Nyár van

Most már két-három hete folyamatosan 40 fok feletti hőmérséklettel kényeztet Dubai, így azt hiszem, hivatalosan is megérkezett a nyár. Idén jobban viselem, mint tavaly; emlékszem, tavaly május végén- júniusban azért sokszor panaszkodtam, hogy rögtön megpusztulok, idén valahogy a normális életmenet része lett a hőség. Reggel továbbra is sétálok a metróig, még nem taxizom, és este is még mindig kint vacsorázunk és shisházunk. Persze ez még csak a kezdet: a hőmérséklet még minimum 10-15 fokot emelkedni fog  a következő két hónapban, és hamarosan megérkezik majd a durva páratartalom is, hogy beteljesedjen a szauna-feeling. Mindez persze nem kifejezetten kellemes, de ugye ez a klasszikus "megszoksz vagy megszöksz" dilemma, más lehetőség nincs.

A meleg miatt mindig nagyon hirtelen szűkül be a tér: egyik hétvégén még a sivatagban kempingezel vagy sétálgatsz és fényképezgetsz valamelyik jópofa kerületben, a másik hétvégén már inkább csak a bevásárlóközpontban tudsz igazán mászkálni. Ez általában elég fájdalmas váltás - tavaly is és idén is kicsit elszontyolódtam egy pár napra- de aztán hamar megtalálod, mi az, amitől jó lesz ez az időszak is, és arra koncentrálsz.Meg egyébként is: ez legyen a legnagyobb problémám, hogy kevesebbet tudok két hónapig nézelődni. Luxusprobléma a javából.

Tegnap a szokásosnál sokkal kellemesebb idő volt, meglepően friss szél fújt és így a hőmérséklet is elviselhető volt. Egy lusta reggeli után (délután háromkor) úgy döntöttem, hogy kihasználom a strandolási lehetőséget és levonultam a tengerpartra. A tenger persze már termálfürdő-hőmérsékletű, de még nagyon is elviselhető... egy-két óra napozás után gyakorlatilag  két-három órát üldögéltem, nyakig a vízben, és közben a naplementét néztem. Aztán csatlakozott Akram, elmentünk vacsorázni, este még olvastam kicsit a jövő heti iráni utammal kapcsolatban (megvan most már minden: vízum, repülő, szállás). Hát erre mondom, hogy nem illene túl sokat panaszkodnom.

És persze itt vannak a barátok. Rengeteget bulizunk mostanában... kihasználjuk még az utolsó kültéri bulikat és lassan áttérünk a légkondis helyekre. Lehet, hogy kevesebb mászkálási lehetőség van, de a közös programok továbbra is közös programok.

Summa summarum: elvagyok. Szeretjük a nyarat és a légkondit! Na de tényleg... idei nyár-eleji depresszió: pipa, önsajnálatból való kimászás: pipa, örülünk hogy lyuk van a seggünkön és szelel: pipa, ma is volt értelme felkelni: pipa, szép az élet: pipa.

Jövő héten utazom, utána majd beszámolok, hol állok a nyári optimizmus-projekttel!




Az idény utolsó beach party-ja (Barasti)...

(Gertrud és Nazanin)

April szülinapján...

(Bo és Jo)

(April és Bo)

Pakisztáni vacsi...

(Obay és Samir)

(Sepideh és Shelly)

(Gertrud, Nazi és Narmeen)

Az új úticél

Beütött a nyár, a napok nagy részét bent a szobában töltjük, a hétvégén ledaráltam a Skins c. sori két és fél évadját és mindezekkel együtt menetrend szerint megérkezett a szokásos nyár-eleji letargia is. Na de ennyi elég is az önsajnálatból, kitaláltam hogy hova utazom legközelebb, és nagyon izgalmas!!

Június elején Iránba utazom egy hosszú hétvégére. Már régóta izgat a hely, de azt hittem, nehéz lesz vízumot kapnom - most úgy néz ki, menni fog, bár konkrétumok még nincsenek lezsírozva, így azért mindezt "lekopogva" írom. Eszméletlen tájak, hihetetlenül gazdag történelem és kultúra, kedves emberek.... amikor pár hete az iráni ismerőseimmel ünnepeltük a Nowruzt, a perzsa újévet, és a sivatag közepén gyújtott tüzek felett ugráltunk át, jöttem rá, hogy mennyivel több Irán, mint amit a médiában hallani róla, meg mint amennyit a jelenlegi uralkodó rezsim akar ráerőszakolni az emberekre. Perzsia sok ezer éves múltja még ott van és megnézhető, a zoroasztriánus hagyományok még léteznek, bármennyire is próbálják elnyomni őket, és persze nem is beszélve a gasztronómiáról, amely nagyon más, mint az arab konyha, és nagyon bejön. Tegnap ismerősökkel egy iráni étteremben vacsoráztunk, élő zene ment - az iráni zene teljesen meditatív, vonósokkal, dobokkal, szinte kántálás-szerű énekkel - és új, egészen furcsa kajákat kóstoltam, tiszta boldogsághullám tört rám.

