Fent és lent

A héten nálunk járt egy pár fontos G2-s ember, köztük Piero és Szabó Eszter is. Jó volt újra látni őket, körbevezettem őket egy picit a városban - bár a sok meeting mellett nem volt közel sem elég idő mindenre, -  beszélgettünk egy nagyot és motiváltabbnak is éreztem magam a hét végére. Elég sűrű, de jó hét volt.

Az első este, amikor a vendégek itt voltak, elvittük őket az At.mosphere lounge-ba. Ez a hely januárban nyílt azt hiszem, és már egy ideje terveztem, hogy megnézem - most ennek jött el az ideje. Nem fotóztam, de tényleg érdemes utánanézni a honlapján, itt. A világ legmagasabban levő étterme, a Burj Khalifa 122. emeletén (a kilátó a 124. emeleten van). A kilátás természetesen itt is zseniális, és ráadásul nem is tűnt a hely horrorisztikus drágának (bár csak az itallapot láttam).

Ahogy vártunk a vendégekre a Burj Khalifa bejáratánál, beszélgettünk a személyzettel, akik megemlítették, hogy nem biztosak, hogy a lounge ma megnyit, ugyanis aznap délelőtt volt egy kis műszaki probléma, és nem biztos, hogy sikerül elhárítaniuk. Poénkodtunk is, hogy reméljük nem a lift... aztán minden OK volt, a lift felvitt minket, a kilátás pazar volt, a koktélok szuperek és a beszélgetés sem erőltetett, mindannyian jól elvoltunk.
Másnap reggel olvastam, mit értettek a kisebb műszaki probléma alatt:

Ugyanaznap, amikor mi a Burj Khalifa 122. emeletén mojitóztunk (bár pár órával előbb), megtörtént a torony történetének első öngyilkossága, A csávó a 147. emeletről ugrott ki, és a 108. emeletig esett. Gondolom, sajnos nem is ez volt az utolsó...az ilyen épületek mindig is vonzották az öngyilkosságokat. Írtam már egyszer arról, hogy a torony építése mennyi halált követelt.... a lista folytatódik.

Ismét Burj Khalifa

A kollégáim azzal poénkodnak állandóan, hogy "Borisz, mikor mész már a Burj Khalifa tetejére?", hisz már jó párszor volt alkalmam felmenni ismerősökkel, családdal... anyu látogatása alatt ismét jártam fent a 124. emeleten.

Még az első héten egy este fényképeztük le, ahogy a torony közepe felhőbe burkolózik:



Aztán múlt szombaton felmentünk a kilátóba. Sajnos elég párás nap volt így nem láttunk elképesztően messze - de az élmény akkor is megvolt. Rengeteg képet nem teszek már fel, volt már egy pár... most inkább videókat.

Anyu és a sejk:


Mi:



És akkor a videók:

Itt a kilátóra való liftezést vettem fel. Ugye említettem már, hogy a világ leggyorsabb liftje? :)





A táncoló szökőkutak ott lent a mélyben. A videó elég hosszú lett, ér beletekerni. Hogyha a Youtube nem kapcsolta volna ki automatikusan a hangsávot szerzői jogi aggályok miatt, akkor a Sarah Brightman - Andrea Bocelli "Time To Say Goodbye" c. ópuszát hallhatnátok, erre ment ugyanis a tánc. (Sajnos nem azt kaptuk el, amikor Michael Jackson Thrillerjére megy a szökőkút, és a vízsugarak a zombik mozgását utánozzák...)





Picit elkap a melankólia, amikor bejelentem: úgy érzem, többet nem megyek fel a kilátóba... persze továbbra is segítek a látogatóimnak a jegyvásárlásban, stb. - de nem hiszem hogy még egyszer befizetem magam. (ugyanakkor pár hete nyitott meg a 122. emeleten egy étterem és lounge, az AT.MOSPHERE... az most elgondolkodtatott...)

Mérei hónap, 2. felvonás

Na most, hogy picit rendeződni kezd minden (a lakáshelyzettől a melóig), megpróbálom pótolni az elmaradt beszámolókat - és írni legalább az élmények egy részéről. Csak szépen lassan, egyenként... eldöntöttem, hogy ezen már nem stresszelek.

Az év egyik nagy sikerélménye számomra, hogy sikerült - három felvonásban - a teljes családnak meglátogatnia. Nagyon örülök, hogy mindenkit vendégül láthattam és persze így már mindannyian tudják, hogy hol vagyok s mint vagyok, és legfőképpen hogy jól vagyok.

Apu és öcsém, Viktor október második felében voltak itt, és persze ez a látogatás is szuperül sikerült.

A már hagyománynak számító fotó....

