáshoz, amikor ünnepelni kell. Végül pár kisebb csúszás után január 4-re tették a show-t, az utolsó hetekben már csak arról lehetett hallani, milyen tűzijáték és vetítés és stbstb lesz. Megbeszéltük mi is Barbival, hogy mindenképpen megnézzük együtt.
Azt nem fogom elsorolni, hány rekordot döntött meg a Burj. A legmagasabb és leggyorsabb lifttől a legmagasabban fekvő mecseten át a legmagasabb szállodáig, a listák mindenfelé megjelentek itteni és nemzetközi sajtóban is, ott utána lehet olvasni. Az Indexen is volt egy enyhén ironikus cikk a toronyról és a környezetvédelmi implikációiról, sok mindenben egyet is értettem a szerzővel. De bárki mond bármit, lélegzetelállító épület szerintem, és az ütemet, amelyben felépítették, tényleg csak csodálni lehet (meg félni, hogy mennyire siették el a dolgot...)
Délelőtt felhívott Sabine, a német főbérlőm, hogy sürgősen beszélnünk kell, nem, nem ér rá holnapig. Így azt beszéltük meg Barbival, este hazarohanok, aztán meg vissza a toronyhoz és ott találkozunk (a Burj a munkahelyemtől 10 percre van). Így este elindultam hazafelé, átverekedtem magam az ellentétes irányba haladó tömegen (megnyitották a Burj Dubai metrómegállót és ezren akarták metróval megközelíteni az ojjektumot), aztán a metróról meg az óriás-dugót néztem, amely a Burj Dubai-tól még a Mall of the Emirates-en is tovább ért véget (nem tudom, pontosan mennyi, kb. 25 km szerintem. egy 2x6 sávos autópályán).
Sabine közölte, január végéig el kell hagynom a szobát, mert visszaadja a lakást a tulajdonosnak. Elég rossz bőrben volt egyébként, látszott hogy megviseli a dolog. Mint kiderült, a lakás tulajdonosa Abu Dhabi sejkjének (azaz az egész ország elnökének) a testvére, és úgy döntött, eladja a lakást, mert nem hoz neki elég profitot. Először rá akarta venni Sabine-t, vegye meg ő, de mikor kiderült hogy esze ágában sincs, közölte, hogy azonnal ki kell költözni. A csaj vitatkozott, meg a szerződést mutatta a jövő éves lejárattal stb - nem számított semmi, a tulaj elkezdett fenyegetőzni hogy rendőrség meg minden, bármit el tud érni így nem érdemes elkezdeni vitatkozni vele. Így Sabine, mert mást nem tehet, visszaadja a lakásokat, és 10 lakó költözik ki, beleértve saját magát is. A méregdrága bútorokat, amelyekkel berendezte a lakásokat, párszáz dirhamokért gyorsan szétosztja. Keres egy albérletet pár hónapra, de szerinte nyáron végleg elhagyja Dubai-t, ahol 5 éve él, mert "szomorú hely lett ez".
Ugyanebben az időben, a város egy másik részén, hivatalosan is megnyitották a Burj Dubai-t - a tűzijátékot hanyagolom, Youtube-on fent van (gondolta volna valaki, hogy a világ legmagasabbról indított tűzijátéka lesz?). És kb. pont akkor, amikor Sabine-vel még javában lelkiztem, a sejkünk bejelentette, hogy egy ilyen nagy emberi teljesítménynek nagy név is dukál, és ezért az épületet, amelyet még a metrómegálló utolsó prospektusán is Burj Dubai-nak hívnak, az utolsó pillanatban átnevezték Burj Khalifának (= Abu Dhabi sejk). Nem semmi egy alku lehetett: adok kölcsön 10 milliárd dollárt, kereszteld át a tornyodat!
Burj és én tegnap egy pillanatra összekacsintottunk.
Majd zavarunkban elnéztünk Abu Dhabi felé.
2010. január 3., vasárnap
BUÉK
Újra itt.
Zseniális volt a vakáció, szuper volt a családi karácsony, és utána jó volt sok mindenkivel találkozni. Arra saccolok, kb. egy hónapra van szükségem, hogy regenerálódjak ez a szabi után, elég intenzívre - ivósra, evősre, bulisra sikerült...
Tegnap éjjel érkeztem meg. Majdnem upgrade-ltek business class-ra, így még rosszabbul éltem meg végül a turista osztályt. És a 240 olasz utast, aki körbevett. Barbi kijött elém a reptérre, hűtött üdítővel és csokival várt. Na meg 21 fokkal...
Kb. 3 órát aludtam az éjjel, nem tudtam többet. Reggel gyönyörű hajnalra ébredtem, és már ragyogó napsütésben mentem be dolgozni. Az irodában nagyon örültünk a kollégákkal egymásnak és a viszontlátásnak, kábé egy percet nem dolgoztunk ma (január 3, vasárnap! hát komolyan gondolta ezt bárki is?).
Jó itt lenni.
Zseniális volt a vakáció, szuper volt a családi karácsony, és utána jó volt sok mindenkivel találkozni. Arra saccolok, kb. egy hónapra van szükségem, hogy regenerálódjak ez a szabi után, elég intenzívre - ivósra, evősre, bulisra sikerült...
Tegnap éjjel érkeztem meg. Majdnem upgrade-ltek business class-ra, így még rosszabbul éltem meg végül a turista osztályt. És a 240 olasz utast, aki körbevett. Barbi kijött elém a reptérre, hűtött üdítővel és csokival várt. Na meg 21 fokkal...
Kb. 3 órát aludtam az éjjel, nem tudtam többet. Reggel gyönyörű hajnalra ébredtem, és már ragyogó napsütésben mentem be dolgozni. Az irodában nagyon örültünk a kollégákkal egymásnak és a viszontlátásnak, kábé egy percet nem dolgoztunk ma (január 3, vasárnap! hát komolyan gondolta ezt bárki is?).
Jó itt lenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)