Ha minden a tervek szerint alakul, két napot Esfahanban leszek, két napot pedig Shirazban (itt megnézzük Perszepolisz romjait is). Eredetileg egyedül mentem volna, de végül egy haverom, Fred becsatlakozik. A jegyeket és vízumokat még csak most kezdem el intézni, így remélem nem bizonyul majd korainak az öröm... mindenesetre már a tervezgetés is örömforrás.

Homokvihar

Egészen furcsa dolog ez a homokvihar. Ezidáig sikerült elkerülnöm vele a túl közeli találkozást, de ezen a héten kétszer is az utcán kapott el - alig tudtam befutni egy közeli épületbe.

Kb. így zajlik le: egyik pillanatban még gyönyörű tiszta az ég, süt a nap. A következő pillanatban beborul, feltámad egy orkánerejű szél és elkezdi fújni a homokot. Az égen - ha bent vagy és ráérsz nézelődni - gyakran tisztán látszik, hogy hol kezdődik a vihar, szinte geometriai pontossággal válik el a homokfelhő és a tiszta ég. A szél hozzád vágja a homokot, egy perc alatt könnyezel és ki akar szakadni a szemed kontaktlencséstül, a fogaid között ropog a homok. Az emberek megpróbálják menteni, ami menthető: a nyitott éttermek beszedik a napernyőket, virágcserepeket, de persze nincs mindenre idő: a héten nem egy megterített asztalt láttam repülni tányérostul, kebab/hummus-ostul. És az a helyzet, hogy ez a város ijesztően nincs felkészülve az ilyen viharokra, dőlnek a kisebb állványok az építkezéseken, sőt: a múlt héten az irodánk mellett eldőlt egy óriásplakát, ripityára törve négy, alatta parkoló autót.

Tíz-tizenöt perc, és minden elcsendesedik. A levegőben még egy napig száll a por, az utakra sodort homokot össze-vissza fújdogálja a szél, úgy néz ki, mintha egy kígyó tekeregne. Újra kikerülnek a napernyők és a kebabos, hommus-os tálak az éttermek elé és minden megy tovább a normális kerékvágásban.

Strandolunk!!

Már teljesen jó az idő! A hétvégén már voltam lent strandolni (na jó, késő délután merészkedtem csak le, de akkor is). A tenger még mindig meleg, de már nagyon alakul...

És már tök sokan vannak a parton:

Korrózió

Valami dokumentumfilmben láttam, hogy azért a dubai-i viszonyok mennyire gyilkosak az épületekre nézve (sós tengeri levegő, magas hőmérséklet, brutál páratartalom), és hogy ha Burj Al Arabot nem festenék meg kezelnék évente, akkor három év alatt menthetetlenül korródálódna. Ami azért nagyon durva, ha belegondolunk.

Emlékeztek még erre a képre? Március 7-én készült amikor megvettem az idétlen hamutartómat. A tetején ott csillog a fedele.

A hamutál azóta kint áll a teraszon (bár én már nem használom :) de a vendégeknek hasznos, ha van). ÖT HÓNNAPPAL KÉSŐBB, így néz ki a hamutartó:

Gyakorlatilag teljesen rozsdás, elveszítette a fényét, a felület smirgli-szerű lett. Ez nem semmi, nem?

A hőség pozitívumai

A héten voltam standup-comedy esten, és a helyen, ahol szervezték, az alábbi promócióval találkoztam:

Szerintem jópofa, és ráadásul hasznos - mostanában gyakran az ár felét elengedik...

Húsz perces strandolás

Tegnap estefelé nem volt olyan szörnyű meleg, és lementem a tengerpartra. Kíváncsi voltam, milyen meleg a tenger és milyen érzés benne fürödni, hát nekivágtam.

Először is, a tenger ugyanúgy néz ki, mint mindig, ugyanúgy hullámzik, ugyanúgy látsz halakat és az illata is hasonló. Emiatt még jobban meglepődsz, amikor besétálsz a termál-fürdőkhöz hasonló hőmérsékletű vízbe. Megpróbálsz uszkálni, de elég fárasztó, aztán a forró hullámokból is egy idő után eleged lesz, kijössz. Kint kb. 37 fok van (saccolom, annyi lehetett, most éppen 39 fok, "feels like 47"), és vacogsz. Nagyon furcsa 37 fokban vacogni. Megszáradsz, majd rá pár percre már ismét meleged van, visszamész a legkondiba.

Érdekes egyébként, a strand közönsége érzékelhetően megváltozott. A munkásokat annyira nem zavarhatja a meleg, és esténként kijönnek megnézni a naplementét.

Sokkal több arabot is látok (vagy inkább relatíve sokkal kevesebb európait), ők is kijönnek nézelődni, piknikezni a tengerpartra:

Gondolom, már ezerszer írtam, a meleg nem szörnyű, a pára viszont elég kellemetlen. Amikor kiviszem a fényképezőt, durván bepárásodik, ahogy a szemüvegem is. (Próba-kép a ház medencéjéről).