A melóm viszonylag hektikusabb volt, amikor Apu és Viktor itt voltak, egy nagy globális prezin dolgoztam, ráadásul közelgett a szabim is így le is kellett zárni dolgokat - de a fiúk teljesen jól elvoltak, napközben strandoltak vagy a medenceparton napoztak, aztán este és a hétvégéken együtt programoztunk. Apu egyébként a tengert Hévízhez hasonlította és képes volt 2-3 órákat a vízben tölteni...

Viktor és a strand:

Egyébként Apu és Viktor is úgy döntöttek, hogy komolyan veszik a "Do Buy" -t , és konkrét shopping tervekkel érkeztek. Ezek közül Apunak sikerült is megvennie az autórádiót (bár retro design volt a terv és olyat nem sikerült találni), Viktor viszont nem talált jó baseball ütőt. Ráadásul, Viktor eldüntötte hogy komoly pénzeket fog abból nyerni, hogy itt az aranybazárban vesz aranyat majd otthon eladja - sajnos rá kellett jönnünk, hogy azért itt sem olyan orbitálisan olcsó az arany, hát ez a tranzakció is elmaradt...

Természetesen végigjártuk a nevezetességeket - a régi városrészektől kezdve a Pálmáig, a bazároktól/Creek-től....

... a Madinatig.

Tulajdonképpen óriási sétákat tettünk és nem egyszer rájöttünk utána, hogy túlvállaltuk magunkat, de a fiúknak is nagyon tetszett a hely, sőt Apu elkezdett gondolkodni, milyen bizniszt lehetne itt kezdeni. Apu egyébként kábé kétezer fotót készített az itt töltött két hét alatt... és jellemzően ebben a pózban volt látható:

Viktort ezzel szemben szinte lehetetlen rávenni, hogy fotó kedvéért pózoljon, nyissa a ki a szemét vagy neadjisten még mosolyogjon is... :)) azért egyszer-kétszer sikerült rávennem.

(ezen inkább én pózolok... :)

Apura nagyon büszke voltam, hogy a bevállalta a hosszú repülést, amelyet egyébként utál, hogy tériszonya ellenére felment a Burj Khalifa tetejére és még élvezte is. Kalandokban egyébként nem volt hiány.... egy adrenalin-bomba sivatagi szafari után Apu nekivágott tevegelni, és az éppen gyakorló, teljesen újonc tevére ültették egyedül... az állat össze-vissza csámborgott mi pedig azt néztük, mikor zuhan le atyánk a tanonc-tevéről...

(a Világ szigetcsoport. Az eddigi 3 (!) Burj Khalifa látogatás közült itt látszott legtisztábban.)

És a sivatag:

Viktor jumpshotja:

Veszélyes teve:

Tesók:

Sejtelmes kép, háttérben csacsogó dishdashások :)

Természetesen belevetettük magunkat az arab - libanoni - konyha rejtelmeibe. Sőt, a cukrászdát is megjártuk...

Azért mívelődtünk is, és részt vettünk az iszlámról szóló kulturális tréningen:

Magyar vacsora a haveroknak. Apu egyszer töltött káposztát főzött (amely előlépett Christian magyar ételei listáján és megelőzte a paprikáscsirkét is), egyszer pedig nagyobb körben - Akrammal és Aprilékkel - ettünk többek között gulyáslevest és édes rakott karfiolt. Természetesen ismét mindenki odavolt (komolyan meg kellene fontolni a magyar éttermet mint üzleti lehetőséget. Norbi cukrászdája mellett...).

Ez a családlátogatás is gyorsan elmúlt... de nagyon jó volt, az egész "Mérei október"-ben nagyon jól éreztem magam. Rögtön utána eljött az ideje a következő kalandoknak... Apu és Viktor szerdán utaztak haza, nekem másnap volt az utolsó munkanapom... és utána irány India.

Szandi Dubai-ban: Az élménybeszámoló

Ma én (Szandi) írom az aktuális jelentést Dubai-ból. :-) Sajnos friss infóim nincsenek, okt. 3-18-i beszámoló lesz, és pár mondatban a kulináris élvezetekről, parti- ill.koktélkínálatról fog szólni.

Igyekeztem azért mindent megörökíteni:

Sőt, néha az életemet kockáztattam egy-egy kép kedvéért (fotózkodás állati nagy forgalom közepette a Pálmán - a szerk.):

Érdekes belegondolni, hogy ahol egykor csak sivatag állt, és egy kis halászfalu, ott néhány évtizeddel később a kedvenc hely-díjért versengenek a különböző építészeti remekművek, éttermek és bárok. Valahogy itthon nem fordítok különösebben nagy figyelmet az étkezésre, általában "gyorsan letudom" a dolgot... Borisznál viszont a városnézés és az interkulturális tanítások masszív részét képezték, hogy minden konyhát és bárt ki kell próbálni (azért nem mindent sikerült ennyi idő alatt...) - amit megmondom őszintén túlzottan nem bántam. :-) Kezdem is a "helyi" arab étteremmel, Light House a neve, és igazából iráni, ahol libanonit vacsiztunk, mégpedig mezzét: hummust, moutabelt, fattush-t, arrayist, és természetesen a végén megspékeltük még egy kis shishával. Nagyon fincsi volt, és hát a kilátás sem gyenge...