15 percet kellett várnom, mire kitisztult, mert ugye objektívet nem törölgetünk:

És egy esti kép a JBR-on, ez már nem az objektív, hanem a levegőben levő pára...

Egy pozitívum a páráról: egészen különleges színhatásokat és fényeket eredményez néha. Egyik este gyönyörűek voltak a fények, sajnos csak a naplemente végét sikerült elkapnom, mire hazaértem:

Mindennapok a szaunában

Áttértünk nyári életmódra.

Igen, már egy ideje emlegettem, hogy mennyire meleg van, de csak nemrég jöttem rá, hogy ez mit jelent a mindennapok szempontjából.

Először is, maga a meleg - hogy egy szép képzavarral éljek - hidegen hagy, szinte észre sem veszem már és igazán nem jelentős különbség, hogy 42 vagy 47 fok. Reggel és este, amikor melóba-melóból megyek, valahogy túlélhető, a durva meleg pedig úgyis akkor van, amikor bent vagyok az irodában vagy a lakásban. Igazából áprilisban jobban ki voltam borulva azon, mi jön majd, mint most, amikor már itt van. (A pára, amely egyik napról a másikra rátelepedett a városra, és most szeptemberig itt marad velünk, sokkal idegesítőbb).

Másodszor is, furcsa dolog bent ülni a szobában és tudni, hogy nem mehetsz ki, amikor kint süt a nap és a tenger is gyönyörű. Persze ismerem azt az időszakot, amikor hónapokon keresztül gyakorlatilag minig bent vagyunk, de olyankor sötét van kint és esik/fúj/hideg van.

Harmadszor, az a tipikus bent-ülök a szobában és töprengek - hova halad az életem és egyébként is minden rossz - típusú novemberi letörtség érdekes módon itt júniusban érkezik. Picit más úgy, hogy kint süt a nap, de gyakorlatilag ugyanaz.

Hogyan lehet Dubai-ban átvészelni a nyarat? (és ezt most az elkényeztetett nyugati expat kérdezi, és nem az indiai építőmunkás, aki nem átvitt értelemben küzd az életéért).

1. Shopping

A plázák, bár egész évben tömve vannak, most még népszerűbbek. Az emberek egyrészt még

őrültebbek a vásárlással kapcsolatban - főleg, hogy az év másik nagy "Shopping Ünnepe", a Dubai Summer Surprises is megérkezett (az első februárban volt), óriási kedvezményekkel és mindenféle rendezvényekkel.

A shoppingon túl pedig ilyenkor plázába mész és kihasználod mindazt a szórakozási lehetőséget, amelyet a bevásárlóközpont nyújtani tud. A héten voltam a Dubai Mall-ban és kaptam egy szórólapot arról, hogy nyári tábort szerveznek gyerekeknek (kb. mint a nyári iskolatáborok otthon, amikor napközben vigyáznak a gyerekedre és minden délután visszahozzák). A terv kb. így nézett ki: Vasárnap: korizás a Dubai Mall koripályáján; Hétfő- Sega Republic (Dubai Mall beltéri vidámparkja); Kedd - Dubai Mall akvárium; Szerda: Kidzania (Dubai Mall játszóparkja, stb.) Én nem tudom, ki hogyan van ezzel, de engem kirázna a hideg a gondolattól, hogy a gyerekem egy plázában töltse a nyarat.

2. Masszív pénzköltés mindenféle vendéglátóipari egységekben

Mivel minden piát forgalmazó hely hotelben van /hotelhez kapcsolódik, bátran kijelentem, hogy ennyi szállodában még összesen nem voltam életemben, mint az utóbbi hetekben. Bárok, sörözők, táncos helyek és éttermek. Este elmész valahova, majd másnap hosszasan mesélsz arról, hogy nézett ki a hely és mi volt a menün és mennyire bunkó/kedves volt a pincér - azt színlelve, mintha valami fantasztikusan izgalmas történt volna az életedben. Pedig nem.

3. Otthon

Otthon egy idő után eljutsz az Internet utolsó oldalára is, valamint habzsolod a DVD-ket. Lakótársamhoz és hozzám is jár a munkahelyre egy-egy kalóz DVD-díler (az ővét Ping-nek, az enyémet Candy-nek hívják, mindketten filippínó csajok felvett nevekkel). 10 dirham egységesen minden DVD, a minőség egész jó és előbb jönnek meg a filmek, mint a mozikba. Így kényszeresen DVD-ket vásárolok (a filmek mellett egész évadokat sorozatokból - Tudors, Madmen, stb).

Hát asszem a fenti 3 pont kb. összefoglalja, mi mindent lehet nyáron tenni, hogy elüsd az időt, amennyiben nem utazol el. Én mindenesetre a fentieket teszem, és igyekszem nem besokallni már júniusban. Rengeteg egyébként a program - nem is tudom, hányszor találkoztam mindenféle ismerősökkel, hány sörözőben voltam az utóbbi hetekben, hány étteremben (pl. voltam megint hajókázni a Creeken dhow-ban, voltam a Burj Khalifában a vilag első Armani Hoteljében brunchon stb stb) - de ezek valahogy mind összefolynak hisz mind hasonlóak.

A nyárra való felkészülés jegyében letettem a cigit: ezen a héten lesz egy hónapja, hogy nem dohányzom. És nem egyszerű; először depressziós, majd iszonyú agresszív lettem, és még most is hihetetlen dühöt tudok érezni sokszor, bár már sokkal jobb. Azért volt egy-két "robbanásom" az utóbbi hetekben és le a kalappal azok előtt, akik elviselnek. Mindenképpen le akartam szokni a cigiről a XXX szülinapom előtt, és akkor már praktikus szempontok miatt Ramadan előtt, hát most jött el az ideje.

Most utólag visszaolvasva a bejegyzést szégyenlem magam, hogy ekkora önsajnálatot levágok amiatt, hogy unatkozom. Luxus probléma, fúj. Rögtön összeszedem magam.

Időjárás

Ez megint egy időjárás-update lesz... Szóval megérkezett a nyár. Vagyis, örülnék, ha ez lenne a nyár, de ennél még rosszabb is lesz. Nem nyavajgok, csak mondom.

Az elmúlt napokban szinte észrevétlenül bedurvult az idő. A múlt hétvégén volt is egy kisebb napszúrásom, meg is lepődtem, hogy ez most mitől...

Ma reggel 10-kor, amikor a lakótársam elment vásárolni, 41 fok volt. Reggel már elég kellemetlen a munkába menetel, bár még nem elviselhetetlen. Elvileg holnap kinyílik az én metrómegállóm, és akkor minden OK lesz, de addig feeder busszal kell mennem, és elég vicces látvány, ahogy az emberek a buszmegállóban kb. a lámpapózna árnyékát is kihasználják búvóhelyként:


Nem is a nappali hőmérséklet a meglepő, hisz süt a nap, meleg van, ennyi. De hogy a múltkor este 11-kor 34 fok volt, ez számomra teljesen abszurd, hiszen az én agyamban a nyári este nem egészen ilyen. A ruháim éjszaka egy-két óra alatt megszáradnak már.

Nem tudom nem nézni minden nap azt a rengeteg takarítót és építőipari munkást, akik ilyen időben is kint vannak és melóznak, reggeltől estig. Törölközőt tesznek a fejükre, arra pedig a munkavédelmi sisakot. Tegnapelőtt az iroda melletti építkezést néztem cigizés közben, és pont elkaptam a pillanatot, ahogy egy kb. 2x1 méteres fémkeretes ablak lezuhant pár emelet magasságból, ahogy felfelé húzták kötéllel. Mindenki megúszta, mert észrevették és elfutottak alóla, de nem hiszem el, hogy elég gyors lett volna a reakciójuk akkor is, hogyha mindez júliusban történik, 50 fokban.

Ismét egy naplemente...

Megígértem magamnak, hogy nem töltök fel több tengeres-naplementés fotót, de egyszerűen muszáj.

A múlt héten egyik nap annyira, de annyira tiszta volt a levegő (mert egyébként már kezd emelkedni a páratartalom) , hogy az irodából oldalra nézve láttam a Dubai Marinát, ami jó messze van. Aznap tisztán látni lehetett a Világ-szigetcsoportot is, legalábbis ahogy tőlünk a 20. emeletről látszik, remélem a fotón is látható (javaslom azért a rákattintva - zoomolást):


Az a földcsíknak látszó dolog a tengerben igazából sok kicsi sziget, amely együtt a Világot alkotja. A szigetek még teljesen kopárak, az építkezések még nem indultak be, kivéve Alaszkát: a szigetcsoport bal harmadában látszik egy kisebb sötét folt, az ott az egyik sejka (sejkné) villája és parkja.

Aztán aznap készült ugyanabból az ablakból ez a két naplementés fotó is:






A hétvégén majdnem esett az eső... de aztán kisebb homokvihar lett belőle. Viszont a vihar előtt szokatlanul beborult az ég és gyönyörű sötét kék lett a tenger és az ég ( a kép készítése közben majdnem lefújt a szél a teraszról...):

Jött egy felhő és leszállt közénk

Drámaian változik az időjárás. Már mindenki arról beszélget körülöttem, hogy még két-három hét, és elkezdenek élvezhetetlenek lenni a kiülős helyek (ezért most erőltetett menetben látogatjuk őket)

Először megjött a meleg. Na jó, ez a 35 fok még korántsem a vége a folyamatnak, de már ez is elég meglepő, amikor kimész reggel a teraszra és hirtelen megüt a hőmérséklet. Reggelente már lassan túl meleg van sétálni, így a metrómegállótól általában taxiznom kell.