Az egyik kedvenc helyem a Local House Restaurant, amihez tök jó emlékek fűződnek, itt ettük a hírhedt teveburgert . Ebbe aznap este különösebben nem is gondoltam bele, de amikor következő hétvégén a sivatagi túrán voltunk, bizony eszembe jutott... ez egy 10 napos jószág.

A hely hangulata, az éhség és a nagy izgalom :-) ilyen képeket hozott ki belőlünk:

Időnként azért aktívan brainstormingoltunk is, miután kiderült, hogy mindkettőnkben aktívan él a 'to do lista szellem' (by Borisz :-)))

(itt kóstoltam meg a régi típusú fánkot (old fashioned doughnut a'la Starbucks - a szerk.) - mennyei, és egy másik alkalommal az epres frapuccinot diétás tejből - hűűűha... - és ez egy jó értelemben vett hűűűha)

Miután Borisz megnyugtatott, hogy minden látnivalóra lesz időnk (és hagyjam a buszos szervezett utakat - ami bevallom többször is foglalkoztatott), több kiruccanást is a Souk Madinatba szerveztünk, gyönyörű hely, hihetetlenül hangulatos!

A lazacos tortellinit pedig mindenkinek csak ajánlani tudom...

Bulik terén hatalmas a kínálat, a 30 fok, a tengerpart és a non-stop nyaralós feeling pedig elég jó kedvcsináló hozzá. Kedvenc hely: Barasti - homokban táncolós, vizipipázós, lazulós szabadtéri hely. Kétszer is voltunk, először diszkóslágerek mentek, másodszor meg retróparti volt, ahol szakadtunk a röhögéstől, nagyon jó buli volt. egy kép újdonsült barátnőimmel:

Borisz lelőtte a poént a kedvenc koktélozós helyemmel kapcsolatban (360 fok) - köszi szépen!!:-) De hálistennek voltunk még pár helyen azon kívül is, úgyhogy tudok még arról is pár képet feltenni: Neo, Address Hotel, 63. emelet - Burj Khalifával szemben (Red Blood koktél: szedres-ribizlis vodkás - fincsi, Boriszét nem tudom, bocsi):

Shades, Address Marina (Margarita koktél - nem fincsi, de hatásos):

(ennél a képnél anyu már besokallt, hogy a Borisz minden helyen csak fetreng: "Hát így neveltem én ezt a gyereket?")

Ez a felsorolás csak egy kis ízelítő volt, ezen kívül voltunk kínai, amerikai és német étteremben, sőt, egy este bevállaltam egy magyaros vacsit is, húslevessel és brassóival, ami szerencsére egész jól sikerült.

Nagyon szuper volt minden, még egyszer köszi Borisz, remélem nemsokára újra meglátogathatlak!!!!

Szandi Dubai-ban: Második hét

A második hét is villámgyorsan elmúlt - húgi vasárnap éjjel hazautazott. Holnap már érkezik Apu és Öcsi - az idei október igazán a Mérei család jegyében zajlik :)

Alábbiakban képek a második hétről...

A Burj Khalifa kilátójában...

... majd koktélozás a szomszéd szálloda 63. emeletéről, alattunk a szökőkút:

360. Most jártam először ezen a helyen (ami szomorú, Dubai egyik nevezetessége és Barbi egyik kedvence). Gyakorlatilag egy terasz szürenkezős nyugágyakkal, chillout zenével, koktélokkal, amely egy saját kis szigeten áll, azaz a tenger vesz körbe. Ilyen:

És a kilátás a Burj Al Arabra sem rossz...

Ez egy mecset a szárazföldön...

Ez maga a hely:

És ez pedig csak még egy kósza Burj Al Arab fotó:

Arab vacsora:

Mezze (mindenféle libanoni előétel):

"vacsora-társaink":

Vacsora utáni shisházás, Marina:

Jól áll nekem a vízipipa, nem?

Ezt már nem lehet tovább fokozni...

Jumeirah Beach Park - strand és park, pálmafákkal:

A parkban kábé egymillió ember piknikezik. Péntek délután volt, nagyobb tömeg volt itt mint a belvárosban. Tisztára egymás mellett sütögetnek és piknikeznek az emberek...

Sivatagi túra...

Furikázás a dűnéken:

Naplemente a sivatag felett... nem semmi:

Szandi jumpshotja:

Tevegelés:

Hüje turisták...

Szandi hennáztat...

... én meg vigyorgok:

Búcsú est. Tikki pukkázás és koccintás az eljövendő kalandokra....

Elvileg Szandi is ír majd egy élménybeszámolót, amelyet feltöltök majd, addig is remélem, a képek alapján átjön, hogy nem volt túl unalmas az utóbbi két hét...