Aztán megérkezik a pára. Emlékszem, szeptemberben milyen magas volt a páratartalom, és mindenki meséli, ez nyáron még keményebb lesz. Most még elviselhető, de már előfordulgat, hogy meglepően megemelkedik a páratartalom.

Az utóbbi 2-3 hétben szinte minden reggel hihetetlen köd van kint, amikor felébredek. Sűrű és teljesen szabályos alakú. Néha úgy néz ki, mintha egy felhő beszorult volna a Marinába, látom az épületek alsó 4 emeletét, majd fölötte, mintha elvágták volna, és az épület teteje megint látszik.
Aztán ez a köd általában 9-10 körül hirtelen eltűnik, ahogy bedurvul a nap.

Aznap, amikor Anyu érkezett, egész nap ködös volt, de mire jöttünk hazafelé a reptérről, szerintem életem legsűrűbb ködévé alakult. Mentünk a Sheik Zayed Road-on, az utók 30-cal, vészvillogóval másztak, a lejáratot is alig találtuk meg mert az út menti táblák sem látszottak jól. Aztán hazajöttünk, jobb híján elmeséltem, hogy most a terasztól jobbra a tengert láthatnánk, balra meg a kikötőt, de látni semmit sem lehetett. Annál nagyobb volt a meglepetés másnap: reggel anyu "úristen!"-jére ébredtem, amikor kinézett az ablakomon...

Pár kép a ködös hajnalokról:




A nap "kibukkan" a SZR túloldalán levő torony mögül:

Az én februárom.

Köszönet Nándinak az ébresztőért :)

Hihetetlenül gyorsan elmúlt ez a február, és hihetetlenül kevéssé volt inspiráló. Többször elkezdtem írni egy új bejegyzést, de abbahagytam, mert munkáról nem volt kedvem írni másról meg - úgy éreztem - nem tudok. Persze értek élmények az utóbbi hetekben is, és ezekről fogok írni külön bejegyzésekben, de azért sajnos a munkáé volt a főszerep, és munka rengeteg volt, a munka lefárasztott és leszívta az életkedvemet, és gyakorlatilag azokon a ritka napokon, amikor 9 előtt hazaértem, akkor is csak TV-t bekapcsolni volt kedvem. Most azt hiszem, elkezdtem látni a fényt az alagút végén, de még csak dereng. Természetesen mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek és most egy kevésbé lelkes időszakomat élem, és ezt tudom is, de idegesítenek a kollégák, idegesítenek az ügyfelek, és nem tudok nem arra gondolni, hogy kár belém ez a hely és a külföldi élmény, ha ennyit használok ki belőle...

Úgy néz ki, brand managerségem lassan véget ér és őszintén örülök neki. Nem tudom, erről valaha írtam-e itt vagy csak meséltem amikor otthon voltam, de az a lényeg, hogy az egyik itteni ügyfelem, aki a repteres projektekért felelt, Londonba költözött a központba. Az előléptetéséről már tavaly évvégén halottunk, és akkor egy ideig úgy nézett ki, hogy a regionális nagy isten nem akarja új emberrel betöltetni a pozíciót, hanem az volt az ötlete, hogy munkám részeként majd én betöltöm az ő funkcióit. Mire az igazgatóm sűrűn bólogatott, hogy mennyire jó ötlet, nyilván mert "politikailag" ez jó a G2-nak, az meg, hogy ez mennyi munkát jelent, senkit nem érdekelt. Amikor meg jeleztem, hogy így is túlórázom, szerinte mikor fogom a másik munkakört ellátni, akkor meg Nyugi, nyugi, majd segítünk mindannyian volt a válasz. Na persze. Aztán hálistennek kitalálták, hogy mégis lesz brand manager, szóval csak addig helyettesítek, amíg megtalálják és munkába áll, azaz kb. márciusig.

Szóval december közepén Jigna elment egy hónap szabira - mert ki kellett vennie az összes szabit, amelyet az előző években nem vett ki - és nekem átadta a melót, azzal, hogy lehet, hogy január közepén még visszajön, de lehet hogy nem. A távozását az itteni irodából nem jelentették be, hétpecsétes titok. Meg az is, hogy átmenetileg én helyettesítem. Így januárban nekiláttam, és elkezdtem hívogatni a termékfejlesztő csapatot Svájcban, vitatkozni a jogi osztállyal, napi 30 megkeresést intézni a különböző trade marketing munkatársaktól, végigülni meetingeket amelyeken Jigna öröksége és hibái miatt velem vitatkoztak (tudom, hülye vagyok hogy magamra veszem de nem tudok érzelmileg függetlenedni), státusz meetingekre behívni a másik ügynökséget stb. És mindenkinek azt mondani, hogy "átmenetileg, amíg Jigna szabin van, én segítek be."

Aztán január közepén visszajött Jigna és már régen Londonban kellett volna lennie, de nem kapta meg időben a vízumát, ezért még itt volt egy hónapot. Ebben az időben továbbra is hétpecsétes titok volt, hogy én helyettesítem és hogy ő elmegy, ezért ő fizikailag ott ült az irodájában, de már a londoni melóján dolgozott, én pedig az ő munkáját végeztem de ezt senki se tudta, csöppet sem volt furcsa a helyzet és természetesen mindenki azon pörgött, hogy érdekes, eddig sohasem dolgoztunk közvetlenül az ügynökséggel...Amikor úgy volt kedve, beleszólt dolgokba és felülbírált döntéseket, néha meg egy hétig semmit nem hallottam felőle. Pár hete most már nincs itt, és most a héten ismertem meg az utódját akinek elkezdtem átadni a projekteket. De neki meg nem akaródzik annyira gyorsan visszavenni, mert még időre van szüksége belerázódni... úgyhogy még egy rövid ideig továbbra is én felelek a dolgokért. Aztán remélem elkezdhetek újra ügynökségben dolgozni.

Tudom magamról, hogy naiv vagyok, de azért tényleg azt gondoltam, hogy az erőfeszítésekért cserébe ha hálával nem is találkozom, de egy Köszi-t valaki kiprésel magából azért, mert - legalábbis szerintem - a munkaköri leírásomnál messze többet teljesítettem. És még nagy hibák sem voltak, sőt, egész simán ment minden. Ehhez képest két hónapon keresztül azt hallgattam a kollégáktól és az igazgatóktól, hogy túl sokat pörgök a repteres projekteken, túl nagy fókuszt fektetek rá, hogy ez az egész nem fontos, és most már igazán bevállalhatnék egy újabb regionális projektet, mert végül is ezért vettek fel. Ez legfőképp Sanjay-től jött persze, az igazgatótól, aki annak idején azt mondta, majd segít, és aki ehhez képest a heti belső státusz meetingeken közli, hogy ha nem baj, szundít egyet, amíg elmondom a repteres projekteket mert nem érdekli, úgyis minden rendben van biztos. Egyébként ügyfél oldalon is látszik, mennyire értékelik a munkámat; Sharm el Sheikh-ben tervezünk egy dohányzó lounge-t, és a múlt héten volt az a helyszín-bejárás, amikor a tervezők, a gyártók és a márka képviselői összeülnek és véglegesítik a design-t. Nem írom le, mennyibe kerül összesen ez a projekt, de végül arra nem volt büdzsé, hogy én is elmenjek erre az útra. Meg hogy a G2 általában ezekre a helyszín bejárásokra nem szokott elmenni. Én jeleztem, hogy szerintem a brand managert helyettesíteni mennék (mert hogy pár hete már hivatalos) de akkor már feladtam, hogyha nem, hát én nem fogok azért harcolni, hogy két napot egy másodosztályú koszos egyiptomi reptéren tervrajzokat átnyálazva töltsek, és egyébként is kapja be mindenki. Úgyhogy elmentek a többiek, majd visszajöttek és jelezték, hogy hát, nem sok mindent tudtak eldönteni, mert hogy senki nem volt ott, aki a márkát ismerné és márka oldalról tanácsot tudna adni. Úgyhogy hamarosan megismétlik majd az utat, ismét 6 ember fog Emirates business class-on Egyiptomba utazni, de most beleértve az új brand managert is.

Most azonnal elnézést kérek mindenkitől, aki ezt olvassa, ezért a hosszú puffogásért. Azt hittem, két mondatban be fogom fejezni a munka-témát, de ezek szerint ennek ki kellett jönnie. Mindegy, majd lesz jobb is, illetve akkor lesz igazán jó, amikor megfelelő helyre rakom az életemben a munkát és ahhoz is tartom magam.

A lakásban továbbra is minden szuper. A lakótársammal továbbra is tök jól elvagyunk, jókat beszélgetünk, időnként közös programokat szervezünk (egy kirándulásról majd külön bejegyzést is írok). Elkezdtem magyart tanítani neki, hetente 1-2 post-itot hagyok az ajtón egy-egy újabb magyar szóval. A rövidebb és a bizonyos angol szavakra jobban hasonlító szavakkal kezdtünk, így már nagyon megy neki a Szia (see ya), Jó (Yo!), Puszi (no komment), Köszi (almost like pussy, just starts with a K) és a Bor (say my name). Vicces, néhahangosan gyakorolja a helyes kiejtést. De az aktív szókincsébe még nem építette be őket és ezt fájlalom :))

Kezd annyira meleg lenni hogy az már nem vicces. Tegnap 36 fok volt. És mindenki körülöttem arról beszél, hogy februárban még nem kéne ilyen melegnek lenni, és hogy mi lesz itt júliusban. Picit aggódom. Még mindig nem nyitották meg az új metrómegállókat és ezért reggelente 20 percet sétálok a metrótól az irodáig. Most éppen áprilisra ígérik, ha akkor sem nyílnak ki, taxiznom kell majd minden nap. Persze az is kérdés, egyáltalán addig elviselhető lesz-e a hőmérséklet. De megígértem Christiannek, hogy júniusig nem panaszkodom, mert ha már most bajom van az idővel, akkor a nyarat nem élem túl...

Ma strandolni akartam de homokvihar volt. Így nézett ki:

Ott a háttérben a pálmát kéne látni és Atlantiszt (vesd össze: előző bejegyzés képe).


Még egyszer bocsi a panaszkodásért. Még pontosan 3 bejegyzést fogok írni a hétvégén, mindegyik boldogabb mint ez. De most mégsem tudom megírni, hirtelen vacsimeghívásom lett úgyhogy mennem kell. Holnap pótolom.

Árnyék

Nem tudom, hogy ilyet láttam-e már ezelőtt. Tegnap reggel kicsit felhős volt az ég, és ahogy a nap felkelt, és hátulról megvilágította az egyik épületet, az épület teljesen szabályos és jól körülhatárolt árnyék-csíkot vetett, látszólag a szabad égre (lehet, nagyon vékony felhő volt ám).

Mindenesetre fura látvány volt.

Mi lesz itt még?

Elvileg január az év leghidegebb hónapja Dubai-ban.
Ma 28 fok volt.
Picit félek, mi lesz itt júliusban?

A szenzáció

Jelenlegi vezető hír a Gulf News honlapján:

Rain likely in some parts of UAE on Tuesday


Azért a cikk sem semmi. Mintha legalábbis földrengést jelentenének be... (linkre kattintva olvasható).

Utolsó 2009-es bejegyzésem Dubai-ból

Azt hiszem, ez lesz az utolsó idei bejegyzésem. Kedden dolgozom utoljára, utána hajnal 3-kor indul a gépem Bécsbe. Karácsony!!

Az utolsó teljes hetem ismét a munka jegyében telt. Megvolt az utolsó nagy kétnapos megbeszélés a londoni ügyfelekkel, mindent leprezentáltunk, amit kellett, és az igazgatónk már másnap elutazott New York-ba a kedvesével. Azóta naponta fogyatkozunk, a hét végére már az összes ügyfél is elment szabira, így nyugodt utolsó három napot jósolok magamnak.

A hét nagy esővel indult. Ezt már mindenki nagyon várta - láttam már a múlt héten az óriás napsütésben helyieket esernyővel mászkálni - az ún. Ötnapos Esőnek még vallási vonzatai is vannak, jön az eső, mert megérdemeltük, és most újjászületik a sivatag. Az eső egyébként két és fél napos volt - lehet, hogy nem érdemeltünk meg mégse 5 teljes napot - viszont az is elég volt ahhoz, hogy teljesen ellehetetlenítse a városi közlekedést.

Ez a város egyértelműen nincs felkészülve az esőre. Az utakon - így a SZR autópályán is - tavak alakultak ki, hiszen nincsenek csatornák, amelyek elvezetnék a vizet, és szippantós autók próbáltak rendet teremteni. Beáztak a mélygarázsok, beáztak a metrómegállók. Egy órát ültem dugóban a nagy meeting előtt (merthogy én hülye taxival mentem, hogy korán beérjek), hál'istennek pont az én prezimmel indult az egész kétnapos megbeszélés, így három perccel azelőtt estem be. Nyilván az ügyfelek is és a kollégák is ugyanígy késtek, így nem volt gáz.


Az alábbi képeket egyik este, munka után készítettem. Az irodaházunk mélygarázsából szivattyúzzák az esőt:




És ez az épületünk melletti parkoló-placc:





Na de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, másnap reggel már gyönyörű, tiszta hajnal volt ismét:



Hétfő este, miután túléltük a nagy prezentációkat, úgy döntöttem, veszek még jegyeket a filmfesztiválra, hiszen ezen a héten még adtak filmeket. Két filmre vettem jegyet, ebből a másodikat, a szerdait buktam mert este 10-ig telefonkonferenciám volt arról, milyen színűek legyenek a Sharm el Sheikh-i lounge-ban az asztalok (feketék lesznek, ez most már biztos).

Viszont az első, a hétfői egyszerűen hihetetlenül jó volt. Egy iráni film, Fehér Mezők a címe, és allegória az életről a mai Iránban, ugyanakkor egy fura, kietlen tájon játszódó mese. A főszereplő könnyeket gyűjt. Felkeresi a sós tó különböző szigetein lakó embereket, és összegyűjti a könnyeiket. Az utazás alatt eljut egy faluba, ahol az emberek befőttesüvegekbe suttogják bele a panaszaikat és fájdalmaikat, majd a föld alá rejtik. Egy másik szigeten egy fiatal lányt akarata ellenére férjhez adnak a tengerhez, és miközben ő zokog, emlékeztetik, hogy ez megtiszteltetés. Egy harmadik helyen egy festőt, aki pirosnak látja a tengert, mindenféle kezelésnek vetik alá, hogy újra olyannak lássa a tengert, amilyennek a többiek. Miután semmi sem segít, börtönben végzi. Közben a helyiek mindig panaszkodnak, hogy egyre sósabb a tó, és biztosan a bűneik miatt romlanak az életkörülményeik.

Szóval a főszereplő összegyűjti a könnyeket - közben soha senkinek nem árulja, miért gyűjti, és arról pletykálnak a helyiek, hogy gyöngyöt készít belőlük - majd átevez a sós tó túlpartjára, ahol paradicsomi körülmények között él egy öregember, akinek a főhősünk megmossa a lábát az emberek könnyeivel, majd a lavór tartalmát beönti a tóba. És a tó egyre sósabb...
A film után beszélgetés volt az író-rendezővel, aki elmesélte, ő el se hiszi hogy Iránban megengedték neki, hogy ezt a filmet leforgassa. Elég merész.

A vetítés a Madinat Jumeirah-ban volt, amely az arab bazár hangulatú pláza, írtam már róla régebben. Ismét készítettem sok fotót, de sajnos csak otthon vettem utána észre, hogy rosszul volt beállítva a gépem, így nem lettek túl jók.

Azért egyet-kettőt mégis...

A Burj Al Arab, mert azt muszáj... :



A Madinat-ban teljes erőltetett karácsonyi hangulat volt. Itt egy karácsonyfa, amelyet a tó közepére állítottak be:


És itt a karácsonyi kirakodóvásár, havas falvacska, "Have yourself a merry little Christmas", rénszarvasok és kesztyűbolt...




Elől hóember, háttérben pálmák:




Az irodában is eluralkodott a karácsonyi hangulat. Andy, a regionális kreatív igazgatónk egyik nap brit karácsonyt csapott nekünk:




Tegnap - egyben idén utoljára - elmentem a Mall of the Emirates-be, befejezni a vásárlást és mozizni. Ha már ott voltam, muszáj volt komolyabban megörökíteni ezt a hihetetlen installációt, amely a főcsarnokban foglal helyet - és amelyről már töltöttem fel képet a múltkor is.

Szóval itt van az a sarok, ahol a gyerekek a mikulásnak öltözött mozgó jegesmedve ölében fényképezkednek (egyébként mind az európai, mind az ázsiai, mind a helyi gyerekek - ennek legalább pozitív üzenete van):





Itt táncoló pingvinek pörögnek:


Itt egy kacsa emelgeti a lábát:


(a karácsonyfa körül görkorizó pingvinektől megkíméllek benneteket).


És persze maga a fa:




Az alábbi képen az látható, ahogy rengeteg indiai nyomorog a gyerekekkel, hogy odajusson a medvéhez. Megérkezik egy helyi család és a szülők odatolják a gyerekeket legelőre, és senki nem mer szólni nekik, mert még a biztonsági őrök is tartanak a helyiektől. Ezt a pillanatot nem véletlenül kaptam el, mert már akkor tudtam, hogy ez fog lejátszódni, amikor még csak közeledtek. És pontosan így is lett.





Elnéztem a Ski Dubai felé is. Annyira cuki, egy ománi bácsi (a fejfedőről tudom) és néni szánkóztak bent (a nagykabát alatt látszik a bácsi fehér khandurrája, és persze a néni abajában van itt is). Itt épp nem csúsznak, de itt látszanak jól:




És még mindig megdöbbent, hogy 25 fok különbség van az üvegfal két oldala között...



Aztán elmentem mozizni. Megnéztem az Avatart! Úristen, hogy mennyire élveztem. Igen, természetesen nem a sztori miatt. De zseniális a látvány. Még még még! Az előadás előtt próbálgattam, hogy áll a 3D-s szemüveg...


Hát, itt nem vagyok annyira felismerhető :)


Ma sétáltam egy nagyot a környéken, fotóztam a tengerparton. Következzen a mai nap termése:


Egy gyönyörű hajnal:




Egy kép a házi kedvencről... végre sikerült megörökítenem a ragyogást...


Tevés bácsi lazázik mellettem a strandon:



Teve és a JBR...


Egy kis lábmosás a tengerben...


Atlantisz:


A Dubai Marina nyugati széle:


Tevefenék:


Tevefenekek (és a Burj Al Arab):


Ma úgy tűnik, pihenőnap volt sok építkezési munkásnak is, sokan lejöttek a partra sétálgatni, bámészkodni:




Dhow a vízen:



Elől a vízi mentő kabinja, hátul a Pálma:



Hát ez a part:


JBR:


Piknik a parton:


És a gyönyörű víz:


Hát, That's it, Folks! Nem ígérem, hogy a szünet alatt jelentkezem, de jövőre mindenképpen.
Búcsúzóul, mivel az első bejegyzésemet Dubai-ból integetéssel zártam, és szeretem a keretes kompozíciót, íme: